Agrár-oktatás: versenyistálló a holnap stratégáinak

Írta: MezőHír-2021/11. lapszám cikke - 2021 november 05.

A mezőgazdasági szakember-utánpótlás egyik legfőbb panasza, hogy az ágazati felsőoktatásból kikerült szakemberek – gépésztől agronómuson át a kereskedőig – híján vannak a használható gyakorlati tudásnak. Még inkább így van ez a vezetőképzéssel, ezért figyelemre méltó a hazai agrárvilág egyik legizgalmasabb és leghatékonyabb kezdeményezése, az Agrovirtus LeadersLab program. Maróti Miklóssal (képünkön jobbról), a programot életre hívó Agrovir Kft. tulajdonos-ügyvezetőjével és az Agrovirtus Tehetséggondozási Program projektmenedzserével, Barta Dénessel beszélgettünk.

 


Barta Dénes és Maróti Miklós

 

Amit az oktatásban kellett volna kapjon…

– Akár azt is gondolhatnánk, hogy a kissé még mindig konzervatív szellemű hazai mezőgazdaságban „ráér” még a profi menedzserképzés. Miért fontos az Agrovirnek, hogy időt, pénzt áldozzon ilyesmire?

Barta Dénes: – Egyrészt van igény rá. Lehet, hogy itt-ott még a konzervatív szellemiség uralkodik, de egyre több gazdaságban érzik, hogy versenyhátrányban vannak a vezetőik a nyugati vagy professzionális képzést kapott vezetőkkel szemben. Az egyetemi képzés megadja a szükséges elméleti ismereteket, de nem adja meg a nélkülözhetetlen képességet arra, hogy a gazdaság vezetését, pénzügyi érdekeinek az érvényesítését, a kapcsolatokat és a szakmai és partneri tárgyalások irányítását vagy az adatelemzéseket és sok egyebet hatékonyan végezze egy vezető.

– A klasszikus vezetéselméleti/vezetői kulcskompetenciákról van szó?

BD.: – Igen, tárgyalási képességek, tanulás, döntés, adatelemzés, stratégiai tervezés, idegennyelv-ismeret és a többi. De hozzá kell tenni, hogy az egyetemekről kikerülő végzősök az egyik, az őket fogadó cég nyitottsága pedig a másik fontos szempont. Ha a fogadó gazdaság vezetőiben, szellemiségében nincs meg a nyitottság, akkor még nehezebb a dolga akár egy jól felkészített fiatalnak is.

– Igen, ha azt a választ kapja az innovatív, új technológiák bevezetésére, hogy „hatvan éve jól van így” például az agrotechnológia…

BD.: – Igen, de sokszor ez is érthető, mert általában sem idő, sem kiképző személy nincs egy gazdaságban arra, hogy ők végezzék el azt a képzést, amit az oktatásban kellett volna kapjon a hallgató.

 

drón arartás Agrovirtus
Aratás követése drónnal

 

Háló, versenyautó és tankhajó

– És hogyan adja meg ezt az Agrovirtus projekt, meg az arra épülő LeadersLab?

BD.: – Az „Agrovirtus tanév”, vagyis a projekt keretében évente mintegy száz, 3-4 fős csapatot szervezünk hazai és külföldi egyetemek hallgatóiból. Ezt ahhoz hasonlíthatom, mint amikor bedobjuk a hálót, hogy végül néhány nagy halat kifogjunk. A projektben ugyanis a hallgatók egyszerre kapnak képzést és feladatokat. Olyanoktól hallhatnak előadásokat, akik a mezőgazdaság legfelkészültebb, legtapasztaltabb vezetői, elemzői, illetve coach-ok, trénerek oktatnak, akik képesek felkészíteni őket a hatékony vezetői jártasságok elsajátítására. Ezzel párhuzamosan a csapatok olyan komplex agrárszakmai feladatokat kapnak, amik a főbb ágazatok minden területét érintve az agrotechnológiától a kereskedelmi viszonyokig összefogják a szükséges ismereteket, a kihívásokra való felkészülést. És végül ebből a több száz diákból kiválasztódik az a 16, akik a legjobbak – ők vehetnek részt az Agrovirtus LeadersLab programjában.

– Mit kapnak ők?

BD.: – Az Agrovirtus legjobbjai meghívást nyernek az Agrovirtus Akadémiára, amely nemcsak a verseny döntője, de egy háromnapos, intenzív képzés is a MATE gödöllői campusán, ahol személyes kompetencia- és agrárszakmai képzést is kapnak, még például olyan részletekre is kiterjedően, hogy hogyan kell hatékonyan, profin prezentálni az elméleti tudásukat. Már itt nagyon értékes és hasznos kapcsolati tőkét is szereznek, és tapasztaljuk, hogy ezek az ismeretségek, kapcsolatok fontos értékként segítik majd őket, amikor elhelyezkednek a munkahelyükön.

A LeadersLab programban mindez még magasabb szinten folytatódik. Ez egy olyan, két féléves, agárfókuszú vezetőképzés, amelyben 10-12 ágazati vezető, szakértő, tréner és más szakemberek készítik fel a hallgatókat a kortárs mezőgazdaság vezetői ismereteire, képességeire az adatalapú döntéshozás, a digitális világ, a szakpolitikai integritás, a stratégiaalkotás ismereteire.

 

A felsőoktatásban is bevezethetnék…

– Azért minduntalan ott bujkál bennem, hogy ezt miért nem a felsőoktatás adja? Egyáltalán, mennyibe kerül egy ilyen „versenyistálló”?

BD.: – Miután egyre több reprezentatív hazai vállalkozás érzi fontosnak a programot, a támogatók – köztük persze alapvetően az Agrovir is – biztosítják, hogy a hallgatók ezt a durván 1,5-2 milliós képzést ingyen kapják meg. A másik kérdésre egy hasonlattal válaszolhatunk: az Agrovirtus, de különösen a LeadersLab olyan, mint egy Forma I-es versenyautó, aminek egészen más a menetdinamikája, fordulékonysága, mint egy tengerjáró tankernek, ami a hasonlatban a felsőoktatást jelenti, ahol érthetően lassabb, nehezebb a képzések hozzáigazítása a változó valósághoz.

Maróti Miklós: – Én nem mentegetném a felsőoktatást. Nincs semmi akadálya annak, hogy olyasféle professzionális vezetőképzést hozzanak létre az agrár-felsőoktatásban, mint amit – ez egyébként Európa legnagyobb ilyen kezdeményezése – mi nagyon kemény munkával összeraktunk. Az egyetemek annak idején, mondjuk úgy, nem segítették a dolgunkat, nem is hittek benne. Ma már a MATE nemcsak támogatója a programnak, hanem, ahogy Dénes mondta, a campus a színhelye is az Agrovirtus Akadémiának – ami azért jelent valamit.

 

Agrovirtus
A 2021-22-es Agriovirtus tanév sajtótájékoztatóval egybekötött nyitórendezvénye

 

– Mindez hogyan illeszkedik az ugyancsak visszatérő problémakörhöz: a generációváltás aktualitásához? Az is egy olyan multidiszciplináris probléma, gazdasági, lélektani, szociológiai vetületekkel, mint a vezetőképzés.

BD.: – Igen, de az a tény önmagában is sokat elmond, hogy 10 családi agrárgazdaságból 8-an nem ezt a szakmát, nem ezt a szakirányt választják a felsőoktatásban: mennek inkább jogásznak, közgazdásznak. Beszélünk a generációváltásról, de túl azon, hogy tényleg nincs meg a kultúrája, a múltbeli tapasztalatok összegzése, ráadásul még sokan nem is akarnak a pályán maradni. Aki egyáltalán be- vagy visszacsábítható, azt ma szerintem csak az győzi meg, ha látja, hogy milyen innovatív, jövedelmező és előremutató távlatok vannak ebben az ágazatban. De ehhez kell egy nyitottság.

– Gondolom, hogy ez a nyitottság ahhoz is kell, hogy egy gazdaság azt a szemléletet is befogadja, amit az Agrovir hirdet: hogy átfogó digitális nyilvántartással, adatfelhalmozással és -elemzéssel vezesse a céget, ne fejből vagy spirálfüzetből. Mennyire van meg erre a fogadókészség?

 

A növekedést is szolgálja a tudatos adatkezelés

MM.: – Voltam vezető több nagyvállalatnál, és láttam, milyen az, amikor 3-400 aláírás kell az adminisztrációnak, miközben senki nem tudta pontosan a termelés aktuális adatait… Ez mindent elmond arról, milyen az, amikor nincs tudatos, átlátható, hatékony, visszakereshető, digitálisadat-alapú irányítás egy nagyobb, például állattartó vagy szántóföldinövény-termesztő gazdaságban. Ez válasz arra is, hogy természetesen egy kisebb, párhektáros gazdaságban még lehet az említett spirálfüzetből boldogulni (bár, megjegyzem, pár hektáron már régen nem szabadna szántóföldi gazdálkodást végezni). Úgyhogy itt elsősorban nyilván a nagyobb agrárvállalatokról van szó, és ott meg is van a nyitottság.

 

Agrovirtus
Az Agrovirtus Akadémia 2019-es versenyének döntője

 

– Mi a motiváció: szakmailag, netán ökológiailag – azaz „morálisan” –jobb döntéseket akarnak hozni az ilyen tudatos, adatalapú gazdaságok vagy többet akarnak keresni?

MM.: – A morál önmagában szűk motiváció lenne. Nyugodtan ki kell mondani, hogy a világot a pénz mozgatja – ez a fő elv, ami a gazdaságokat irányítja. Más kérdés, hogy persze, a legtöbb döntés ma már úgy jó és úgy gazdaságos is, ha figyelembe vesz olyan szempontokat, mint az ökológia, a kibocsátáscsökkentés, a talajkímélő megoldások és egyebek. De a gazdaságok vezetői csak nagyon kevés profitról hajlandóak lemondani a szép szavak és elvek érdekében. A játék döntően pénzre megy.

– Ezért nyitottak rá?

MM.: – Amíg a mezőgazdaság „pénznyomda”, addig az életszínvonal-szempontok nem olyan fontosak. Amíg egy gazdaság előtt az a távlat van, hogy 300 vagy 400 milliós osztalékkal zárja az évet, addig nem olyan nagy motiváció, hogy ebből mennyit spórol meg digitális, átlátható adatkezeléssel. Most, hogy gyorsan nőnek az árak, hogy a piaci folyamatok veszélyeztetik a jövedelmezőséget, felértékelődik az a lehetőség, amit a sok adatra épülő, tudatos gazdaságirányítás nyújt. Az Agrovir szolgáltatása sokak szemében akkor kezd érdekessé válni, ha már nem plusz 3-400 millió a kilátás, hanem az, hogy -50 vagy +100 millió lesz az eredmény.

– És milyen szakmai motivációkkal találkoznak még?

MM.: – Minél átláthatóbb egy gazdaság, minél több adat áll rendelkezésre arról, mekkora és

milyen jellegű a vagyon, hogyan tevődik össze a forgalom, hogyan alakultak a korábbi szezonok, piacok és a többi, annál jobb döntést tud hozni a vezetés. Ilyen értelemben mi piacmentők is vagyunk. Igen, van, akit csak az érdekel, hogy mennyi pontosan a bejövő termény, vagy hogy miként csökkentse az adminisztrációt. De egyre többen, 20-25 százalékban már azért keresik az Agrovirt, hogy tényleges szakmai vezetői döntésekhez kapjanak támogatást. Van cég, amelyik a rendszer révén ért el növekedést. A legokosabbak pedig arra is használják a rendszert, hogy az exitre készüljenek – arra, hogy egykor el vagy át kell, hogy adják a gazdaságot. Nyilvánvaló, hogy más az értéke egy adminisztrációnak, ha szétlapozott spirálfüzetekből kell kiolvasni a korábbi adatokat. És más az értéke annak a cégnek, amelyiknél egy-két kattintással megbízható adatsorokhoz jutunk a gazdaság bármely szegmenséből.

 

Kohout Zoltán