A szénafélék, a réti és lucernaszéna etetése a „fűfogyasztó” állatállomány táplálásában – élettani okok miatt – nélkülözhetetlen. Ezen túlmenően az etetett széna minősége, beltartalmi értékei meghatározzák a termelési színvonalat és ebből adódóan a jövedelmezőséget, különösen a nagy hozamú tejelő tehenészetekben.
A TMR etetési technológia általánossá válása következtében a fenti megállapítás a húsmarhatartásban és egyéb „fűevők” esetében is érvényes. A minőségi réti széna készítésére számos hagyományos nagy hozamú fajta, például a magyar rozsnok, a csomós ebír vagy a különböző perjefélék (olasz, angol perje, csenkeszfélék), illetve ezek keverékei állnak rendelkezésre (1. kép).
A lucernaszéna készítésére szintén számos – a hazai fajtanyilvántartásban mintegy 31 – fajta alkalmas, köztük hazai szarvasi és tápiószelei és egyéb nemesítésű külföldi, Legendary, Gea, Power stb. fajtákat találunk. Mind a gyep, illetve lucernahibridek magas termelési potenciállal rendelkeznek. A termelési potenciál kihasználása, a beltartalmi értékek megőrzése csak a termesztéstechnológia előírásainak betartásán belül – betakarítási, szénakészítési technológia előírásainak következetes, gondos betartásával – és a műszaki-gépesítési háttér megválasztásával biztosítható.
A minőségi szénakészítési technológia és az alkalmazott gépesítési megoldások a réti széna, a fűfélék, gyepek és a pillangósok, lucernafélék eltérő morfológiai adottságainak következtében jelentős eltéréseket is mutathatnak. Az 1. ábra szerinti munkaműveletek mindegyikére külön-külön is szigorú technológiai előírások vonatkoznak, melyeket a megtermelt gyepek, fűfélék vagy pillangósok beltartalmi értékeinek minél nagyobb mértékű megóvása érdekében be kell tartani.
A kaszálás-rendrevágás a szénakészítés első munkaművelete. A lucernaszéna a hazai mezőgazdasági gyakorlatban – az időjárási adottságok miatt – döntő többségében a 2. és 3. növedékből készül. A szénakészítésre az időjárás csapadékviszonyai és a napsütéses órák száma miatt ez az időszak a legkedvezőbb. A kaszálás időpontját – a növedék fenofázisát figyelembe véve – a növedék zöldbimbós állapotának idejére kell összpontosítani a szénakészítéshez. Az utolsó kaszálást a virágzáskor célszerű elvégezni, a gyökérnyakban felhalmozódó tápanyag maximalizálása céljából, a tarlót pedig célszerű „zöldtarlóként” meghagyni, a jobb áttelelés érdekében.
A lucerna és az egyéb pillangósok morfológiailag érzékeny, sérülékeny növények. Akár a kaszálás-, rendrevágáskori levélpergési vagy az aprításból adódó veszteségek csökkentésére, nem utolsósorban a porosodás minimalizálására ismét előtérbe került a mellső vagy jobb, illetve bal oldali függesztésű vagy magajáró gépekre alternáló kaszaszerkezettel szerelt kaszák vagy vágóasztalok használata.
Az alternáló vágószerkezetű kaszákat az üzemeltető traktor hátsó hidraulikus hárompont-függesztő berendezéséhez csatlakozóan balra és jobbra, oldalra vágó kivitelben és mellső függesztésű változatban gyártják (2-3. kép).
A munkaszélesség növelésére ezeknek a gépeknek a két- és háromgépes, gépkapcsolatban is üzemeltethető típusait alakították ki.
A bal és jobb oldalra vágó gépek függesztőkerettel csatlakoznak az üzemeltető traktorhoz. A függesztőkerethez csapszegeken keresztül, csuklósan kapcsolódik a paralelogramma megoldású függesztőkeret a hajtásátvitellel, meghajtó tengelycsonkkal, hajtóművel, ékszíjhajtással és a kasza szerkezetének, a kaszapengéknek az alternáló mozgását, löketét biztosító forgattyús hajtóművel. Ugyancsak a függesztőkerethez kapcsolódik a vágószerkezetet munkahelyzetbe süllyesztő, illetve szállítási helyzetbe kiemelő, kettős működésű munkahenger. Az alternáló kaszaszerkezet gerendelyére csavarkötés rögzíti az állópengéket tartó acélöntvény kaszaujjakat, az osztásuk – a korábban is említett változatoknak megfelelően –lehet alsó-, közép- és normálvágású. A kaszagerendelyben a forgattyús hajtómű löketének megfelelően mozgó trapéz vagy a háromszög alakú pengék a kaszasínre vannak felszerelve. A kaszagerendelyt munkahelyzetben csúszótalpak támasztják alá, a vágási vagy a visszamaradt tarló magassága a csúszótalpak gerendelyhez viszonyított furat- és csavarkötéses állításával vagy a csúszótalpak cseréjével állítható. Az egyszerűbb változatok a hajtásukat az üzemeltető traktor TLT-tengelycsonkjáról, kardántengelyen keresztül kapják. A bonyolultabb változatoknál a hajtás az üzemeltető traktor hidraulikus rendszeréről vagy külön kiépített hidraulikus hálózatról történik.
Lucernaszéna-készítés esetén a rotációsok közül a kíméletesebb munkát végző tárcsás kaszaszerkezetű kaszákat kell előnyben részesíteni. A lucernánál, illetve a pillangósoknál azonban a szársértő alkalmazásának – a száradási idő lerövidítése mellett – a szárrészek és a levélzet vízleadásának azonos intenzitásra hozásában is elengedhetetlen szerepe van. A lucerna, illetve a pillangósok kaszálására tehát csak a gumihengeres szársértővel szerelt rotációs kaszák használata javasolható (4. kép). Ebben az esetben az utána következő munkaműveletek levélpergési vesztesége csökkenthető, a nagyságrend megválasztására pedig a gyepszéna készítésénél közöltek az irányadók. A tárcsás, rotációs kaszák kaszagerendelye merev kialakítású, ezért a jó talajkövetés és az egyenletes tarlómagasság elérése érdekében a függesztett, tárcsás kaszák esetében a kaszaszerkezet felfüggesztése a vágószerkezet súlypontjában van.
(Az újdonság, hogy a nagyobb munkaszélességű függesztett, tárcsás kaszáknál a vágószerkezet felfüggesztése paralelogramma rendszerű.) A megfelelő talajkövetés szempontjából azonban nagyon fontos – akár dobos, akár tárcsás, rotációs kaszákról van szó –, hogy a vágószerkezet talajterhelését a tehermentesítő tekercsrugókkal 25–30 kg értékre állítsuk be. Az újabb fejlesztésű konstrukcióknál a tekercsrugós felfüggesztést hidropneumatikus rugózási megoldással váltják ki.
Szénakészítésben a nagy hozamú, természetes gyepek kaszálására a robusztusabb építésű, nagy áteresztőképességű, dobos vágószerkezettel szerelt rotációs kaszák használata javasolható (5. kép).
A természetes gyepek kedvezőtlenebb talajviszonyai mellett a forgórészenként, külön-külön paralelogramma felfüggesztésű forgórészekkel szerelt kaszákkal is egyenletes, alacsony tarlót visszahagyva lehet dolgozni. A magyarországi időjárási viszonyok között a gyepek első kaszálásának idején kevés csapadékkal kell számolni, ezért ezeknek a kaszáknak a szársértő nélküli változatai is jó munkát végeznek. A szárazság és kevés csapadék miatt azonban a növényzet hamar elöregszik, és veszít beltartalmi értékeiből. Ennek megelőzésére – különösen nagy termőterületek és jó hozamok esetén – a magajáró gépre vagy fordítóval ellátott nehéz univerzális traktorra szerelt, mellső és oldalsó függesztésű kaszákból álló gépkombinációkat kell használni a betakarítási időszak lecsökkentése céljából. Az így kialakított rotációs kaszakombináció munkaszélessége 8–10 m közötti lehet, a munkasebesség elérheti a 10–12 km/h-t is.
A tarló magasságát 70–80 mm-esre célszerű beállítani. A kaszálás-rendrevágás munkaműveleteinél a minél gyorsabb vízleadás elérése érdekében a rendterelő lemezeket – az említett kaszakonstrukcióktól függetlenül – a legszélesebb rend rakására alkalmas szélső állásba kell állítani. Ebben az esetben, alacsony hozamok és kedvező, napsütéses időjárás esetén nem feltétlenül szükséges elvégezni a rendterítési munkálatokat.
A rendterítési munkákat – nagyobb hozamoknál – a kaszálást, rendre vágást követően 2 órán belül kell elvégezni. Kedvezőtlen körülmények között – például az említett időszakban előfordulható páralecsapódás következtében – szükségszerűen meg kell ismételni. Kedvező időjárás mellett akár néhány óra alatt, de másnapra már biztosan elérhető a rend összerakásához vagy az egyéb ezt követő rendforgatáshoz, szellőztetéshez megfelelő – gyepeknél, fűféléknél 18–20%-os, míg a pillangósoknál a 45%-os – nedvességtartalom (2. ábra).
A rendterítő gépek nagy (8-10-12 m) munkaszélességgel vontatott változatban készülnek. A függőleges forgórészek öntvényagyból, az agyra rögzített villakarokból és a villakarokra szerelt rugós ujjakból állnak. A rendterítők általában 6-8-10-12 forgórésszel készülnek, szállítási helyzetben kétoldalt két-két forgórész felhajtható.
A terítést végző rugós ujjak rögzítése nagy jelentőségű, mert a szálastakarmányba került fémtárgyak a következő munkaműveletnél, a szecskázógépekben vagy a bálázóknál nagy károkat okozhatnak. A takarmányba kerülve pedig állatelvesztés is lehet a hanyagság vége. Ezért az ujjakat – törés esetére – az újabb gépeken műanyag kötéllel biztosítják az elvesztés ellen (6. kép).
A terített renden lévő szálastakarmányt a következő munkaművelethez össze kell rakni, gyepek esetében20%-os, lucernánál 45%-os nedvességtartalom elérésekor. Az összerakott rend mérete mind gyep-, mind lucernaszéna-készítésben a bálázógép bálakamraméretéhez kell, hogy igazodjon. Ebben az esetben könnyen készíthető egyenletes alakú és tömörségű bála a bálázó „kígyózó” mozgású manőverezése nélkül.
A rendkezelő gépek, a rendsodrók, rotációs rendterítők a különböző és igen széles skálán mozgó felhasználói igényeknek megfelelően dobos és szalagos, valamint vezérelt ujjas kivitelűek. A gyep- vagy lucernarendek összerakására – forgatásra, szellőztetésre, rendkettőzésre – különböző konstrukciójú rendkezelő gépek állnak rendelkezésre. A legegyszerűbb változatok a csillagkerekes rendsodrók függesztett, féligfüggesztett vagy vontatott változatai (7. kép).
A csillagkerék nyitása a talajról közvetlenül történik. A kíméletesebb munkát a vezérelt ujjas berendezések végzik. Ez elsősorban a pillangósok esetében jelent előnyt. A vezérelt ujjas berendezések, rendrakó gépek 3,4-4,2-7,0-9,0 m munkaszélességgel készülnek, és függesztett vagy vontatott kivitelűek (8. kép).
A függesztőkeret az üzemeltető traktor hárompont-függesztő berendezéséhez kapcsolódik. A rendrakó gépeknél az acélöntvény agyon kialakított pályán mozognak a villakarok vezérlőgörgői.
A kialakított pálya, a villakarok beállított szögállása változtatható. Az előzetes beállítás és a vezérlőpálya hatására a villakarokra szerelt rugós ujjak kíméletesen mozgatják az anyagot.
A dobos gépek oldalra rakó változatai szimpla és V alakban elhelyezett, sodró rendszerű gépek (9. kép).
A szalagos gépek kisebb munkaszélességű változatai oldalra vagy közvetlenül a gép mögé rakják a rendfelszedő által felszedett anyagot. A nagyobb munkaszélességű változatoknál a rendfelszedő által felszedett anyagot a kétoldali szállítószalag középre hordja. Irányváltó kapcsolóval a jobb és bal oldali rendrakásra is alkalmasak (10. kép).
A rendre rakott anyagot szögletes kisbálázókkal, állandó- és változókamrás-, hengeres bálázókkal vagy szögletes nagybálázókkal lehet a rendről felszedni és bebálázni.
A szögletes-kisbálázó gépeknél a vezérelt ujjas rendfelszedő az anyagot a csúszódugattyús bálakamrába juttatja, a tömörítést pedig a traktor TLT-jéről működtetett forgattyús hajtóművel hajtott csúszódugattyú végzi el.
A szénakészítésre az állandó- és változó kamrás gépek egyaránt alkalmasak. A rendfelszedő berendezés által felszedett anyagot csigás-rotoros anyagtovábbító juttatja be a bálakamrába. A tömörítés az állandó kamrás gépeknél – a művelet a palást felől indul a bálakamra közepe felé – láncos, rudas vagy görgős tömörítőszerkezettel történik. A változó kamrás gépeknél a tömörítés a bálakamra közepétől indul a palást felé, a tömörítőhengerek segítségével. A tömörítés módjából adódóan az állandó kamrás gépekkel laza közepű bálák készíthetők, így ezeknél a báláknál lehetőség van az intenzívebb utószáradásra. A változó kamrás gépekkel pedig alaktartóbb, manipulálhatóbb bálák készíthetők.
Lucerna esetében, minőségi szénakészítésben a csúszódugattyús szögletes nagybálázó gépek használhatók a legkedvezőbb pergési veszteséggel (11. kép).
A szénakészítési technológiában használt műszaki eszközökön, gépeken alkalmazott digitális megoldások, szenzortechnológiai alkalmazások, GPS-terminálok – az üzemi paraméterek rögzítésén túl – a beállítások és távvezérlések kontrollálásával a széna minőségére is kedvező hatással vannak (12. kép).
SZERZŐ:
DR. KELEMEN ZSOLT
MŰSZAKI SZAKÉRTŐ
