Kácsor János meghívására és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei növényorvosi kamara kitartó és lelkes szervezésében tartottuk a harmadik szakmai programunkat a megyében. Ezúttal a tavaszi vetésű kultúrákban, kukoricában és napraforgóban töltöttünk el bő két órát. Mindkét állományra jellemző, hogy jóval egyenletesebb képet mutat, mint az országos átlag.
A kukorica esetében áttekintettük ismét a növényélettani alapokat, szó volt bokrosodásról (fattyúhajtásokról, torzsavirágzatokról), elnyelő korlátozottságról és a kukorica stresszkezelési lehetőségeiről, tartalékairól. Olyan kérdésekre kaptak választ a résztvevők, mint a kukorica sziklevelének helye és szerepe, a szárbaindulással járó változások, a koleoptil funkciója, a gyökérváltás folyamata, a támasztó gyökerek képződése. A fejlettségi állapot megállapításához felvágtuk a szárat, aminek csúcsmerisztémája már generatív állapotban volt. A gabonafélékhez hasonlóan a terméspotenciál szempontjából meghatározó terméselemek (a csövenkénti sorok száma, a soronkénti szemek száma) rejtett módon fejlődnek, ami a környezeti hatások (szél, fagy, UV-B, aszály) és az agrotechnikai beavatkozások (kultivátorozás, gyomirtás) szempontjából aggályos. Ez a válasz arra a ma elhangzott kérdésre is, hogy a csőfejlődés időpontjának és -tartamának ismerete milyen gyakorlati haszonnal jár.
A napraforgóban szintén eltérő fejlettségű növényeket találtunk, amelyek 12-től 17 leveles nagyságúak voltak. A résztvevők megtanulták, hogyan lehet külső jelekből megállapítani, hogy a tányérkezdeményeken megindult a kaszatkezdemények differenciálódása. A kézi nagyítók segítségével mindenki megfigyelhette, hogyan halad az ún. differenciálódási front a tányérkezdemény peremétől annak közepe irányába. Szó esett arról is, hogy a napraforgó nem klasszikus „forrás-korlátozott” növény. Ennek egyik oka, hogy a virágzata determinált fejlődésű, illetve a vegetáció második felében a környezeti feltételek döntik majd el, hogy az aktuális fotoszintézis teljesítményétől vagy a kaszatok felvevő kapacitásától függ majd a végleges termés nagysága.
A napraforgó további fontos élettani jellemzői:
- az ötödik pozíciótól a levelek 3/8-os levélállásban fejlődnek, ezzel elkerülve az önárnyékolást
- a generatív szakaszban a „fókusz” lekerül a gyökerekről, mivel a fő elnyelő ebben a fázisban már a tányérkezdemény
- a tányér asszimilátákkal való ellátásáért az alatta lévő 16 levél felel
- a napraforgó szárán a levelek nagysága deltoid (fordított papírsárkány) alakot követ, amelynek a legszélesebb pontja a tányértól számított 8. levélpár
- a napraforgó legfontosabb tartalék raktára a szár, ami jelenleg jól fel van töltve keményítővel (nem-szerkezeti szénhidrát)
A vizsgált növények BBCHJ skála szerinti besorolása:
- kukorica BBCH17
- napraforgó BBCH19 ill. BBCH34-35
Ismétlésként: Mi is az a Fenológiai FIGYELŐ:
A növénytermesztésben gyakran nem önmagában a beavatkozás, hanem annak pontos időzítése dönt a siker és a csalódás között. Ezt a szemléletet helyezi középpontba a Fenológiai FIGYELŐ, amely már a MezőHír weboldalán is önálló rovatként kap helyet. Az új kezdeményezés célja, hogy közelebb hozza a termelőkhez a növények fejlődési állapotainak gyakorlati értelmezését, és megmutassa, miért kulcskérdés a fenológiai stádiumok ismerete a jól időzített termesztéstechnológiai döntésekhez.
A program szakmai hátterét a Pro-Feed Kft. adja, amely 2026 februárja óta Fenológia Figyelő Napokat szervez a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara területi szervezeteinek támogatásával. Az ötletet, annak kivitelezését az Alföldi Állattenyésztési Napok Termékdíjának zsűrije is elismerte és díjazta, erről is olvashattak már követőink: A szakma is elismerte a Fenológiai FIGYELŐT
Szerző és fotók: Szabó István
MezőHír Tudástár: Fenológia Figyelő – szántóföldi növénytermesztési szakmai program és megfigyelési szemlélet, amely a kukorica, napraforgó és más kultúrák fejlődési állapotainak, BBCH-stádiumainak, terméspotenciált meghatározó élettani folyamataiknak és stresszreakcióiknak gyakorlati értelmezésével segíti a jól időzített technológiai döntéseket.
