Magyarország, fenntarthatóság, megújítás és oktatás

A fenntartható mezőgazdaság fogalma gyakran bukkan fel a közbeszédben, konferenciákon, gyártók prospektusaiban, de konkrét gyakorlati példák ritkán követik az elméleti fejtegetéseket. Egy idealisztikus világban a fenntarthatóság fogalma egy adott erőforrás, rendszer vagy objektum adott állapotának fenntartása.

Stefanovits Pál szerint a fenntarthatóság tízparancsolata így néz ki:

  1. Ne foglalj el a természettől több és jobb földet, mint amennyi okvetlenül szükséges!
  2. Ne engedd, hogy a víz elrabolja a talajt a gondjaidra bízott területről!
  3. Ne hagyd, hogy a szél elhordja a földet!
  4. Fölöslegesen ne taposd, ne tömörítsd a talajt!
  5. Csak annyi trágyát vigyél a talajba, amennyit a növény kíván!
  6. Csak jó vízzel öntözz, anélkül, hogy vízfölösleget okoznál!
  7. Ne keverj a talajba olyan anyagot, amely nem bomlik el benne, hacsak nem javítási céllal teszed!
  8. Ne vigyél a termőföldre mérgező anyagot, amely tönkreteszi az élővilágot!
  9. A talaj termékenységét őrizd meg, sőt – ha lehet –, növeld!
  10. Ne feledd: a talajon nem csak állsz, hanem élsz is.

Az alapelvek szépek és kedvesek, de minden elv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Mi kerül ebből megvalósításra Magyarországon az elmúlt 40 évben?

1.Ne foglalj el a természettől több és jobb földet, mint amennyi okvetlenül szükséges!

Az elmúlt évtizedekben is számos olyan belvizes gyepet szántottak fel, erdőt vágtak ki, amelyeken a termelés kockázatos. Ezért hagyták a helybéliek évszázadokig erdőnek, gyepnek ezeket a területeket, de a területalapú támogatások bármilyen fenntarthatósági elképzelést felülírnak. A szántóföldi termelés arra alkalmatlan vízállásos, szikes, futóhomokos területeken vagy épp meredek hegyoldalakon fenntarthatatlan, de amíg azért fizet az EU, mert valaki területet használ, addig a pénzéhség határozza meg a földhasználatot. Az alkalmatlan területeken néhányan csak a biztosításra hajtanak, nem érdekli őket, hogy terem-e a terület vagy sem.

2. Ne engedd, hogy a víz elrabolja a talajt a gondjaidra bízott területről!

A magyar mezőgazdaság máig a szántásra épül, annak ellenére, hogy ez a legerősebb talajromboló technológia. A szántás elporosítja a talaj szerkezetét, a termékenységet biztosító talajéletet elpusztítja, a humusztartalmat oxidálja, jelentősen járulva hozzá a légköri CO2- szint növekedéséhez és ezen keresztül a klímaváltozás erősödéséhez. A szerkezetét vesztett, csupasz felszínű föld szabad prédája az esőnek, hordja az erózió, helyenként busznyi vízmosásokat képezve, településeket iszappal elárasztva. Minden évben cikkek jelennek meg újabb és újabb katasztrofális eróziókról Somogyban, Tolnában – nem látszik, hogy működő, eróziót megelőző technológiát alkalmaznának a termelők a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapotnak megfelelően.

3. Ne hagyd, hogy a szél elhordja a földet!

A szántott, élőnövény- vagy mulcstakaró nélküli laza szerkezetű földeket könnyen megkezdi a szél. A homokos, löszös területeken is semmibe veszik a mezővédő sávok szerepét és a talajtakarás fontosságát, meztelenre szántott földek érik egymást, amelyekről akadály nélkül hordja a szél a maradék talajt. A mezővédő fasorok „zöld energiaként” a hőerőművekben vagy háztáji kazánokban végzik, végtelen táblákon megszakítás nélküli monokultúrák és halottra szántott talajok váltogatják egymást.

4. Fölöslegesen ne taposd, ne tömörítsd a talajt!

Az egyre nehezebb traktorok és gépkapcsolatok olyan mélyen kialakuló talajtömörödést okoznak, amelyet már nem ér el a lazító sem. A tömörödött talajban a növények gyökerei nem tudnak mélyre hatolni az aszályban oly fontos víztartalékokért, de a csapadék sem tud gyorsan beszivárogni a mélybe a talprétegeken keresztül. Ennek eredményeként súlyosbodnak az aszálykárok, ami mellett párhuzamosan egyre több a belvizes terület is. A tömörödött földek pedig a növénybetegségekért felelős kórokozók melegágyai is.

5. Csak annyi trágyát vigyél a talajba, amennyit a növény kíván!

A tápanyag-gazdálkodásban az érett szerves trágya már csak egzotikum, az állattartás eltűnésével a legtöbb területre alig vagy egyáltalán nem kerül ki még nyers trágya sem. A nagy állattartó telepek környékén azonban a trágyázási tilalmat és nitrát határértékeket semmibe véve locsolják a hígtrágyát vagy szórják a nyers trágyát télen is, a szabályok megsértését pedig diszkrét félrenézéssel kezelik a fenntarthatósági reklámokban oly élenjáró hatóságok.

6. Csak jó vízzel öntözz, anélkül, hogy vízfölösleget okoznál!

Az öntözött területek mérete igen alacsony az országban, az öntözőcsatornák egy része gondozás hiányában tönkrement, az öntözés törvényi és gazdasági feltételei pedig feleslegesen megnehezítik új öntözési kapacitás biztosítását. A vagyonbiztonság romlása miatt sok helyen nem is érdemes semmi fémből készültet kint hagyni a földeken, így az aszály enyhítése egyre kevesebb helyen valósítható meg. A vízminőség azonban általában jó a mély öntözőkutaknál, anyagi okok miatt azonban spórolnak a vízzel.

7. Ne keverj a talajba olyan anyagot, amely nem bomlik el benne, hacsak nem javítási céllal teszed!

A melioráció már nem divat a pénzhiány miatt, a szennyvíziszap és ipari hulladékok kijuttatása szabályzott.

8. Ne vigyél a termőföldre mérgező anyagot, amely tönkreteszi az élővilágot!

A különféle vegyszerek évtizedekig fennmaradó talajterhelést okozhatnak, aminek csak a pénzügyi lehetőségek szabnak határt. A tisztán termelő vagy biogazdálkodással foglalkozó szántóterületek aránya mindössze 1-1,5% az országban.

9. A talaj termékenységét őrizd meg, sőt – ha lehet –, növeld!

A talajok termékenysége már a minimumon van, a termelők ezt a szintet próbálják fenntartani, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A termesztési technológiák azonban most is az ötvenes évek szintjén vannak, a szántás domináns, a trágyakijuttatás elenyésző, a termékenységet javító, talajmegújító technológiák terjedése nagyon alacsony mértékű.

10. Ne feledd: a talajon nem csak állsz, hanem élsz is.

Ez az emlékeztető nem játszik sok szerepet a magyar termelők többségénél. Az értékmérő a hozam maximalizálása, bármilyen áron, a megtermelt terménnyel a nagy termelők már semmilyen kapcsolatban nem állnak. Van olyan gazda, aki búzát termel eladásra, és másnál veszi a lisztet a kenyérhez, mert pontosan tudja, hogy amit elad, az nem alkalmas emberi fogyasztásra a használt permetszerek miatt, de már rég nincs kapcsolata a termőfölddel a nagy traktorok légkondicionált fülkéjében.


Föld télen, a magyar mezőgazdaság „fenntartható” és HMKÁ gyakorlata szerint

Az EU és ezen keresztül Magyarország mezőgazdaságában a fenntarthatóság propagandája jelentős szerepet kap, az alkalmazott eszközkészlet azonban továbbra is az ötvenes évek szántásra épülő agráriparának megfelelő, tovább súlyosbítva a támogatások valóságtorzító hatásával.


Föld télen, a Talajmegújító Mezőgazdaság gyakorlata szerint

A fenntarthatóság gyakorlata lesújtóan sikertelen, mert sokan továbbra is olyan eszközökkel és technológiával próbálják a fenntarthatónak képzelt termesztést végezni a leromlott földeken, amelyek bizonyítottan alkalmatlanok rá. A fenntartható technológiák között szerepeltetik az ugarolást is, amelynek során válogatás nélküli gyomnövényekkel teli vagy csupaszra művelt táblák kapnak jelentős zöldítési támogatást.

A mezőgazdaságban a legfontosabb erőforrás a talaj, amely a termékenysége végóráit éli.

Több felmérés szerint már csak néhány évtizedük van hátra a talajoknak, és utána nem lesz elég termés a növekvő népesség ellátásához. Az átlaghozamok a 2000-es évek eleje óta egy helyben állnak, az egyre szélsőségesebb időjárás miatt pedig egyre kockázatosabb a termelés. A foszfor- és káliműtrágya alapanyagai kimerülőben vannak, már csak néhány évtizednyi tartalék áll rendelkezésre ezekből az erőforrásokból is.

A fenntarthatósági alapelvek érvényesülése sehol nem látszik, sőt romlik a talajok és az élő környezet állapota is.

Milyen állapotot szeretnénk akkor fenntartani a fenntartható mezőgazdasággal? Azokat a lepusztított, kizsarolt földeket, amelyek többsége műtrágyák nélkül még az önköltséget biztosító hozamot sem képes elérni? Az ökológiai sivatagokat, ahol már nem látni élő rovart és madarat? A mikrobiális életben és humuszban elszegényedett földeket? A betonra tömörödő vagy épp szerkezet nélkül szétporló szántásokat?

Egyszerűen kimondhatjuk, hogy a fenntartható mezőgazdaság eddigi gyakorlata nem vált be.

Egy leromlott erőforrásokkal súlyosbított rendszer nem fenntartható, mert önpusztító spirálban romlik egyre jobban. Ahogy Gabe Brown, a Regenerative Agriculture nagy hatású, úttörő képviselője mondja: „A fenntartható már nem elég. Megújításra van szükség.” Megújítás nélkül az erőforrások már nem lesznek képesek ellátni minket, és a megújításhoz olyan szakemberekre van szükség, akik képesek az öntermékeny talajok létrehozására, nagyságrendekkel gyorsabban, mint ahogy a természet képes volna regenerálni magát.

A Talajmegújító Mezőgazdaság – Regenerative Agriculture témát több mint 6900-an követik a Facebookon, olvassák a fórumokon, több tízezres látogatószám jelenik meg egy-egy cikknél, ennyi embert értünk el legalább újságcikkekkel, tévériportokkal a valóban fenntartható és bárki által alkalmazható technológiák terén, sok ezren ültek már az alapozó TMMG előadásainkon.

Több év szervezés és egy év egyeztetés után végre lehetőség nyílt arra, hogy a magyar felsőoktatásba is bekerülhessenek az elmúlt 10-15 év legnagyobb hatású, gyakorlati tapasztalatai a termékeny talajok létrehozására.

Magyarországon a SZIE indította el azt a szakot, ahol a talajok megújításához szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket megszerezheti az érdeklődő. Ez olyan páratlan tudásanyag, amelyet egyetlen más szakon sem ér el senki, a képzés gyakorlati idejét ugyanis a talajmegújító mezőgazdaság technológiáit alkalmazó, sikeres gazdaságokban tölti a tanuló. Ez nem a „papír-fenntarthatóság” tudása, hanem élő, működő rendszer, amelyet bárhol tudunk alkalmazni, és mindenhol a termékenység javulása, az öntermékeny ciklus megteremtése, a csökkenő vegyszer- és tápanyaghasználat mellett a stabil hozamok jelentik az eredményét.

A legfontosabb alapfeltétele azonban a TMMG-nek az eke „elhajítása”, a szántás megszüntetése.

Bármely tananyag, amely megengedi a szántást a fenntarthatóság jegyében, mindegy, hogy konvencionális vagy biogazdálkodással kapcsolatos, és nem használ rendszerben takarónövényeket, valamint mikrobiológiai oltóanyagokat, az nem fenntartható formája a mezőgazdaságnak.

Egy éve igyekeztünk minden fórumon a képzést meghirdetni, és minél több érdeklődőhöz eljuttatni az ezzel kapcsolatos információkat.

A jelentkezési határidő ezekben a hetekben lejár, és a szak nem fog elindulni, ha nincs legalább 15 jelentkező. Egyelőre úgy tűnik, nincs Magyarországon 15 olyan ember, akinek fontos volna a talajok termékenységének helyreállítása, a fenntartható termelés megalapozása. A vásárlók a pénztárcájukkal szavazhatnának a fenntarthatóság mellett, a szakemberek a munkájukkal. Ha egyik sem változtat, gyermekeinknek már nem lesz termőföldje és jövője.

SZERZŐ: KÖKÉNY ATTILA

Ezeket olvasta már?

A fenntartható élelmiszer-ellátás kihívásai
A fenntartható élelmiszer-ellátás kihívásait járta körül akadémiai székfoglalóján Dr. Popp József, a Szent István Egyetem dékánja.
Okos tárolással gördülékenyebb a munkaszervezés
A terményt nem csak megtermelni, de tárolni is kell!
A januárban indított NHP fix összes kihelyezésének csaknem negyede az agráriumba került.
Az új Biosild DUO gabonacsávázó hatékonyan véd a csírakori betegségekkel szemben.