Alternatív gabonanövények felfutóban?
A májusi és a júniusi MezőHírben már foglalkoztunk alternatív növényekkel (mohar, fénymag) és azok jelentőségével, felhasználásával és termesztésével. Az idei nyár, annak időjárása is tartogatott meglepetéseket a globális klímaváltozás negatív hatásainak további megerősítésére.
A hosszan elnyúló csapadék nélküliség melletti meleg, valamint a tűző, égető napsütés nem kedvezett a nyár végi-őszi betakarítású növényeinknek. Sok termelő keresi a megoldásokat a kisebb rizikóval termeszthető növények vagy kevesebb kockázatot rejtő termesztéstechnológiák irányában. A tavasszal elindult cikksorozatunkat most egy újabb – hazánkban egyelőre kis területtel rendelkező – „alternatív” növénnyel, a pohánkával (Fagopyrum esculentum Moench) szeretnénk folytatni.
Története, elterjedése, felépítése, fajták
A pohánka termesztése már időszámításunk előtt megkezdődött Ázsia egyes részein, Európában az 1600-as évek környékén volt jelentős, a burgonya megjelenése szorította vissza. Az 1980-as évek végén termésének igen kedvező beltartalmi paraméterei miatt újra kezdett népszerűbbé válni, mára pedig már meghódította a világot, Európától kezdve Eurázsián keresztül Japánban, Amerikában is ismert, de a különböző országok közül leginkább Kínában, Oroszországban és Ukrajnában fokozottabb a jelentősége.
Fogyasztás szempontjából kiemelkedik Japán, Kína és Hollandia is, valamint Lengyelországban és Németországban is kedvelt. Magyarországon termőterülete közelíti az 1000 hektárt, főként a Dunántúl nyugati és déli részein foglalkoznak vele, viszont hazai fogyasztása nem jelentős, a termés főként exportra kerül. Növénytani besorolása, származása alapján nem tekinthetjük gabonafélének, leginkább azonban mégis a gabonák között találkozhatunk vele. A keserűfűfélékhez (Poligonaceae) tartozik, a Fagopyrum nemzetségbe.
A Himalája keleti peremvidékéről, Kína dél-nyugati részéről származik. Egyéves, kétszikű, lágy szárú növény. Főgyökérrendszere sekélyen (30–50 cm) hatol a talajba. Szára 80–120 cm magas, világoszöld, de lehet lilás-vöröses színű is, többszörösen elágazó, de nagy állománysűrűség esetén hajtásrendszere jelentősen egyszerűsödik. Levele szív alakú vagy nyílhegyhez hasonló, színe fényes, zöld, fonáka vöröses-lilás színű.
Virágai aprók, színük – fajtától függően – a fehértől a rózsaszínig változhat. Nagyon sok virágot fejleszt, amelyek bogernyőt alkotnak, termékenyülésük bizonytalan, így a teljes virágzatból csak körülbelül 30%-uk fog teremni. A virágzás elhúzódó, 2-3 hétig is eltarthat, amely később kiegyenlítetlen érést okoz, sőt szinte a tenyészidőszak végéig hoz virágokat. Termékenyülésük sikere nagymértékben függ a beporzó rovarok „aktivitásától”.
Termésének típusa makkocska, amely sok esetben pici piramisra hasonlít. Színe sötétbarna-barnásfekete, sötét grafitszürke. Ezermagtömege 15–25 g. Magját felhasználás előtt hántolják, készítenek belőle kását, őrölve pedig lisztjét sokféleképpen lehet hasznosítani, még sört is készítenek belőle. A visszamaradt héjat pedig párnatöltésre vagy a csomagolásokban kitöltőnek is használják.
Vegetatív részei is értékesek, leveléből a gyógyszeripar rutint von ki, amely erősíti, egyben rugalmassá teszi az érfalakat, csökkenti az érelmeszesedést, így fontos gyógyszeralapanyag (pl.: Rutascorbin). A virágzó állományt zöldtakarmányként is etethetik állatokkal, csak fontos, hogy fokozatosan szoktassuk őket hozzá. Fontos zöldtrágyanövény is, mert nagy mennyiségű (a szárított tömeg hektáronként akár 6 tonna, zölden pedig közel 20 tonna is lehet), viszont könnyen bomló zöldtömeget fejleszt. Vetőmagkeverékekben gyakran találkozhatunk vele.
Virágai nektárt termelnek, így méhlegelőként is kiválóan hasznosítható, méze különleges ízű. A mag rosttartalma magas, emellett esszenciális aminosavakat, lizint is tartalmaz, így azt lehet mondani, fehérjéje a többi gabonáénál magasabb biológiai értékű. Lisztérzékenyeknek is jó, mert sikérfehérjéje nincs. Szénhidrátok közül nagyobb részt nem vagy nehezen felszívódóakat tartalmaz, viszont ásványi anyagokban (vas, magnézium és kálium) is gazdag, valamint B-vitamin is található benne.
Állatokkal mindenképpen hántolva etethető, csak kisebb mennyiségben, mert ellenkező esetben a terméshéjban lévő anyagok miatt „fagopirizmus” jelentkezhet, az állatok (juh, szarvasmarha) bőre fényérzékennyé válik, gyulladás alakulhat ki.
Fajták közül kettő ismeretes, a hajnalka és az oberon. Előbbi nyíregyházi nemesítésű, az 1990-es évek elején született.
Éghajlat- és talajigénye
Nagyon fontos, hogy melegkedvelő növény, mind csírázáskor, mind elhúzódó vegetáció esetén az első fagyok hatására elpusztul. Sekélyen gyökerezik, így a szárazságot nem bírja, virágzáskor főként érzékeny a vízhiányra. Talajokban nem nagyon válogat, de a kötött, nehezen melegedő, a szikes, illetve a humuszban szegény homoktalajokat nem kedveli. A középkötött talajokon fejlődik a legjobban, viszont a savanyúbb talajokat is elviseli.
Termesztéstechnológiája
Vetésváltása
Előveteménnyel szemben nem igényes, viszont azáltal, hogy másodvetésben termesztik általában, így legtöbbször őszi vetésű növények után kerül. Egy fontos dologra kell figyelni: az előveteményben alkalmazott gyomirtó szerek esetleges maradványaira érzékeny. Elővetemény-értéke nagyon jó, ha nem volt nagyon elgyomosodva, utána bármilyen növény következhet.
Talajművelése
Gyenge, sekélyen lehatoló gyökerei miatt mélyművelést nem igényel. Forgatás nélkül, 10-12 cm mélységig dolgozva kultivátorral, tárcsával könnyen kialakítható a vetéshez szükséges talajállapot. Megint csak hangsúlyozandó, hogy többnyire másodvetésű növény, így nincs is sok idő és lehetőség a magágykészítésre, főként a talaj vízvesztését is szem előtt tartva.
Tápanyagellátása
Fő szempont, hogy a klórra érzékeny, így a kloridtartalmú műtrágyák használatát kerüljük, az a levelek foltosodását okozhatja. Inkább nitrogén-, de főként a káliumigénye magasabb, de az előtte lévő növény után maradt tápanyagot elég jól tudja hasznosítani. A nitrogénnel amúgy is érdemes vigyázni, mert túladagolása esetén lágy szára könnyen megdőlhet, valamint a terméskötés is romolhat. Ha a talaj foszforral jól ellátott, gyökerének jó foszforfeltáró képességéből adódóan külön pótlása nem is indokolt.
Fajlagos tápanyagigénye: nitrogén: 2,5–4 kg/100 kg fő- és melléktermék, foszfor: 1,0–3,0 kg/100 kg fő- és melléktermék, kálium: 3,0–7,5 kg/100 kg fő- és melléktermék. Szervestrágyázásával is érdemes vigyázni, nem is igazán igényli, azonban az alá kijuttatott istállótrágya növelheti a gyomosodás mértékét és valószínűségét, ami viszont gyomirtási gondokat fog okozni.
Vetése
Amint már írtuk, melegigényes növény, a fagyokra rendkívül érzékeny, így tavasszal mindenképpen meg kell várni a tartósan meleg talajt, ami azt jelenti, hogy május végétől egészen július közepéig vethető. A július végi vetéssel már a tenyészidőszak rövidülhet egy esetleg korábban érkező lehűlés, fagy miatt, így ennyire már kockázatos kitolni a vetés idejét.
Vetésének paraméterei:
‑ vetésmélység: 1–4 cm;
‑ sortávolság: 24–30 cm;
‑ tőszám: 2,5–3,0 millió/ha;
‑ vetőmagmennyiség: 60–75 kg/ha.
Növényvédelme
A növény nagy előnye, hogy említésre méltó, komolyabb kárt okozó betegsége vagy kártevője nincs. A vegyszeres gyomirtása viszont igen nehéz, mert olyan engedélyezett szer nem áll rendelkezésre, amit lehet a pohánkaállományokban alkalmazni. Mechanikailag, megelőző jelleggel érdemes irtani a gyomnövényeket, későbbi vetése miatt többször is kultivátorozhatunk, tárcsázhatunk. Ha az állomány kezdeti fejlődése alatt az agrotechnikai elemekkel (gyorsan melegedő, nyirkos talajba történő egyenletes mélységű vetés, harmonikus tápanyagellátás) biztosítjuk igényeit, hamar megerősödnek a növények, a gyomokat el fogják nyomni.
Öntözése
Megint utalnunk kell arra, hogy egy sekélyen gyökerező növény, azaz a felső talajréteg gyors kiszáradására érzékeny, másodvetés esetén akár már a kelés segítéséhez, de a későbbi vegetációs fázisokban is a kiegyensúlyozott fejlődéshez érdemes lehet öntözni.
Betakarítás
Tenyészideje 90–110 nap, viszont a hosszan tartó virágzása miatt nem egyszerre érik be az összes mag az állományban, így érdemes állományszárítani, deszikkálni. Ezt akkor kell végeznünk, amikor a középső oldalhajtásokon elkezd érni a termés.
Betakarítása egy és két menetben is lehetséges. Egymenetes betakarítását kombájnnal végezhetjük, amikor az alsó oldalhajtásokon teljesen, a fentebb lévőkön félérettek a makkocskák, amelyek könnyen peregnek, erre ajánlott figyelnünk. Létezik kétmenetes betakarítása is, amikor a még kevésbé érett állományt lekaszálják, rendre vágják, majd itt még érlelik, szárítják, azután rendfelszedővel szerelt kombájnnal csépelik.
Tárolása 13%-os szemnedvességtartalom mellett lehetséges, így ha nagyobb a termény nedvessége, hideg vagy nem túl meleg levegővel (max. 40 oC) szárítanunk kell. Ha a nedvességtartalom megfelelő is, tisztítanunk mindenféleképpen szükséges, mert a szármaradványok, gyomnövények darabjai vagy egyéb szennyeződések a termés tárolása során befülledéshez vezethetnek, valamint az értékesítés is nehezebb lesz. Termőhelytől, termesztéstechnológiától függően termésátlaga 1–3 tonna között várható hektáronként.
Összefoglalva a pohánka termesztésének előnyeit agronómiai szempontból:
‑ A termesztéséhez szükséges technikai háttér rendelkezésre áll, hiszen az teljesen megegyezik a többi gabonáéval.
‑ Az ökológiai gazdálkodásban is könnyen termeszthető, mind tápanyag-utánpótlási, mind növényvédelmi oldalról.
‑ Rövid tenyészideje miatt másodvetésnek kitűnő, elemi kárt szenvedett vagy kipusztult fővetésű állomány után jól beilleszthető.
‑ Termelési költsége nem nagy, ami leginkább költségként jelentkezik, az a vetőmagja, a gépi munka, valamint aszályos évben az öntözés.
Jövőbeli trendek
A bevezetőben leírtak alapján, valamint a növény és termésének nagyfokú hasznosíthatósága miatt van jövője ennek a „gabonanövénynek” is. A zöldtrágya-vetőmagkeverékeket előállító cégek is előszeretettel keverik vetőmagját a többi növényéhez, hiszen számára kedvező körülmények közé kerülve nagy zöldtömeget fejleszt, ami aztán könnyen bedolgozható a talajba lágy szára miatt, ezáltal vetőmagtermesztése is perspektivikus.
Az elmúlt hónapokban közölt cikkekből már több alternatív növénnyel, azok hasznosíthatóságával, valamint termesztéstechnológiájával megismerkedhettünk. Láttuk, hogy a magyar növénytermesztési feltételek adottak is hozzájuk, azonban egy dolog hiányzik: a biztos piac. Megoldásra vár ezen termények piaci háttere, hiszen a gazdák egy része nyitni képes feléjük, abban az esetben, ha tisztában van azzal, hogy amit megtermel, el is tudja adni úgy, hogy hosszabb távon is „kedvet kapjon” termesztésükhöz.
Szerző: Dr. Dóka Lajos1 Fülöp adjunktus, Dr. Szabó András1 adjunktus, Vad Attila2 igazgató
1DE MÉK Növénytudományi Intézet
2DE AKIT Debreceni Tangazdaság és Tájkutató Intézet Látóképi Kísérleti Telep