A mezőgazdasági üzemekben, állattartó telepeken – a termelés velejárójaként – különböző konzisztenciájú és összetételű szerves trágya keletkezik. A szerves trágyák a növénytermesztésben felhasználható értékes, sőt, egyre értékesebb tápanyagokat tartalmaznak, de emellett a termesztés folyamatára is kedvezően hatnak. Az állattartó telepeken termelődő szerves trágyák volumene, mennyisége a telep állatállományától (fajta, állatlétszám) és az adott tartástechnológiától függ.
Az elmúlt években a hazai állatállomány termelési szintje állandósult, ennek megfelelően a szerves trágya mennyisége is. Az ide vonatkozó adatokat – a KSH „STADAT” táblázatai alapján – az 1. táblázatban foglaltuk össze.
A táblázat adataiból látható, hogy a szervestrágya-féleségek közül a szilárd szerves trágya, vagyis az istállótrágya mennyisége állandósult, míg a hígtrágya mennyisége kissé emelkedést mutat. A szilárd szerves trágya, vagy istállótrágya döntő többsége a mélyalmos technológiával működő, régebbi állattartó istállókban keletkezik. Egyes állatfajtáknál, például sertés, baromfi stb. – elsősorban az állatjóléti szabályok szigorodása miatt – a mélyalmos tartástechnológia ismét terjedőben van. Ezért az almos istállótrágya táblázatban szereplő volumenére, mennyiségére hosszabb távon is számíthat a gyakorlat. Az újonnan épült szarvasmarha-istállók alomtakarékos, vízöblítéses technológiájában keletkező hígtrágya fázisbontás utáni szilárd fázisa is növelheti a szilárd szerves trágyák mennyiségét (1. kép).
Fontos megjegyezni, hogy a kormány, illetve a szaktárca rendeletei külön szabályozzák a nitrátérzékeny és az egyéb területeken történő kijuttatást, az időbeli, a mennyiségi és az egyéb korlátozások tekintetében. A hazai területek több mint 69%-a „nitrátérzékeny” kategóriába tartozik, ezeken a területeken a kijuttatott összes N-hatóanyag nem haladhatja meg a 170 kg/ha-t. A kijuttatott szervestrágya-adag ~20 t/ha alatt alakult, ami 110 kg/ha hatóanyagnak felel meg, ez pedig jóval kisebb, mint 170 kg/ha. A jogszabályi előírások betartása mellett a szerves trágya hasznosítása érdekében, a gondos kezelésen túl, a tápanyagok, az értékes NPK és egyéb mikroelemek megóvása és a veszteségek minimalizálása céljából a szervestrágyázási technológiában számos agrotechnikai követelményt kell kielégíteni.
Ez azt jelenti, hogy – üzemi szinten – komoly műszaki, gépesítési és logisztikai hátteret szükséges biztosítani. A logisztikát a szállítási körfolyamat munkáinak, a szervestrágya-rakodás, -szállítás, -szórás teljesítményének összehangolása jelenti, természetesen az egyes munkafolyamatok állásidejének minimalizálása céljából. A műszaki hátteret pedig az adott teljesítménnyel dolgozó rakodógépek és szervestrágya-szóró pótkocsik biztosítják. A szerves trágyák trágyakazalból, épített tárolóból vagy éppen a területen kialakított átmeneti, ideiglenes tárolóból történő kitermelésére, illetve a szervestrágya-szóró pótkocsikra való rakodására a traktoros és a magajáró hidraulikus rakodógépek valamennyi típusa megfelelő.
Fontos azonban, hogy a rakodási munkák során a rakodott trágya konzisztenciájának és a rakodógép emelőképességének megfelelő munkaeszközt – például mélyalomból kitermelt trágya rakodására trágyavillát – használjunk (2. kép).
Kisebb szervestrágya-szóró kapacitás, kisebb raktérfogatú és teherbírású szervestrágya-szóró pótkocsik kiszolgálására a kisebb emelési magasságú és emelőképességű csúszókerék-kormányzású magajáró gépek vagy traktoros homlokrakodók eredményesen építhetők be a rakodási feladatok ellátására.
Nagyobb szervestrágya-szórási kapacitású és nagyobb geometriai méretű és raktérfogatú szervestrágya-szóró pótkocsik esetén nagy emelőképességű, magajáró, törzscsuklós vagy hátsókerék-kormányzású vagy nagy emelési magasságú magajáró homlokrakodók használhatók (3. kép).
Ideiglenes, táblaszéli tárolókból való rakodáskor– rossz talajállapotok és terepviszonyok mellett – pedig jól és biztonságosan tudnak dolgozni a négykerék-hajtásos, teleszkópos rakodógépek (4. kép).
A szerves trágya területre szállítását és a területen történő elterítését a hazai gyakorlatban különböző konstrukciójú szervestrágya-szóró pótkocsikkal lehet elvégezni. A szervestrágya-szóró pótkocsik konstrukciója, futómű tekintetében, az egytengelyes, tandem-, tridemtengelyes változatoknál hasonló az univerzális mezőgazdasági pótkocsik futóműveihez. Azoknál a típusoknál, melyek üzemidejük nagy részét nehéz terepen, rossz talajviszonyok mellett töltik, különleges, nagy teherbírású, nagy átmérőjű, nagy felfekvőfelületű, alacsony nyomású gumiabroncsozású futóművel vannak felszerelve (5. kép).
A futóműre épülő alvázak hidegen hengerelt profilacélból kialakított háromszög vagy négyszög alakban összehegesztett keretszerkezetek, melyekhez fixen hegesztéssel, csavarkötéssel, csapszegeken keresztül csatlakozik a vonórúd. Egyes típusokon a vonórúd félelliptikus laprugóköteggel csatlakozik vagy hidropneumatikusan rugózott csatlakoztatású.
Az alvázra támaszkodó kocsiszekrény a legtöbb típusnál lemezkialakítású, de vannak deszkabetétes oldalfalú változatok is. Ezért a korróziós igénybevételek csökkentésére korróziónak ellenálló szerkezeti acélokat és több rétegű festést alkalmaznak. Az újabb típusoknál pedig egyre gyakoribb a tűzihorganyzás.
A kocsiszekrénybe a felrakódott szerves trágyát a láncos, kaparóléces vagy letolólapos lehordószerkezet juttatja a szórószerkezethez. A láncos, kaparóléces lehordószerkezet 1 vagy 2 pár szemes vagy hevederes láncból, tengelyre szerelt meghajtó- és csavarorsós láncfeszítő diókból, a láncokat összekötő „U” profilú kaparólécekből áll. A lehordószerkezet hajtását a mai konstrukcióknál axiáldugattyús hidromotorok végzik, csigahajtóművön keresztül (6. kép).
A szervestrágya-szórási technológiában a kijuttatható NPK-hatóanyagot az igényeknek megfelelően szabályozni kell. Az adagmennyiséget 10-20-30-40-50-60 t/ha lépcsőben be kell állítani. Ezt egyes típusoknál a hidraulikus körbe épített háromutas mennyiségszabályzó szeleppel lehet beállítani. Egyes üzemeltető traktorok hidraulikus rendszere a kivezérelt olajmennyiséget a kiépített terminálon szoftveresen is tudja vezérelni, beállítani (7. kép).
A letolólapos lehordószerkezeteknél a letolólapot működtető hidraulikus munkahenger – nevezhetjük ez esetben lineáris hidraulikus motornak –előtolását vagyis az adagmennyiséget hasonló módon szabályozhatják. A lehordószerkezet a trágyát a kocsiszekrény hátsó tartóihoz adapterszerűen, rendszerint gyorscsatlakozókkal kapcsolható vízszintes bontóhengeres vagy függőleges, különböző tépő-aprító elemekkel szerelt szórószerkezethez a beállításnak megfelelő láncsebességgel szállítja (8. kép).
A vízszintes bontóhengeres szórószerkezet alapkivitelben keskeny, gyakran a kocsiszekrény szélességének megfelelő szórás-, illetve munkaszélességgel dolgozik. Ezért egyes típusoknál a műtrágyaszóróknál alkalmazott röpítőtárcsákat (ez rendszerint egy pár) használnak. Az ilyen konstrukcióknál a szórásszélesség12–18 m közötti is lehet (9. kép).
A függőleges tengelyű, rendszerint 1 vagy 2 pár tépőfogas vagy csigaleveles + tépőfogas szórószerkezet szórás- vagy munkaszélessége 18–20 m is lehet (10. kép).
A vízszintes tengelyű szórószerkezetek a könnyebben aprítható, „komposztált”, míg a függőleges tengelyű szórószerkezetek a durvább konzisztenciájú, szalmás, almos istállótrágyák szórásában dolgoznak egyenletesebb szórásképpel. A nedvesebb, elkenődésre hajlamos, például szalmás, mélyalmos baromfitrágyák kijuttatására az oldalra aprító és szóró, tárcsás szórószerkezetű gépeket lehet biztonságosan alkalmazni.
A munkaminőségi mutatókkal összefüggésben megállapítható, hogy a legkisebb hajtási teljesítmény a vízszintes tengelyű, az ettől nagyobb az oldalra szóró tárcsás, míg a legnagyobb a függőleges tengelyű szórószerkezet üzemeltetéséhez szükséges. A lehordószerkezet hajtásiteljesítmény-igénye a pótkocsi teherbírásával és a beállított adagmennyiséggel arányos. A szórószerkezet hajtásához szükséges teljesítmény az előtolás növelésével lineárisan nő, és az előzőek szerint, a szórószerkezet konstrukciójától és geometriai méreteitől függ.
Az univerzális használhatóság céljából a szervestrágya-szórók kocsiszekrénye térfogatnövelő adapterrel kiegészíthető. A szóróadapter helyére pedig vízszintes, bontóhengeres adapter szerelhető. Az így átalakított pótkocsi a szecskázógépek kiszolgálásában, a szecskázott anyag szállításában és a lehordószerkezet jól szabályozható működésével a falközi silók feltöltésében is jól használható, így ez bővítheti a szállítókapacitást.
Az előzőekben ismertetett, elsősorban kaparóléces, lehordószerkezetes konstrukciók 4 × 4 vagy 6 × 6 kerékképletű mezőgazdasági tehergépkocsira szerelt felépítményekként is rendelkezésre állnak, elsősorban a bérvállalkozók igényei szerint.
A szerző korábbi cikke is elérhető portálunkon.
SZERZŐ: DR. KELEMEN ZSOLT MŰSZAKI SZAKÉRTŐ – GÖDÖLLŐ
