Szemelvények egy konferenciáról
Integrált védelem a gyümölcs- és zöldségtermesztésben
A debreceni Farmerexpo társrendezvényén, 2013-ban nyolcadik alkalommal megrendezett Hortico Zöldség-gyümölcs Kertészeti Szakkiállításon ebben az évben „Az integrált növényvédelem kihívásai a zöldség- és gyümölcstermesztésben” címmel szervezték meg a szokásos szakmai konferenciát. Tartalmas program és nagy érdeklődés – így jellemezhetjük a tanácskozást, amelynek egy részletéről számolunk be.
Amikor a zöldség- és gyümölcskereskedelemmel foglalkozó svájci Migros szövetkezeti cég 1970-ben bejelentette, hogy ezentúl csak ésszerű növényvédelmet folytató, ellenőrzött termesztésből származó termékeket hajlandó forgalmazni, jelentős fordulat állt be az európai kertészeti termesztésben: ezt az időpontot tekintjük az integrált termesztés hivatalos kezdetének. Ezzel a gondolattal nyitotta meg Gonda István professzor az idei FarmerExpo társrendezvényén, a Hortico kertészeti szakkiállításon tartott „Az integrált növényvédelem kihívásai a zöldség- és gyümölcstermesztésben” c. szakmai konferenciát.
A korszerű ültetvények ma már jégvédő hálóval létesülnek (Apáti Ferenc felvétele)
Bár a környezetkímélő növényvédelem terén már korábban is történtek kezdeményezések, mint mondta, a hazai gyümölcstermesztésben az 1990-es évek elejétől indult el az ez irányú fejlesztés, amelyben – más intézményekkel karöltve – jelentős munkát végeztek az újfehértói kutatóintézet munkatársai. A tanácskozáson – amelyen az elnöki tisztet az előadó Terbe István egyetemi tanárral együttesen látta el – számos előadás hangzott el e két fontos termesztési ágazatnak az integrált termesztésben elért eddigi eredményeiről és a további teendőkről. Összeállításunkban, terjedelmi okok miatt, most a gyümölcstermesztés témakörében a növényvédő szer-használatról elhangzottakat idézzük fel, a zöldségtermesztés előadásaira egy későbbi számunkban térünk vissza.
Út az intenzív termesztésig
A gyümölcsösök, elsősorban az alma integrált védelmének közvetett elemeiről Gonda István adott áttekintést.
Felidézte a hazai almatermesztés elmúlt 50-60 éves történetét, fejlődésének állomásait. A 2000-es évekre és napjainkra a magas terméshozamok és kézimunkaerő-igény csökkentése mellett az új művelési rendszerek, új fajták és alanyok bevezetése és mindenekelőtt a termésbiztonság növelése vált elsődleges fontosságúvá. Cél a kiváló minőségű, minden évben kiegyenlítetten nagy termés elérése ésszerű ráfordítások árán és környezetkímélő módon. Ennek lehetséges módja az integrált termesztés, amelyben a kémiai növényvédelmen kívül az ún. közvetett termesztési elemek is szerephez jutnak. Ezek egyben a termesztés intenzitásnövelésének tényezői is.
Közülük elsőként említette az optimális termőhely megválasztását, aminek figyelmen kívül hagyására az elmúlt évtizedekben, sajnos, nagyon sok ellenpélda akadt.
A kisebb koronaméret, illetve az annak elérését elősegítő törpítő hatású alanyok (M 9 és M 26) használata, a nagyobb biológiai teljesítményre képes, toleráns vagy rezisztens fajták választása, a szigorú technológiai fegyelem és a technológia sokszínűsége – ez mind feltétele az intenzív termesztésnek.
A szakember hangsúlyosan szólt a térállás és a koronaforma szerepéről. Ennek taglalásakor bemutatta azt a fejlődést, ami a hatvanas évek hektáronkénti 100 db fával telepített hagyományos gyümölcsöseitől, a termőkaros orsón keresztül, a szabad orsó, majd a karcsú orsó után – fokozatosan növekvő tőszámokkal együtt – elvezetett a 2000-es évek szuper orsó vagy füzérorsó koronaformájáig, amelynél már 2 800 és 4 000 között változik a hektáronként elültetett fák száma.
A néhány évtizeddel ezelőttihez képest a növényápolás és a fitotechnikai műveletek rendszere is alapvetően átalakult. A valamikori legfontosabb műveletet, a téli metszést ma már kiegészíti a vegetációban végzett zöldmetszés, de ugyanilyen fontos művelet lett a virág- és termésritkítás, amivel nemcsak az évenkénti nagy terméshozamot, hanem – azáltal, hogy a gyümölcsök nem érintkeznek egymással – kisebb almamoly-fertőzöttséget és jobb minőséget érhetünk el. A termésbiztonságot szolgálja a jégverés elleni védőháló létesítése, ami ugyan költséges beruházás, de az egyre szélsőségesebbé váló időjárás mellett mindenképpen megtérül.
A jövő kilátásait elemezve úgy látta, hogy a legtöbb tennivaló az ellenálló fajták nemesítésében lesz, mert nagy szükség van olyan lisztharmat- és varasodás-ellenálló fajtákra, amelyek egyben a ma ismert és széles körben termesztett világfajták minőségét is elérik. Ez ugyanis mindeddig még várat magára.
Az alma tűzelhalását okozó baktérium nyálkacseppjei kis gyümölcsön (Mező Gábor felvétele)
A termesztő tapasztalatából
Hogy hogyan alakul az integrált védelem a gyakorlatban, arról Fülep Imre almatermesztő és szaktanácsadó beszélt a saját példája alapján. Az országosan is ismert és elismert szakember az integrált termesztést az élő környezethez való viszonyulásként értelmezi – minél kevesebb agrokemikália felhasználásával és minél gazdaságosabban.
Előadásában az alma védelmének két sarokpontjára, az almamolyra és a baktériumos tűzelhalásra, illetve az ellenük való védekezésre fókuszált.
Az almamoly ellen már 6-7 éve alkalmazzák a feromonos légtértelítést, de mivel a márciusi fagyok miatt idén kevés termésük volt, ezért a védekezésben ez évben szüneteltették a légtértelítést. Az almamoly rajzásmegfigyelését továbbra is feromon-csapdákkal végezték. Célszerű többféle típusú csapdát használni a megfigyelésre, hogy biztosak lehessünk a rajzáskezdet idejében.
Az első permetezés idejét az ún. biofix módszer szerint állapították meg, a továbbiakat a kártevőhelyzet alakulásától és rovarölő szerek hatásidejétől függően. Az előadó tapasztalta, hogy a környezetében, szomszédságában lévő nem kellően vagy szakszerűtlenül védett gyümölcsösökből tavasszal igen nagyszámú almamoly-rajzás indult el: itt háromnaponta 40-50 db imágót regisztráltak, és összesen hét permetezésre volt szükség a rovarkártevő ellen, míg a saját gyümölcsösében elenyésző számban fogták az almamoly lepkéit, és négy kezelés is elegendő volt. Ez a különbség költségekben is visszatükröződött (95 ezer, illetve 50 ezer Ft/ha).
A baktériumos tűzelhalás 2012-2013-ban a térségben (Szabolcs, Hajdú, Borsod) katasztrofális méreteket öltött. A szakember nagyon hiányolta, hogy a betegségre nincs hivatalos előrejelzés. Ismeretes, hogy erre itthon is az Amerikában kidolgozott Maryblyt nevű módszer szolgál, amit az utóbbi időben Európában (Németország, Hollandia, Ausztria) több ponton is módosítottak, az itteni körülményekhez igazítva.
Mint mondta, nagyon fontos lenne a termelőket jobban megismertetni magával a betegséggel, az előrejelzés alapelemeivel és a védekezés tudnivalóival. Alapvetőnek tartaná, hogy minden termelőnek legalább egy maximum-minimum hőmérővel kellene rendelkeznie. A betegséget elindító virágfertőzésnek négy alapfeltételét sorolta fel: 1./ legyenek kinyílt virágok, 2./ a kórokozó baktérium jelenléte az adott gyümölcsösben, ill. környezetében, 3./ az első virágnyílás után számított megfelelő kritikus hőösszeg megléte, 4./ levélnedvesség, ill. csapadék. Ha ezek közül három teljesül, a fertőzés bekövetkezik.
Az előadásban részletesen ismertette e feltételek idei alakulásának körülményeit az ő termesztési körzetében, és ugyanígy a fertőzés lehetséges ideje, illetve bekövetkezte kiszámításának menetét.
A védekezésben alapvető fontosságú a megelőzés (pl. a gyümölcsös környezetének higiéniája; a téli metszést csak 10°C alatti hőmérsékleten végezzük; őszi és tavaszi rezes lemosó permetezések). A vegyszeres védekezés fő ideje virágzáskor van; Fülep Imre ismertette az e célra szóba jöhető készítményeket, és külön is kitért arra, hogy a nálunk jelenleg tiltott, de a kórokozó ellen leghatásosabb sztreptomycin felhasználásában, engedélyezési státuszában remélhetőleg jövőre végre kedvező változás következik be.
Az almatermesztés integrált növényvédelemének ökonómiai megfontolásairól Apáti Ferenc egyetemi adjunktus adott áttekintést, amit kérésünkre a szerző írásban is összefoglalt; a dolgozat e számunkban (94. oldal) külön szakcikk formájában olvasható.
Az integrált termesztés és a peszticidek
Az integrált termesztés bonyolultságát, összetettségét, a védekezésben felhasználható növényvédő szerekkel kapcsolatos tudnivalókat tárta a hallgatóság elé Horn András növényvédelmi szakértő, címzetes egyetemi docens.
Előadása elején áttekintést adott az integrált növényvédelemről, illetve tágabb értelemben az integrált termesztésről (IPM-ről: Integrated Pest Management), annak kialakulásáról, az azt befolyásoló tényezőkről. Mindenekelőtt az integrált védekezés fogalmáról, helyes értelmezéséről szólt.
Mint mondta, nem a kártevők vagy kórokozók teljes kiirtásáról van szó, hanem féken tartásukról, korlátozásukról, olyan szintre való leszorításukról, amely mellett még gazdaságos a termesztés. Mindezt a kémiai védelem eszközei mellett más módszerek, pl. az ellenálló vagy toleráns fajták használata (rezisztencianemesítés), a helyes termőhely-megválasztás, az arányos tápanyagellátás, növénykondicionálás, stb. egyidejű alkalmazásával kell tenni, törekedve arra, hogy ennek során a környezetet a lehető legkisebb károsodás érje.
Integrált és/vagy biotermesztést?
Az integrált termesztés mai formájának létrejöttéhez az elmúlt évtizedekben a mezőgazdaságban, a termelésben lezajlott több folyamat együttes alakulása, fejlődése vezetett el, folytatta az előadó. Ezek közül egyik legjelentősebb a környezetvédelmi mozgalmak erősödése volt, az a felismerés, hogy a korlátlan és drasztikus növényvédő szer-használat nemcsak magára az emberre mint végfelhasználóra és fogyasztóra, hanem az élő környezet más tagjaira is veszélyt jelent, és helyrehozhatatlan károkat okozhat.
E gondolatból kiindulva már a huszadik század derekán olyan termesztési irányzatok alakultak ki, amelyek valamilyen szinten korlátozni kívánták a növényvédő szerek használatát. A peszticidek használatát legjobban bio- vagy öko-termesztés ellenzi, ahol csak a természetes eredetű anyagok alkalmazása a megengedett. Az előadó rámutatott arra, hogy ebben olykor ellentmondás is meghúzódhat; példákat sorolt fel arra, hogy nem minden természetes eredetű anyag környezetkímélő, hogy számos, gyárilag előállított, szintetikus hatóanyag eredetileg természetes eredetű, illetve a szintetikus anyagok is lehetnek környezetkímélők. E ponton felhívta a figyelmet arra is, hogy a biotermesztésben a hatásos vegyszeres védekezések elhagyása miatt bekövetkező fertőzések, valamint azok következményei (pl. fuzáriumtoxinokkal vagy aflatoxinnal szennyezett élelmiszerek és takarmányok) igen súlyos veszélyt jelentenek a fogyasztókra.
Az integrált termesztés különbözik a biotermesztéstől: nem tiltja a növényvédő szerek használatát, de csak akkor és csak annyit permetezzünk, amennyi feltétlenül szükséges (ez megköveteli pl. az előrejelzési módszerek alkalmazását, a rendszeres felvételezéseket és megfigyeléseket); a környezetre kevésbé ártalmas szereket használjunk (szelektív hatású készítmények, ill. a hasznos szervezetek védelme), továbbá, hogy az eltérő hatásmechanizmusú szereket felváltva vessük be, (szerrotáció) a hatóanyagokkal szembeni rezisztencia kialakulásának lassítása, elkerülése érdekében.
Kitért arra is, ami közös a kétféle termesztési módban. Így pl. a hasznos élőszervezetek, természetes ellenségek (ragadozóatkák, katicabogár, fürkészdarazsak, rablópoloskák, stb.) védelme, kímélése, ami az őket nem pusztító növényvédő szerek használatával, a totális hatású (széles spektrumú) rovarölő szerek kiiktatásával érhető el. Az IPM előnye többek között, hogy lehetővé teszi környezetvédelmi szempontok figyelembevételével a gazdaságos növénytermesztést anélkül, hogy a termés minőségét és mennyiségét illetően kompromisszumokra kényszerülnénk. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy többek között az alkalmazott rovarölő szerek fokozott szelektivitása következtében nagyobb szaktudást és odafigyelést igénnyel, mint a hagyományos növényvédelem. Az itt alkalmazott eljárások a kultúrnövény élettanának, a károsítók és a hasznos szervezetek életmódjának, illetve a felhasználható növényvédő szerek hatásmódjának mélyreható ismeretét követelik meg.
Egy fontos természetes ellenség: a katicabogár lárvája levéltetű kolóniában táplálkozik (Hegyi Tamás felvétele)
A szelektív rovarölő szerek felé
Az integrált növényvédelem kialakulásának másik elősegítő tényezője maga a növényvédő szer-ipar; a váltást az előállított szerek tulajdonságaiban, elsősorban a környezetvédelmi megítélésükben bekövetkezett kedvező változás segítette.
A növényvédő szerek környezeti megítélése során figyelembe veendő szempontok a következők: a lebomlás, a melegvérűekre gyakorolt mérgezőség (toxicitás), a hasznos szervezetekre, valamint a kártevőkre kifejtett hatás.
A szakember visszatekintett a rovarölő szerek ’fejlődéstörténetében’ végbement változásokra. A negyvenes-ötvenes években általánosan használt klórozott szénhidrogének (DDT és HCH) – mai tudásunk alapján értékelve – egyik említett szempont tekintetében sem kaphattak kedvező minősítést. Az ötvenes-hatvanas években őket követő szerves foszforsav-észterek már legalább a lebomlásuk miatt, majd a nyolcvanas évekre széles körben elterjedt piretroidok ezen felül az alacsony melegvérű-toxicitásuk révén is előnyösebbek voltak.
Végül a kilencvenes évektől bekövetkezett a többnyire biológiai eredetű és egyre szelektívebb szerek (Bacillus thuringiensis preparátumok, kitinszintézis-gátlók, juvenoidok, víruskészítmények, stb.) térhódítása, amelyek az előzőeknél sokkal szelektívebbek (tehát a kártevők vagy csak bizonyos csoportjára vagy csak bizonyos fejlődési állapotukban hatásosak), éppen ezért használatuk alapos szakmai ismereteket és odafigyelést kíván. Ennek érzékeltetésére szintén több példa hangzott el.
Az integrált védelem említett prioritásai (környezetvédelem és szerrotáció) mellett harmadikként a gazdaságosságot nevezte meg az előadó. E fogalom azonban nemcsak az egy hektárra vetített vegyszerköltséget jelenti, hanem annak mérlegelését is, hogy milyen hatástartamú, milyen hatásspektrumú, milyen várakozási idejű szer választása esetén tudunk eleget tenni az első két prioritás teljesülésének is. A költségeket meghatározó tényezők között az előrejelzés költségeit nem szabad az IPM költségeit növelő tényezőként kalkulálni, mert azt a hagyományos növényvédelemben is be kell kalkulálni.
Horn András vizsgálatok és kísérletek eredményeire hivatkozva jelentette ki, hogy az atkák elleni védekezés az IPM-ben gazdaságosabb (olcsóbb), a betegségek elleni védelem pedig a konvencionálissal azonos költségvonzattal jár. Kétségtelen, hogy a rovarkártevő elleni védelem az IPM-ben drágább, de ez a költségtöbblet az évek során csökken.
Szigorodó szabályozás
Az integrált termesztés és védelem elveinek maradéktalan érvényre jutását azonban több tényező is nehezíti. Napjainkban ugyanis a környezetvédelmi szemlélet és a politika összefonódásának is tanúi lehetünk, aminek hatásai végső soron a növényvédő szerek engedélyezésének szigorodásában és megdrágulásában, a támogatási rendszerekben, azok változásaiban nyilvánulnak meg.
Az utóbbi évtizedek során a növényvédő szer-gyártás profitabilitása elsősorban a kutatás, fejlesztés és az engedélyezés egyre növekvő költségei miatt csökkent. Részben ennek következtében egyre kevesebb gyártó egyre kevesebb új terméket állít elő. A hatóanyagok európai kötelező újraengedélyezési folyamatában a hatóságok sokat kizártak, másokat a vizsgálatok költségei miatt a gyártók vontak vissza. Hasonlóan cselekedett számos távol-keleti gyártó is; a hatóanyagok toxikológiai újravizsgálatának költségeit nem vállalva több, környezetvédelmileg kedvező elbírálású termékét kivontak az európai piacról (ezeket a szereket a világ más részein továbbra is felhasználják), ami az integrált védelemben rendelkezésre álló termékpaletta jelentős szűküléséhez vezetett.
A feromonos légtértelítés eszköze, a diszpenzer. Egyenletes sűrűségben kihelyezve a belőlük kiszabaduló ivari illatanyag-felhőben a gyümölcsmolyok hímjei nem találják meg a nőstényeket (László Gyula felvétele)
Ilyen körülmények között a kívánatos szerrotáció már igen nehezen tartható. Különösen a kis kultúrákban használható szerek száma csökkent drasztikusan. Amint az előadó fogalmazott, nem vesszük tudomásul, hogy a világ nem Európa-centrikus. Mindez azért ellentmondásos, mert ugyanakkor a peszticidek fenntartható használatáról szóló 2009/128/EK irányelv szorgalmazza az integrált termesztés széleskörű alkalmazását, ennek értelmében 2014. január 1-től kizárólag az IPM előírásait betartó gazdálkodók részesülnek támogatásban.
A folyamatnak van pozitív oldala is: az ún. felelős gondoskodás elvének (responsible care) a megjelenése, ami végső soron a nyomon követhetőséget írja elő. Ez azt jelenti, hogy a vegyszerek sorsát a gyártástól kezdve a csomagolóanyag megsemmisítéséig minden mozzanatában nyomon követik. Az e célból kidolgozott rendszernek egy részlete például a napi gyakorlatból ismert permetezési napló vezetése is.
*
A rendezvényen a zöldségtermesztés tárgykörében elhangzottakat e helyen csak címszerűen említjük meg. Takácsné Hájos Mária tanszékvezető (Debreceni Egyetem) a fajtamegválasztásnak a zöldségfélék növényvédelmében betöltött jelentőségéről szólt. A fontosabb zöldségfajokat sorba véve ismertette a számba vehető rezisztens fajtákat, illetve hogy mely esetekben kellene minél előbb ilyeneket a termesztés szolgálatába állítani.
Az oltás mint vegetatív szaporítási mód a kertészeti termesztésben igen régóta ismert és alkalmazott eljárás. Balázs Gábor (BCE Zöldségtermesztési Tanszék) a zöldségnövények oltásáról mint az ellenállóvá tétel egyik lehetséges módjáról számolt be a dinnyefélék, a paprika, paradicsom, tojásgyümölcs és az uborka esetében.
A bogyófoltosodás jelensége számos zöldségnövényünkön okoz a termesztő számára gyakran megoldhatatlannak tűnő problémát. Ennek okairól és a megoldás lehetőségeiről Lantos Ferenc (Szegedi Egyetem) adott ismertetést.
Egy hatalmas témakörbe, a kertészeti termesztésben előforduló fiziológiai rendellenességekbe engedett bepillantást Terbe István és Gonda István közös előadása. Nagyon sok tünetfotón szemléltették ezeknek a nem fertőző, hanem élettani és környezeti okokra visszavezethető betegségeknek a megjelenési formáit, kórképeit, kiegészítve ezt az okok és – ha van – a megelőzés lehetséges módjainak ismertetésével.
