Az édesburgonya (batáta)termesztése és károsítói

Hazánkban az édesburgonya mezőgazdasági jelentősége egyre növekszik, évről évre többen kezdenek bele a termesztésébe. Ezt a táplálkozási szerepe is elősegíti, mert egyre népszerűbb az étkezések során is. Egynyári dísznövényként már régebb óta kedvelt növény, ugyanis a zöld színű vagy éppen bordós árnyalatú levelek jól kiegészítik a balkonládák virágzuhatagát.

A kertészkedők körében inkább zöldségkülönlegességként volt ismert, a 2000-es évek eleje óta azonban már a termőföldeken is megtalálható. Sokféleképpen felhasználható, a gumója magas energiatartalmú, könnyen emészthető szénhidrátokat tartalmaz. A sárga hússzínű fajták A-vitamintartalma jelentős, a lila fajták pedig antioxidánsban gazdagok. A növények levelei is fogyaszthatóak, saláták alapanyagaként, míg a szára állati takarmányozásra megfelelő. A növény jól bírja a nagy meleget, így a magas hőmérséklet sem okoz problémát a termesztés során.

 


Batáta levele (fotó: pixabay.com)

 

Származása

A napos, meleg területeket kedveli, valamint a kiegyenlített vízellátása is lényeges. Az árnyékos, nyirkos területek nem megfelelőek a termesztéséhez. A talajokkal szemben nem igényes, de a lazább szerkezetűekben a termés méretre nagyobb, egyöntetűbb és szebb lehet. A kötöttebb területeken bakhátak kialakítása is megfelelő gumóméretet eredményez, de síkművelésben is eredménnyel termeszthető. Fagyérzékeny növény, így a kiültetésre a megfelelő idő a tavaszi fagyok után, május közepe és június vége között van. A sor- és tőtávolság általában 100 × 30 centiméter. Ültetés után, a megfelelő eredés érdekében fontos a beiszapoló öntözés. A batáta termesztése során a legnagyobb költségre ültetéskor kell számítani, ugyanis a szaporítóanyag ára elég magas. Az ideális méretű dugványok körülbelül 20 centiméteresek, és 1-2 egészséges levelük van. Az ültetésre szánt dugványok általában gyökeresek, de a gyökér nélküli szaporítóanyag is megfelelő méretű gumókat képes nevelni, ekkor viszont nagyon fontos, hogy ne száradjon ki a növény. A dugvány előállítása házilag is végezhető, ekkor a gumókat nedves közegbe kell helyezni, és így kell őket hajtatni. A gumó hajtásokat nevel, amiket le lehet választani a róla. A hajtásképzés folyamatos, így a gyűjtés is az. A leszedett dugványokat szintén nedves közegbe kell helyezni, ahol a végleges helyükre való ültetésig gyökeret eresztenek. A hosszú gyökereket viszont vissza kell csípni, mert a gumók nem lesznek szépek. A dugvány kiültetéskor még csekély gyökérzettel rendelkezik, így nagyon fontos az öntözés, aminek egészen a tenyészidőszak végéig nagy szerepe van. Erre többféle módszer áll rendelkezésre, például az esőztető vagy a csepegtetőszalagos öntözés. A növény nagy lombtömeget fejleszt, emiatt a sorközök művelésének az állomány záródásáig van jelentősége, a gyomirtó szerek használatát így akár el is lehet kerülni.

 

Ápolása

A legyökeresedő hajtások felszakítása fontos azokon a területeken, ahol talajtakaró fólia nélküli termesztés történik. Ahol a hajtás ízközei érintkeznek a talajjal, ott legyökeresednek, és megkezdődik az újbóli gumóképződés. Ez az új gumóképzés az első vagy fő gumóra jelent veszélyt, mert elveszi a tápanyagot, így gátolva a korábbi fejlődését. Az édesburgonya a káliumigényes növények közé tartozik. A káliumot a gumófejlődés időszakában célszerű kijuttatni, körülbelül augusztus elejétől. Az ültetés után, az intenzív lombfejlődés szakaszában a növény nitrogénigénye fokozott.

 

Betakarítása

Erre a munkafolyamatra az őszi fagyok előtt sort kell keríteni. Kisebb területeken kézi, míg nagy területeken már a gépi betakarítás szükséges. A kézi módszer kíméletesebb, a hosszú gyökérgumójú fajok esetében ez jobb választás. A betakarítás előtt a lombot célszerű eltávolítani. Növényenként a termés körülbelül 1–2 kilogramm. Ügyelni kell arra, hogy minél kevesebb sérülés érje az értékes részeket. A tárolás előtt a gumók héját néhány, általában négy-öt napig, 30 °C fokon párásítani kell. Ezt követően 12–14 °C fokon szükséges tárolni.

 


Édesburgonya-gumók (fotó: pixabay.com)

 

Növényvédelem

A batáta növényvédelme során a legfontosabb szempont az értékes gumó védelme. A gyomok mellett a legtöbb gondot a vírusok okozzák, ez a vegetatív szaporítási mód egyik hátránya. Sok betegsége még nem jelent meg nálunk, ennek oka az is lehet, hogy a betegségek számára a klíma nem megfelelő. Nagyon sok vírus gazdanövénye, így elengedhetetlen a jó minőségű, vírusmentes szaporítóanyag. Jelentősek még a betakarításkor, sérült gumókon megjelenő tárolási betegségek. Erdők közelségében nem ajánlott a termesztésbe kezdeni, ugyanis a vadak számára mind a lomb, mind a gumó finom táplálék lehet. Frissen feltört talajok szintén nem alkalmasak, mert itt nagyobb eséllyel vannak jelen a pajorok és drótférgek. A rovarok közül a legjelentősebbek a talajlakó kártevők. A lombot rágó állatok nem jelentenek nagy veszélyt a gumókra. A növény védelme során problémát okoz még, hogy Magyarországon jelenleg kiskultúrás növénynek számít, így a kémiai védekezéshez szükséghelyzeti engedély szükséges.


Hajtásdugványok (fotó: Menyhárt Anna) 

 

Kórokozók

Az édesburgonya vírusos betegségével fertőzött növények lassan növekednek, deformálódnak, a leveleiken klorotikus foltok jelennek meg, az erek kivilágosodnak, fehérednek. Enyhe fertőzés esetén lilás elszíneződés válik láthatóvá. Az egyik vektora a Bremisia tabaci, ami hazánkban is egyre több helyen megtalálható. A vírusfertőzés nem mindig jár látható tünetekkel, de a növény abban az esetben is fertőzőképes. A batátát fertőző vírusok pontosan csak molekuláris módszerekkel azonosíthatóak nagy biztonsággal. A védekezés során – mivel vírusról beszélünk – a legfontosabb a megelőzés.

Csak egészséges, megbízható forrásból származó szaporítóanyagot ültessünk ki a területre. Ha azonban a fertőzés megtörtént, és torzult növények fejlődnek az állományban, akkor a negatív tőszelekció jó megoldás lehet. Elengedhetetlen a gyomok irtása, a vektorok elleni védekezés a termesztőberendezésekben, a vetésforgó betartása és az eszközök, például a metszőolló fertőtlenítése. Az édesburgonya levélsodródását szintén vírus okozza. Fiatal növény fertőzésekor a csúcsi levelek sodródnak, és a növekedés megáll, míg idősebb korban történt fertőzés esetén a hajtások csavarodnak, a virágok deformálódnak, és terméketlenné válnak, a magok léhák lesznek. Vektora szintén a dohányliszteske. Védekezni ellene a már említett módon, megelőzéssel lehet.

A baktériumos lágyrothadás (Erwinia chrysanthemi, Erwinia carotovora subsp. carotowora, Pseudomonas syringae) leveleken megjelenő tünete az apró, barnás, vizenyős, szegletes formájú elváltozások. Ezek szélsőséges esetekben növekednek, majd a levél idő előtti hullását idézik elő, amivel az asszimilációs felület csökken. Ezeknek a kialakulásához azonban nagyon meleg, és párás időre van szükség, ami nálunk nemigen fordul elő. A nagyobb probléma az, hogy az állományban rejtve is megjelenhet, és a betakarításkor, a sérüléseken keresztül jut be a gumóba. Ez a tárolás során tovább fertőz, és lágy rothadást idéz elő. A tárolás során gumóról gumóra is terjed. Védekezni ellene a betakarításkori odafigyeléssel lehet, hogy a gumók minél kevesebb sérülést szenvedjenek el. A parásítás szintén segít a védekezésben, mert ilyenkor a felületen keletkezett sebek záródnak. A tárolóhelyiségek higiéniája létfontosságú a tároláskori betegségek terjedésének megfékezésében.

A ralsztóniás hervadás (Ralstonia solanacearum) Európában karantén kártevő. Polifág, sok-sok gazdanövénye van a jelenleg termesztett növények között is, például muskátli, burgonya, paradicsom. A tünete, hogy a friss hajtások barnulnak, hervadnak, a szártövek puhulnak és vizesednek. A szárak felvágása során fehéres színű baktériumnyálka látható. A szállítónyalábokból a gumókat is megfertőzheti. A védekezés során fontos a fertőzésmentes szaporítóanyag előállítása, az egészséges anyagumók alkalmazása. Mivel öntözéssel kiválóan terjed, ezért az öntözés idejének megválasztása is lényeges szempont: a reggeli órákban végzett öntözést követően gyorsabban felszárad az állomány.

A vetésforgó betartására ügyelni kell, valamint a növényi maradványok eltávolítása is lényeges elem a védekezésben. Az édesburgonya ceratocisztises betegségének (Ceratocistrys fimbriata) tünete, hogy a növény fejlődése leáll, a levelek lankulnak, sárgulnak, vízhiányra emlékeztető tünetegyüttes alakul ki. Ennek oka, hogy a kórokozó a növény szállítószöveteiben van jelen. A gumókon fekete, rothadó foltok alakulnak ki; a betegség termőföldön és a tárolás során is okozhat kárt. Védekezni ellene a vetésforgó betartásával, tiszta, jó minőségű, megbízható helyről származó szaporítóanyaggal lehet. Az elzinoés betegség (Elsinoe batatas) tünete a levélnyélen megjelenő, kezdetben barnás, majd parásodó foltok. A levelek kanalasodnak és sodródnak. A szárakon lila közepű, barnával határolt foltok jelennek meg. A foltok össze is olvadhatnak egymással. A tartós levélfelület-nedvesség kedvez a kialakulásának. A csepegtető öntözés használatával elkerülhető a tartós levélnedvesség kialakulása. A kórokozó a maradványokon telel, így itt is alkalmazható a vetésforgó.

 


Még nem teljesen záródott sorok (fotó: Menyhárt Anna)

 

Kártevők

A lomb kártevői közül a leglátványosabb kártételt a rendkívül polifág gyapottok-bagolylepke okozza. Mivel nem a lomb védelme a kiemelt feladat, így a védekezésre nincs szükség addig, amíg nem nagy egyedszámban tűnnek fel a területen. Ha azonban mégis nagy egyedsűrűségben jelennek meg a lombot fogyasztó hernyók, akár tarrágás is bekövetkezhet. Ezt mindenképp el kell kerülni, mert a lomb nélkül a gumók fejlődése is visszamarad. A szárazabb nyarakon a takácsatkák is megjelenhetnek az állományban. A levéltetvek és molytetvek vírusterjesztő képességük miatt lehetnek jelentősek.

 


Gyapottok-bagolylepke hernyója (szerző: Kiss Tamás, forrás: izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

 

A gumó károsítói közül a cserebogárpajorok a legjelentősebbek. Táplálkozásuk során minőségi kárt okoznak, mert hámozgatják és kirágják a gumókat. A gyökérzöldségeknél számított küszöbérték figyelembe vételével 1 pajor/m2 a védekezési küszöbérték. A pattanóbogarak lárvái járatokat készítenek a gumókban. A drótférgeknél a védekezési küszöbérték 2 db/m2.

Mindkét kártevőnél igaz az, hogy ha nagy egyedszámban vannak jelen a területen, akkor a termesztést egy időre szüneteltetni kell. A frissen feltört területek a károsítók miatt szintén nem alkalmasak az édesburgonya termesztésére.

A gyökérgubacs fonálférgek szintén polifág fajok, így a batáta gumóin is megjelenhetnek. Évente akár 10 nemzedékük is kifejlődhet. Szaporaságuk miatt komoly gondot okozhatnak. Az L3-as lárvák szívogatása során sejtburjánzás jön létre, így deformitást okoznak. Védekezni vetésforgóval, és egyszikű növények vetésével lehet. Ha a területen megjelentek, 3–5 évig szüneteltetni kell a gumós növények ültetését.

A batáta károsítói a növény kis múltú termesztési háttere miatt még nem teljesen ismertek, akár évről évre is változhatnak. Mindenképp pozitívum, hogy a legtöbb károsítója eredeti élőhelyének klímájához alkalmazkodott, így hazánkban ezek megjelenésére egyelőre nem kell számítani. Kiemelendő, hogy a vegyszeres védekezésre alkalmas szerek szükséghelyzeti engedélyhez kötöttek, így azok bejelentése a hatóság felé elengedhetetlen.

 

SZERZŐ: SERESNÉ MENYHÁRT ANNA

agrár batáta cserebogárpajor drótféreg édesburgonya gumó gyapottok bagolylepke hervadás károsító kiskultúrás mezőgazdaság pajor parásítás pattanóbogár rothadás zöldség