Öntözés: elkezdeném, de….

Miért nem megy, ha mehetne?

Az elmúlt évek időjárása és a világjárvány megmutatta, mennyire fontos az élelmiszer-ellátás biztonsága. Igaz, hogy számos mezőgazdasági termékből exportra is jut bőven, azonban az önellátottságunk ezekben az ágazatokban sem teljes. Amíg amerikai kukorica-vetőmagra, holland malacra és osztrák szójafeldolgozásra van szükségünk ahhoz, hogy egy-egy ágazat működni tudjon, nem beszélhetünk önrendelkezésről. Az időjárás pedig megmutatta, hogy már maga a termelés sem biztonságos az évtizedek alatt meggyökeresedett vízgazdálkodási módszerekkel.

 

Eljöhet az idő, amikor a virágzó repcén is lineárt látunk

 

Az első lépéseket már megtettük a helyzet javítására: terjed a szántás nélküli művelés, a lazítás, a direktvetés, és általában véve erőforrás-takarékosabbak a technológiák. De sajnos már ott tartunk, hogy a repce- és kukoricatábla csak kelesztő öntözéssel kel ki, hiszen szeptemberben és április-májusban rendszeressé vált a csapadékhiány. Az idei „aranyat érő” eső már túl későn érkezett, csak némi szépítésre lesz lehetőség a földeken, jó termésre nem számíthatunk.

Nem csoda, ha egyre többet beszélünk az öntözés szükségességéről, a kérdés, hogy mikor és hogyan jutunk túl a beszéden. Az Agrárkamara öntözésiigény-felméréséből kiderült, hogy 1,2 millió hektáron megvalósítható lenne, hogy felszíni vizekből pótoljuk a talajból hiányzó nedvességet, ebből 300 ezer hektáron maguk a gazdálkodók is jelezték az igényt az öntözésre. Ha a kormány erre a 300 ezer hektárra koncentrálva oldotta volna meg a víz biztosítását, pár év alatt valóra is válhatott volna az álom, hogy legalább 300 ezer hektárnyi öntözött területünk legyen az országban. Végül általánosabb megoldást dolgozott ki, amivel „bárki” élhet a mezőgazdaságban. Az idézőjel nem véletlen, a gyakorlatban ugyanis szép számmal maradtak buktatók az új rendszerben.

 

Miért nem öntözünk?

A NAIK Agrárgazdasági Kutatóintézet a 2019. évről készített Öntözésjelentéséből kiderül, hogy a vízjogilag engedélyezett területek (143 ezer hektár) négyötöde az Alföldön található, ahogy a kiöntözhető vízmennyiség négyötöde is ide koncentrálódik. A ténylegesen öntözött terület ennek csak bő fele volt, 76 ezer hektár, aminek jó négyötöde ismét az Alföldre esett. Nem véletlenül. Egyrészt itt jelentős a mezőgazdasági tevékenység, ezen belül az olyan vízigényes kultúrák termesztése, mint a csemegekukorica és a gyümölcs. Másrészt nagyon gazdag a csatornahálózat, így az öntözővíz gravitációs rendszerekben, olcsón jut el a földekig. A bőséges felszíni vízellátás miatt magasak a felhasználható vízmennyiségi kvóták is. De miért nem öntözik akkor a másik 70 ezer hektárt is, és miért nem azt a 300 ezret, ahol jelezték az új igényt rá?

 

 

A Nyugat-Dunántúlon feltűnően keveset öntöznek a termelők ahhoz képest, amennyit az engedélyek lehetővé tennének. Felhívtunk néhány gazdaságot, hogy megtudjuk, miért. Ezek az indokok hangzottak el:

  1. Nincs engedélyem öntözni, mert nincs öntözési lehetőség sem felszíni forrásból.
  2. Kicsi a felszín alatti vízbázis hozama az igényhez képest.
  3. 5 évre szól a földbérletem, bizonytalanra meg nem épít az ember.
  4. Nagyon szabdalt a területem, nem éri meg öntözőrendszert helyezni rá.
  5. Van egy öntözőfürt 5 kilométerre tőlem, de 30 éve nem működik.
  6. Egyszer már nekiláttam az engedélyezésnek, de az ötödik hivatalnál feladtam.
  7. Borzasztóan drága dolog megvalósítani.

 

 

Az okok olyan problémarendszert alkotnak, amelyet részenként is nehéz megoldani. Az osztatlan közös területek rendezése még mindig hátra van. A csatornák, vízügyi létesítmények rendbetétele ebben az évben 11 milliárdos tételt jelent abból a keretből, amit az öntözésfejlesztésre szánt a kormány (10 éven át évi 17 milliárd forint). Új csatornák építésére nem futja az összegből, pedig ez lenne az egyetlen módja annak, hogy a felszíni víz közelebb jöjjön a mezőgazdasági területekhez. A bürokrácia és a költségcsökkentés terén olyan megoldások születtek, melyek megoldhatják egyesek problémáját, de nem mindenkiét.

 

Az engedélyezés új rendszere

Akiknek van vizük, máris örülhetnek, hogy meghosszabbították az öntözési idényt március 1-től október 31-ig, illetve bevezették a rendkívüli öntözési célú vízhasználatot: tartósan vízhiányos időszakban egy bejelentés alapján lehet közvetlenül felszíni vízből, legfeljebb egy hónapon át maximum 100 hektárt 120 mm/hektár vízmennyiséggel öntözni. Az öntözési engedélyek érvényességi ideje 5 évről 20-ra nőtt, és megalkották az öntözési szolgalmat is. Idén januárban lépett hatályba a 2019. évi CXIII. törvény, amelyben többek között ezt és az öntözési közösség létrehozását, valamint egy könnyített engedélyezési procedúrát is ismertet a jogalkotó.

Létrejött egy új öntözési igazgatási szerv, a Nemzeti Földügyi Központ (NFK), amely kijelöli az öntözési kerületeket, ezekre öntözésfejlesztési terveket készíttet, és ha egy öntözési közösség ezek alapján kíván működni, akkor azt engedélyezi is. A törvény végrehajtási rendelete e cikk írásakor még csak tervezet formájában létezik, de nagyjából a következő lépésekre van szükség az öntözés megvalósításához:

Ha megvannak az alapok, azaz a föld (stabil használati jogosultság), akkor vízre (öntözésre alkalmas vízkészletre), engedélyre és pénzre lesz szükségünk. Öntözési terveket csak a Mérnöki Kamara nyilvántartásában szereplő, vízitervezői jogosultsággal rendelkező mérnök készíthet. Első lépésben egy helyi ismeretekkel rendelkező vízitervezővel érdemes konzultálni a lehetőségekről. A mérnökkereső felület ezen a címen érhető el: https://www.mmk.hu/kereses/tagok. Ezután tisztázni kell, van-e öntözésre alkalmas vízkészlet? Ezt a területileg illetékes vízügyi igazgatóság tudja megmondani. A vízitervező az információk alapján elkészítheti a vízjogi engedélyezési tervdokumentációt, amelynek összhangban kell lennie az adott öntözési körzetre érvényes fejlesztési tervvel.

Gondoljuk végig, kivel tudnánk öntözési közösséget alkotni. Ez egy plusz bürokratikus lépés, de a későbbiekben anyagi és engedélyeztetési szempontból is előnye lesz. Az öntözési közösség a végrehajtási jogszabály tervezete szerint legalább két főből kell hogy álljon (ez lehet pl. apa és ‑a), akik az öntözési körzet területén földhasználati jogosultsággal rendelkeznek. Az öntözni tervezett terület nagysága szántón el kell hogy érje a 100 hektárt, kertészetekben a 10 hektárt, és az öntözési közösséget be kell jegyeztetni cégként, szövetkezetként vagy termelői csoportként. Az NFK elvileg 30 nap alatt elismeri az öntözési közösséget, ha ezeknek az előírásoknak megfelel, és bírja a vízügyi igazgatóság előzetes jóváhagyását az öntözéshez.

Az NFK a fentieknek megfelelő öntözési közösség számára elkészíti és jóváhagyja a szakhatósági tervdokumentációt, és beszerzi a szakhatósági hozzájárulásokat. Ez alapján megkérhető a vízjogi létesítési engedély. Ha nem öntözési közösségként kérjük az engedélyt, akkor magunk vagyunk kénytelenek felkeresni a környezet- és természetvédelmi, illetve talajvédelmi szakhatóságot, és ha a terület erdészeti vagy halgazdálkodási szempontból is érintett, akkor ezeket is.

Pénzt kell előteremteni a tervezéshez, a beruházáshoz, és az üzemeltetés költségeit is számba kell venni. Ha sok hatósággal kell megküzdenünk egy érzékeny területen, ahol környezeti hatástanulmányra is szükség van, akkor csak a tervezés költsége 100 hektárra vetítve 3 millió forint lehet. Az öntözőrendszer kiépítése átlagosan 1,5 millió forintba kerül hektáronként, azaz 100 hektárra 150 millió forint forrásigénnyel lehet kalkulálni. A Vidékfejlesztési Program öntözésfejlesztési pályázata a hírek szerint nem zár be idén augusztusban, hanem egy évvel meghosszabbítják. (Csak a forráskeret 60 százalékára nyújtottak be eddig igényt a termelők.) Itt 50 százalékos támogatásintenzitást lehet elérni egy egyéni pályázati tervvel, ha viszont  kollektívaként pályázunk (ilyen az öntözési közösség), akkor plusz 20 százalék támogatási hányadra leszünk jogosultak, azaz 70 százalékban támogatásból indulhat meg a beruházás.

Hamarosan megjelenik egy új pályázati felhívás is, amelyben az öntözési közösségek tervdokumentációinak elkészítését és az öntözőrendszerek üzemeltetését is támogatják majd, igénylőként 70 millió forinttal.

 

 

És mégsem megy…

Az öntözött terület több mint kilenctizedét 2019-ben felszíni vízzel öntözték a gazdálkodók. Ugyanis folyókban, csatornákban viszonylag gazdag országnak számítunk, míg a felszín alatti víztest állapota uniós szemszögből nézve rossz, ezért a gyenge állapotú víztesteken nem lehet beruházni uniós forrásból. Sajnos öntözésre gyakran éppen ott van szükség, ahol sem felszíni, sem felszín alatti vízből nincs elég. Mégsem lehetetlen egy ilyen helyen a talajvíz hasznosítása, de tudnunk kell, hogy ekkor anyagilag csak magunkra számíthatunk, szakhatóságok hadán kell átverekedni magunkat az engedélyért, és végeredményként sem számíthatunk többre, mint 15-20 hektárnyi csepegtető öntözésre.

Ma a NAIK AKI adatai szerint esőztető öntözőberendezéssel biztosították a vizet a megöntözött területek több mint kilenctizedén, ezen belül a legelterjedtebb kiadagolási mód a lineár öntözőberendezés (62 százalék). Csévélődobos öntözőberendezést a megöntözött területek 18 százalékán, körforgóst pedig 11 százalékán használtak a termelők. Az egyéb kategóriába a mikroszórófejes, a barázdás, a sávos, a zárt vezetékes és a felszín alatti kiadagolási módok tartoznak, amelyeket az öntözött területek 0,5 százalékán használtak a termelők.

 

A legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás

Óriási szerepe van minden technológiai elemnek, ami a talaj vízháztartását javítja, ezen túlmenően a mélyfekvésű területeken lehet kialakítani olyan tározókat, melyek alkalmasak a csapadék, a téli többletvizek és belvizek visszatartására, ezekből később hasznosítani lehet az összegyűlt vizet. Ehhez szükség van árokásó, vápanyitó gépre és a víz folyásának megfelelő vízelvezető-gyűjtő hálózat kialakítására. A kialakított árkok munkagépekkel átjárhatóak maradnak, így a táblák művelését nem akadályozzák. A víztározónak kiöntésbiztosnak kell lennie, szükség esetén biztosítani kell innen is a víz elvezetését vagy átemelését egy belvízcsatornába.

Mindez nem igényel sem engedélyeket, sem nagy anyagi áldozatot, egy ároknyitó munkagép néhány millió forintból kijön. Persze esőre van szükség hozzá. A gyakorlatban valószínűleg azok a hibrid módszerek a leghatékonyabbak, amelyeknél a talajműveléstől kezdve az árkoláson át az esőztető és csepegtető öntözésig egyszerre több megoldás is a gazdálkodó rendelkezésére áll.

 

árok csatorna csepegtető engedély lineár Nemzeti Földügyi Központ öntözés öntözési közösség vízvisszatartás