Hazánkban 1 millió hektáron termesztenek kukoricát. Ekkora területen a csapadék-utánpótlás megoldhatatlan feladat elé állítja a gazdákat, miközben az év eddigi tapasztalatai szerint már mintegy 300 mm csapadék hiányzik a talajainkból.
A jelentős csapadékhiány óriási stresszhelyzetet okoz a kukoricának is. A stresszes növény hajlamosabb a betegségekre, és így fogékonyabb a kártevők megjelenésére is. Hozzáteszem, hogy egy monokultúrával terített asztalt kínálunk a kártevő rovarok számára. Egy ilyen környezetben a kukorica növényvédelme sem könnyű feladat.
A kártevők folyamatosan változó elterjedési területe is sok problémát okoz. Az invazív és kártevő fajok (mint például a gyapottok-bagolylepke, a gamma-bagolylepke, kukoricamoly és az utóbbi évek „sztár” kártevői, a zöld vándor- és az ázsiai márványos poloska és az amerikai kukoricabogár) mind súlyos minőségi és mennyiségi kárt tudnak okozni. E fajok elterjedésében sajnos nagy szerepet játszik az ember felelőtlensége is. Az új védekezési technológiák és azok kivitelezésnek kidolgozása egy hosszú, bonyolult folyamat.
A kukorica főbb kártevői 2021-ben
Ebben az évben szinte nem találni olyan kukoricatáblát, amelyben ne lenne súlyos a gyapottok-bagolylepke által okozott kár, annak ellenére, hogy a gyapottok-bagolylepke fő tápnövénye nem a kukorica. Ennek a kártevőnek főleg a dohány, a paradicsom, a paprika, a kender, a bab, a lucerna és sok más szántóföldi és zöldségnövény a tápnövénye.
Gyapottok-bagolylepke súlyos károkozása kukoricában
A dísznövények közül a muskátli, a szegfű és a krizantém kártevője. Európán kívül Eurázsiában, Afrikában és Ausztráliában, valamint a trópusi, szubtrópusi és mediterrán vidékeken elsősorban a gyapot fő kártevője. Életmódjára jellemző, hogy az imágók érési táplálkozást folytatnak, és elsősorban nappal látogatják meg a nektárt termelő növényeket. Az imágók éjszaka is repülnek, ezt jelzik a fénycsapdaadatok, a csapdákba ugyanis akár napi 25–30 darab lepke is repülhet. A kikelő hernyók elsősorban a növények generatív hajtását és a termést rágják, amivel óriási mennyiségi és minőségi kárt okoznak. Az ürülékükkel szennyezett termés eladhatatlanná válik. A kukorica esetében a kukoricacsövekbe rágják be magukat, erről a csuhéleveleken lévő kis kerek lyukak árulkodnak.
A kikelő hernyók a kukoricacsövekbe rágják be magukat
A hernyó az egész csövön végigrágja a szemeket. Hazánkban ma már a legnagyobb veszélyt az áttelelő állománya jelenti. Az imágók jól repülnek, napi 20–30 kilométeres távolságot is képesek megtenni, a védekezést ezért megfigyelésre kell alapozni. A vándorlás előrejelzésére kiválóan alkalmas a Jermy típusú fénycsapda. Amikor a hernyók a zsenge kukoricába berágták magukat, akkor már nincs hatékony védekezési lehetőség ellenük. A hernyók rágása és ürüléke a kukoricában másodlagos kárként fuzárium kialakulását idézi elő. Ez történt most, annak ellenére, hogy ilyen száraz az idei év.
A hernyók rágása és ürüléke fuzárium kialakulását idézi elő
Az ilyen kártétel csemegekukoricában eladhatatlanná teszi az árut. A védekezést minden esetben már az első lepkék megjelenésekor el kell kezdeni, és az egész vegetációs ciklus alatt folytatni ajánlatos.
A kukoricamolyról szinte ugyanazokat lehetne elmondani, mint a gyapottok-bagolylepkéről. A lepke Magyarországon őshonos, eredetileg dudvaszárú növények (pl. vadkomló) voltak a tápnövényei. Ugyan ezeken is fel tud nőni, de sajnos a kukorica lett a „kedvence”.
A kukoricamoly károkozásának jellegzetes tünete
A nőstények és a hímek alakja és nagysága eltér, idegen szóval kifejezve az ivarok jelentős ivari dimorfizmust mutatnak. A hím elülső szárnya ibolyásbarna, a hátulsó szárny szürkésbarna, mindkettő sárgásfehér harántsávokkal, illetve foltokkal, zegzugos vonalakkal. A kukoricamoly nősténye a kukoricalevél fonákjára helyezi petecsomóját. A legpolifágabb rovarok közé tartozik, a tápnövényei száma meghaladja a 200-at. A kukoricamoly országosan elterjedt gazdasági kártevő. Kártételére minden évben számítani kell, ráadásul az utóbbi években már kettő generációja is kifejlődik egy évben. A növendék hernyók kártételét már május második felétől észlelhetjük. A kártételt a fiatalabb levelek lemezén észre lehet venni, ezt jellemzően ablakos lyuggatás jelzi. Ha alacsonyabb a légnedvesség, mint ahogy az ebben az évben jellemzően tapasztalható volt, akkor ez a kárkép kevésbé jellemző, ilyenkor a hernyók gyorsan befurakodnak a növénybe. Amennyiben sok a csapadék és magas a levegő páratartalma, akkor a hernyók a kukorica felületén maradnak.
Ekkor eredményesebb lehet ellenük a védekezés, mivel a növényvédő szer közvetlenül érintkezik a lárvával. A lárvák sokszor a címerszárba is berágnak, ami a szár letöréséhez vezethet. Amikor sok levelet rág meg a hernyó, akkor azzal számottevően csökkenti az asszimilációs felületet. A szárba történő rágás csökkenti a növény magasságát, rontja annak egészségi állapotát, így fogékonnyá teszi kukoricát a további fertőzések kialakulására. A lárvák a torzsavirágzatban is kárt tudnak tenni, megrágják a fejlődő és az érésben lévő szemeket is, ezzel elősegítik a mikotoxintermelő gombák bejutását. Ez kihat a termés eladhatóságára és a felhasználási körre is. Sajnos az egynemzedékű faj kétnemzedékessé vált, így nagyságrendileg több kárt tud okozni, mint évtizedekkel ezelőtt. Az áttelelő hernyók bábozódása után a bábból kikelő imágók fő rajzási ideje június 15. és július 15. közé esik, de természetesen – az adott év időjárási anomáliáinak megfelelően – ez ettől eltérő is lehet. A kártevő a hernyó, így ez ellen kell védekeznünk, aminek alapja a lárvák megjelenésének ideje. Nagyon fontos, hogy mielőtt berágnak a növény belsejébe, védekezzünk ellenük, ezzel csökkenthetjük a kártétel nagyságát. Fontos az előrejelzés. Ehhez rendelkezésünkre áll biszex csapda, amivel hímeket és nőstényeket is egyaránt lehet fogni. Ez és egy fénycsapda pontos információval tud szolgálni, hogy mikor kell elkezdeni a beavatkozást, amit általában a peterakás után 10–14 nappal kell elvégezni. Sajnos már miután a hernyók bejutottak a tápnövény belsejébe, a védekezési lehetőségek korlátozottak.
Az új kártevők közül nagy figyelmet érdemel az amerikai kukoricabogár, amely eredetileg észak-amerikai faj, hazánkban 1995-ben találtak ilyet, és sajnos azóta az egész országot „meghódította”. Az amerikai kukoricabogár is a legjelentősebb kukorickártevőnek „küzdötte” fel magát. A kártétele a hektáronkénti 0,5–1 tonnától a teljes termésveszteségig terjedhet. Évente egy nemzedéke van, a pete áttelel a talajban. A lárva a talajban él, ott táplálkozik, és ott is bábozódik be. A fiatal lárvák a kukorica hajszálgyökereit rágják, az L4 nagyságúak pedig a támasztógyökerekben okoznak jelentős kárt, aminek következtében a növények fejlődésükben visszamaradnak, szél hatására eltörnek vagy elfekszenek. Ennek következtében másodlagos gyökérképződés kezdődik, ám ezek a gyökerek barnás, pirosas színűek, gyengék, és fogékonyak lesznek különböző betegségekre. Bábozódás után az első imágók júniusban kezdenek el repülni. A bogarak a kukorica levelén kívül a pollent és a nőivarú virágzatot is megrágják. De nemcsak a kukorica virágporát fogyasztják, hanem a napraforgó és különböző gyomok vagy a kukoricatábla mellett éppen aktuálisan virágzó növények virágporával is táplálkoznak. A kikelő bogarak elsősorban a generatív részeken károsítanak, ezzel csökkentve a termés mennyiségét és minőségét, így rágásuk kifejezetten veszélyes a pollen és a bibeszálak károsítása miatt. Ha a bibe károsodik, akkor a megtermékenyítés elmarad, és „ablakos” lesz a cső. Célszerű a monokultúrát kerülni. Fontos a regenerációra képes, toleráns hibridek termesztése és az időbeni vetés.
Védekezés a talajlakó forma ellen talajfertőtlenítővel, az imágók ellen kontakt szerekkel lehetséges. Előrejelzésre alkalmas a fajra kifejlesztett illat- és feromoncsapda. Az illatcsapda a hímeket és a nőstényeket egyaránt vonzza, a szexferomoncsapda pedig csak a hímeket csalja magához. A kukoricabogár nemcsak a kukorica virágzatát, hanem a tökféléket is károsítja. A vetéssel egy menetben kijuttatott talajfertőtlenítő (teflutrin) alkalmazása hatékonynak bizonyult. A klórantraniliprol felszívódó növényvédő szer alkalmas az endofág kártevők leküzdésére. A csövet károsító hernyók miatt a fuzarium, az aspergilus és a penicilium felszaporodó fajok mikotoxinjai súlyos megbetegedéseket okoznak a melegvérű élőlényeknek. Ezek a mikotoxinok erősen toxikusak. A védekezés alapja a fajok rajzásának és rajzáscsúcsainak pontos ismerete.
A növényvédő szerek ellen kialakuló rezisztencia elkerülése érdekében fontos betartani a növényvédő szerek rotációját, illetve azt az elvet, hogy egy hatóanyagcsoportba tartozó növényvédő készítményeket ne alkalmazzunk közvetlenül egymás után.
Védekezéshez ajánlott hatóanyagok takarmánykukoricában:
– kukoricamoly ellen: tebufenozid;
– talajlakók ellen: lambda-cihalotrin, teflutrin;
– lepkék ellen: acetamiprid, deltametrin;
– hernyók ellen: Bacillus thuringiensis var. kurstaki.
Szerző: Takács Attila növényvédelmi entomológus
