A magyar vásárló árérzékeny, ha valami nagyon megdrágul, azonnal kevesebbet vesz belőle. Ám nem mindegy, hogy mennyivel. A zöldségtermesztők ebből a szempontból is jobb helyzetben vannak, mint a gyümölcstermelők.
Jókor jött az olcsó gyümölcs
Magyarországon 2018-ban fejenként közel 52 kg gyümölcsöt és 84 kilogramm zöldséget, burgonyát fogyasztottunk a KSH adatai szerint. A világjárvány első évében, amikor nagyon odafigyeltünk az egészségünkre, a gyümölcsfogyasztás fejenként 53 kilogramm fölé emelkedett, zöldségből és burgonyából viszont 76 kilogrammra csökkent. Ennek oka, hogy 2019-ben számos zöldségféle, így a burgonya, sárgarépa, hagyma, káposzta is drágább volt, mint 2020-ban és 2021-ben. A paprika, paradicsom, uborka, gomba viszont megfizethetőbb volt a KSH szerint. Ami a gyümölcsöket illeti, több alma, körte, kajszi volt a piacon, így ezek ára is szelídebb volt 2019-ben, mint a két rákövetkező, fagykáros évben, de még a citrom, narancs és banán is elérhetőbb volt a fogyasztók számára. Jó szívvel vásároltuk az egészségünk szempontjából is fontosnak tartott gyümölcsöket.
Ha drágább, akkor a muszáj dönt
Az árak azóta – néhány kivételtől eltekintve, mint pl. a fejeskáposzta – jelentősen emelkedtek, ami bizonyára visszahatott a vásárlásokra. Sajnos a járvány éveiből nem rendelkezünk még fogyasztási adatokkal. Ha azonban abból indulunk ki, mi történt Olaszországban, közel járunk a magyar valósághoz is. Itt a legfrissebb adatok szerint 8 hónapja folyamatosan csökken a megvásárolt zöldségek, gyümölcsök mennyisége, 2022 első félévében 11 százalékkal marad el a tavalyi év azonos időszakától és 14 százalékkal az előző 5 év átlagától. Az áremelkedés átlagos mértéke 2018 óta 18 százalékos, ami a zöldségek esetében bőven kompenzálta a fogyasztáscsökkenést, míg a gyümölcsök esetében nem.
Legalább a kínálati oldal legyen stabilabb
Ez azt jelenti, hogy az olasz fogyasztás rugalmatlanabbul reagál az áremelkedésre, ha zöldségekről van szó, mintha gyümölcsökről. Mint fentebb láttuk, a magyar vásárló árérzékeny, de a termelői oldal üzleti hangulatából pontosan lemérhető, hogy a két szegmens közül melyik hozza stabilabban a bevételt. A zöldégtermesztés a növényházaknak és a döntően öntözött szántóknak köszönhetően nemcsak klímastabilabb, de a fogyasztói igényekkel is könnyebben tud tervezni, mint a gyümölcstermesztés. Az utóbbi dolgát nehezíti, hogy a gyümölcsök jellemzően nehezebben tárolhatók, nagy részük feldolgozást követően jut el a vásárlókhoz, az ipari árak pedig a friss termékek piacára is kihatnak.
Ebben a szegmensben nehéz sikeresnek lenni. A gyümölcstermelés addig fog szűkülni, amíg azokra a hektárokra és piaci szereplőre korlátozódik, akik védettebb, intenzívebb körülmények között stabilabb hozamokra képesek, és a termékeik minimális közvetítéssel jutnak el a konyhaasztalokra. És még ekkor is meg kell küzdeniük a vásárlók figyelméért, akik a leveszöldségeket akkor is megveszik, amikor az almára már rá sem mernek nézni a boltban.
