Precíziós, termőhelyre adaptált, víz- és energiatakarékos technológiákra van szükség
A hazai öntözésfejlesztésben döntő, de nem elég a segítő állami szerepvállalás: a gazdák elkötelezett részvétele is szükséges. Muszáj lesz összefogni, mert a klímaválság hatásai és a versenyképesség kikényszeríti az öntözött területek jelentős növelését. Kérdés, hogyan lesz ebből valami, ha ma például nincs öntözési szakmai képzés, nincsenek világos ismeretek az öntözési projektek megtérüléséről, hasznáról, és nincs párbeszéd a szakág egyes körei között. Kérdéseinkre a 2001-ben Szarvason, a Tessedik Sámuel Főiskolán alapított Magyar Öntözési Egyesület (MÖE) vezetősége válaszolt.
(Illusztráció: Horizont Média/archív, Kohout Zoltán; MÖE)
Precíz, termőhelyhez igazított öntözéstechnika kell
– Milyen főbb témákat érintett, s milyen főbb megállapításokkal járt a minapi konferencia?
– A IX. MÖE Öntözéstechnikai Online Konferencia nyitóelőadása az öntözés jelenéről és jövőjéről szólt, a kihívásokról és a lehetőségekről. Részletes helyzetelemzést hallhattunk az öntözési közösségekről és a betöltött szerepükről. Előadóink foglalkoztak az aktuális öntözési pályázati felhívásokkal, többek közt, hogy milyen kondíciók mellett lehet pályázni. Hasznos információkhoz jutottunk egyes öntözési mintaprojektek költségeinek elemzésével. A konferencia egyik érdekes témaköre volt a hazai vízgazdálkodás digitalizációja. Előadóink kitértek a talajművelés és a termesztett növénykultúrák közötti összefüggésekre, és egy rövidfilmet láthattunk a nyomóvezetékek légtelenítéséről. Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésen a résztvevők kötetlen beszélgetésen tanácskoztak az öntözés magyarországi helyzetéről, jövőjéről.
A konferencia főbb megállapításai közé tartozik az, hogy a globális klímaváltozás miatt folyamatosan nő az öntözött területek nagysága a világon. Magyarországon az öntözött felület alig 2 százalékot tesz ki a művelt terület arányához viszonyítva, a cél az uniós átlag elérése, ami átlagosan 9 százalék. Az öntözésfejlesztési célkitűzések napirenden vannak, és a következő években az állam jelentős összegeket fordít a megvalósításukra. A konferencia megállapította azt is, hogy az öntözéses gazdálkodásban a talajtulajdonságok figyelembevételével precíziós, termőhelyre adaptált, víz- és energiatakarékos öntözési technológiákra van szükség. A konferencia legfontosabb megállapítása a MÖE részéről az volt, hogy szükség és igény is van a tudás átadására, valamint arra, hogy az eszmecsere és együttműködés lehet csak az alapja a megfelelő öntözéses gazdálkodás kialakításának. A konferencia után a MÖE folytatja a sokoldalú együttműködés lehetőségeinek bővítését, és platformot biztosít az öntözéssel való magas szakmai színvonalú együttműködésnek, valamint segíteni szeretné mind a gazdákat, mind az öntözésben tevékenykedő gazdálkodó szervezeteket.
Mire elég a 170 milliárd?
– Sok évtizedes késlekedés után az állam 2018-ban határozta el magát az átfogó öntözésfejlesztésre. A MÖE szerint az évi 17, tízéves távlatban 170 milliárdos forrás elegendő-e ahhoz, hogy a hazai mezőgazdaság érdemi előrelépést érjen el a vízpótlás terén?
– Az évi 17 milliárd forint a vízi közművek fejlesztésére irányul, ami az öntözésfejlesztésnek csak egy része. A pénzügyi források felhasználásának útja az öntözésfejlesztésben a vízgazdálkodás, a belvízvédekezés, a kettős működésű csatornák és az öntözésrekonstrukció. Ez utóbbi a valamikor létezett öntözés újraüzemelését jelenti többségében.
Vannak ugyanakkor ma is használható/használandó tapasztalatok az öntözésfejlesztésben. Először is az öntözés csak akkor eredményes, ha a technológia minden eleme azonos szinten alkalmazott. Idetartozik a technológiai színvonal egységesítésének kérdése és annak megvalósíthatósága. A második: az öntözés gazdaságosságát önmagában nem lehet megítélni, helyi szinten lehet megfelelő döntést hozni. Ennek ellenére mindenképpen szükség lenne egy egyszerű, átlátható mindenki számára könnyen értelmezhető szakmai anyagra, amellyel a beruházni kívánó gazda legalább általánosan megerősítés kap, hogy a tervezett beruházásának költségei és saját profittermelő képessége alkalmassá teszi egy öntözési beruházásra. Harmadszor: a talaj agrokémiai tulajdonságainak, az öntözővíz minőségi paramétereinek ismerete szükséges az öntözéstervezéshez, a talaj–növény–víz rendszer együttes kezeléséhez.
Fontos a negyedik kérdéskör is: az öntözés helyén aktív – beavatkozást lehetővé tevő – talajvízszint-szabályozásnak kell megvalósulnia. Ez képes az adott területen az adott növénynek megfelelő talajvízszint folyamatos biztosítására. Ezzel elérhető a talajok víztározó kapacitásának jobb kihasználása és a növénykultúráknak, talajadottságoknak és környezeti jellemzőknek megfelelő talajvízszint-szabályozás megvalósítása.
– A MÖE szakmai megítélése szerint megfelelőek-e azok a preferenciák, amiket az állami öntözésfejlesztés meghatároz?
– A preferenciák közül érdemes kiemelni az állami közreműködést a térségi, regionális vízrendszerek fejlesztésében és működtetésében. Látni kell, hogy az öntözésfejlesztés állami közreműködés nélkül nem valósítható meg. A fejlesztések a meglévő rendszerek rekonstrukcióját, a kapacitás bővítésével a kettősműködésű rendszerek üzemképességének megteremtését és a tározók megépítését jelentik.
A VIII. Magyar Öntözéstechnikai Konferencia résztvevői Szigetszentmiklóson, 2020 februárjában
Az öntözési közösségek – önkéntes alapon történő – megalakulásának preferálása hozzájárul az öntözött területek nagyságának növekedéséhez. Tudni kell, hogy helyi kezdeményezések és összefogás nélkül sem az egyéni, sem a közösségi igények kielégítése nem valósulhat meg. Az állami szerepvállalásnak nemcsak irányító, hanem elsősorban támogató jellegűnek kell lennie, amihez szükséges a gazdák alulról jövő kezdeményezése és szilárd akarata is. Az öntözésfejlesztési beruházásoknál elsősorban a komplex melioráció megvalósítását kell támogatni, továbbá a takarékos vízfelhasználási megoldásokat. A vízvisszatartó megoldások, például a szennyvízöntözés, előtérbe kerülnek. Bizonyos régiókban az alternatív vízforrások mezőgazdasági alkalmazása lesz-lehet az egyetlen megoldás. Ez nemcsak a mezőgazdaság, hanem a természet- és környezetvédelem célja is, mert a magasabb tisztítási fokozat alkalmazásával, valamint a talajok tisztítóképességének felhasználásával csökkenthető az élővizeink terhelése, és javul a vízminőségük. A hiányosságok közül megemlítendő a talaj–növény–víz–gazdaság egységének jelenlegi és jövőbeni egységes szemléletű kezelése, a talajnedvesség-mérés fontosságának ismerete. A gazdaságossági számítások eredményeinek hiánya hátráltathatja a döntéseket az öntözésfejlesztés területén. Ahogy már említettük, mindenképpen szükség lenne az öntözési projektek gazdasági alapjainak könnyen érthető szemléltetésére és a megvalósult projektek utókövetésére, hogy ezeken keresztül is láthatóvá váljon az öntözés gazdasági haszna. Az öntözésfejlesztés minden területén hiányoljuk az oktatás és kutatás-fejlesztés preferálását. Jelenleg például nincs öntözésiszaktanácsadó-képzés, miközben mégis kötelező eleme az öntözési közösségek működésének a megfelelő szakember részvétele.
Hiányzik a párbeszéd, a tudásátadás
– A MÖE szakmai álláspontja szerint mi a legfontosabb most a hazai öntözésfejlesztéssel kapcsolatban: a pénzügyi forrás biztosítása, az infrastruktúra, a gazdaságok készségének előmozdítása, a szaktudás, az adminisztratív könnyítések, az öntözött terület növelése?
– Legfontosabb lenne a már meglevő, részben használt öntözőtelepek szakszerű üzemeltetése, ha szükséges, ezek felújítása (csőhálózat, nyomásközpontok). Más szóval, fontos az öntözött területek növelése.
Az engedélyezés kérdése is rendszeresen felmerülő probléma. Ebben az elmúlt időszakban nagyon sok lépés történt – például a digitális engedélyezést megvalósító VIZEK-rendszer. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az öntözés és az ezzel összefüggő vízgazdálkodási tevékenységek kiterjedt, szinte mindennel összefüggő kérdéskör, melynek engedélyezése ezért szinte mindent érint. Ezért azt gondoljuk, a folyamatokat nem elemeiben, hanem egészében kell automatizálni, a hétköznapi ember számára is átlátható és könnyen kezelhető folyamattá tenni.
A fentieken túl azt gondoljuk, mindenképpen szükséges lenne az öntözéssel foglalkozó eltérő szakmai oldalak párbeszéde és együttműködése. A jelenlegi öntözésfejlesztés egyik problémája, hogy az agrár-, vízgazdálkodási, természet- és környezetvédelmi, hatósági és egyéb más oldalakon lévők nem folytatnak – minden témát felölelő – plurális, nyílt eszmecserét az öntözés kérdésében. Abban a pillanatban, hogy az egyes szervezeteknél megtalálható adatokat, információkat, tudást megosztanák egymással, egyfajta „open data” (nyílt, hozzáférhető adat) megközelítéssel elkezdődhetne az oldalak közeledése, és a szabad, nyílt légkörben évtizedes problémákra kerülhetne megnyugtató megoldás.
Bíróné Dr. Oncsik Mária (elnök, MÖE) egy kamillaszántóföldi, mikroszórófejes öntözési kísérletnél, a MATE KÖTI ÖVKI Liziméter Telepén
Az öntözés nem csak víz – sokoldalú tudást követel
– A hazai öntözésfejlesztési program egyik sarkalatos pontjának tartják képzést, a vízpótlás szakszerűségét megalapozó tudásbővítést, oktatásfejlesztést. Említették is, hogy van hiányosság e téren. Mit tapasztalnak az egyesület szakemberei – amint a honlapon is fogalmaznak – azzal a szemléletváltással kapcsolatban, ami a termésmentő, illetve a tudatosan tervező öntözéses-tápoldatozásos technológia között van a hazai gyakorlatban?
– Mindenképpen szükséges lenne a teljes oktatási vertikumban egy átfogó, egymásra épülő képzési struktúra kialakítása. Ez nem feltételül jelenti új szakok indítását, inkább a meglévő képzésekben az öntözésnek és az öntözéses gazdálkodásnak nagyobb teret adó tantárgyakra, előadásokra lenne szükség. A jelenlegi képzésben jól látható a képzési hely szerinti meghatározottság, az agrárképzések nagyobb részt agrárszemléletű, míg a mérnöki képzőhelyek műszaki irányultságú képzést végeznek. Mindkét oldalon hiányzik a másik megközelítése, pedig csak ez vezethet a másik oldal megértéséhez és a másik oldal belső szakmai igazságainak elfogadásához. Az öntözés egy átfogó, több nagy tudományterületet érintő, multidiszciplináris tudomány, amelynek műveléséhez nemcsak a vizet, talajt és a növényt kell ismerni, hanem az ezek mögött meghúzódó struktúrákat és folyamatokat is.
A szemléletformálására is szükség van, mert a „termésmentő vízpótlás” távol esik az öntözés fogalmától. Az öntözés egy tervezett, célirányos tevékenység, amely a termőközeg és a rajta, benne termelt növényállomány megfelelő életfeltételeinek megteremtésére irányul, de integráns része a terület vízgazdálkodási rendszerének is.
Ezt várjuk az öntözéstől
– Különféle kalkulációk vannak arra nézve, milyen termelésbővülés, termésbiztonság-növekedés volna elérhető, ha a mai 70-90 ezer hektárról 200-300 ezer hektárra nőne az öntözött területek aránya. De mi az, amit tényszerűen elvárhatunk az öntözés fejlesztésétől: a klímaválság következményeinek az enyhítését, hozamnövekedést?
– Az öntözés bővítését a megtermelt termék piaci viszonyait figyelembe véve szükséges elemezni. A megépítendő létesítmények hosszú élettartamúak, működésük hasznosságát hasonló tartamban kell elemezni. Az öntözőtelepek gazdasági értékelését három fő szempont alapján végezhetjük el.
Az első a társadalmi elvárás. A társadalom a mezőgazdaságtól a mennyiségi, minőségi jellemzőkön túl a biztonságos élelmiszerellátást is elvárja. A hazai ellátás teljes egészében biztosítható lenne az öntözött szántókról. A megfelelő termőföld- és vízmennyiség mérleg szerint rendelkezésre áll. Ugyanakkor a két tényező térbeli és időbeli optimális előfordulása már nem teszi lehetővé a célzott termésmennyiség elérését. Ugyanis a víz nem az adott időben és megfelelő szántóföldi táblán van jelen. Ez csak különböző műszaki létesítmények megépítésével, fenntartásával érhető el. A megfelelő időpont víztározók, míg a megfelelő hely csatornák építésével, karbantartásával biztosítható. Ezek kiépítésének költsége nem terhelhető a gazdálkodókra, a társadalmi közös kockázatviselés alapján hozhatók létre.
– Mi a másik fő elvárási kör?
– Az üzemi igények. A termelőüzem igénye egyértelműen a nyereség. Hazánkban a változatos évjáratok következtében nem minden növény öntözése szükséges és gazdaságos. Öntözésre ott van feltétlenül szükség napjainkban is, ahol a termésbiztonság és a minőség elsődleges szempont. Ilyen a vetőmag-, zöldség-, gyümölcs-, dísznövénytermesztés. Gazdaságos az esőszerű öntözés olyan szántóföldeken is, ahol nagyüzemi méretekben alkalmazzák, és a felszíni vízforrás a tábla közelében található. A harmadik elvárás az exportlehetőségeket érinti. A hazai szántóföldi növénytermesztés exportlehetőségei korlátozottak. Legfontosabb termény a búza és a kukorica. Ezek a világpiacon nagy tömegben forgalmazott, tőzsdei termékek. Úgy tűnik, hogy évi 12 millió tonna gabonatermés közelében értékesítési gondok lépnek fel (búzabomba). A gabona a magyar határtól kb. 500 km távolságon belül adható el, ami meglehetősen korlátozott igényt jelent.
Hazánkban a szántóföldi és növényházi zöldségtermesztés az elmúlt 20 évben nagymértékben zsugorodott (kb. harmadára esett). Legfőbb ok az EU-ban tiltott növényvédelmi technológiák. A további csökkenéshez hozzájárul a hazai öntözőkutak használatának bizonytalansága.
Az öntözésfejlesztés jelene
– Mi a helyzet a nem engedélyezett vízhasználattal?
– Hazánkban az öntözött területekhez vagy a felhasznált vízkészletekhez mérten legalább 20 százalékra becsülhető az illegális vagy féllegális öntözések aránya. Ezen változtatni kell, nemcsak a vízkészletek „pazarlása” miatt, hanem a jogbiztonság növelése érdekében is. A legálisan működő – öntözési engedéllyel rendelkező – szervezetek és gazdák joggal várhatják el, hogy ha ők fizettek az engedélyezésért, a vízért, akkor az illegális vízfelhasználást visszaszorítsák, hiszen burkoltan a legálisan tevékenykedők fizetik meg az illegálisan tevékenykedők költségeit is.
– Hol tart most a hazai öntözésfejlesztési program? Milyen fejlődést-előrelépést várnak a most is folyó pályáztatási eljárástól?
– A fejlesztés iránya részben a már régebben berendezett területek újra beüzemelésén, részben új telepek építésén és kialakításán alapszik. Az új öntözőtelepek markánsan két részre oszthatóak, a fixen telepített lineár, center-pivot öntözésekre és a mobil öntözőkonzolos öntözésekre. Mind a kettőnek megvannak a maga okai, de az már ma is tetten érhető, hogy az öntözéstechnológia kiválasztását nemcsak a területek öntözéstechnikai igényei, hanem a gazdálkodók tőkeereje is meghatározza. Ameddig a nagyobb területeken gazdálkodók, nagyobbrészt mezőgazdasági vállalkozások inkább a kisebb üzemeltetési költséggel és humánerőforrással üzemeltethető rendszereket választják, addig a kisebb gazdaságok a mobil rendszereket részesítik előnyben.
Folyamatosan jönnek létre az öntözési közösségek. Ma 39 már engedélyezett, és 52 elbírálás alatt van. A kérelmek által lefedett, öntözni kívánt terület még nem éri el a 200 ezer hektárt, de a folyamat elindult. Közben mintaprojektek valósulnak meg, ahol a gazdálkodók megismerhetik a korszerű öntözőrendszereket, és részt vehetnek a képzési programokon is. A pályázati felhívások a mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztését és az öntözési közösségek együttműködését célozzák meg. A pályázati döntésektől várjuk, hogy korszerű, új vagy felújított öntözőtelepek jönnek létre energia- és víztakarékos öntözőberendezések üzemeltetésével, valamint nő az öntözött területek nagysága.
SZERZŐ: KOHOUT ZOLTÁN
