Kevesek kiváltsága az életben az, hogy fiatalon képesek elkötelezni magukat egy nagy felelősséggel járó szakmai munka mellett. A növényorvosi munka – sokan talán nem is tudják – kevéssel különbözik az orvosi hivatástól, abban a tekintetben, hogy itt is minden egyes tanácsért, „receptért”, dozírozásért felelősséget kell vállalni. Jóllehet nem minden esetben emberélet megmentése a szakmai döntések tétje, de közvetve kétségtelenül hatással van ez a tevékenység is az emberek egészségére.
A növényorvos sikerét az jelenti, ha a termésbiztonságot jó diagnózissal, majd jól megválasztott szerhasználattal segíti. Mindezt pedig úgy képes megtenni, hogy közben környezettudatos döntéseket hoz, és megtalálja azt a keskeny mezsgyét, amin biztonságosan végig lehet menni, az eredmények érdekében és érdeksérelmek nélkül. Dr. Nagy Ida ennek a hivatásnak az elkötelezett gyakorlója, miközben nap mint nap újabb kihívások és szakmai sikerek éltetik…
Növényvédelmi „fertőzést” kapott
Nagy Ida eleinte nem akart agrármérnök lenni. Leendő első generációs diplomásként a családban először csak egyszerűen tovább akart tanulni. A véletlen, no meg a szűkre szabott lehetőségek adták, hogy az óvoda, az általános iskola és a gimnázium után az egyetemet is Mosonmagyaróváron végezte. Később egyébként a kisebbik húga is követte aztán ezen az úton.
Jó társaságba került, az egyik első igazán nagy létszámú évfolyamba, ahol bizony az indulók kisebbik része jutott csak tovább az első, majd a további vizsgákon. Ha a saját lelkesedése alább is hagyott a nehézségek miatt, mindig volt olyan, aki segítséget nyújtott, inspirálta a tanulásban. A második évben találkozott későbbi mentorával, Dr. Reisinger Péterrel, aki később évekig a főnöke is volt.
Az egyetemisták számára a „Tanár Úr” a tanórán kívüli elfoglaltságokat bővítette azzal, hogy ismeretségi körét is megmozgatva alapfokú (zöldkönyves) növényvédelmi tanfolyamot szervezett a hallgatóknak. Nagy Ida itt találkozott először azokkal a növényvédősökkel, akik később is meghatározó szereplői lettek az életének. Innen – mondhatjuk – nem volt megállás. Résztvevője, majd egyre inkább szervezője is lett a növényvédelemmel kapcsolatos képzéseknek az óvári egyetemen.
Aztán a kilencvenes évek végén végző évfolyam lehetőségei egyszerre szűkültek be és tágultak ki végtelenül. Míg az előző rendszerben a korábbi évfolyamokat szinte kivétel nélkül „elnyelte” az agrárium – már egyetemista korukban tudták, hol folytatják gyakornokként, agronómusként –, addig az ő évfolyama belecsöppent a széteső téeszek világába, a hirtelen bezúduló „nyugati” cégekbe, vagy a frissen induló magyar vállalkozásokba. Felértékelődött, de még nem volt alapvető elvárás a nyelvtudás, a jó gyakorlati érzék, a külföldi farmgyakorlatokon szerzett tapasztalat…
Egyre mélyebbre merült a szakmában
Nagy Ida számára bizonyossá vált, hogy tovább kell gyarapítani a tudását az érvényesüléshez. Ezért az agrármérnöki diploma megszerzése után jelentkezett a keszthelyi növényorvosi és a szintén keszthelyi PhD-képzésre. Mindkettőre felvételt is nyert, és dolgozni kezdett az akkor még Pannon Agrártudományi Egyetemen, Mosonmagyaróváron, intézeti mérnökként. Témavezetője, Dr. Hunyadi Károly halála után Dr. Béres Imre és Dr. Reisinger Péter támogató felügyelete alatt szerezte meg a PhD-fokozatot, 2003-ban.
Eközben az egyetemen végzett munka, majd a nappali képzés letelte után, 2000-től a Magyar Kwizda termékajánlatát képviselte Baranya, Tolna, Bács megyében. A munka ellátásához pedig Mosonmagyaróvárról Pécsre költözött. Ezt a mások számára talán hirtelen jött váltást az a belső kényszer vezette, hogy tovább gyarapíthassa ismereteit, kapcsolatait.
Ezt az olthatatlan tudásszomját már az egyetem mellett is megmutatta, hiszen gazdabolti kisegítőként, a Növényvédelmi Tanácsok szaklap újságírójaként, a zöldkönyves tanfolyamok szervezőjeként, a növényvédelmi kamara aktív tagjaként mindig kereste a lehetőséget, hogy a növényvédelem legkülönbözőbb ágaiban kipróbálhassa magát. Szántóföldi és kertészeti gyakorlati ismereteinek legnagyobb részét talán mégis cégképviselőként szerezte. A munkában is a folyamatos fejlődési lehetőségeket kereste. Megtapasztalta, hogy nagy területen, más-más évjáratokban, sokféle kultúrában van lehetősége így a szakmai ismeretek elsajátítására, összehasonlítására. Már korábban is jó kapcsolatot alakított ki a szakma képviselőivel, itt még több ismerőse, sőt barátja lett. De a szíve hazahúzta…
Otthon akart gyökeret verni
2009-től dolgozik a Lajtamag Kft.-nél Mosonudvaron. Intézi a cég növényvédőszer-beszerzéseit, a vetőmagüzem számára és a szántóföldi felhasználáshoz, koordinálja a növényvédőszer-kereskedelmet elsősorban a Győr-Moson-Sopron megyebeli vásárló vállalkozóknak és vállalatoknak. Emellett folyamatosan részt vesz olyan szakmai munkákban, mint a növénytermesztési és növényvédelmi technológiák tervezése, szakmai cikkek publikálása, szakmai anyagok összeállítása, és közben évek óta – munkahelyi „ártalomként” – egyre jobban „vetőmagosodik”; részt vesz a vetőmag-termeltetésben. Növényei között a kalászosok mellett (árpa, búza, zab, rozs, durum) olyan fajok vannak, mint a facélia, mustár, olajretek, borsó, bükköny, pohánka.
A Lajtamag Kft. nagyon sokat változott az elmúlt években – állapítja meg Nagy Ida –, így a korábbi családias hangulatú, formálódó kis cégből mára egy nagyvállalati arculatot mutató társasággá avanzsált, amelyben az ő munkaköre is teljesen megváltozott. A Lajtamag Kft. nem a sokadik, szokványos haszonnövényekkel foglalkozó vállalkozás. Sokkal inkább egy országosan is meghatározó, képviselettel rendelkező, elsősorban ún. aprómag-termeltető cég. A cél a jogszabályok mentén olyan igényesen végzett növénytermesztés, amelynek során minőségi vetőmag jön létre.
Jó érzés ebben a folyamatban részt venni – jegyzi meg Ida. Ez ugyanis rendkívül nagy szakértelmet és nagy gyakorlatot követelő munka, ugyanakkor egyre több termelő számára vonzó alternatíva, a csökkenő terményárak ismeretében. A területi szaktanácsadók a vetéstől a betakarításig végigkövetik a vetőmag-szaporításokat a területükön.
A cég éppen ezért szervezeti felépítésében is nagyon sokat változott, és árbevétel tekintetében is jelentősen növekedett az elmúlt években. Sok új kollégával bővült a szakmai létszám, ahogyan a termelői szféra is gyarapodott. Nagy Idát számos alkalommal keresik a termelők és a saját kollégái is az ország minden részéből, ha megrekednek, vagy nem biztosak szakmai döntéseikben. Ez nagy megtiszteltetés, és természetesen szívesen, önzetlenül segít – mondja.
A folytonos szakmai fejlődés követelmény
Nagy Ida számára sosem elég a jó megoldás, mindig a legjobbat keresi. Régi, igen régi és legújabb könyvek, szaklapok, rendezvények, beszélgetés gyakorló és elméleti szakemberekkel – számára mindez mindig fontos volt. A Győr-Moson-Sopron megyei növényvédő kamarában egy ideig az oktatási bizottságban látott el feladatokat, aktivitását a kamara arany kitűzővel jutalmazta.
A szakmai fejlődésben sem ismer megállást. A Georgikon Karon, Keszthelyen korábban megszerzett növényorvosi szakmérnöki nem volt elég, így tavaly a gödöllői Szent István Egyetem ütött pecsétet vetőmag-gazdálkodási szakmérnöki diplomájára, amelyet dékáni dicséret mellett vehetett át, évfolyama talán legkorosabb tagjaként…
Ha megkérdezik, elsősorban most is növényorvos. Bár a „betegei” nem csak hogy nem panaszolják el, hogy mi bántja őket, de még csak el sem jönnek hozzá, a rendelésére. Éppen ezért szezonban az idő nagyobb része azzal telik, hogy végiglátogatja őket, és odahajol meghallgatni a problémáikat. Vannak jól bevált receptek, amiket mindig be lehet vetni, de minden év más, és minden év hoz új dolgokat, amiket meg kell fejteni, meg kell oldani…
Mindig foglalkoztatja valami
Az idei szezon a késői fagyokkal okozott sok helyen meglepetést. Sok növényből olyan tüneteket váltott ki, amikkel csak ritkán lehet egyébként találkozni. Más növényeknél pedig később okozott elmaradást, érzékenységet, vagy fogékonyságot betegségekre.
Ida szereti az ilyen típusú találós kérdéseket, nem nyugszik, amíg egy problémára igazi megoldást nem talál. Úton-útfélen pedig nézelődik, gyomot határoz meg – néha még haza is visz belőlük, hiszen a virágoskertben sok minden elfér.
A növényvédelmi jogszabályok változása tőle is még több munkát követelt meg az évek során. Esték, hétvégék teltek azzal, hogy a termelői adatokat felrögzítse a NébiH honlapra. Sok növényvédőshöz hasonlóan mérgelődött a rendszer gyerekbetegségein, akadozásán. Kétségtelen, hogy nehéz az új dolgok bevezetése – még a legnagyobb igyekezet és legjobb felkészültség mellett is –, pedig megérné a fáradtságot minden résztvevő számára, ha a végén minden gördülékenyen menne, mindenki számára hasznos információkat szolgáltatva. És ez nem szakmai maximalizmus! – Ez azonban még nincs így. Ám a szervezeti átalakítások a hatósági szinten magukban hordozzák, hogy azok a kezdeményezések, amik eddig elindultak, talán most fognak majd új erőre kapni.
Az élet igazságtalan kegyetlensége
Magánélete nem volt mindig felhőtlen. A házassága Scheer Csabával – aki országosan ismert cég ismert növényvédelmi szakembereként dolgozott – nagyon boldog volt, de kegyetlenül rövid. A házasságukból született kis Scheer Csabi még óvodás korában elveszítette édesapját.
A váratlan haláleset nagy szomorúságot hozott számára, amelynek feldolgozásához a kisfiú – aki már érdeklődik a növényvédelem alapjai iránt – és a munka adta a kapaszkodót. Lassan indult újra az élet, és lassan telt meg ismét örömmel, valós érzelmi tartalommal.
A munka kiemelt szerepet kap ma is Nagy Ida mindennapjaiban, hiszen a szakma iránti elkötelezettsége, pontossága és alapossága nem fér bele a napi nyolcórás munkarendbe. Alapelve, hogy a növényvédelmi munkában nem lehet tévedni, vagyis csak többszöri kontroll mellett mehet biztosra az ember. Hosszú idő utáni szakmai kiegyensúlyozottságához az is hozzájárult, hogy a magánélete újra csendesen boldog. Párja mindenben támogatja, és a család újra teljes. A nagyobb rokonság is rendszeresen összejön; két lánytestvérével mindig összetartott, sok a közös családi program, és rájuk mindig számíthat.
Az élet tehát új értelmet kapott, amelyben a hivatásának és munkájának a szerepe továbbra is elvitathatatlan. „A hídon akkor kell átmenni, ha odaértél” – ez a bölcs mondás lehetne a mottója. Hagyja, hogy sodorja az élet, de az adódó lehetőséggel mindig élt, és befogadta az új élményeket. Nagy Ida elemez, tervez, észrevesz mindenféle mozgást és lehetséges buktatót – talán ezért néha elveszik a részletekben… ám főként mindig mindent meg akar javítani, mindenen jobbítani szeretne.
