Az idei évet megszenvedi a repce és a termelői is. Az Alföld száraz térségeiből fokozatosan eltűnik a növény. A termelésben maradó „kemény mag” számára a 4 tonnás átlaghozam elérése a cél. Az árak alakulása reményt ad a kitartó gazdaságokban.
Valahol 170–175 ezer hektár között lesz a betakarítható repceterület az országban, amire az elmúlt 10 évben nem volt példa. Az olajnövény 2018-ban érte el területi csúcspontját 330,5 ezer hektárral, ami 3 tonnás termésátlag mellett több mint egymillió tonnás össztermést eredményezett az országban. Most nagyon más a helyzet.
Kevés sikerélményt ad
„2021-től kivonták a klórpirifoszt a repce rovarok elleni védelméből, 2022 őszén a nagy aszályban már nem láttam értelmét az elvetésének, főként, hogy ezzel egy időben a műtrágyaárak is elszálltak. 2023 ősze szintén száraz volt, a terményárak pedig bezuhantak. Egyszóval nagy kockázattal és minimális nyereséggel kecsegetett a növény. Olyan biztonságosabb fajok felé fordultam, mint az őszi árpa, búza, napraforgó és a fénymag. Mások cirokkal próbálkoznak a környéken, de annak sem jó az ára” – hangzik el a Jászságban. Itt már nagyon kevés a repce, ezek java is előbb a pangó víztől, majd a melegtől stresszelt állomány, ami két hét alatt elvirágzott a hőségben. Márpedig ismerjük azt a megfigyelést, hogy ahány hétig virágzik a repce, legfeljebb annyi tonnát terem. Ez alapján boldogok lehetnének a gazdálkodók Zala vármegyében, ahol a szokásos 3-4 hét helyett 5-6 hétre nyúlt el a virágzás. Persze nem boldogok, mert ez sem normális jelenség. „Egy hektárral sem csökkentettem a területét, mert itt a repce pénzes növény szokott lenni. Arra viszont senki nem tud felkészülni, ha a tavasz helyett az egyik héten tél van, a másikon meg nyár. Már a tél is abnormális volt, túl esős, de ami még nagyobb baj: nagyon meleg is” – sorolja az előzményeket a gazdaságvezető. Januárban már éhesek voltak a növények, februárban már permetezni kellett az ormányosok ellen, és márciusban már kibomlottak az első virágok. Az ezt követő kéthetes lehűlés és fagyok megfogták a növényeket a fejlődésben, és a virágzás csak május első hetében ért véget. Sok virágot azonban elrúgtak a stresszelt állományok. „A hőmérséklet és a csapadék is kiszámíthatatlanul alakul. Csak néhány napunk van arra, hogy leengedjük a fagyállót a permetezőgépből, máris rohannunk kell a rovarok után, de a műtrágyázással is hasonló a helyzet. Hiába igyekszünk, a növények egyik megpróbáltatásból a másikba esnek, és a kritikus időszakok hossza egyre csak nyúlik. Míg korábban elég volt két-két és fél hónapig résen lenni, ma már 4 hónapon át igényel szoros védelmet a növény, ebből a február és a május vagy a talaj-, vagy a növényállapot miatt szinte lehetetlen küldetést jelent. Eközben a rovarölő szerek hatóanyag-palettája leszűkült, a rezisztencia pedig fokozódott a kártevőkben. A növényeket annyi stressz éri, hogy a legegyöntetűbben fejlődő hibridek is szétcsúsznak, így minden munkát nehéz időzíteni hozzájuk, és a betakarítás előtt is szükség lesz állományszárításra, becőragasztásra.”
Az őszről megtudjuk, hogy a repcebolhával kivételesen semmi gond nem volt, ellenben megjelent a káposztalégy hernyója, és közepes mértékű rágási kárt okozott, amit még kihevertek a növények. Ekkor olyasmi történt, ami soha azelőtt: a négyleveles állományt megtámadták a spanyol csigák, így ellenük is védekezni kellett. Tavasszal ugyanakkor elmaradt a fénybogártámadás. A gazdaságvezető 4 tonna feletti hozamokhoz szokott, de most 3,5 tonna körüli mennyiséget remél. Úgy véli, az Alföldön 2-3 tonna között lesznek az átlagok a pockok, a víznyomás és a hőstressz miatt. Országos szinten 2,5 tonnás átlagot jósol az egyébként is lecsökkent termőterületről. Saját magát szerencsésnek tartja, mivel a tavalyi repcéjét április végén, egy árcsúcs idején tudta értékesíteni tonnánként 176 ezer forintért.
Az Alföld kiszáll
Az Alföldről megerősítik a nyugat-magyarországi gazda értésüléseit a várható termésről: maximum 2,5 tonnás átlagok várhatók Békés vármegyében. A természeti csapások sorában az őszi aszály, a meleg tél, a pockok és a virágzáskori hőstressz mellett még egy extremitást említenek: a bundásbogár-inváziót. „Februárban 20 fokos meleg volt, a hónap végén már javában károsítottak az ormányosok, de ezt még megoldottuk valahogy. A virágzáskor támadó bundásbogárral szemben azonban hatástalanok a megmaradt szerek. Nem csodálom, hogy egy év alatt megfeleződött a repceterület a megyében…” Az árakkal kapcsolatban megtudjuk, hogy itt is 160-170 ezer forintot mondanak a repcére, de emelkedőben van a gabonák értéke is. A búzákért 65-70 ezer forintot, a kukoricáért 66 ezer forintot adnának az üzletkötők. Csak a napraforgó ára maradt változatlanul 140 ezer forint körül, de ez is változhat.
Mivel itt is sok terület szabadult fel a kevesebb repce és kukorica miatt, a helyiek a támogatásokhoz kapcsolódó (AÖP, AKG) növények vetőmagjának előállításával próbálkoznak: olajretek, facélia, lucerna díszlik most nagyobb táblákban.
Vagy olcsóbban, vagy sokat
Borsod vármegyében biztosra veszik, hogy a 3 tonnásnak mutatkozó terméssel már hasznot tudnak realizálni: „Tavalyhoz képest nagyjából 100 ezer forinttal csökkent a növény hektárköltsége, leginkább az olcsóbb nitrogénműtrágyának köszönhetően. És ahogy hallom, 160-170 ezer forintokat mondanak a mag árára. Mifelénk 500 ezer forintból már nyereségesen ki lehet hozni a repcét.” A három tonnára várt eredmény közepesnek mondható a térségben, és persze nagy odafigyelés mellett. Ez nem búza, itt már a sikeres kelésért is szurkolni kell. Ez tavaly ősszel nem jött össze. „Gyenge, heterogén táblák mentek a télbe, regulátorozásról szó sem lehetett. A kelés olyan későre nyúlt, hogy tulajdonképpen felesleges volt a gyomirtó mellett a bolhák ellen is védekezni. A téli esők után egy közepesen erős állomány indult meg tavasszal, amit a virágzás végéig háromszor kezeltünk ormányosok és fénybogarak ellen. Lényegében egy kontakt és egy felszívódó hatóanyaggal kellett megoldanunk a dolgot, de sikerült.” A gazdálkodó megfigyelése szerint folyamatosan csökken a repce vetés területe Borsodban is, mivel a növény aránytalanul sok pénzt és energiát igényel az elérhető nyereséghez mérten. A kukorica a magas szárítási költségek és az aszályos nyarak miatt vált kockázatossá, így a kalászosok és a cirok kapott nagyobb bizalmat a térségben.
Fejér vármegye időjárási szempontból az ország keleti és nyugati, illetve északi és déli határán fekszik. Itt volt is eső, meg nem is, volt is hideg, meg nem is – mindenből jutott egy kevés, ami elégnek is bizonyult. „A repceállományok zöme jó állapotban van, vannak extrém jó táblák is 5 tonnás terméskilátással. Másutt nem sikerült a becőormányos és a fénybogár elleni védekezés ütemezése, ezért a becők nem termékenyültek vagy sérültek. Összességében a közepesnél jobb lesz a termésátlag, különösen a megye délnyugati részén, ahol több csapadékot kaptak a táblák, és kitelnek a szemek. Északabbra száraz a föld, és a kisebb fajsúly miatt ott gyengébb lesz a végeredmény. Szerencsére fagykár sehol sem érte az állományokat” – sorolja egy helyi szaktanácsadó. Hozzáteszi: tényleg összezavarta a növények hormonrendszerét ez a hullámzó időjárás. A virágzás itt is egy picivel hosszabb volt, mint máskor. A hosszúra nyúlt védekezési időszakban drónnal lehetne a legkíméletesebben permetezni az összeborult állományt, de nincs rá legális technológia. „Mióta kivonták a klórpirifoszt a rovarok elleni védelemből, napi szinten kell nézni a repcét, de így is nehezebb megóvni a megmaradt kontakt szerekkel és az egy szem felszívódó acetamipriddel. A méhkímélő technológia pedig azt jelenti, hogy éjszakai műszakot kell szervezni a munkára. A deszikkálás is kérdéses. AKG-ban tiltott hatóanyag a glifozát, a dikvát-dibromid szükséghelyzeti engedélye körül pedig már tavaly is értelmezési vita alakult ki, ugyanígy az AÖP-ben vállalt forgatásmentes táblák esetében is. Bárhogy is nézzük, egyre nehezebb megtermelni a repcét.”
Az itteni ajánlatok most 170–175 ezer forint között szórnak a magért. A termelők szerint 3,8–4 tonnás termés kell ahhoz, hogy ezen az árszinten érdemi nyereséget hozzon a növény. És bár ez itt sikerülni szokott, néhány év alatt szinte megfeleződött a növény termőterülete a vármegyében. Az itteni gazdák inkább cirokkal és szójával próbálkoznak. A mérleg másik serpenyőjében ugyanakkor ott van, hogy csökkent a nitrogén ára, rendelkezésre állnak a magas termőképességű, gyors fejlődésű, nem pergő hibridek, és a vetésforgó kívánja a repcét. A szaktanácsadó szerint az idei aratás után újabb gazdaságok fognak kiszelektálódni a növény termeléséből, és csak a 4 tonnás termést megcélzó réteg marad fenn a rostán.
Piaci kilátások
E cikk írásakor, május közepén 484 eurót (188 ezer Ft/t) ér Párizsban egy tonna augusztusi szállítású repce. Március óta az új termést kisebb-nagyobb megtorpanásokkal egyre feljebb értékeli a piac.
A folyamat hátterében a következő okok állnak:
– A biodízel iránt növekszik az igény (ebben a cikkben írtuk le, miért: A repce esélyei magyar földön: most és 2030 után; 2023. júniusi lapszám).
– Az európai termés nagyjából az ötéves átlag környékén lesz, ami a tavalyi évhez képest közel 2 millió tonnás veszteség. – Növekszik az alternatív növényi olajok ára, mivel Indonézia pálmaolajgyártása csökken, és Brazíliában romlottak a szója terméskilátásai.
– Ausztráliából idén 25-30 százalékkal kevesebb repce indulhatott el exportra. Az ausztrál repce legnagyobb vásárlója Németország, a harmadik legnagyobb pedig (Japán után) Franciaország.
– A novemberi szállítású kanola most 687 kanadai dollárt ér, ilyen árszinten esélye sem lesz eljutni Európába.
– A tavalyi ukrán repce májusra gyakorlatilag elfogyott. Az idei termés hasonló lehet a tavalyihoz (4 millió tonna), de egy fillérrel sem lehet olcsóbban hozzájutni, mint az európai repcékhez.
Mindent egybevetve nincsenek olcsó, könnyen hozzáférhető alternatívái az európai repcének – per pillanat. De amint a grafikon is mutatja, ahogy haladunk előre az időben, a helyzet változhat. Nem érdemes mindent egy lapra – az aratáskori értékesítésre – feltenni.
Szerző: Gönczi Krisztina
