A szervestrágya-szórás technológiája és műszaki háttere

Írta: MezőHír-2022/08. lapszám cikke - 2022 szeptember 03.

A mezőgazdasági üzemekben, állattartó telepeken – a termelés velejárójaként – különböző konzisztenciájú és összetételű szerves trágya keletkezik. A szerves trágyák a növénytermesztésben felhasználható értékes, sőt, egyre értékesebb tápanyagokat tartalmaznak, de emellett a termesztés folyamatára is kedvezően hatnak. Az állattartó telepeken termelődő szerves trágyák volumene, mennyisége a telep állatállományától (fajta, állatlétszám) és az adott tartástechnológiától függ.

Trágyatároló, traktor
1. kép. Minden igényt kielégítő trágyatároló

Az elmúlt években a hazai állatállomány termelési szintje állandósult, ennek megfelelően a szerves trágya mennyisége is. Az ide vonatkozó adatokat – a KSH „STADAT” táblázatai alapján – az 1. táblázatban foglaltuk össze.

Táblázat
1. táblázat. Az állatállomány és a szervestrágya-felhasználás 2017–2021

A táblázat adataiból látható, hogy a szervestrágya-féleségek közül a szilárd szerves trágya, vagyis az istállótrágya mennyisége állandósult, míg a hígtrágya mennyisége kissé emelkedést mutat. A szilárd szerves trágya, vagy istállótrágya döntő többsége a mélyalmos technológiával működő, régebbi állattartó istállókban keletkezik. Egyes állatfajtáknál, például sertés, baromfi stb. – elsősorban az állatjóléti szabályok szigorodása miatt – a mélyalmos tartástechnológia ismét terjedőben van. Ezért az almos istállótrágya táblázatban szereplő volumenére, mennyiségére hosszabb távon is számíthat a gyakorlat. Az újonnan épült szarvasmarha-istállók alomtakarékos, vízöblítéses technológiájában keletkező hígtrágya fázisbontás utáni szilárd fázisa is növelheti a szilárd szerves trágyák mennyiségét (1. kép).

Fontos megjegyezni, hogy a kormány, illetve a szaktárca rendeletei külön szabályozzák a nitrátérzékeny és az egyéb területeken történő kijuttatást, az időbeli, a mennyiségi és az egyéb korlátozások tekintetében. A hazai területek több mint 69%-a „nitrátérzékeny” kategóriába tartozik, ezeken a területeken a kijuttatott összes N-hatóanyag nem haladhatja meg a 170 kg/ha-t. A kijuttatott szervestrágya-adag ~20 t/ha alatt alakult, ami 110 kg/ha hatóanyagnak felel meg, ez pedig jóval kisebb, mint 170 kg/ha. A jogszabályi előírások betartása mellett a szerves trágya hasznosítása érdekében, a gondos kezelésen túl, a tápanyagok, az értékes NPK és egyéb mikroelemek megóvása és a veszteségek minimalizálása céljából a szervestrágyázási technológiában számos agrotechnikai követelményt kell kielégíteni.

Ez azt jelenti, hogy – üzemi szinten – komoly műszaki, gépesítési és logisztikai hátteret szükséges biztosítani. A logisztikát a szállítási körfolyamat munkáinak, a szervestrágya-rakodás, -szállítás, -szórás teljesítményének összehangolása jelenti, természetesen az egyes munkafolyamatok állásidejének minimalizálása céljából. A műszaki hátteret pedig az adott teljesítménnyel dolgozó rakodógépek és szervestrágya-szóró pótkocsik biztosítják. A szerves trágyák trágyakazalból, épített tárolóból vagy éppen a területen kialakított átmeneti, ideiglenes tárolóból történő kitermelésére, illetve a szervestrágya-szóró pótkocsikra való rakodására a traktoros és a magajáró hidraulikus rakodógépek valamennyi típusa megfelelő.

Fontos azonban, hogy a rakodási munkák során a rakodott trágya konzisztenciájának és a rakodógép emelőképességének megfelelő munkaeszközt – például mélyalomból kitermelt trágya rakodására trágyavillát – használjunk (2. kép).

Trágyarakodó
2. kép. Szervestrágya-rakodáshoz feltétlenül szükséges a trágyamarkoló villa használata

Kisebb szervestrágya-szóró kapacitás, kisebb raktérfogatú és teherbírású szervestrágya-szóró pótkocsik kiszolgálására a kisebb emelési magasságú és emelőképességű csúszókerék-kormányzású magajáró gépek vagy traktoros homlokrakodók eredményesen építhetők be a rakodási feladatok ellátására.

Nagyobb szervestrágya-szórási kapacitású és nagyobb geometriai méretű és raktérfogatú szervestrágya-szóró pótkocsik esetén nagy emelőképességű, magajáró, törzscsuklós vagy hátsókerék-kormányzású vagy nagy emelési magasságú magajáró homlokrakodók használhatók (3. kép).

Trágyarakodó
3. kép. Nagy teljesítményű homlokrakodó rakodás közben

Ideiglenes, táblaszéli tárolókból való rakodáskor– rossz talajállapotok és terepviszonyok mellett – pedig jól és biztonságosan tudnak dolgozni a négykerék-hajtásos, teleszkópos rakodógépek (4. kép).

Trágyarakodó
4. kép. Táblaszéli rakodásnál előnyös a négykerék-hajtás

A szerves trágya területre szállítását és a területen történő elterítését a hazai gyakorlatban különböző konstrukciójú szervestrágya-szóró pótkocsikkal lehet elvégezni. A szervestrágya-szóró pótkocsik konstrukciója, futómű tekintetében, az egytengelyes, tandem-, tridemtengelyes változatoknál hasonló az univerzális mezőgazdasági pótkocsik futóműveihez. Azoknál a típusoknál, melyek üzemidejük nagy részét nehéz terepen, rossz talajviszonyok mellett töltik, különleges, nagy teherbírású, nagy átmérőjű, nagy felfekvőfelületű, alacsony nyomású gumiabroncsozású futóművel vannak felszerelve (5. kép).

Trágyaszóró
5. kép. Egytengelyes futóművel szerelt, oldalra szóró szervestrágya-szóró pótkocsi

A futóműre épülő alvázak hidegen hengerelt profilacélból kialakított háromszög vagy négyszög alakban összehegesztett keretszerkezetek, melyekhez fixen hegesztéssel, csavarkötéssel, csapszegeken keresztül csatlakozik a vonórúd. Egyes típusokon a vonórúd félelliptikus laprugóköteggel csatlakozik vagy hidropneumatikusan rugózott csatlakoztatású.

Az alvázra támaszkodó kocsiszekrény a legtöbb típusnál lemezkialakítású, de vannak deszkabetétes oldalfalú változatok is. Ezért a korróziós igénybevételek csökkentésére korróziónak ellenálló szerkezeti acélokat és több rétegű festést alkalmaznak. Az újabb típusoknál pedig egyre gyakoribb a tűzihorganyzás.

A kocsiszekrénybe a felrakódott szerves trágyát a láncos, kaparóléces vagy letolólapos lehordószerkezet juttatja a szórószerkezethez. A láncos, kaparóléces lehordószerkezet 1 vagy 2 pár szemes vagy hevederes láncból, tengelyre szerelt meghajtó- és csavarorsós láncfeszítő diókból, a láncokat összekötő „U” profilú kaparólécekből áll. A lehordószerkezet hajtását a mai konstrukcióknál axiáldugattyús hidromotorok végzik, csigahajtóművön keresztül (6. kép).

Lehordószerkezet
6. kép. A lehordószerkezet hidromotoros és homlokfogaskerekes hajtóműve

A szervestrágya-szórási technológiában a kijuttatható NPK-hatóanyagot az igényeknek megfelelően szabályozni kell. Az adagmennyiséget 10-20-30-40-50-60 t/ha lépcsőben be kell állítani. Ezt egyes típusoknál a hidraulikus körbe épített háromutas mennyiségszabályzó szeleppel lehet beállítani. Egyes üzemeltető traktorok hidraulikus rendszere a kivezérelt olajmennyiséget a kiépített terminálon szoftveresen is tudja vezérelni, beállítani (7. kép).

Adatok a terminálon
7. kép. Az adagmennyiség beállítása az újabb típusokon terminálon keresztül történik

A letolólapos lehordószerkezeteknél a letolólapot működtető hidraulikus munkahenger – nevezhetjük ez esetben lineáris hidraulikus motornak –előtolását vagyis az adagmennyiséget hasonló módon szabályozhatják. A lehordószerkezet a trágyát a kocsiszekrény hátsó tartóihoz adapterszerűen, rendszerint gyorscsatlakozókkal kapcsolható vízszintes bontóhengeres vagy függőleges, különböző tépő-aprító elemekkel szerelt szórószerkezethez a beállításnak megfelelő láncsebességgel szállítja (8. kép).

Szórószerkezet
8. kép. Függőleges tengelyű szórószerkezet adapterszerű csatlakoztatása

A vízszintes bontóhengeres szórószerkezet alapkivitelben keskeny, gyakran a kocsiszekrény szélességének megfelelő szórás-, illetve munkaszélességgel dolgozik. Ezért egyes típusoknál a műtrágyaszóróknál alkalmazott röpítőtárcsákat (ez rendszerint egy pár) használnak. Az ilyen konstrukcióknál a szórásszélesség12–18 m közötti is lehet (9. kép).

Gép munka közben
9. kép. Vízszintes szórószerkezetű, röpítőtárcsás gép munka közben

A függőleges tengelyű, rendszerint 1 vagy 2 pár tépőfogas vagy csigaleveles + tépőfogas szórószerkezet szórás- vagy munkaszélessége 18–20 m is lehet (10. kép).

Szórószerkezet
10. kép. Függőleges tengelyű, csigás, tépőfogas szórószerkezet

A vízszintes tengelyű szórószerkezetek a könnyebben aprítható, „komposztált”, míg a függőleges tengelyű szórószerkezetek a durvább konzisztenciájú, szalmás, almos istállótrágyák szórásában dolgoznak egyenletesebb szórásképpel. A nedvesebb, elkenődésre hajlamos, például szalmás, mélyalmos baromfitrágyák kijuttatására az oldalra aprító és szóró, tárcsás szórószerkezetű gépeket lehet biztonságosan alkalmazni.

A munkaminőségi mutatókkal összefüggésben megállapítható, hogy a legkisebb hajtási teljesítmény a vízszintes tengelyű, az ettől nagyobb az oldalra szóró tárcsás, míg a legnagyobb a függőleges tengelyű szórószerkezet üzemeltetéséhez szükséges. A lehordószerkezet hajtásiteljesítmény-igénye a pótkocsi teherbírásával és a beállított adagmennyiséggel arányos. A szórószerkezet hajtásához szükséges teljesítmény az előtolás növelésével lineárisan nő, és az előzőek szerint, a szórószerkezet konstrukciójától és geometriai méreteitől függ.

Az univerzális használhatóság céljából a szervestrágya-szórók kocsiszekrénye térfogatnövelő adapterrel kiegészíthető. A szóróadapter helyére pedig vízszintes, bontóhengeres adapter szerelhető. Az így átalakított pótkocsi a szecskázógépek kiszolgálásában, a szecskázott anyag szállításában és a lehordószerkezet jól szabályozható működésével a falközi silók feltöltésében is jól használható, így ez bővítheti a szállítókapacitást.

Az előzőekben ismertetett, elsősorban kaparóléces, lehordószerkezetes konstrukciók 4 × 4 vagy 6 × 6 kerékképletű mezőgazdasági tehergépkocsira szerelt felépítményekként is rendelkezésre állnak, elsősorban a bérvállalkozók igényei szerint.

A szerző korábbi cikke is elérhető portálunkon.

SZERZŐ: DR. KELEMEN ZSOLT MŰSZAKI SZAKÉRTŐ – GÖDÖLLŐ