Inváziós növények Magyarországon

Az inváziós növény (özönnövény) olyan, nem őshonos növényfaj, amelynek elterjedési területe és populációmérete a neki megfelelő élőhelyen, adott területen, adott tér- és időskálán monoton módon növekszik.

 

Az ezredforduló botanikai tudománya számára, valamint a természet- és környezetvédelem szempontjából is egyre égetőbb gondokat vet fel a növényi (és az állati) inváziók problémaköre. A nagy földrajzi felfedezésekkel (1492 után) kezdődő, kontinensek közi növényvándorlások napjainkra a földkerekség igen nagy területét érintő környezeti válság előidézői. Az úgynevezett inváziós növények legsikeresebbjeinek tömeges, özönszerű fellépése teljesen átformálja, egyneműsíti, mintegy leradírozza a tájak fajgazdag természetes növénytakaróját, s mint ilyen, a különböző földrészek élővilágának sokféleségét létalapjaiban veszélyezteti. Mivel minden ország felelősséggel tartozik a saját területén létező élővilág sokféleségének fenntartásáért, a biológiai inváziók, így az özönnövények megfékezése is világszerte egyre fontosabb kutatási feladattá, természetmegőrzési eszközzé és lehetőséggé válik.

 

parlagfű

 

Az özönfajok életforma szerinti megoszlása az Ujvárosi-féle rendszer (1952) alapján a következő:

  1. Fás növények (Phanerophyta, Ph), például: mirigyes bálványfa, zöld juhar, fehér akác.
  2. Talajszintben telelő évelők (Hemikryptophyta, H), például: alkörmös.
  3. Talajban telelő évelők (Geophyta, G), például: fenyércirok, selyemkóró.
  4. Egyévesek (Therophyta, T), például: ürömlevelű parlagfű, süntök, szőrös disznóparéj, betyárkóró.
  5. Kétévesek (Hemitherophyta, HT), például: parlagi ligetszépe.

 

1. táblázat. Jellemző özönnövények Magyarországon. A teljes lista a szerzőnél elérhető
1. táblázat. Jellemző özönnövények Magyarországon. A teljes lista a szerzőnél elérhető

 

A növényi invázió okai:

  1. Környezeti okok: import növekedése; határok nyitottságának növekedése (utazás, turizmus, nemzetközi kereskedelem fellendülése); természetes korlátozó tényezők (károsítók) hiánya; globális felmelegedés; ökológiai és zöldfolyósok szerepe (természetes és mesterséges vízfolyások, hullámterek, gátak, utak, vasutak, erdősávok).
  2. 2. A faj saját biológiai tulajdonságai: szaporodásbiológiai tulajdonságok; allelopátia; neoténia; morfológiai, genetikai változatosság; jó tápanyag-hasznosító képesség; jó versenyképesség; tág tűrőképesség (hőmérséklet, víz, talajminőség).

Az özönnövények káros hatásai:

  1. Közvetlen gazdasági kár: terméskiesés; infrastruktúra károsítása (épületek, aszfaltutak, vasúti töltések, árvízvédelmi berendezések).
  2. Közvetett gazdasági kár: növényi kártevők, növényi kórokozók alternatív gazdái.
  3. A biodiverzitás veszélyeztetése (élőhelyi, faji, genetikai szinten): élőhely struktúrájának átalakítása (a benne élő állatok visszaszorítása); parlagokon a szukcesszió akadályozása; erdők felújulásának akadályozása; allelopátia; fizikai térfoglalás; leárnyékolás; tápanyag és a víz elvonása; őshonos növényfajok kiszorítása; genetikai hibridizáció őshonos fajokkal; humán egészségügyi problémák (pollenallergia, mérgező hatás). A folytatásban három özönnövényt szeretnék egy kicsit részletesebben ismertetni, melyek nagy jelentőséggel hatnak a mezőgazdaságra és az emberekre Magyarországon.

 

Ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia),

egyéves (T), invazív növény

 

Életciklusa

Az egyéves parlagfű csírázása hazánkban legkorábban március végétől kezdődik, tömegesen április közepétől május végéig zajlik, és kisebb mértékben később (egészen a fagyokig) is folytatódik. Csírázását a talaj bolygatása jelentősen elősegíti. A növekedése a legkorábban július középső dekádjában kezdődő, a jellemzően augusztus–szeptemberben tetőző virágzásig intenzív, majd lelassul. A szélporozta növény virágzása egészen az első fagyokig megfigyelhető. A termések teljes beéréséhez 40–60 nap szükséges, a kaszatok a rájuk nőtt fészekörvvel együtt fokozatosan leperegnek. Speciális terjedési mechanizmusa nincs, a termések jellemzően sárral, földdel, kultúrnövények magjaival, madáreleséggel vagy a szénával, szalmával hurcolódnak. A magok a talajban évekig (kivételesen 40 évig) csírázóképesek maradnak.

Gazdasági jelentősége

A parlagfű hazánkban napjainkra a legveszélyesebb szántóföldi gyommá vált. Az őszi búza és a kukorica kultúráiban végzett országos gyomfelvételezések szerint fontossága folyamatosan növekedett: 1950-ben még csak a 21. helyen állt, míg 1997-re elérte az első helyet. A parlagfű hazánk valamennyi fontosabb termesztett növénykultúrájában előfordul. A legnagyobb gondot a kapáskultúrákban okozza, a legkritikusabb problémát a napraforgóban jelenti. Gabonában és repcében, valamint más, sűrű állású növényben kisebb jelentőségű. Az általa okozott mezőgazdasági kár mértéke nehezen megbecsülhető, de bizonyosan több tízmilliárd forintról van szó.

 

Fenyércirok
Fenyércirokkal súlyosan fertőzött mezőgazdasági terület

 

A parlagfű pollenje ma Magyarországon a legfontosabb aeroallergén. Őshazájában is a szénanátha legfontosabb okozójaként tartják számon, az Artemisia trifida fajjal együtt (az ugyancsak allergén A. psilostachyaa kisebb mennyisége miatt általában nem okoz nagyobb problémát). Egyetlen növény naponta egymillió, élete során 1012 pollenszemet termel. Egy hektár parlagfű 66 kg virágport bocsát ki egyetlen szezonban. A pollenszemek a széllel több mint 300 kilométerre terjedhetnek. Az allergia általában kettő–négy évvel a parlagfűpollennel való érintkezés után alakul ki, de a tünetek jóval később (tizenöt évvel az első érintkezés után) is megjelenhetnek.

 

Fenyércirok (Sorghum halepense),

talajban telelő évelő (G), invazív növény

Életciklusa

Magja 4–5 hónapig primer nyugalomban van, 0–8 cm-ről képes kicsírázni. A talajban 3–6 évig csíraképes marad. Szaporodása magról és rizómáról egyaránt történhet. Szántóföldi viszonyok között a rizómáról történő kihajtás többnyire megelőzi a magról való kelést, és az előbbi esetben intenzívebb hajtásnövekedés tapasztalható. Terjedése antropochor módon történik, többnyire a szemtermése útján. Életformája G1-es; talajban élő évelő rizómás gyomnövény. Megtelepedése utáni hosszú távú megmaradását és agresszivitását erős rizómarendszere okozza.

Gazdasági jelentősége

Az V. országos gyomfelvételezés (2007-2008) szerint Magyarországon a gyomnövények dominancia-sorrendjében a 11. helyet foglalta el. Allelopátiás hatása van különböző haszonnövényeinkre (kukorica, búza, lucerna). A II. Országos Gyomfelvételezést követően 1981-ben az FM Növényvédelmi Főosztálya a „Veszélyes károsítók” kategóriájába sorolta. Ezt főként nagymértékű tömegessé válása és az ellene való védekezés nehézségei indokolták. A kukoricánál komoly terméskiesést okozhat, itt a legjelentősebb a kártétele. Egyes kutatások eredményei szerint közel kétharmados terméskiesést is okozhat. Károkozása azonban őszi búzában és napraforgóban is igen jelentős.

 

Szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus),

egyéves (T), invazív növény

 

Életciklusa

A szőrös disznóparéj T4-es életformájú, rovar- és szélmegporzású, valamint termésterjesztésű növény. A szőrös disznóparéj félmillió magot teremhet tövenként. Magvai februárig nyugalmi állapotban vannak, de a csírázás csak április végén, május elején indul meg. Május első dekádjában és végén van egy-egy nagy csírázási hullám, de ezután is folyamatosan kel. Júliustól szeptemberig virágzik, termését nyár derekától szeptemberig érleli be. A szőrös disznóparéjnak tövenként 100–500 000 magja terem. Általában a talaj felső 2-3 cm-éből csírázik, de meleg, laza talajból 5–6 cm-ről is képes előbújni. A közel 100%-os csírázóképesség miatt a talaj felső rétegéből könnyen kiürül a magkészlet, de a talaj mélyebb, száraz rétegeiben kitartó magkészletet halmoz fel, hisz a mag csírázóképességét 15–20 évig is megőrzi, és ezt a tarlóégetés is csak kismértékben befolyásolja.

Gazdasági jelentősége

Aerogén allergénként és főként szántóföldi gyomnövényként jelentős. A legnagyobb mezőgazdasági kárt hazánkban az 1970-es évek közepén okozta, ekkor jelentek meg ugyanis a monokultúrás termesztésben a triazinrezisztens változatok, hisz 20 éven át ugyanazt a herbicidet alkalmazták ellenük. Ehhez társult más herbicidek elleni rezisztencia is, ami cukorrépában okozott problémát. Vetésváltásos gazdálkodás és integrált védekezés esetén kisebb a rezisztens biotípusok jelentősége, ugyanakkor tömegviszonyai, víz- és tápanyagfogyasztása miatt védekezni kell ellene, ehhez viszont tudni kell, rezisztens-e az adott területen előforduló változat. A védekezésben a vetésváltás mellett a tarlóhántásnak nagy szerepe van. Álló kultúrában, például lucernában a talaj felső rétegéből a magkészlet hamar kifogy. Rovarok ritkán látogatják a szőrös disznóparéj virágait, de lombfogyasztó rovarok találhatók rajta, magvai magevő madarak őszi-téli táplálékát biztosítják. A szőrös disznóparéj fiatal hajtásainak tápértéke megközelíti, nitrogéntartalma meghaladja a lucernáét. A sertés és a szarvasmarha is fogyasztja, a vad viszont csak korlátozottan hasznosítja.

 

Szőrös disznóparéj
Szőrös disznóparéj

 

Védekezés az özönnövények ellen

  1. Globális, európai és nemzeti szintű stratégiák tervezése, jogi háttér megalapozása (nemzetközi egyezmények);
  2. ismeretek gyűjtése (kutatóbotanikusok, ökológusok);
  3. ismeretek terjesztése, kommunikáció (média);
  4. gyakorlati feladatok: prevenció, állományszabályozás (növényvédelmi szakemberek, gazdálkodók, más szakemberek).

 

A prevenció lehetőségei

1. Természetes élőhelyeken:

a) bolygatatlanság fenntartása;
b) megfelelő élőhelyfenntartó kezelések (pl. kaszálás, legeltetés).

2. Kultúrállományokban:

a) nem ültetjük, nem terjesztjük az özönnövényeket;
b) agrotechnika alkalmazása (sűrű vetés, vetésváltás, talajművelés);
c) gyomirtási technológiák használata.

 

SZERZŐ: DR. VOJNICH VIKTOR

 

agrár élőhely évelők fás növények inváziós kontinens környezetvédelem mezőgazdaság növény növényfaj növényvándorlás özönszerű populáció természetvédelem