Az idei év időjárása a mezőgazdaság egészét nézve nem csak a szőlőületvényekben okozott meglepetéseket. A mostanában jellemző időjárási viszonyok között bizonyára Probus császár csapatai nem tudták volna Pannóniában a szőlőtermesztés kultúráját meghonosítani.
A növényvédelem kialakulása
A filoxérát (Phylloxera vastatrix/Daktulosphaira vitifoliae) lisztharmat-ellenálló amerikai fajtákkal hurcolták be Európába, aminek következtében kialakult a mai értelemben vett növényvédelem. Magyarországon 1875-ben jelent meg az európai fajtákra végzetes és veszedelmes kártevő, ezért a klasszikus régi szőlőfajták eltűntek, és megjelentek az új, amerikai alanyra oltott fajták: az olaszrizling, a furmint, a hárslevelű.
Az utóbbi évtizedekben reneszánszát éli a szőlőtermesztés kultúrája. Megnőtt a minőségi bor iránti igény, ebből az következik, hogy a szőlő növényvédelme nagyobb hangsúlyt kapott. A szőlő betegségei és kártevői elleni védekezés komplex tevékenység, amelyet csak globálisan, az egész vegetációs időszakra koncentrálva lehet elvégezni. Nem elhanyagolható a kártevő- és kórokozó-monitoring, így lehetőség van több faj ellen egyszerre védekezni.
Szőlőkártevők
Nagyon jelentős, a szőlőtermesztés technológiáját meghatározó kártevő az importált szőlő gyökértetű (Daktulosphaira vitifoliae/Phylloxera vastatrix). Sajnos – mint sok más későbbi kártevő- vagy kórokozófaj – emberi mulasztás miatt került be Európába. A lisztharmat elleni védekezéshez hoztak amerikai szőlőfajtákat, -alanyokat, és ezekkel hurcolták be a kontinensre a filoxérát is. A filoxérának levél- és gyökérlakó alakja is ismert. A gyökérlakó alak a fő kártevő, ez okozza a legnagyobb gazdasági kárt. A szívogatás hatására a gyökéren gubacsok képződnek. Nemcsak a termés mennyisége és a szőlő kondíciója csökken, hanem akár a növény pusztulása is bekövetkezhet. Az amerikai szőlőfajták a kártételt tolerálják. Hazánkban számos helyen, a homoktalajokon kártétele nem jelentkezik, mivel 75%-os kvarctartalom fölötti talajokban nem él meg, ugyanis a kültakarója a kvarctól megsérül, és ettől a filoxéra elpusztul. Kötött talajokon az egyetlen lehetséges védekezés alapja az oltványkészítés.
A kártevő lepkék közül a nyerges szőlőmoly (Eupoecilia ambiguella) az utóbbi években visszaszorult, de megjelenésére – és így a kártételére is – bármikor számítani lehet. A lepke első nemzedékének az L1 nagyságú hernyói a virágzó, majd a kötődött szőlőfürtben rágnak. Elsősorban a bimbókat, de a kocsányt is átrágják. A lepke második nemzedéke a zöld bogyó belsejében károsít. Előrejelzése feromoncsapdával lehetséges.
Az előző fajnál sokkal veszélyesebb a tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) kártétele (1. kép), amely hasonló a nyerges szőlőmolyéhoz.
A tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) kártétele nem elhanyagolható. Fotó: Takács Attila
Ez a faj háromnemzedékes, első nemzedéke szintén a virágot, a második az éretlen szőlőszemeket, a harmadik pedig már az érő bogyót károsítja. A legnagyobb kárt a rágás helyén lévő nyílt sebben megtelepedő szürkepenészes rothadás okozza. Szükséges az előrejelzés, jó módszer a fénycsapda, a szexferomoncsapda. Lehetséges biológiai védekezés a légtértelítéses módszer. Kémiai védekezés: rajzáscsúcs után 7–10 nappal.
Eddig csak a specialista, monofág fajok jöttek szóba kártevőként, most egy olyan faj következik, amely polifág (sok tápnövényes) kártevő.
A szőlőilonca (Sparganothis pilleriana) 3–6 évente jelenik meg nagyobb tömegben. A hernyó nemcsak a generatív hajtást károsítja, hanem kirágja a rügyeket, a kifejlődő levelek lyukasak lesznek. A bábozódás előtt álló lárvák később a levelek fonákján rágnak, és levélgubacsokat alakítanak ki.
Előrejelzése szexferomoncsapdával és fénycsapdával lehetséges. Első kártételeinek megfigyelése esetén inszekticides védekezés szükséges.
Szintén egy jövevény kártevő a kígyóaknás szőlőmoly (Phyllocnistis vitegenella). Ez a faj is Észak-Amerikából származik. Európában elsőként Olaszország északi részéről (1994) jelezték, azután az ország déli területein is megjelent (2008). Majd elindult vándorútján: Szlovénia (2004) és Svájc déli és később északi területei (2009) felé. Olaszország mediterrán területein 30%-ot is meghaladó levélfelület-vesztést is megfigyeltek. Hazánkban először 2014-ben jelent meg.
Megfigyelések szerint a hernyó a szőlő levelén felső aknát készít (2. kép). Amikor eléri a fajra jellemző bábozódás előtti méretet, akkor az akna végén bölcsőkamrát rág.
A kígyóaknás szőlőmoly (Phyllocnistis vitegenella) lárvája levélfelület-csökkenést okoz. Fotó: Takács Attila
A kész kamra spatula alakú, a benne lévő báb világosbarna színű. A lepkék délutántól kelnek, az imágók 17–20 óra között rajzanak. A zöld leveleken könnyű észrevenni a fényes, ezüstfehér színű imágót. A lepkék a kihelyezett csapdák fényeire nem reagálnak. Magyarországon évente három nemzedéke fejlődik ki. A lepke telel, majd tavasszal, a szőlő rügyfakadásakor a levélkékre helyezi petéit. Az eddigi tapasztalatok szerint a hernyó nemcsak a fehér és kék szőlőfajták kedveli, hanem a díszszőlők leveleiben is aknázik. Hatékonyan az áttelelésre készülő imágók ellen tudunk védekezni, csökkentve azok számát.
A levelet szívogató kártevők közül a bivalykabóca (Stictocephala bisonia) szerencsére nem terjeszti a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmát, így ez a faj nem zárlati károsító. Ez sem tipikus szőlőkártevő, az ember tette azzá, a nagy kiterjedésű szőlőültetvények ugyanis terített asztallá váltak az amerikai bivalykabóca számára. Ez a faj is, mint sok más, a monokultúrás növénytermesztés haszonélvezője. Alapvetően ez a kabóca körtekártevő, ám napjainkra már inkább szőlőkártevővé vált, és a vörösfoltosság megbetegedést okozó vírus esetleges terjesztőjeként tartják számon. Tehát polifág faj, nem is annyira a levelek szívogatásával, hanem inkább peterakásával okoz kárt, melyeket a szőlővessző mélyen lévő szöveteibe helyez el. A sebzés jól látható, a levelek kanalasodnak, és a sebzésen keresztül kórokozók juthatnak be a szőlőbe. A pete alakban telelő fajnak évente egy nemzedéke van. A petéket szőlőültetvény közelében lévő fás szárú növényekbe helyezi el, a kikelő lárvák májustól a szőlőkben szívogatnak. Jelen ismereteink szerint a legveszélyesebb, legtöbb gazdasági kárt okozó rovarfaj az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) (3. kép).
Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) veszélyes kártevő. Fotó: Kiss Tamás, forrás: izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0
A kabóca fő terjesztője a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma zárlati károsítónak (4. kép). A jelentőségét nemcsak az adja, hogy a fitoplazmával megfertőzött növények elpusztulnak, de szaporítóanyag-előállító területeken észlelt fertőzés esetén értékesítési tilalom lép életbe.
A kabóca fő terjesztője a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma zárlati károsítónak, amelynek tünetei jól felimerhetőek. Fotó: Takács Attila
Az egynemzedékes, kizárólag a szőlőn táplálkozó kabóca nősténye a szőlő fás részének kérge alá helyezi el a petéit. A lárvák (5. kép) kelése időjárástól függően, mint 2021-ben, elhúzódó lehet, május közepétől egészen július első dekádjáig tarthat. A lárváknak öt stádiumuk van, míg elérik az imágó stádiumot.
A lárvák kelése időjárástól függően elhúzódó lehet. Fotó: Takács Attila
Előrejelzése sárgalappal, a védekezés inszekticiddel lehetséges
A következőkben olyan fajok kerülnek sorra, amelyek alkalomszerűen, gradációs időszakban nagy károkat tudnak okozni, és ha elkésünk a védekezéssel, akkor ilyen esetben súlyos árat kell fizetni a figyelmetlenségért. A szőlőlevélatka (Calepitrimerus vitis) (6. kép) a többi levélatkafajhoz hasonlóan a rügypikkely alatt telel, így már kora tavasszal meg tudja kezdeni a rügypikkelyek védelmében a levélkezdemények károsítását.
A szőlőlevélatka (Calepitrimerus vitis) a többi levélatkafajhoz hasonlóan a rügypikkely alatt telel. Fotó: Takács Attila
Amennyiben tavasszal igen nehezen, vontatottan induló levélkezdeményeket találunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy azt levélatka okozta, a rövid szártagok és az apró, deformált levelek ezt jelzik. A károsított levelek mozaikosan sárga foltosak, közepükön apró barna pontocskával (áttetsző fényben jól látszik a szívogatás nyoma).
A védekezés csak speciális atkaölő szerekkel lehetséges. A biológiai védelem csak ragadozóatkák (Typhlodromus pyri) betelepítésével (vagy betelepülésük elősegítésével) valósítható meg. A szőlőgubacsatka (Colomerus vitis) (7. kép) szintén egy olyan kártevőfaj, amelynek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, pedig ez a kártevő is csökkenti a szőlő leveleinek asszimilációs felületét. A levélfonákon sűrű ovális foltokban szőrzet fejlődik. Életmódja: a kifejlett atkák a szőlőrügyekben telelnek át. Szűznemzéssel szaporodnak. Védekezés: speciális akaricidekkel lehetséges.
A szőlőgubacsatka szintén egy olyan kártevőfaj, amelynek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget. Fotó: Takács Attila
A gyümölcsfák veszélyes kártevője, amely szőlőben is nagy gondot tud okozni, a piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi). Az alapi rügyek környékén szeptember hónapban rakja le a nőstény vöröses tojásait. A tavasszal kikelő lárvák igen nagy kárt okoznak, amikor a friss hajtásokat szívogatják. A teljesen kifejlett lomblevelek ér közötti területeinek a szívogatásával azok elhalhatnak és kiszakadnak. Védekezés akaricidekkel történhet, ragadozója a Typhlodromus pyri ragadozóatka.
A kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) az előző fajhoz hasonlóan igen veszélyes, mivel gyorsan szaporodik, és ez a gyors szaporodás lehetőséget teremt az akaricidekkel szembeni rezisztencia kialakulására. Ennek a polifág kártevőnek a nősténye a talajban vagy a gyommaradványokon telel át. Tavasszal először az ültetvényben tartózkodik, annak a szélein lévő fűféléken szívogat, csak később megy át a szőlőre. A levél fonákán táplálkozó nimfák és a kifejlett atkák jellegzetes pókhálós bevonatot hoznak létre, ekkor már súlyos kártételről beszélünk. A szívogatás hatására a levelek nem fotoszintetizálnak, majd lehullanak. A mezsgyék és a sorok mechanikai gyomirtásával elkerülhető a kártevő felszaporodása. Ragadozója a Typhlodromus pyri ragadozóatka.
A közönséges darázs (Vespula vulgaris) csak akkor jelenik meg, amikor a szőlő elkezd érni. Nemcsak az érett vagy érésben lévő szemek károsításával okoz gondot, de a szüretelők testi épségét is veszélyezteti. Így legnagyobb kárt augusztus-szeptember hónapban okoz, főleg a nagy cukortartalmú fajták bogyóit rágja. A bogyók rágásakor a Botrytis konídiumát is széthordja.
Kis felületen cefre- vagy ecetes csapdával lehet ellenük védekezni.
A levéltetvek nem tipikus szőlőkártevők, ám ha a körülmények optimálisak, ez a faj is kártevőként léphet fel (8. kép).
A levéltetvek nem tipikus szőlőkártevők, ám ez a faj is, ha a körülmények optimálisak, kártevőként léphet fel. Fotó: Takács Attila
Mi várható a jövőben a szőlőkártevők frontján?
Európában már két új szőlőmoly kártételéről is vannak információk. Mindkét faj Olaszország felől érkezik. Ezek az aknázómolyok Olaszországban már súlyos problémát okoznak kártételükkel. A szőlőaknázó fényesmoly (Antispila oinophylla) háromgenerációs faj. A lárvái nemcsak a csemege- és a bortermő szőlő leveleit károsítják, hanem az ötlevelű díszszőlőt is. A rágás, aknázás miatt csökken a szőlőlevelek asszimilációs felülete, romlik a szőlőszemek cukor- és savtartalma. A szintén szőlőlevél-károsító fajnak, a kis fényesmolynak (Holocacista rivillei) csak két generációja van, ám károsítása nyomán szintén csökken a szőlőlevelek asszimilációs felülete. Csak felszívódó inszekticiddel érdemes ellenük védekezni.
Ajánlott hatóanyagok:
Spirotetramat: amerikai szőlőkabóca, gubacsatka, levéltetű, szőlőgyökértetű levéllakó alakja, takácsatka, tripszek ellen.
Acetamiprid: amerikai szőlőkabóca, levélaknázó molyok, szőlőgyökértetű levéllakó alakja, tarka szőlőmoly ellen.
Tau-fluvalinát: aknázómolyok, almamoly, amerikai szőlőkabóca, levéltetű, levéltetvek ellen. Spinozad: aknázómolyok, szőlőmolyok, tripszek ellen.
Lambda-cihalotrin: amerikai szőlőkabóca, levélaknázó molyok, sodrómolyok, szőlőmolyok ellen.
Béta-ciflutrin: kabócák, szőlőmolyok ellen.
Abamektin: gubacsatkák, közönséges takácsatka, levélatkák, nyugati virágtripsz, piros gyümölcsfa-takácsatka, szamócaatka, szőlőgubacsatka, szőlőlevélatka ellen.
Biológiai készítmény levélatkák ellen: Typhlodromus pyri.
Feromonos rovarcsapdák, ragacsos szín- és illatanyagcsapda. Feromoncsapda: nyerges szőlőmoly, tarka szőlőmoly és szőlőilonca ellen.
Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki: fiatal lepkehernyók ellen.
Fontos az élelmezés-egészségügyi várakozási idő és a munkaegészségügyi várakozási idő betartása, illetve az engedélyokirat és a vonatkozó jogszabályok előírásainak betartása.
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
