A repce őszi növényápolása

A repce egyre meghatározóbb növénnyé válik a világban és hazánkban is. Magyarországon a második legnagyobb területen termesztett olajnövénnyé nőtte ki magát a megközelítőleg 250 000–300 000 hektáros országos vetésterületével. Termőképességben, beltartalmi paraméterekben és adaptációs képességben is egyre jobb biológiai alapok jelennek meg a vetőmagpiacon, a nemesítő- és vetőmag-előállító cégeknek köszönhetően.

 

A termesztéséről…

El kell mondanunk, hogy a repce komoly szakmai felkészültséget, odafigyelést, technológiai fegyelmet igénylő növény. Az elővetemény kiválasztásától kezdve a tápanyagellátáson, vetésen, a növényápolás át egészen a betakarításig nagyon sok mozzanat és döntés komoly mértékben befolyásolja repcetermésünk mennyiségét és minőségét, ezáltal termelésünk sikerességét, jövedelmezőségét.

A főbb agrotechnikai elemek közül kiemelnénk a növényápolást, mert a repce szinte egész tenyészidőszakában viszonylag folyamatos munkavégzést igényel.

Az őszi káposztarepce növényápolása (növényvédelem, regulátorhasználat, állományszárítás, öntözés) – ha nem is közvetlenül és szó szerint – már a vetésváltással megkezdődik, hiszen nem mindegy, hogy milyen növényfaj előzte meg az adott táblán a növényünket. Nyár végi, ősz eleji (augusztus 25–szeptember 20.) vetésű növényként nem sok növény jöhet szóba, főként, ha figyelembe vesszük a vele közös betegségekkel rendelkezőket, mint például a szója, mely után, ha sikerül is időben vetnünk, a fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) veszélye megnövelheti a növényvédelmi kezelések számát, költségét.

A tápanyagellátás és a vetés is hasonlóan befolyásolja a későbbi növényápolási munkáink számát, hiszen a túl nagy tőszám és – sikeres kelés esetén – sűrű állomány kedvezőbb feltételeket teremt a kórokozóknak.

A megfelelő adagú őszi trágyázás is nagyban hozzájárul fiatal állományunk kezdeti, robbanásszerű fejlődéséhez, mely az őszi kártevőkkel és kórokozókkal szembeni ellenállóságot növeli.

 

repcebolha
A nagy repcebolha jellegzetes kártétele (forrás: internet)

 

Az őszi káposztarepce ápolási munkái

1. Növényvédelem

A repce növényvédelme (gyomirtás, kártevőkkel, kórokozókkal szembeni védekezés) az igen komoly ápolási munkák közé sorolható. Betegségek az időjárástól függően előfordulhatnak ősszel is, de főként a tavaszi időszakban erőteljesebb a fertőzés. Leginkább a gyomirtásra és a kártevők elleni fellépésre kell törekednünk már a tenyészidőszak kezdetétől.

 

1.1 Gyomirtás

A gyomokkal a tenyészidőszak kezdetén és a tél elmúltával, az elpusztult levélzet nyomán kitakart területeken számolhatunk. Az őszi gyomosodás a repceállomány kezdeti fejlődési szakaszaiban a kis lombfelület következtében lehetséges. Mivel a kalászosgabonák a legmegfelelőbb előveteményei, így sok esetben utánuk kerül az adott táblára a repce, így vetés után árvakelésű búza, árpa gyomosítása valószínű. Emellett egyéb egyéves, ősszel kelő T1 és T2 életformatípusba tartozó gyomnövények is fejlődhetnek, például:

  • árvacsalánfajok (Lamium),
  • árvácskafajok (Viola spp.),
  • orvosi kamilla (Matricaria chamomilla),
  • pásztortáska (Capsella bursa – pastoris),
  • pipitérfajok (Anthemis spp.),
  • ragadós galaj (Galium aparine),
  • sebforrasztó zsombor (Descurainia sophia),
  • tyúkhúr (Stellaria media),
  • veronikafajok (Veronica spp.),
  • mezei tarsóka (Thlapsi arvense).

A fent említett gyomnövények egy része még ősszel virágozhat, de vannak köztük kora tavasszal virágzó, áttelelő növények is. Ellenük preemergensen és posztemergensen is védekezhetünk. A vetés utáni, kelést megelőző vegyszeres kezelésekkel egyre ritkábban, hiszen ahhoz, hogy az így alkalmazható szerek kellő hatást fejtsenek ki, aprómorzsás, egyenletes, jó minőségű magágyra és a kijuttatásukat követő két héten belül 20-25 mm bemosó csapadékra van szükség.

A kelés után kijuttatható gyomirtó szerek így szélesebb körű felhasználásnak örvendenek, hatáskifejtésükhöz nem szükséges csapadék, a növényvédős szakember könnyebben fel tudja mérni a már kikelt egyedek alapján a gyomfajok összetételét (egy- és kétszikűek aránya) az állományban.

Az árvakelésű egyszikűek ellen külön egyszikűirtó készítményekkel is érdemes védekezni a megfelelő hatás elérése érdekében.

Egyre inkább terjedőben van az úgynevezett Clearfield technológia, melynek lényege, hogy „IMI”- (imidazolinon hatóanyagcsoportba tartozó /pl. imazamox/) hatóanyagú szerekkel permetezhetjük az ebbe a technológiába beillő repceállományunkat, ezzel hatékony gyomirtást elérve. A megfelelő hibrid alkalmazása pedig azt jelenti, hogy a fentebb említett hatóanyagokra rezisztens (ellenálló) repcét szabad csak így kezelnünk, ellenkező esetben maga a kultúrnövényünk is kipusztul.

Melegigényes, így hosszú, meleg ősszel T4-es életformájú, egyéves gyomok is megjelenhetnek, de ezek a fagyokkal kipusztulnak az állományból.

Ha a terület évelő (G1 és G3 életformájú) gyomokkal is fertőzött, találkozhatunk velük repcénkben is:

  • tarackbúza (Agropyron repens),
  • csillagpázsit (Cynodon dactylon),
  • mezei aszat (Cirsium arvense).

Ha a vetés 45–50 cm-es vagy 70–76 cm-es sortávolságra történt, lehetőség van az integrált gyomszabályozást megvalósító mechanikai gyomirtásra, sorközművelő kultivátorral.

 

repcedarázs
A repcedarázs álhernyója és kártétele (forrás: internet)

 

1.2. Kórokozók elleni védekezés

A kórokozók, számukra kedvező időjárási feltételek mellett ősszel is felléphetnek. Ilyenek például a csíranövényeket megbetegítő fuzáriumfajok (Fusarium spp.), melyek fuzáriumos csíraelhalást okoznak, valamint a rizoktóniás csírapusztulást előidéző Rizoctonia solani gombafaj. Az erősödő, több levelet fejlesztett növényállományokban hűvös, csapadékos hideg őszi időjárás esetén jelentkezhet a repceperonoszpóra (Peronospora parasitica), ellene súlyos fertőzés esetén fungicidekkel védekezhetünk.

Az ősszel jelentkező kórokozók ellen javarészt a vetőmag csávázásával, illetve csávázott vetőmag használatával meg tudjuk oldani a védekezést.

 

1.3. Kártevők elleni védekezés

A repce növényvédelmi munkáinak nagy részét a kártevők elleni védekezés teszi ki. Egyes fajok már az őszi időszakban is jelentős károkat okozhatnak. A talajlakó kártevők már akár csírakorban vagy a kezdeti fejlődésben lévő állományokban tehetnek kárt, bár megfelelő vetésváltással nagy részükkel szemben vegyszermentesen is eredményesen védekezhetünk.

Károsításukkal leginkább ősszel kell számolni:

  • nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala),
  • kis káposztalégy (Delia radicum),
  • káposztalepke (Pieris brassicae),
  • repcedarázs (Athalia rosae),
  • repcegyökér-ormányos (Ceuthorhynchus pleurostigma).

Ellenük rovarölő szeres csávázással és állományvédelemmel léphetünk fel sikeresen.

A fenti rovarok közül két igen jelentős kárt okozót érdemes kiemelni, a nagy repcebolhát és a repcedarazsat. Előbbi tömegesen ellepve az állományt a szikleveles vagy egy-két lombleveles növények zöld részein (először a leveleken, aztán a levélnyeleken és a száron is) körkörös rágásokat végez, mely foltok kifehérednek, elhalnak. Súlyos esetben az egész levél, tovább károsítva az egész növény is elhalhat. Ilyen esetekben ellenük a rovarölő szeres védekezés mindenképpen indokolt. A védekezés időpontjára érdemes odafigyelni, mert az imágók a károsítás előrehaladtával petéiket a fiatal levélnyelekbe is rakják, ahonnan később a lárvák kikelve tovább rágnak, eljutva egészen a növény szárába is.

Hosszan tartó, meleg, száraz őszökön lehet számítani a másik jelentős károsítóra, a repcedarázsra, annak is az álhernyójára, mely a levelek rágásával okoz igen jelentős károkat. Megjelenésük után rövid időn belül érdemes védekezni, mert ekkor még a lárvák érzékenyebbek a rovarölő szerekre, így a permetezés még hatékonyabb lehet.

 

2. Öntözés

Időjárásunkat tekintve elmondható, hogy a legszárazabb időszak szinte minden évben a repce vetésének idejére esik, így egyik fő rizikófaktora a sikeres repcetermesztésnek már rögtön a kezdetek kezdetén a száraz talajba történő vetés és ebből adódóan a nehézkes csírázás és kelés. Ráadásul a repcemag méreténél fogva nem vethető mélyre (vetési mélysége 2-3 cm), így ez a vékony talajréteg a leglabilisabb a talajnedvesség alakulását tekintve. Amennyiben a műszaki-gazdasági körülmények adottak, érdemes kelesztő öntözést alkalmazni 15-20 mm-es vízadaggal az egyenletesebb kelés, kezdeti fejlődés biztosítása érdekében. Ügyelnünk kell arra, ha vetés előtt vagy után közvetlenül nedves a talaj (akár öntözéssel biztosítva, akár eső után), és ez néhány napon belül gyorsan kiszárad, öntözzük meg a területet, ha lehetőségünk van rá. Ugyanis a nedves körülmények közzé került mag csírázási folyamatai beindulnak, és a néhány napon belül kiszáradó felső 3-4-5 cm-es talajrétegben a csíranövény nem jut elegendő vízhez, s az így kicsírázott, de még ki nem kelt növények egyszerűen elszáradnak. Életmentő ilyenkor a kelesztő öntözésnek nevezett kisadagú vízutánpótlás.

 

Őszi káposztarepce
Őszi káposztarepce tőlevélrózsás állapotban

 

3. Regulátorhasználat

A regulátorozás, más néven növekedésszabályozás megint csak egy fontos ápolási feladat, melyet először ősszel kell elvégeznünk, az állomány 4–6 leveles fejlettségi állapotában. Az intenzív termesztés által igényelt tápanyag-utánpótlásnak, valamint a hosszan tartó őszi meleg időjárásnak köszönhetően sok esetben a repceállományok „túlfejlődésre” lennének képesek már tenyészidőszakuknak ebben a szakaszában. A túlfejlettség következménye, hogy a repce télállósága jelentősen csökken. A növények a téli hónapokat legjobban 8-10 leveles fejlettségnél, úgynevezett tőlevélrózsás állapotban vészelik át. A regulátor hatású szerek feladata a növények növekedési ütemének szabályozása, a túlfejlettség elkerülése, a föld feletti részek fejlődésének lassítása, míg a gyökérnyak vastagodásának (az átmérőnek 8-10 mm-esnek kell lennie) elősegítése.

Másik oldalról ezeknek a szereknek sok esetben gombaölő hatásuk is van, így – mintegy megelőzés jelleggel – az őszi gombafertőzéseknek is elejét tudjuk venni.

Az őszi regulátorozás fontosságát mutatja, hogy ha az állomány számára kedvező időjárás hosszú ideig kitart, a műveletet még egyszer érdemes megismételni.

 

SZERZŐ: DR. DÓKA LAJOS FÜLÖP • DE MÉK NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET

 

agrár állomány gyomirtás káposztarepce kártevők kórokozók mezőgazdaság növény olajnövény olajosmag őszi repce repce vetőmag