Érdemes startert használni? Lehet eredményesen alkalmazni a starter trágyázást egy tápanyagokkal jól ellátott talajon is? Egyformán reagálnak a különböző növények a starterezésre? Milyen megtérülésre számíthatunk? Hogyan válasszunk a kínálatból?
Ezek a kérdések minden gazdálkodó fejében felmerülnek a szezon előtt, a következő írásban igyekszem ezekre választ adni. Érdemes startert használni? A válasz a növények fenológiájában keresendő. A csírázó növény tápanyag felvevő képessége erősen korlátozott a kis felületű gyökérzet miatt. A változó klíma miatt a tavaszi növények vetése egyre korábbra kerül, 10-15 évvel ezelőtt április második felében kezdődött a napraforgó vetése, manapság van olyan országrész, ahol már márciusban elkezdik vetni a növényt. A korábbi vetéssel javulnak a növények esélyei arra, hogy a tavaszi csapadékosabb időszakot kihasználják a növekedésre és így a nyaranta egyre nagyobb valószínűséggel bekövetkező csapadékszegény hónapokban már egy erősebb, mélyebben gyökerező állomány találkozik a kedvezőtlen időszakkal. A korábbi vetéssel ugyanakkor a nő a kockázata annak, hogy a szeszélyes tavaszi időjárás keresztülhúzza a számításainkat. Az elmúlt években láttunk már március közepén országrészeket megbénító hófúvást, április 19-én országos havazást. A fagyos szentek időszaka pedig még májusban is okozhat meglepetést.
A tavaszi lehűlések szerencsés esetben csak lelassítják vagy megállítják a növények fejlődését, de a tavaszi fagyok akár meg is semmisíthetik a korai vetéseket. Ilyenkor a talaj hőmérséklete nem optimális a talajban tárolt tápanyagok felvételéhez. 5 °C alatt a talajban élő mikroorganizmusok működése is lelassul vagy leáll. A kémiai reakciók melyek a tápanyagok felszabadulásához vezetnek úgyszintén megszűnnek, így hiába van a talajban a szerves anyagokban felhasználható tápelem-készlet, a tápanyag feltáró folyamatok ledermedésével a növények képtelenek ezeket hasznosítani.
Amikor a csírázás során a csíranövény magban tárolt tartalék tápanyagai elfogynak át kell állnia a gyökéren keresztül történő létfenntartásra, ez stresszhelyzet, éppúgy, mint az emberi születés.
Hiába van jelen a talajban a megfelelő mennyiségű tápelem, a kis gyökérfelületen, alacsony hőmérsékleten, a korlátozottan mobilizálható tápanyagokat a növény nehezen, plusz energiaráfordítással tudja csak hasznosítani. Ez az energia később, a gyomokkal folytatott versenyben, a kórokozókkal szembeni küzdelemben vagy a termésképzés során fog hiányozni. Az emberiség által gyomnövényként azonosított növények egyik evolúciós küldetése, hogy lefedjék, takarják a csupasz talajfelszínt, hiszen a növény-talaj-talajbiológia ökológiai rendszer megfelelő működésének ez az egyik alapvető feltétele. Ehhez évmilliók ökológiai versenye csiszolta tökéletesre alkalmazkodó képességüket és ha a kultúrnövények nem fejlődnek elég dinamikusan és nem borítják a talajfelszínt 100%-ban, akkor ezek a növények meg fognak jelenni. Ezért van szükség gyomirtásra. A tápelemekért folytatott küzdelemben tehát kultúrnövényeink versenyhelyzetben vannak. Ugyancsak nem mindegy, hogy a csírafertőző talajlakó kórokozók a potenciális fertőzéskor egy legyengült, tápelemhiányos fiatal növénnyel találkoznak vagy egy erős, dinamikusan fejlődő, egészséges egyeddel, ez egyáltalán nem mindegy a túlélés szempontjából.
Ha azt a plusz energiát, amit a növény arra kénytelen elhasználni, hogy a kedvezőtlen körülmények közt is felvegye a tápanyagokat, ehelyett a növekedésre tudná fordítani az egy olyan lökés a növényi fejlődésben, aminek az eredménye és haszna az egész további vegetáció során megmarad és ez a haszon készpénzre is váltható! Hogyan tehetjük ezt meg? Úgy, hogy a kritikus időpontban biztosítjuk a vízben nagyon jól oldódó vagy esetleg már oldott formában lévő tápanyagokat közvetlen a növénykörnyezetében.
Szintén fontos tény, hogy a növények termésképző szervei már a fejlődés nagyon korai szakaszában differenciálódnak. Kukorica esetében például már 6 leveles kor környékén megindul a csőkezdemény kialakulása, minél jobban meg tudjuk őrizni az ekkor kialakult, termőhelyre jellemző genetikai terméspotenciált, annál eredményesebb növénytermesztők leszünk.
Aki gyakorló kukoricatermelő, annak feltűnhet, hogy éppen ez az az időszak, amikor jellemzően a kukorica posztemergens gyomirtását is végezzük, a 4-7 leveles állapot. Ne gondoljuk, hogy a gyomirtószerek nem hatnak arra a kultúrnövényre is, amelynél alkalmazzuk! Antidótum és szelektív hatóanyagok ide vagy oda, a gyomirtószeres kezelés egy újabb stressz a növényi lét során.
A vontatott kezdeti fejlődés gyorsítására, a növények versenyképességének javítására, a fiatal növényeket ért stresszhatások csökkentésére alkalmas módszer a starter-trágyázás. Az indító trágyázásra használt termékekkel szemben alapkövetelmény, hogy könnyen oldódó és gyorsan felvehető alakban tartalmazzák a növényi tápanyagokat és azokból minél többfélét! Egy jó minőségű starter mindenképp fejlődési előnyt ad a kezelt növényállománynak a kezeletlenhez képest, ez az előny jellemzően 7-14 nap.
Újabb stresszfaktor a növények életében a kártevők megjelenése az adott táblán. A néhány éve még bevethető rovarölőszeres csávázás védelmet adott a rágó, szívogató rovarok ellen. Ezek betiltásával mostanra ismét csak saját fejlődési erélyére és regenerációs képességére számíthat a fiatal növény, ha felbukkannak a barkók, drótférgek, kukoricabogár lárvák és a bolha félék, illetve fácánok, nyulak, őzek és más vadak. A legnagyobb pusztítást a fiatal növényekben tudják véghez vinni ezek a kártevők, a tenyészőcsúcs lerágásával a barkók akár néhány nap alatt teljes táblákat tudnak megsemmisíteni. Egyáltalán nem mindegy, hogy a kelést követő néhány hétben mennyire dinamikusan fejlődik az állományunk, főleg kedvezőtlen hőmérsékleti viszonyok mellett. A növények korai fejlődési erélye tehát jelentős hatással van a vegetációs idény egészére, így a terméspotenciálra is. Emlékezzünk, a starterekkel éppen a korai fejlődési erélyt javíthatjuk, abban segítve a növényt, hogy minél gyorsabban nőjön ki a kártevők foga alól!
A startertrágyázás nem helyettesíti a rendszeres tápanyag visszapótlást, hanem egy plusz lökést ad a növényi fejlődésnek. Az is tény azonban, hogy a – bármilyen okból is – alacsony műtrágya adagokkal történő termelésben a kiadott kis mennyiségű műtrágya hatékonyabban hasznosul starterként, mint őszi alaptrágyaként.
Többlethatékonyság azért is jelentkezik, mert a startert kapásnövényeknél jellemzően vetéskor a sor mellé adagolva juttatjuk ki, mely így közvetlen a növények fejlődő gyökérzónája mellé koncentrálva nagyobb mértékben hasznosul, mint egy teljes felületre kiszórt technológia esetén.
Kísérleti eredményeink alapján a sortrágyázás hatékonysága a teljes felületű szóráshoz képest 1,5-2-szeres. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a vetőgép megfelelő módon legyen beállítva! Nem érdemes megspórolni a leforgatási próbát és a műtrágya csoroszlyák helyes beállítását! A starter granulátumnak a sor mellé és a vetésmélység alá kell kerülnie, hogy a csírázó növény gyökérzónájában legyen!
Az azonos gyárban készült műtrágyák folyási tulajdonságai is változnak a kijuttatási körülményektől (páratartalom, hőmérséklet) függően, illetve, ha a gyártó esetleg felületkezelő anyagot vált, vagy bármit változtat a gyártás során, erről a felhasználó nem feltétlen szerez tudomást, de a végtermék szabadon folyó képességét komolyan befolyásolhatja.
A műtrágyák árának jelenlegi elszabadulásával egy 2020. évi tápanyagellátási technológia költsége 2021-re a többszörösére emelkedik, ilyen körülmények között pláne kulcskérdés a termékek hatékonysága. Ebben a tekintetben a sor mellé adagolt starterek egyértelműen felülteljesítik a teljes felületre kiszórt alaptrágyákat.
A starterek a fentiekben ismertetett tények és hatások miatt minden talajféleségen hatékonyan bevethetők, ha szakszerűen alkalmazzuk őket. A növénynek megfelelő startert, megfelelő dózissal, jó technológiával, jó minőségű vetéssel! Egy jó minőségű starter műtrágya még egy minden szempontból kiváló adottságú szántón, 14 tonna feletti termésszinten is hozzá tud tenni a kukorica hozamhoz, ezt kísérleteink során tapasztaltuk.
A starterek használatát leginkább a növénybiztosításokhoz tudnám hasonlítani, kockázatcsökkentés. Ha biztosan tudnánk előre, hogy a következő szezonban sem jégverés, sem viharkár nem fenyegetné a termésünket kötne rá bárki biztosítást, bármilyen kedvező díjjal is? Természetesen nem. Csakhogy nem tudjuk előre, ahogy azt sem, hogy milyen hőmérsékleti anomáliák lesznek, milyen csapadékeloszlás, milyen kártevők és kórokozók jelentkeznek majd és még sorolhatnám.
Kockázatcsökkentés
A két legfontosabb tavaszi vetésű növényünk a kukorica és napraforgó esetében tápanyagszükséglet és tápanyag hasznosító képesség szempontjából két teljesen más karakterű növényről beszélhetünk. A kukorica bár hibridenként jelentősen eltérő mértékben, de általánosságban jó tápanyagreakciójú növény, mely igényli és meghálálja a törődést. A napraforgó – az első néhány hetet leszámítva – viszont sokkal erőteljesebb tápanyagfeltáró képességű. Kísérleteink azt mutatják, hogy karógyökérzete kialakulását és megerősödését követően, talajon keresztül kiadott tápanyaggal már nem lehet nála pozitív termésreakciót elérni.
A két növény tápanyag dinamikában is nagyon eltér, hiszen a kukorica akkor van tápanyagfelvétel szempontjából a csúcson, amikor a napraforgó már életciklusa végére ér. A kukorica egyszikű, a napraforgó kétszikű növény, ez kalcium igény szempontjából jelentős különbség, ugyanakkor a kukorica C4, a napraforgó C3 fotoszintézist végez, ami szintén fontos eltérés a hőmérsékleti optimum miatt. A napraforgó termése magas olajtartalma miatt értékes, a kukoricát inkább a keményítő miatt termeljük, bár fehérjetartalma is érdemi és olajat is tartalmaz.
Egy dologban viszont hasonlít a két növény, szakszerű starter trágyázásra pozitív termésreakciót adnak. A pozitív reakció mértéke viszont az alkalmazott starter hatóanyag-minőségén, tápanyagösszetételén és az évjáraton múlik.
Általánosságban elmondható, hogy minél szélesebb tápelem összetételt biztosítunk egy starterrel a kezdeti fejlődéshez – a Liebig féle minimum elvet nem feledve – annál jobb reakcióra és dinamikusabb fejlődésre számíthatunk a növényektől. Hatékony starter összetételek kialakításához ugyanakkor figyelembe kell vennünk a faji jellegzetességeket, igényeket!
Ebben a szellemben született meg évekkel ezelőtt a Corn Starter márkanevű termékünk, mely a kukorica starter kínálat prémium kategóriáját képviseli és az azóta eltelt időben piacvezető szerepet szerzett magának ebben a szegmensben. Azért prémium, mert hét különböző hatóanyagot tartalmaz, melyek közül több is egyedülálló minőségű a starterek között. Kétféle nitrogén, kálium-nitrát formájú kálium, prémium foszfor tartalom 100%-ot közelítő vízoldhatósággal és tartamhatású cink emeli ki a versenytársak közül. 2020-tól egy újabb hatóanyaggal bővül a Corn Starter tápelem arzenálja, nevezetesen a bórral, mely megújult összetételt Corn Starter Plus néven forgalmazzuk. A bór, amellett, hogy segít a pollenek életképességének növelésében és ezzel a teljes megtermékenyülés záloga, a magnéziummal együtt fontos szerepet tölt be a fotoszintézisben, illetve a szintetizált cukorvegyületek növényen belüli szállításában. Így a növények e két tápelemmel történő megfelelő ellátottsága már a kezdetektől biztosítja a folyamatos és intenzív fotoszintézist. A bórnak szerepe van a sejtfalak felépítésében is, ezen keresztül a szilárdító szövetek minőségében, indirekt módon a kukorica szárszilárdságában. A cink-ammónium-foszfát formában kijuttatott, tartamhatású cink mikroelem pótlásával hónapokon keresztül optimális cink ellátottságot tudunk biztosítani az erre a mikroelemre kiemelten igényes kukorica számára. A cink fontos szerepet tölt be a nitrogén anyagcserében, az auxin és más növényi hormonok szintézisében és számtalan más vegyület alkotója. Ellátottsági problémák esetén csökkent növekedési erély, érközi klorózis tüneteket látunk a növényeken, azonban amelyeket nem látunk még súlyosabbak lehetnek.
Kevésbé közismert, hogy a cink több száz olyan komplex vegyület és fehérje alkotója is, amelyeknek szerepe van bonyolult biokémiai reakciók egész során keresztül a növényevő rovarok vagy éppen jégverés okozta sérülésekre vagy a patogén gombák, baktériumok megjelenésére adott immunreakcióban. Igen, a növényeknek is van immunreakciójuk, bár nincs a klasszikus értelemben vett immunrendszerük, nincs arra szakosodott külön szervük, amely ezeket a vegyületeket termeli. Elfutni nem tudnak, így aztán más megoldást kellett találniuk. Számos olyan „stresszvegyületet” termelnek, amelyekkel valamilyen módon visszavágnak, így védekeznek az őket ért külső stresszhatásokra. Például egy mechanikai sérülés környezetében a növény olyan vegyületeket kezd el termelni, amely a potenciális rágó vagy szívó kártevő rovarnak kellemetlen ízt ad, vagy a növényi nedvek emészthetőségét rontja. Egy patogén gomba fertőzése esetén a növény olyan oxidatív vegyületeket kezdhet el termelni a környező szövetekben vagy szállít oda, amelyek saját szöveteit roncsolják a behatolási pont körül, az elhalt sejtekkel útját állva a támadásnak. De bizonyítottan létezik olyan stratégia is, amely során a növények a fémes mikroelemek, többek között a cink magasabb koncentrációját, használják arra nedveikben, hogy toxikussá tegyék azt a patogén mikroorganizmusok számára.
Csakhogy ennek az „immunrendszernek” a működése feltételez egy bizonyos energiaszintet a növényekben. Honnan nyerik a növények az energiát? A napból. A növények a fényenergiát alakítják át szénhidrátokká a fotoszintézis során, amely tulajdonképpen a növények nedveiben oldott folyékony energia. A növény leveleinek szövetéből vett nedv cukortartalmából következtetni lehet a növény egészségügyi állapotára, így indirekt módon a fotoszintézis és az azt kiszolgáló folyamatok zavartalanságára vagy zavarára is. Ha probléma van a fotoszintézissel, akkor ez számszerűen kimérhető, hiszen alacsony cukortartalmat fog mutatni a növényi nedv vizsgálata. Viszont, ha kevés az energia, akkor csak olyan alapvető folyamatokra jut belőle, amellyel a növény saját létfenntartását szolgálja, csökken a növekedési erély és nem jut energia extra szolgáltatásokra, olyan másodlagos anyagcseretermékek előállítására, mint például a növényre jellemző íz és illatanyagok termelése vagy az „immunrendszer” működtetése. Sőt, ha ilyen, alacsony energiájú állapotba kerül egy növény, akkor az olyan magasabb energiatartalmú immun vegyületeket is lebontja, hogy energiához jusson a növekedéshez, termésképzéshez, amelyeket korábban szintetizált. Ezért is fontos, hogy zavartalan és folyamatos legyen a növényi fotoszintézis és ezért került be a bór a Corn Starter Plus termékbe!
Milyen megtérülésre számíthatunk a starterezésnél? Nos a Corn Startert piaci megjelenése óta minden évben teszteljük az ország különböző pontjain beállított kísérletekben és az elmúlt 7 évben nem volt olyan, hogy ne hozta volna vissza legalább a bekerülési költségét. Szerencsés évjáratokban, mint például a 2019-es, 10% és azt meghaladó termésnövekedést is produkált 100 kg/ha sorkezeléssel alkalmazva, 10 t/ha termésszinten, amely a starter hektárköltségének háromszorosát jelenti plusz hozamban.
A napraforgó háza táján is van megoldásunk, úgy hívják HeliaStart! Kilenc tápelemből összeállított hatóanyag tartalom, a napraforgó igényei szerint! Kétféle nitrogén, csúcsminőségű foszfor, megemelt kéntartalom az olajszintézishez, mikroelemek tekintetében pedig immunizáló csomag + bór a teljesen megtermékenyült tányérok és az intenzív fotoszintézis érdekében! A termék kalcium tartalma a napraforgó mészigényének kielégítése mellett, savanyú talajokon a szemcse környezetében kifejtett pH korrekciós hatása miatt segíti a többi tápanyag felvételét is a gyökérzónában. Az immunizáló mikroelem csomag vasat és mangánt tartalmaz, melyek a cinkhez hasonló szerepet töltenek be a növényi immunválaszok kialakulásában.
Az előzőekben említett két termék melegen granulált, normál granulátum, tehát kijuttatásukhoz műtrágya adagoló rendszer szükséges a vetőgépen, aki nem rendelkezik ilyen géppel, annak a figyelmébe ajánlom mikrogranulált startereinket, melyekhez csak mikrogranulátum szóróra van szükség.
A mikrogranulált starterek a granulált termékeknél jóval kisebb hektárdózisban alkalmazandók, ennek ellenére a normál granulátumokkal összehasonlítható mértékű termésnövekedést indukálhatnak. Ennek magyarázata a kijuttatástechnológiában rejlik, a 0,5-1,25 mm mikrogranulátum a magárokba kerül, közvetlen a csírázó magok környezetébe. A méretükhöz képest nagy felülettel rendelkező szemcséket megfelelő eloszlásban kiszórva a növényi gyökerek sokkal nagyobb valószínűséggel és felületen találkoznak a tápanyagokkal, így a kisebb adag jobban hasznosul.
Az IKR Turbo Starter Plus és IKR Olajos Starter termékek 2020-tól szerepelnek kínálatunkban. Mindkét starter tartalmazza a növények fiatalkori fejlődéséhez feltétlenül szükséges nitrogént és foszfort. A magas foszfor tartalom a gyökércsúcs osztódását indítja el. Magyarország talajainak jelentős része cink hiányos, a cink szintén segíti a gyökérszövet differenciálódását a korábban már részletezett szerepei mellett. Kalcium tartalmuk révén – mely kiemeli őket a versenytársak közül – alkalmazásuk savanyú talajokon különösen javasolt, mert a termékek összetételükből adódóan a gyökérzónában pH korrekciót hajtanak végre, ezáltal nem csak a starter tápanyagai, de az ott található természetes tápelemek is a növények számára jobban felvehetővé válnak. A bór kedvezően hat a növények hidegtűrésére is. Az IKR Olajos Starter az imént említett tápelemeken kívül pluszban ként tartalmaz nagy mennyiségben, valamint egy olyan komplex mikroelem csomagot (Mn, Zn, Fe, Mo, B) amely a harmonikus növénytápláláson keresztül lehetővé teszi a korai fejlődési erély teljes körű kibontakozását a fotoszintézis magasabb szintre emelésével. Ezzel hozzájárul a növények önvédelmi rendszerének működtetéséhez is, így a gombás megbetegedésekre kevésbé fogékony, a rovarkártevők számára pedig nem vonzó növényállományt eredményez.
Márkanevéből adódóan elsősorban olajnövények termesztéséhez javasoljuk használatát.
Kísérleti tapasztalataink szerint mind a normál granulátumú, mind a mikrogranulált starterek növelik a gyökértömeget, ezzel összefüggésben a tápanyag és vízfelvételt, javítják a növények általános kondícióját, mely a szezon végén terméstöbbletként realizálódik.
SZERZŐ: PÉNTEK CSABA
