A kukoricatermesztés eredményességét a vízellátottság mellett nagymértékben befolyásolja a talaj tápanyagellátottsága és a tápelemek aránya. A kiegyensúlyozott, ásványi anyagban gazdag talajok kedvező feltételeket teremtenek a növény számára.
(fotó: shutterstock.com)
A víz mint kulcstényező a kukoricatermesztésben
A kukorica vízigényes növény, egy szezonban 450–580 mm vizet igényel, és termését elsősorban a rendelkezésre álló víz mennyisége határozza meg. A virágzás és a szemtelítődés közötti időszak különösen kritikus: az ekkor jelentkező vízhiány akár 40–50%-os terméskiesést okozhat. Bár a korai fejlődési szakaszban a növény még tolerál némi vízhiányt, a címerhányás alatti stressz már jelentősen csökkenti a termést. A túlzott víz sem előnyös, mert levegőhiányos talajt eredményez, ami visszafogja a gyökérfejlődést. Az öntözés átlagosan 25–30%-os terméstöbbletet adhat, de csak akkor igazán hatékony, ha a tápanyagellátással összehangolt. A jövőben a vízstresszre kevésbé érzékeny hibridek és a precíz víz- és tápanyag-gazdálkodás biztosíthatja a stabil és kiszámítható termésszinteket.
A tápanyagellátás szerepe a kukoricatermesztésben
A trágyázás nemcsak a terméshozam növelését szolgálja, hanem segít megőrizni a talaj termékenységét és javítani a termés minőségét is. A kukoricatermesztés egyik alapfeltétele a megfelelő vízellátás mellett a jól megválasztott táp anyag-utánpótlás. Aszályos években különösen jól látszik, hogy a víz és a tápanyag együtt határozza meg a növény fejlődését: a szakszerű trágyázás javítja a víz hasznosulását, és mérsékli a növényt érő stresszt.
Kulcsfontosságú, hogy a műtrágyaadag illeszkedjen a termőhelyhez és az adott évjárat időjárási viszonyaihoz. A tápanyagok főként akkor tudnak érvényesülni, ha megfelelő a vízellátás, míg vízhiány vagy túl sok csapadék esetén a trágyahatás gyengül. A kukorica különösen sok nitrogént igényel, hiszen ez a tápanyag nagyban befolyásolja a hozamot és a szemek minőségét. Nitrogénhiány esetén lassabb a növekedés és kevesebb szem képződik, míg a túlzott nitrogénbevitel megnyújtja a vegetatív fejlődést és növeli a megdőlés veszélyét.
A pontosan megválasztott mennyiség, a jó időzítés, valamint a víz- és tápanyagellátás összehangolása ma már a sikeres és jövedelmező kukoricatermesztés egyik legfontosabb alapja.
(fotó: shutterstock.com)
2025-ös év időjárása
A Debrecen–Látóképen mért 2025. évi agrometeorológiai adatok alapján a tenyészidőszak összességében meleg, napfényes, ugyanakkor száraz volt (1. ábra).
Április kifejezetten melegnek (12,9 °C) és száraznak (23 mm) bizonyult, ami kedvezett a vetésnek. Ezzel szemben a május hűvösebb (14,2 °C)és továbbra is csapadékszegény (44 mm) időjárása lassította a növények fejlődését. Júniusban ismét meleg (22,2 °C) és rendkívül száraz (18 mm) körülmények uralkodtak, a csapadékmennyiség 48 mm-rel maradt el a sokéves átlagtól, ami időszakos vízhiányt okozott a növényállományban. Júliusban azonban kedvező fordulat állt be, a 22,0 °C-os középhőmérséklet és a lehullott 81,5 mm csapadék jó feltételeket teremtett a kukorica virágzásához. Augusztus továbbra is melegnek bizonyult (21,6 °C), ugyanakkor mérsékelten száraz maradt(27 mm). Szeptember szintén meleg (18,4 °C) és csapadékos (65,5 mm) volt, amit egy hűvös, de az aratás szempontjából kedvező október követett. A viszonyítási értékeket az 1981–2010 közötti időszakhoz adtuk meg (OMSZ, 30 éves átlag).
A kísérlet kezelései A vizsgálatokat a Debreceni Egyetem Látóképi Kísérleti Telepén végeztük. A kísérleti terület mély humuszos rétegű, középkötött, alföldi mészlepedékes csernozjom talajra épül, amely kifejezetten kedvező a kukoricatermesztés számára. A vizsgálat során öntözött és nem öntözött körülmények között vizsgáltuk a különböző kukoricahibridek és nitrogénműtrágya-adagok hatását. A kísérletben a műtrágyázás nélküli kontrollkezelés mellett különböző nitrogénadagokat alkalmaztunk, amelyeket alap- és fejtrágyaként osztottunk meg (1. táblázat). Tavasszal 60 illetve 120 kg N/ha alaptrágyát juttattunk ki, majd ezt két fejtrágyázás követte 6 leveles (V6) és 12 leveles (V12) állapotban, alkalmanként további 30–30 kg N/ha dózissal.
A kísérletben az elővetemény minden évben kukorica volt. Három különböző genotípusú hibridet vizsgáltunk öntözött és nem öntözött körülmények között. Korai érésidejű (FAO290-310), középérésű ( FAO380) és a kései érésidű hibridet (FAO 460-480).
Az öntözést Valley 8120 Universal lineár öntözőgéppel végeztük, a betakarítás pedig Sampo 2010 típusú parcellakombájnnal történt. A terméseredményeket egységesen, 14%-os szemnedvességre átszámítva adtuk meg.
Eredményeink alapján az öntözés és a műtrágyázás önmagukban is jelentős hatást gyakoroltak a kukorica terméshozamára, és a két tényező együttesen is befolyásolta a hozam alakulását (2. ábra).
A hibridek átlagában jól látható, hogy a legalacsonyabb termést a kontroll, műtrágyázás nélküli parcellák adták, mind öntözött, mind a nem öntözött körülmények között. A műtrágyaszintek emelésével a hozam egyértelműen növekedett. A kontroll és a V690 kezelés kivételével valamennyi műtrágyaadag esetében az öntözött kezelések eredményezték a magasabb termést.
A vizsgálatban a legnagyobb hozamot mindkét öntözési módban a V6150 kezelés eredményezte, ugyanakkor a statisztikai számítások szerint már a 120 kg/ha-os alaptrágya (A120) kijuttatása is igazolt termésnövekedést biztosított.
A hibrideket külön vizsgálva világosan megfigyelhető az öntözés és a műtrágyadózisok eltérő hatása. Nem öntözött körülmények között a korai és a kései éréscsoportba tartozó hibrid tekintetében a műtrágyadózisok növelése nem eredményezett statisztikailag igazolható termésnövekedést (3. ábra).
A középérésű hibridnél azonban már az alaptrágyaként kijuttatott 60 kg N is megbízható, mintegy 51%-os terméstöbbletet adott. Öntözött viszonyok között ugyan ezeknél a hibrideknél a 60 kg N dózis már szintén bizonyítottan termésnövelő hatású volt (4. ábra).
A középérésű és kései hibrideknél azonban csak a magasabb, 120 kg N alaptrágya mellett jelentkezett statisztikailag igazolt, számottevő hozamnövekedés, amely a középérésű hibrid esetében elérte a 13,11 t/ha mennyiséget.
Az öntözés hatását hibridenként és műtrágyadózisonként vizsgálva megállapítható, hogy mindhárom hibrid esetében a kontrollkezelésben – műtrágyázás nélkül – a nem öntözött változat eredményezett magasabb termést.
Ugyanakkor a műtrágyadózisok emelésével minden esetben növekvő termésszint volt tapasztalható és a műtrágya termésnövelő hatása öntözött változatban jobban megmutatkozott. A korai érésű hibridnél az öntözés statisztikailag igazolt termésnövelő hatást mutatott a V690 és V12120 kezelésekben, ahol az öntözés 32% és 26% terméstöbbletet eredményezett. Ezekben a kezelésekben az öntözésnek 95%, illetve 94%-ban volt hatása a termés alakulására. A legmagasabb hozamokat a középérésű hibridnél értük el azonban az öntözésnek statisztikailag igazolt termésnövelő hatását nem tudtuk igazolni. A kései érésű hibrid esetében az öntözés hatása egyértelműen kimutatható volt. A V6150 kezelésben az öntözés 31%-os termésnövekedést eredményezett, míg a V12180 kezelésben a terméstöbblet elérte a 37%-ot. A statisztikai elemzés tovább erősítette ezt az összefüggést, a V6150 kezelésben az öntözés a termés alakulását 98%, a V12180 kezelésben pedig 90% mértékben határozta meg.
Következtetés
Összességében az eredmények azt mutatják, hogy a hibridek eltérően reagáltak az öntözésre és a műtrágyázásra. Az öntözés hatékonysága jelentős mértékben függ a hibrid éréscsoportjától és a műtrágyakezeléstől, és elsősorban a korai és kései érésű hibrideknél mutatkozott meg számottevő termésnövelő tényezőként. Az öntözés akkor a leghatékonyabb, ha megfelelő műtrágyaszinttel párosul. Alacsony tápanyagellátás mellett az öntözés hatása korlátozott. A korai és kései hibridek reagálnak legjobban az öntözésre. A középérésű hibrid esetében a műtrágyázás fontosabb tényező, mint az öntözés. A 120 kg N/ha műtrágyaadag már a legtöbb esetben bizonyítottan megtérül. E szint felett a hozamnövekedés elsősorban a kései hibrideknél volt számottevő. Összességében megállapítható hogy a termésbiztonság öntözéssel jelentősen növelhető, de a hibridválasztás és az optimális műtrágyaszint meghatározása kulcsfontosságú.
A tanulmány alapját szolgáló kutatás az „A Kulturális és Innovációs Minisztérium «EKÖP-25-4-II és EKÖP2025-4-I» kódszámú Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával és TKP2021-NKTA-32 számú projekt a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a TKP2021-NKTA pályázati program finanszírozásában valósult meg.”
SZERZŐ: DR. SZÉLES ADRIENN, ZAGYI PÉTER, DR. HORVÁTH ÉVA ▪ DE MÉK FM PTI, DEBRECEN
MezőHír Tudástár: öntözés és nitrogéntrágyázás összehangolása – A kukoricatermesztésben alkalmazott víz- és N-utánpótlás időzítésének és dózisának integrált megtervezése, amely a hibrid éréscsoportjához és a termőhelyhez igazítva optimalizálja a tápanyag-hasznosulást, mérsékli a vízstresszt, növeli a terméshozamot és a termésbiztonságot.