Közterület-fásítási célra szánt dísznövények károsítóegyüttesének vizsgálata

Írta: MezőHír-2021/05. lapszám cikke - 2021 május 26.

A mezőgazdasági termesztésbe nem tartozó dísznövények iránti igény, legyenek azok fás szárú vagy lágy szárú növények, továbbra is jelentős népszerűségnek örvend az emberek körében.

Nemcsak a saját kertjeinkben látjuk szívesen a virágzó, színpompás, árnyékot adó növényeket, hanem a parkokban, az utcán, a tereken is. A városokban a zöldfelületek iránti igény az elmúlt években nagyobb hangsúlyt kapott. Egyre több helyen ültettek fákat az utcákra, parkokat alakítottak ki a köztereken. Ezeknek a dísznövényeknek az ápolása, gondozása azonban nehezen megoldható. A városi környezetbe ültetett dísznövények fokozott stressznek vannak kitéve, ami a károsítókkal szembeni ellenálló képességüket csökkenti. Ez pedig sokszor növényvédelmi kezelések elvégzését teszi indokolttá. A közterületi növényvédelmet viszont rendkívüli mértékben megnehezíti, hogy emberek által rendszeresen és folyamatosan látogatott helyen kell védekezni, továbbá a rendelkezésre álló készítmények listája szűkül. További problémát jelent, hogy a megnövekedett forgalmú kereskedelem miatt egyre több olyan károsító jelenik meg hazánkban, ami eddig nem volt jelen, és olyan dísznövényeken okoz kárt, amelyeknek korábban nem volt károsítója. Az örökzöld puszpáng például évszázadok óta közkedvelt növény volt, egész évben díszítő zöld lombjával, jól alakítható formájával. Számos kártevője ismert volt hazánkban, amelyekkel gyakran találkozhattunk, de ezek nem okozták a növények pusztulását. Viszont mintegy 10 évvel ezelőtt megjelent hazánkban az eredetileg kelet-ázsiai elterjedésű selyemfényű puszpángmoly, amelynek lárvái akár egy év alatt tarra rágják a puszpángot, amely a védekezés hiányában, a tarrágások következtében elpusztul. Hasonlóan az örökzöld puszpánghoz a tölgyön is megjelent 2013-ban egy új kártevő hazánkban. A tölgycsipkéspoloska megjelenése óta egyre nagyobb területen okoz számottevő kárt a tölgyeken. Mindezek alapján a károsítóknak leginkább ellenálló dísznövények kiválasztása fontos feladat.

 

Tölgycsipkéspoloska súlyos kártétele a leveleken
1. kép. Tölgycsipkéspoloska súlyos kártétele a leveleken

 

A kártevők mellett az utóbbi években számos új kórokozó is megjelent a dísznövényeken, díszfákon, amelyek hatással lehetnek a közterületre ültethető növények listájára. Ilyen új kórokozó például a gyertyánon megjelenő lisztharmatbetegség, amely városi környezetben járványszerűen léphet fel a növényeken, vagy például a lombhullató díszfák esetében fellépő kéregbetegséget okozó baktériumfajok (Brenneriasp., Acinetobactersp.), amelyek ellen a védekezés komoly problémát jelent, hiszen jelenleg nem áll rendelkezésünkre ellenük megfelelő kémiai védekezési módszer. Komoly veszélyt jelent egy jelenleg karantén kórokozó, a Xylella fastidiosa nevű baktérium, amely több száz növény közül a fás szárúaknál okoz megbetegedést, majd pusztulást. A gyümölcstermő növényeink közül a csonthéjasokat fenyegeti leginkább, de számos lombos fát és díszcserjét is fertőz. Védekezési módszer ez ellen a kórokozó ellen sem áll rendelkezésünkre.

Mindezek alapján az utóbbi évek idegenhonos károsítóinak megjelenése és az itt élő növények gazdaságilag is jelentős károsítása, illetve a közterületi növényvédelem nehézségei indokolttá teszik a fás szárú dísznövények értékelését növényvédelmi szempontból ahhoz, hogy a piacon olyan növények legyenek elérhetők, amelyek évtizedekig megőrizhetik díszítőértéküket. A Pannon Breeding projektben vizsgált dísznövények kockázatelemzése növényvédelmi szempontból éppen ezért elengedhetetlen feladat.

A növényvédelmi kockázatelemzést végző munkacsoport a projektbe bevont taxonok károsítóinak felmérése során nemcsak a hazánkban előforduló és ismert kártevők, illetve betegségek megjelenését vizsgálja, hanem a megjelenő újabb fajok azonosításával is foglalkozik. A fás szárú növények felvételezése során egy a hazai faunára új fajt azonosítottunk, az Aleuroclava aucubae (Kuwana, 1911) (Hemiptera: Sternorrhyncha: Aleyrodidae) molytetűt. Ez a molytetűfaj feltehetően Japánból származik, de már a világ számos pontjáról (Kína, Tajvan, Dél-Korea, USA, Oroszország) jelentették az előfordulását. Feltehetően az intenzív dísznövény-kereskedelemnek köszönheti ez az amúgy néhány milliméter nagyságú és csak kisebb helyváltoztatásra képes állat, hogy viszonylag rövid időn belül ilyen nagy távolságot tett meg. Európában először 2006-ban Olaszországból jelezték az előfordulását, azóta azonban több európai országban (Szlovénia, Horvátország, Franciaország, Montenegró) is megtalálták már.

Egy polifág fajról van szó, amelyet több mint 15 családba tartozó növényről írtak le eddig. Ezek közül a gazdaságilag fontosabb nemzetségek a Citrus, Ficus, Juglans és Prunus. Hazánkban a Fraxinus, Morus, Sorbus és Ulmus nemzetségbe tartozó növényeken figyeltük meg. Európa déli államaiban egyaránt előfordul növényházban, illetve a szabadban is, bár itthon egyelőre csak szabadföldi körülmények között találtuk meg. Méreteit tekintve egy igen apró állatról van szó, a lárvabölcső hossza, amely a levél színén található, alig éri el az 1 mm nagyságot. Alakja elliptikus, fekete színű, jellegzetesen díszes felülettel. A hazai előfordulása és a kártétel mértéke alapján egyelőre nem tűnik jelentős kártevőnek ez az új molytetűfaj, azonban a továbbiakban számítanunk kell a jelenlétére.

A taxonok felvételezése során találtunk egy vélhetően új idegenhonos levéltetűfajt is, amely Lagerstroemia növényekről származott. A kitalpa vagy taskenti trombitafa (× Chitalpa tashkentensis) levelein látványos elhaló, megbarnuló foltokat figyeltünk meg. A szakirodalomból nem áll rendelkezésünkre olyan információ a kórokozóról, amely hasonló tüneteket okozna a leveleken, ezért megkezdtük a károsító azonosítását.

A Pannon Breeding projekt keretében vizsgáljuk közterület-fásítási szempontból, illetve útsorfaként is számottevő, valamint potenciálisan számításba vehető egyes szilfafélék (Ulmaceae) károsítóegyüttesét is. Különös figyelmet fordítunk a kelet-ázsiai származású kanyargós szillevéldarázsra (Aproceros leucopoda) és annak gazdanövény-specializációjának feltárására. A faj az elmúlt másfél évtizedben Európa számos országát meghódította (illetve megjelent Észak-Amerikában is), és egyes régiókban – köztük hazánk több pontján – a lárvák kártétele nyomán észlelt súlyos lombvesztésekről olvashattunk beszámolókat.

 

Kőrisgubacstetvek kártétele kőris levelén
2. kép. Kőrisgubacstetvek kártétele kőris levelén

 

Bár az okozott korai és jelentős lombfelület-veszteség hosszú távú hatásairól egyelőre nem sokat tudunk, esztétikai szempontból még a kisebb fokú kártétel sem lenne kívánatos például a városfásítási célokra egyébiránt alkalmasnak bizonyuló szilek esetében. Munkánk során tisztázni szeretnénk, hogy a kártevő milyen mértékben fogadja el gazdanövényként a növénycsalád egyéb díszfáit. Ennek alaposabb megismerése segítségül szolgálhat egy-egy adott terület hasznosítása során a megfelelő, a lehetőségekhez mérten minél kevesebb növényvédelmi jellegű beavatkozást igénylő sziltaxonok kiválasztásához. A turkesztáni szil és egyes közeli rokon taxonok ugyan ellenállnak a szilfavész kórokozójának, de az Ulmaceae család olyan tagjainak a piaci értéke növekedhet a jövőben, amelyeket a kanyargós szillevéldarázs sem károsít.

 

SZERZŐ: HÁRI KATALIN EGYETEMI ADJUNKTUS, FAIL JÓZSEF EGYETEMI DOCENS