Az egész agráriumnak lendületet adhatnak

Az egész magyar mezőgazdaság új lendülete – birtokméret-növelés, fejlesztési és korszerűsítési beruházások, új hatékonysági és piacra jutási módok elterjedése – várható attól, ha minél gyorsabban és minél felkészültebb szakemberekkel megy végbe hazánkban is a generációváltás a gazdaságokban.

A folyamat sikeréhez viszont arra van szükség, hogy utánpótlásként kellő számú és felkészültségű fiatal szakember áramoljon a pályára – és hogy maradjanak, találják is meg ott a számításukat. Erről beszélgettünk Weisz Miklóssal, a fiatal gazdákat tömörítő civil szervezet társelnökével, aki egyike az Agrya és a NAK tavaly indított fiatalgazda-klub rendezvénysorozata szervezőinek.


 Középen Weisz Miklós; fotó: Lendvai Zsolt

Korosztályok, koncentráció, korszerűsítés

– A pályakezdő fiatalok értékválasztását mutató felmérések alapján is nagyjából tudható, hogy a többség általában urbanizált, kényelmes, nagyobb szabadságfokú és magasan jövedelmező pályát-munkát preferálna. Az agráriumban, részben nyilván mert ez a pálya nem mindenben felel meg ezeknek a szempontoknak, kevés a fiatal, és kevés a magasan iskolázottak aránya. Hogyan lehet népszerűvé tenni számukra a mezőgazdaságot, amelynek bármely ágazata is csak sok munkával, hosszú távú megtérüléssel biztosít vonzó életpályát?

– A statisztikai trendekből valóban az olvasható ki, hogy csökken a fiatalgazdálkodók száma és aránya. Ugyanakkor, ezzel párhuzamosan zajlik a teljes gazdálkodói réteg elöregedése, fogyása. A kettő nem választható külön. Mindez azt is jelenti, hogy folyamatban van egy markáns koncentráció – ami egyébként hasonlóképpen zajlott le vagy zajlik az EU államaiban is. Ennek eredményeként mind kevesebb gazdálkodó tevékenykedik fajlagosan mind nagyobb birtokokon. Még tovább tekintve ez azt is jelenti, hogy e szereplőknek növelniük kell a hatékonyságukat.

– Mit tart a legfontosabbnak ebben a helyzetben?

– A cél nem az, hogy kvázi „az utcáról” hívjunk be pályakezdőket a szakmába, hogy no, gyere, legyél te is fiatal gazda!... Persze van egy ilyen kör is, akik más előzményekkel, pályakezdőként érkeznek a gazdálkodásba, de azért nem ez a jellemző. A többség inkább a már működő, elsősorban családi tulajdonú gazdaságokból indul el, és így most különösen aktuális kérdés Magyarországon, hogy a cégekben, családi gazdaságokban hogyan tud megtörténni a generációváltás.

– Mielőtt ebbe belemennénk, mit gondol a koncentráció előbb említett trendjéről? Merthogy van, aki pozitívan értékeli, mondván, a tőke- és területkoncentráció stabilabb, versenyképesebb gazdálkodást alapoz meg, mások viszont attól tartanak, hogy ha elvész a tulajdonosi sokszínűség, az piactorzító lehet, és még a monokultúrás termesztés további térhódítását is erősítheti.

– Hosszú vita lenne azt eldönteni, hogy ez a folyamat jó-e vagy sem. Szerintem a mi dolgunk most nem is az, hogy megvitassuk, hanem az, hogy alkalmazkodjunk a folyamatokhoz. Ha már egyszer megkerülhetetlen ez a trend, akkor igyekezzünk kihozni belőle a lehető legtöbbet.

– Milyen következményekre számíthatunk itthon?

– Nem elég csak a számokat nézni, hanem azt is tudnunk kell, a „számokon túl” mi várható. Az már most látszik, hogy számos felmérés derűlátást mér a fiatal gazdák körében. Azt mutatják ezek a kutatások, hogy mind a birtokméretekben, mind a beruházásokban, fejlesztésekben, az innovációban van előrelépési, növekedési szándék a fiatalabb gazdakorosztályokban, és a jövőképük is pozitív, ezt a hangulatot tükrözi. Tehát, miután a fiatal gazdálkodók körében várható nagyobb birtokméret fejlesztési, növekedési tervekkel párosul, így minél előbb megtörténik a fiatalítás, az említett korosztályi váltás, annál több olyan fiatalabb gazda kerül irányító pozícióba, akik várhatóan az egész hazai agráriumnak további lendületet adhatnak. Hiszen a fiatalabbak beruháznak, fejlesztenek, nyitottak az új technikákra-technológiákra, új utakra lelnek a piacra jutásban és sorolhatnám. Mindettől egy sor olyan fejlemény várható, ami előmozdítja az ágazat prosperitását, fejlődését.


Fiatalgazda-klubok: konkrét és használható tudás, eleven párbeszéd (középen Weisz Miklós)

– Csakhogy a generációváltás még az urbanizált vállalati kultúrában, az ipari, logisztikai és a szolgáltató cégeknél is komoly megterheléssel járó szakmai, vállalkozás-lélektani időszak, nemhogy a nálunk kissé konzervatív mezőgazdaságban.

– Nem hiszem, hogy össze lehet hasonlítani a különféle ágazatokat, de az tény, hogy a generációváltás levezénylésében lehetnek hasonló tényezők, problémák. Különösen a családi gazdaságokban, cégekben, ahol azok, akik egykor felépítették ezeket a gazdaságokat, sokszor azt szeretnék, ha minden változatlanul folytatódna. A mezőgazdaság tehát ilyen, de ezt a sajátosságai magyarázzák, hiszen a helyhez kötöttség, az eszközvagyon jellege, a föld mint nehezen mobilizálható tőke mind afelé tereli a folyamatokat, hogy lehetőleg egyben maradjon a gazdaság. A tulajdonosok számára fontos, hogy ne darabolódjon a föld, ne hordják szét, ne „örököljék szét” az eszközöket, ne kelljen eladni idegennek, hanem működjön, használják az eredeti állapotában.

– Hol tart ez a váltás?

– Folyamatban van. Ezekben és a következő az években egyfajta „feltorlódás” jellemző, miután a legtöbb önálló gazdaság alapítása a 90-es évek elején történt meg, a legtöbb agrárvállalkozás akkor indult, és az alapítók most érnek a nyugdíjas vagy az átadási kor közelébe. Ez az átadási hullám hozza most helyzetbe a 20-30 éveseket. A jó hír, hogy a csökkenő létszám ellenére mind a közép-, mind a felsőfokú oktatásban egyre többen célirányosan választják az agrárpályát. És szerintem tudatosan, mert egyre inkább látják, hogy „van hová hazamenni”, van és lesz mit csinálniuk, nem pedig kényszerből kellett beikszelni ezt az irányt a pályaválasztáskor.

Menni vagy maradni? – az itt a kérdés

– Van hová „hazamenni”, de aztán hamar eljön az a dilemma, hogy a képzett fiatal – mezőgépész vagy valamely ágazat agrármérnöke – fogja magát, és elmegy nyugatra, vagy elhagyja a pályát, mert vonzóbb ajánlatot kap. Ön szerint mi a válasz a ki- és elvándorlásra?

– Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy nyugatra megy, vagy itthon tartható a gazdálkodó. Ám fontos tudnia mindenkinek, hogy aki nyugatra megy, az odakint legfeljebb alkalmazott lehet, míg itthon, ha komolyan veszi ezt a „van hová menni”-t, akkor a saját vállalkozását fogja tudni irányítani, ami azért nagyon nem mindegy. Az embernek vannak ambíciói, van családi és személyes története – nem mindegy, hogy valaki kvázi vezetője a családi gazdaságnak, vagy beosztott valahol idegenben...

– De a hazai agrárium EU-támogatás nélkül veszteséges, a jövője bizonytalan, és a jövedelem is a döntő tényezők egyike egy fiatal számára.

– A kulcskérdés természetesen a jövedelem, a gazdaság jövedelmezősége. Ami meghatározza az irányt, az az, hogy lehet-e versenyképes a máshol elérhető jövedelemmel. Abban vannak még feladatok, hogy ezt a jövedelmezőséget javítsuk, de ha személyhez kötjük ennek a felelősségét, akkor be kell látnunk, hogy az adott gazdálkodónak is van nem kevés dolga ebben: tanulnia, képeznie kell magát, folyamatosan meg kell, hogy találja a hatékonyság, gazdaságosság, fenntarthatóság és a fejlesztés útjait, a jövedelmezőség elérésének módját.

– A NAK és az Agrya tavaly közös fiatalgazda-programsorozatokat kezdett a gazdálkodók és az egyetemisták körében. Úgy tudni, sikeresek, nagy érdeklődés mellett mennek ezek a klubok. Mit tapasztalnak, mi érdekli leginkább a fiatal mezőgazdászokat?

– Már a témakörök összeválogatásánál is külön odafigyeltünk arra, hogy ne terjengős elméleti előadások legyenek, hanem gyakorlatorientált, praktikus kérdéseket járjunk körül. Megkérdeztük hát a fiatal gazdákat már előzőleg, hogy mik azok a probléma- és témakörök, amik elsősorban foglalkoztatják őket, és ezekhez igazítottuk a tematikát. Ennek eredményeként először az adminisztratív ügyek – adózás, támogatások, földügyek – kerültek napirendre, aztán a technikai-technológiai aktualitások: gépesítés, tápanyag-utánpótlás, illetve a növényvédőszer-használat és -kivonások. Arról is gondoskodtunk, hogy minden speciális szakterülethez a megfelelő szakember jöjjön el előadónak, és arra is ügyeltünk, hogy kellően interaktívak legyenek ezek a fórumok. Így is lett. Nemcsak számos konkrét, „élő” ügyben sikerült előrelépnie egy-egy jelenlévő gazdatársunknak, hanem nagyon sok oda-vissza kérdés is válaszra talált, fontos témákat érintő beszélgetések alakultak ki.

Értékes párbeszéd

– Mi jelöli ki a folytatást?

– A tavalyi három sorozat után idén év elején folytatódnak ezek a gazdafórumok: január 22-étől három héten át, 6 helyszínen, szintén tematikusan, összesen 18 rendezvény lesz. Azért most, mert nyilván ilyenkor a legkevesebb a kinti munka a földeken. A folytatásban olyan kérdések szerepelnek, mint például a gázolaj-támogatás, az adózás – továbbra is kiemelt helyen –, szó lesz az öntözésfejlesztésről, a kutak bejelentéséről, a fiatal gazda pályázat nyerteseinek teendőiről. A részletes programokról egyébként a fiatalgazda.hu oldalon minden megtalálható.

– Az Agrya egyik vezetőjeként hogyan érzi, mennyire partner az állam, a törvényhozás a fiatal gazdák integrációjának a folyamatában? Úgy értem, látni, hogy van érdeklődés, ambíció, és vannak céltudatos terveik a fiatal gazdálkodóknak, de mennyire segíti ezeket pályázatok, jövedelmi lehetőségek, jogszabályok terén az állam?

– Szerencsés, hogy a fiatal gazdák ösztönzése ma kiemelt szempontnak nevezhető az agrár-támogatási rendszerben. Többféle jogcím segíti őket: fiatal gazda induló támogatás, beruházásokhoz nyújtott kiegészítő támogatás, vagy a területalapúnál adott kiegészítés. Ezeknek az EU-támogatásoknak a kihasználásában Magyarország az egyik leghatékonyabb a közösségi összehasonlításban, mert az agrárkormányzat prioritásként kezeli az ügyüket. Persze, nem lehet karba tett kézzel hátradőlni, mert mindezek sem tudják önmagukban végérvényesen felszámolni azokat a kihívásokat, amikről az interjú elején beszéltünk. De például a NAK és az Agrya együttműködése is egy további olyan lépés, ami erősítheti az elmozdulást. Az ilyen fórumok vagy például a NAK-on belül létesült fiatalgazda-osztály is csatornát, lehetőséget jelent arra, hogy élénküljön a párbeszéd az állam és az érintett gazdálkodók között, és kiforrjanak azok a javaslatok, amik előrelépést hoznak.

– Az egyik legégetőbb kérdés a mezőgépész-utánpótlás biztosítása: vagy 80-90 százalékuk hiányzik a gazdaságok világából. A MEGFOSZ-kampány talán kimozdította ezt az aggasztó helyzetet a holtpontról, de a jelek szerint még odébb a megoldás. Ön szerint mi a legfontosabb ezen a területen?

– Összetett kérdés ez, mert a képzés korszerűsítésétől a pályán maradásig, a jövedelmezőségig egy sor tényező közrejátszik. A képzés ma már közép- és felsőfokon is igyekszik a nyomába eredni ennek a problémának, de még mindig sok a feladat annak érdekében, hogy valóban gyakorlatorientált tudást szerezzen a tanuló. Nem mindenki érkezik működő vagy korszerűen felszerelt gazdaságból, ahogyan a képző intézményeknek sincs mindig lehetősége a legkorszerűbb technikát érintő tudást átadni. Ezért is nagy jelentőségű a gyakorlati képzőhelyek bevonásával működő duális képzés erősítése. Ha ez megvan, akkor lehetnek igazán hatékonyak a pályát népszerűsítő programok.

– És aztán még a pályán kell tartani őket...

– Igen, de a számok azt mutatják, hogy már annak is van eredménye, ami eddig történt, mert nőtt a speciálisan mezőgazdasági gépészeti képzést választók száma. Persze, az csak az egyik dolog, hogy hányan jelentkeznek, és egy másik, hogy majd mennyien maradnak a szakmában, mert az itt végzettekért az autóiparral és a külhoni munkaadókkal is egyaránt versenyezni kell.

 

ARCKÉP

Weisz Miklós, az Agrya Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének társelnöke Sopronban született; okleveles agrárkémikus agrármérnöki diplomát a Georgikonon, okleveles mérnök-közgazdász diplomát pedig a Nyugat-magyarországi Egyetemen szerzett. Regisztrált szaktanácsadó, a Georgikon Kar címzetes egyetemi docense. Családi gazdálkodóként szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik Győr-Moson-Sopron megyében. A NAK 2017-es küldöttgyűlésén a kamara Fiatal gazda és innovációs osztálya elnökének választották.

 

 

Ezeket olvasta már?

A januárban indított NHP fix összes kihelyezésének csaknem negyede az agráriumba került.
Új törvény lendít nagyot az öntözésfejlesztésen
A gazdaságok az öntözővíz átvezetésére – kártalanítás mellett – öntözési szolgalmat alapíthatnak.
Négy ok, amiért érdemes befektetni az agráriumba
Sokszor a kényszer szüli a holnap jövedelmező üzletet hozó beruházásokat.
A hatékonyság, versenyképesség javításának kényszere hirtelen fog erősödni.