A kálium, a magnézium és a kén szerepe a zöldségfélék táplálásában
A jó talaj-tápanyagellátottság nem azonos a sok műtrágya használatával; a tápelemeknek egymással harmóniában, a növény igényének megfelelő arányban is kell lenniük!
Intenzív zöldségtermesztést folytató gazdaságokban az augusztusi lapszámban is jelzett egyoldalú NPK-trágyázás, illetve a tápelemek egymáshoz viszonyított aránytalansága is oka lehet a magnéziumhiánynak. A gyorsabban mozgó ionok, például a hidrogén (H+), kálium (K+), kiszorítják a lassúbb mozgású magnéziumot. Bomlatlan szerves trágyák használata esetén az ammóniaion (NH4+) mint szintén gyorsan mozgó kation magában is akadályozhatja a magnézium felvételét. A mész egy bizonyos határig segíti, azon túl akadályozza a magnézium növénybe jutását. Szőlőnél optimális aránynak K/Mg 3–7, a zöldségféléknél K/Mg 3-(4) mondható.
A kertészeti növények magnéziumigénye magas, a 40–60 kg/ha MgO, de hajtatásban, különösen hosszú kultúrás, talaj nélküli termesztés esetén a 100 kg-ot is megközelíti.
A kén jelentősége
A kén élettani szerepét már a 40-esévekben tisztázták, a gyakorlatban mégsem tulajdonítanak megfelelő jelentőséget a pótlásának. Felvetődik a kérdés: miért csak az utóbbi években, évtizedben hangsúlyozzák növénytáplálási jelentőségét? Miért napjainkban jelentkeznek gyakrabban a kénhiánnyal összefüggésbe hozható fejlődési rendellenességek? Ezekre válaszolva megállapítható, hogy a kén hiánya három okra vezethető vissza:
‑ a fűtőanyagok változásával a légkörben a kénvegyületek (kén-dioxid) koncentrációja jelentősen csökkent,
‑ kéntartalmú növényvédő szerek használata visszaesett, és
‑ a terméseredmények növekedése mellett a gazdálkodók egyoldalú, kénszegény NPK-műtrágyákat használnak.
A kén a növényi szövetekben felhalmozott tömege alapján (0,2–0,7% sz.a.) nem tekinthető mikroelemnek, a makroelemek közé sorolandó, a növényben található mennyisége közel azonos a foszforéval. (Tápoldatos és vízkultúrás zöldségtermesztésben, kimagasló terméseredmények esetén a 80–100 kg/ha-t is meghaladja.)
Fontos szerepet játszik az enzimreakciókban, a fehérje és egyes vitaminok képzésében, továbbá a redukciós-oxidációs rendszerekben. Eleme a zsírsavak szintézisének, és alkotórésze több fontos gazdasági növény illóanyagának is (pl. hagymafélék, gyógynövények).
A kén 60%-át szulfát formában tárolja a növény, amit hiány esetén könnyen képes a fiatalabb levelekből mobilizálni, és a biokémiai folyamatokhoz felhasználni, ugyanakkor az idősebb növényi részekből nem vagy nagyon nehezen tud a hajtásokba átépülni. A kénhiányban szenvedő növény fejletlenebb, mivel gátolt a növekedése, hiányának tünetei a fiatalabb levelek szélén a nitrogénhiányra emlékeztető elmosódó sárgulással kezdődik (1. kép). A növény levele durva, kemény tapintású, súlyos esetben a fonáki oldalon enyhén vöröses elszíneződés is tapasztalható. A fiatal levelekre merev tartás és a levélszélek pödrődése, kanalasodása jellemző.
A termesztett növények kénigénye jelentős mértékben eltér egymástól. Vannak kifejezetten kénigényes fajok, a zöldségfélék közül a káposztaféléket és a hagymaféléket soroljuk ide, továbbá a szántóföldi növények közül a lucernát, a káposztarepcét és a dohányt. A kén esetében is fontos a harmonikus tápanyagellátás; a nitrogén túladagolása kedvezőtlen N/S arányt idézhet elő. Optimális esetben az N/S arány 30–40/1 között változik, beteg (kénhiányos) növényeknél ez az érték meghaladja a 70–80/1-et.
A ként a növény szulfátion formájában veszi fel, a szerves anyagokban található kén a talajban mineralizálódik, előbb kénhidrogén, majd elemi kén képződik, ami a növények számára hasznosítható szulfáttá, szulfátsókká oxidálódik. Tömörödött, levegőtlen talajban a szulfátból szulfidok alakulnak, amelyekből a növényekre nézve mérgező kénhidrogén képződhet, illetve fémekkel oldhatatlan (nem felvehető) fémsók!
A kálium, magnézium és kén pótlása ásványi eredetű trágyákkal
A káliumtartalmú trágyafélék megfelelő kiválasztására az érzékeny kertészeti kultúrák esetében érdemes nagyobb figyelmet fordítani. A hatóanyagon kívül a káliumhoz kapcsolódó egyéb kísérőanyagok, növényi tápelemek is alapvetően meghatározzák a műtrágya értékét. Olyan körülmények is szerepet játszanak, mint a trágyakijuttatás ideje, a talajba munkálás módja, továbbá környezeti és talajtényezők. A kísérő anyagokat figyelembe véve három csoportot különböztetünk meg:
‑ kálium-klorid (KCl),
‑ kálium-szulfát (K2SO4) és
‑ kálium-nitrát (KNO3) típusúak.
A kertészeti ágazatokban, így a zöldségtermesztés mellett a gyümölcs-, a szőlő- és a dísznövénytermesztésben is a szulfát és nitrát káliumtrágyák javasoltak a kloridtartalmúakkal szemben, aminek kettős oka van: ez a kertészeti növények fokozott klórérzékenysége és jelentős kénigénye. A szántóföldi termesztésben általánosan használatos káliumtrágya, a kálium-klorid klórt tartalmaz, aminek ugyan ozmotikus anyagként szerepe van a turgornyomás szabályozásában, ennek ellenére a gyakorlatban inkább káros hatásai miatt esik róla szó, ugyanis nagyobb koncentrációban toxikus hatása van több kertészeti növényre. A klór mellett a kálisóműtrágyákban előforduló nátrium jelenthet még veszélyt, bár egyes kultúrnövények, ha kis mennyiségben is, de igénylik (pl. gyökérzöldségek). A talajoldatban található kloridion komplexeket nem képez, ebből adódóan a gyökérzónából az öntözés és esőzés hatására könnyen kimosódik.
Kifejezetten magnézium pótlása céljából előállított talajműtrágya a Patentkáli®(kálimagnézia), amely 10%-ban tartalmaz magnéziumot. Más makroelemeket tartalmazó NPK-műtrágyákban csupán kísérő anyagként, 2–6%-ban fordul elő. Magában ként trágya formájában nem adunk, azt más tápelemek (műtrágyák) kísérőanyagaként visszük a talajba. Legnagyobb mennyiségben a szulfát-káliumot tartalmazó műtrágyákban található, például a Patentkáli®–ban. A Patentkáli®műtrágya előnye, hogy mind a három, termésminőséget meghatározó jellemzőt kedvező arányban és könnyen felvehető formában tartalmazza.
Szerző: DR. TERBE ISTVÁN
További információ:
Dr. Zsom Eszter
K+S Minerals and Agriculture GmbH
+36 30 232 0154
[email protected]