A szerves trágyák – különösen az almos istállótrágya – visszajuttatása a szántóföldi növénytermesztésben fontos szerepet játszik a talaj termékenységének fenntartásában. A kijuttatás nemcsak a terméshozamok növeléséhez járul hozzá, hanem javítja a talajszerkezetet, élénkíti a talajéletet, és több éven keresztül kedvezően hat a talaj NPK- és mikroelem-tartalmára.
A szerves trágya kijuttatása szigorú agrotechnikai követelményekhez kötött: fontos a megfelelő munkaminőség, a szórásegyenletesség, az aprítás és a szórásszélesség. Mivel a kijuttatásra általában rövid, agrotechnikailag optimális időszak áll rendelkezésre, a munkát jól szervezett logisztikai és műszaki háttérnek kell támogatnia. Bár az istállótrágya kijuttatása nem engedélyköteles tevékenység, számos hazai és uniós szabályozást kell betartani. A gyártók ezért folyamatosan új konstrukciókkal és műszaki megoldásokkal jelennek meg a mezőgéppiacon (1. kép).
Pótkocsi-alapok speciális terhelésre tervezve
A szervestrágyaszóró pótkocsik üzemidejük jelentős részét szállítással töltik, ezért traktorkapcsolatuk, alvázuk és futóművük kialakítása alapvetően a mezőgazdasági pótkocsikéhoz hasonló. A különbségeket elsősorban az eltérő funkció és a nagyobb mechanikai igénybevétel indokolja.
A szórás közbeni mozgás és a gyakran nehéz terepviszonyok miatt a forgózsámolyos kialakítás a gyakorlatban szinte teljesen kiszorult, helyüket a vonórúd-terheléses szervestrágyaszóró pótkocsik vették át.
Ezek a gépek különböző teherbírású változatokban készülnek, egy-, tandem-, iker- vagy tridemtengelyes futóművel. A teherbírást alapvetően a megengedett tengelyterhelés, valamint a vontató traktorra átszármaztatott vonórúd-terhelés korlátozza. Utóbbit a traktor tömege és a kormányozhatósági követelmények határozzák meg.
A gyártók ugyanakkor minden típusnál megadják a műszakilag megengedett teherbírást is, amely nem minden esetben egyezik meg a tengely- és vonórúd-terhelés által ténylegesen korlátozott értékkel.
Egytengelyestől a tridemtengelyig
A kisebb teherbírású szervestrágyaszóró pótkocsikat – általában 10 tonna tengelyterhelésig – rugózatlan, egytengelyes futómű támasztja alá. Az ilyen kialakítású futóművek járókerekei nagy átmérőjű, alacsony nyomású gumiabroncsokkal vannak felszerelve (2. kép), amelyek bizonyos mértékben csökkentik a dinamikus igénybevételt.
(fotó: a szerző felvétele)
Az alacsony nyomású abroncsok alkalmazása kedvező a talajtömörödés és a vonóerő-szükséglet mérséklése szempontjából is. A taposási károk csökkentése érdekében egyes konstrukcióknál a futómű kerekei oldalra kitolhatók – hasonló megoldás a tartálykocsiknál is alkalmazott –, ami a nyomtáv növelésével a stabilitást is javíthatja.
A nagyobb teherbírású szervestrágyaszóró pótkocsiknál tandem-, iker- vagy tridemtengelyes futóműveket alkalmaznak. Ezeknél a konstrukcióknál is általános az alacsony nyomású, ballonos gumiabroncsok használata, a talajkímélő üzemeltetés érdekében.
A tandem futóművek a tandemhimba bakján keresztül csatlakoznak a pótkocsi alvázához. A bakba csapágyazott himbatengely, valamint a zártszelvényből kialakított himbában elhelyezett tengelycsonkok egyszerű és robusztus konstrukciót eredményeznek. Ez a megoldás jó talajkövetést biztosít, és mérsékli a talajegyenetlenségekből adódó dinamikus terheléseket.
A menetdinamikai tulajdonságok további javítására átmenő tengelyes, ikertengelyes futóműveket is alkalmaznak. Ezek szerkezetileg összetettebbek, ugyanakkor rugózott és kormányzott kivitelben is készülhetnek.
A tridemtengelyes futóművek szintén készülhetnek rugózott kivitelben (3. kép). A rugózást mechanikus parabolikus laprugók, hidropneumatikus rendszerek vagy ezek kombinációja biztosíthatja. A kormányzott tengelyek csökkentik a kanyarodás közbeni abroncs-radírozást és a vonóerő-igényt. Hasonló hatás érhető el az egyik tengely hidraulikus munkahengerrel történő kiemelésével is.
A kormánymechanizmus rendszerint az iker- vagy tridemtengelyes futómű hátsó tengelyére épül, és a vontató traktor hidraulikus kormányzásával szinkronban működik. A vezérlés történhet mechanikus kapcsolaton keresztül, de egyes rendszereknél giroszkópos vagy optikai megoldásokat is alkalmaznak.
Robusztus alváz a nagy terheléshez
A szervestrágyaszóró pótkocsik alváza a futómű és a felépítmény – vagyis a szórószerkezetet is hordozó kocsiszekrény – közötti összekötő szerkezeti elem. A kisebb teherbírású, illetve raktérfogatú gépeknél gyakori a háromszög kialakítású alváz, míg a nagyobb kapacitású gépek többsége központi gerinctartós, oldalsó konzolokkal erősített szerkezettel készül, de téglalap felületű alvázmegoldások is előfordulnak.
Az alváz hossz- és kereszttartói általában hidegen hajlított, hegesztett „C” vagy „U” profilokból készülnek, a központi gerinctartó pedig zártszelvényű acélból van kialakítva.
A szerkezetnek a tömegterhelésből és a vonóerőből származó, dinamikusan változó igénybevételeket kell elviselnie, ezért a tervezők robusztus alvázkonstrukciókat alkalmaznak. A fejlesztés során CAD-alapú tervezési, végeselem- és szimulációs módszereket használnak. Az anyagválasztásnál a hagyományos szerkezeti acélokat egyre gyakrabban nagy folyásszilárdságú acélok (például AHSS, Strenx, S355) váltják fel.
Az alváz korrózióvédelmét rendszerint tűzihorganyzással vagy korrózióálló festéssel biztosítják (4. kép). Az alváz első tartójához csatlakozik a vonórúd, amely lehet merev vagy rugózott kivitelű, és toroid vonószemmel, illetve K-70 vagy K-80 gömbfejes csatlakozással készül. A vonórúd magassága csavarorsóval vagy hidraulikus munkahengerrel állítható.
A kocsiszekrény szerkezeti kialakítása
A szervestrágyaszóró pótkocsik kocsiszekrénye általában téglalap keresztmetszetű felépítmény, amely a kocsiszekrény hossztartóira épített szerkezet. A nagy szilárdságú acélból készült homlok-, oldal- és hátfalakat rendszerint eloxált, tűzihorganyzott vagy korrózióvédő festéssel látják el. A szerkezet merevségét zártszelvényű keret- és függőleges tartók biztosítják, míg a hátsó függőleges tartók egyben a különböző szóró- vagy egyéb adapterek csatlakozási felületei.
A lehordószerkezetes trágyaszóróknál a homlok- és oldalfalak a kocsiszekrény „U” profilú hossztartóira épülnek, amelyekre kopásálló fenéklemez kerül. Az ilyen gépek kocsiszekrénye felül téglalap keresztmetszetű, alul pedig csonkagúla kialakítású (5. kép).
A letolólapos szervestrágyaszóró pótkocsik felépítése hasonló, azzal a különbséggel, hogy a homlokfal kereszttartójára és a vonórúdra szerelik a letolólapot mozgató, kettős működésű hidraulikus munkahengert és annak szerelvényeit (6. kép).
Lehordó- és letolószerkezetek működése
A lehordószerkezetes pótkocsiknál a kocsiszekrénybe rakodott istállótrágyát a kocsiszekrény „U” profilú hossztartóiban kétoldalt futó, nagy szilárdságú szemes vagy speciális hevederes láncokból kialakított lehordószerkezet továbbítja a szórószerkezet felé. A lehordóláncok egy vagy két párban helyezkednek el, a láncpárokat „L”, „T” vagy „U” alakú kaparólécek kötik össze (7. kép). Egyes konstrukcióknál a lehordóláncokra támfalat is szerelnek, amely segíti az anyag továbbítását.
A letolólapos pótkocsiknál az istállótrágya mozgatását a kettős működésű hidraulikus munkahenger tolórúdjának kitolása végzi. A letolólap – a láncos, támfalas lehordószerkezethez hasonlóan – előre és hátra irányban, oda-vissza üzemmódban működtethető.
Szóróadapterek különböző trágyatípusokhoz
A szervestrágyaszóró pótkocsik a különböző üzemi igényekhez, agrotechnikai követelményekhez és a kijuttatandó szerves trágya konzisztenciájához igazodva többféle szórószerkezettel készülnek. A szórószerkezetek rendszerint külön keretre építve, csavarkötésekkel csatlakoznak a kocsiszekrény hátsó tartóihoz, az univerzális kiviteleknél pedig adapterként cserélhetők.
A kisebb teherbírású szervestrágyaszóróknál leggyakoribb a vízszintes tengelyelrendezésű szórószerkezet. Ezek többnyire kéttengelyes kialakításúak, a tengelyekre tépőlapok, csigák vagy csigalevelek vannak hegesztve. Kis szórásszélességük miatt elsősorban ültetvényekben használják őket.
A szántóföldi növénytermesztésben alkalmazott gépeknél a legelterjedtebbek a függőleges tengelyű szóróadapterek, illetve a vízszintes tengelyű bontóhengeres, tárcsás megoldások.
A függőleges tengelyű konstrukcióknál a szóróhengerek nagy teherbírású csapágyházakban, erősített keretszerkezetben kapnak helyet. A tengelyek nagy szilárdságú acélból készülnek, a szóróelemek pedig különböző profilú, a dobokra rögzített tépőelemek. Az újabb kiviteleknél a csigavonalban elhelyezett tépőlapokat csavarkötések rögzítik. A függőleges tengelyű szórószerkezetek egy vagy két pár hengert, valamint az alattuk elhelyezett nagy átmérőjű szórótányérokat tartalmaznak. Ezek a gépek különösen az érett, tömör almos istállótrágya szórásában dolgoznak jó hatásfokkal (8. kép).
A lazább szerkezetű, illetve komposztált almos trágyák kijuttatására vízszintes tengelyű bontóhengeres, nagy átmérőjű szórótányérokkal szerelt adaptereket fejlesztettek ki. A bontóhengerek tengelyei a hátsó keretszerkezet szélső tartóiba vannak csapágyazva, az aprítóelemeket pedig tárcsák vagy kések formájában, csigavonalban rögzítik a hengerekre. A felaprított anyagot a szórótányérok nagy munkaszélességben, egyenletesen terítik el, ezért ezek az adapterek biztosítják a legnagyobb szórásszélességet.
Az elkenődésre hajlamos, tapadós szerves trágyák kijuttatására dobólapátos, tárcsás adapterekkel felszerelt pótkocsikat alkalmaznak. Ezeknél a kocsiszekrény teknőszerű kialakítású, a berakott anyagot pedig hidraulikus munkahengerrel mozgatott tolólap juttatja a dobólapátos dobóventilátorhoz, amely oldalirányban szórja ki a trágyát.
A szóró- és lehordószerkezet hajtása
A szervestrágyaszóró pótkocsik szóróhengereinek hajtása – konstrukciótól függetlenül – az üzemeltető traktor TLT-jéről történik. A nagy nyomaték- és teljesítményigény miatt a hajtást rendszerint szabadonfutós, nyomatékhatárolóval ellátott kardántengely közvetíti.
A pótkocsi hosszirányában csapágyazott hajtótengelyről a függőleges tengelyű szórószerkezeteknél kúpkerék-hajtóművön keresztül jut el a hajtás a szóróhengerekhez, míg a vízszintes tengelyű konstrukcióknál általában görgős lánchajtást alkalmaznak.
A lehordószerkezet hajtását legtöbbször jól szabályozható hidrosztatikus, hidromotoros rendszer biztosítja. A letolólapos kiviteleknél a tolólapot működtető hidraulikus munkahenger lineáris hidromotorként működik, és a vontató traktor hidraulikus rendszeréhez csatlakozik. Az adagolás szabályozása történhet a hidraulikus rendszerbe épített mennyiségszabályzó szeleppel, a traktor hidraulikarendszerének szabályzó szelepével, illetve a korszerű gépeknél a kezelőfelületen keresztül, elektronikus vezérléssel.
SZERZŐ: DR. KELEMEN ZSOLT MŰSZAKI SZAKÉRTŐ
MezőHír Tudástár: szervestrágya-kijuttatás – a szerves, főként almos istállótrágya szántóföldi elosztása szervestrágyaszóró pótkocsival, ahol a futómű, alváz, lehordó- vagy letolószerkezet, szóróadapter és adagolásszabályozás együtt határozza meg a szórásegyenletességet, munkaszélességet, talajkímélést és tápanyag-visszapótlást.
