Szeptember közepén gőzerővel dolgoznak a kombájnok az utolsó napraforgó- és szójatáblákon, hogy még október előtt a kukoricát is befejezzék. Extrém gyorsan vége lesz az aratásnak, már csak azért is, mert az idei év drasztikusan átalakítja a vetésszerkezetet.
Tízéves mélypont
E cikk írásakor, szeptember közepén extrém gyenge kukoricaaratásra készülünk. Legutóbb 2012-ben fordult elő, hogy mindössze két hónap volt hidegebb a sokévi átlagnál (december és február), az összes többi magasan a feletti hőmérsékletet hozott, miközben egészen októberig (!) az összes hónap átlag alatti, legfeljebb átlagos csapadékkal szolgált. Márciusban a megszokott esőmennyiségnek csak a 6 százaléka (!), augusztusban a 14 százaléka érkezett meg. Ekkor 4 tonnás országos kukoricaátlagot sikerült összehozni. Idén ennél is kevesebb várható. Az aszály sok megyében elintézte a szárítás dilemmáját, ám ott, ahol van érdemi mennyiségű kukorica, szeptember közepén még mindenütt 20 százalék felett van a szemek víztartalma. Ez nagy baj, mivel október elejétől a többszörösére ugrik a gáz ára.
A leggyengébb térség
Az Alföld nagy területén szinte a nullával egyenlő az idei termés (lásd a térképen), így ott nem okoz fejfájást a magas szárítási költség. Sokkal inkább az, hogy van-e elég anyagi tartalék az őszi vetés elindításához. „Az járt jól, aki még júliusban lesilózta. Most már csak a szárat lehet felszecskázni, bedolgozni, nincs rajta más…” – hangzik el Csongrád megyében. Békésben mindenképpen megindulnak a kombájnok. A vágás költsége elvisz vagy két mázsányi termést, de a többi 3 mázsából talán megvan a bérleti díj fele… Az biztos, hogy szárítanivaló itt sem marad. „A nyár elején betakarított búza, árpa, repce kompenzál minket valamelyest, azok csak 25-30 százalékot veszítettek a potenciális termésükből. A napraforgó is meglesz talán 2 tonna” – számolgat az elért gazdaság vezetője. Hajdú-Bihar megye nem öntözött földjein nulla kukoricatermést emleget a gazdálkodó. A búza és árpa is csak 28-30 mázsát hozott idén. Jász-Nagykun-Szolnok megyében júliusban kezdődött meg a szemes kukorica silózása, bálázása, amit aztán gyakran ajándékba adtak a rászoruló állattartó telepeknek. „Ismerős gazda, lesz még rá alkalom, hogy visszaadja a szívességet…” A búza és a napraforgó is csak harmadtermést adott, nem veti fel őket a pénz. Pest megyében ugyanezeket a válaszokat kapjuk az érdeklődésünkre: kevés az olyan tábla, amin egyáltalán megéri elindítani a kombájnt.
Szárítási díjak
A Duna vonalában jobb a helyzet, jellemzően 2,5–3,5 tonnás átlagokat becsülnek a megkérdezettek. Itt már fel is vetődik a szárítás dilemmája, de nem olyan súllyal, mint a szerencsésebb megyékben, ahol attól tartanak, a „túl jó” termés miatt belecsúsznak az októberbe az aratással. Az pedig nemcsak a gáz ára, hanem az őszi vetés szempontjából is végzetes lenne.
Fejér megyében 250 hektár átlagában 3-3,5 tonna termést becsül az elért szakember. Azt mondja, figyelemre méltó, hogy a kukoricánál rosszabb talajokra vetett cirok idén 4 tonnás eredményre volt képes. Az aratást sürgeti, hogy néhány cső már a földön hever, holott még 20% felett van a szemek víztartalma. „Van szárítónk, bérszárítást is vállalunk, de ennek díját idén biztos terményben akarják majd teljesíteni az emberek. Az árat napi képlet alapján határozom meg, mivel én is napi áron kapom a gázt. Az én képletemben a tisztasági fok, a szemek víztartalma, valamint a gáz és az áram aktuális ára szerepel. Ezek alapján már most a legtöbb kukoricatétel a 250-300 forintos díjsávba esik, ennyibe kerül egy mázsa tengeri víztartalmát egy százalékkal csökkenteni. Azon gondolkodom, hogyan lehetne a gázfűtésű szárítót elektromos üzemű berendezésre váltani. A gabonaszárító is csak egy óriás hajszárító, az áram egy része pedig megújulóból is származhatna…” – tépelődik a gazdaságvezető. Nyilván mindenkinek meglódul a fantáziája ilyen energiaárak mellett. Bármilyen alternatíva szóba jöhet, legyen az ocsúval szárítás vagy energianyerés más rendszerekből, főként napelemparkokból –, de itt és most a betakarítás siettetése vagy halogatása, illetve a nedves szemek azonnali eladása jöhet szóba megoldásként. Jövőre pedig a vetésszerkezet azonnali átalakulása lesz a válasz az energiahiányra, ami kiszorítja az energiaigényes kultúrákat a földekről. (Lásd még a témába vágó cikkünket: Kőolajból kukorica, avagy az agrárium és a válságok”.)
Ami a szárítási díjakat illeti, azok szélsőséges határok között mozognak, attól függően, kinek mikor milyen szerződést sikerült kötnie a szolgáltatóval. Egy biztos, a most lejáró szerződéseket senki nem akarja fix árral megkötni, és a végsőkig halogatják a megállapodást a gazdaságokkal. Komárom-Esztergom megyében most 250 forint egy százalék vízelvonás díja mázsánként, ugyanezt halljuk Bács-Kiskun megyéből is, míg Baranyában 180 forintért, Borsodban 150 forintért is vállalják a szárítást. Az októberi díjat mindenki nagyjából a szeptemberi árszint duplájára teszi, tehát a legolcsóbb helyszíneken 300, míg a drágábbakon 500 forint lesz az induló ajánlat vízszázalékonként.
Az energiaválság és aszály azonnali hatásai:
1. Extrém kevés leszárított szemes kukorica lesz az idei kínálatban.
2. 100-120 ezer hektárra szorulhat vissza a repce területe.
3. Minden árpavetőmag elfogyott, jövőre túl nagy lesz az árpakínálat.
4. A búza egy része novemberben kerül földbe.
5. Tavasszal ismét csúcsra emelkedhet a szója területe.
6. Kevesebb és rövidebb tenyészidejű kukoricát vetünk, ami jó évjárat esetén sem hoz nagy termést, főként csekély műtrágyahasználat mellett.
Nedvesen eladva
200 hektáros kukoricaterület felett gyakran van saját szárító a gazdaságokban, de ha a szolgáltatást nem akarják igénybe venni külsősök, akkor megy a fejvakarás. „Magunk miatt nem akarom begyújtani a szárítót. Végső esetben nedvesen adjuk el a tengerit bioetanolnak” – fogalmazza meg sokak véleményét egy Bács-Kiskun megyei gazdaság vezetője. Azok a felvásárlók, akik Komárom-Esztergom megyéből Szabadegyháza felé veszik az irányt, tonnánként 5-6 ezerrel fizetnek kevesebbet a piaci árnál a nedves kukoricáért, de Dunaföldvár és Tiszapüspöki is fogadja azokat a tételeket, amelyeket nem akarnak leszárítani idén a gazdák. Kérdés, mi marad a tyúkoknak, disznóknak? Azok az állattartók, akiknek saját abrakfogyasztó állományuk van, nyilván kényszerűen leszárítják a tárolandó terményt, de egy szemmel sem többet, mint amennyi a saját gazdaságukban elfogy. A felesleget nedvesen takarítják be, hogy roppantva a silófalak közé vagy tömlőbe kerüljön, és a tejelő állomány tömegtakarmányát gazdagítsa. Zala megyében, ahol sok a pulyka vagy Győr-Moson-Sopronban, Baranyában, ahol tehenekből van sok, de a piacra is termeltek árukukoricát, most különösen sok termény végzi hasonlóképpen. Ezekben a nyugati megyékben a legjobbak a terméseredmények, már ha a 6-7 tonnát jónak lehet mondani. Itt nehezíti a dolgot, hogy még sem a napraforgó, sem a szója betakarítása nincs befejezve. Zalában ezeket az olajmagokat is szárítani kell, de legalább szép eredményt hoztak. Itt a napraforgó 3,3 tonnás termést adott, a szója vágása még odébb van. Győr-Moson-Sopronban nem jön be a napraforgó a nyúlkár miatt, itt a szója a nyerő, ahogy Baranyában is ez a kedveltebb olajnövény, most is 2,2–2,4 tonnás átlaggal kerül le a táblákról az első adag.
Eltűnik a repce
„Azt gondolom, hogy a mostani áraknak és aszálynak súlyos hatása lesz a következő év vetésszerkezetére” – hangzik el az összes nyugat-magyarországi gazdaságban. Hogy pontosan mit hagynak el a gazdák, és mi lesz a favorit, abban csak árnyalatnyi eltérések vannak. „A repcevetőmag-forgalmazóktól azt hallottam, hogy jó, ha 120 ezer hektárnyit vetettek belőle idén, a kalászosok veszik át a helyét a földeken” – mondja egy Zala megyei gazda. Az ok nyilvánvaló: túl sok nitrogént és növényvédő szert igényel ez a növény, nem hozza be az árát. A gazdálkodó szerint a nitrogénigény és a szárítási költség a kukorica tavaszi vetésére is kihatással lesz: „Nálunk az utóbbi években már az állomány javát a 400-as FAO-számú hibridek adták, most visszakanyarodunk a 300-as FAO-tartomány felé. Inkább kevesebbet teremjen, de ne kelljen szárítani.”
Baranyában harmadannyi kukorica vetését tervezik, mint idén, azt is rövidebb tenyészidővel. Növelik viszont a szója területét, és ismét lesz napraforgó – hátha meghagyják a vadak. Repcéből egy hektárt sem vetettek, sőt, még a búzát is visszafogják, helyette őszi és tavaszi árpa kerül a földbe. „Azt gondolom, a betakarítást most legalább annyira sürgeti a kalászosokra váltás, mint a gázár emelkedése… Októberben mindennek a földbe kellene kerülnie. Csak azt nem tudom, hol fog piacra találni annyi árpa, amennyi jövőre lesz. A hazai állattattartás biztosan nem veszi fel” – jegyzi meg egy Győr-Moson-Sopron megyei vállalkozás agronómusa, aki csődhullámtól tart az állattartók között. Repce sem náluk, sem a cég által integrált gazdaságokban nem lesz, viszont a szójával ismét többen kísérletet tesznek majd.
Nem említettünk még egy térséget, Észak-Magyarországot, ahol viszonylag szerencsésen érkeztek az esők, és országos viszonylatban jó-közepes termésre számíthatnak a gazdaságok. A szemek víztartalma itt különösen magas, 25–28%. A dilemmájuk nagy, mivel messze vannak Tiszapüspökitől is, viszont tűrhető szárítási díjakról és elég jó nyár eleji betakarítási eredményekről számoltak be a helyiek. A megoldási ötleteik nagyjából ugyanazok, mint a többi gazdaságban. Október közepéig tudnak várni az aratással, utána dönteni kell: nedvesen eladni valakinek, aki hasznosítani tudja, vagy szárítani. A kukorica helyét itt is részben a búza foglalja el. A térségben a novemberi vetéstől sem rettennek el.
Gönczi Krisztina
