Az OECD arra figyelmeztet, hogy Spanyolországban az egyik legalacsonyabb a vízhasználati díj Európában, ami nem tükrözi az ország vízhiányos állapotát. A gazdálkodók azt állítják, hogy a vízdíjak emelését nem tudnák kigazdálkodni. Elemzők szerint is előbb az alapvető hiányosságokat kellene megszüntetni az ország vízellátásában.
Nagyon olcsó a kincset érő víz
Spanyolországban olcsón lehet hozzáférni a vízkészletekhez, aminek történelmi oka van, és nehéz változtatni raja. Az alacsony számlák azonban nem ösztönzik a termelést az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra – vélekedik a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD).
„Az éghajlatváltozás aszállyal és a termőföldek kiterjedtebb öntözésével jár, ami hatással van a víz elérhetőségére és minőségére. Ezért javítani kell a vízfelhasználás hatékonyságát. Ezt ösztönzi, ha a víz ára tükrözi, mennyire szűkös és értékes erőforrásról van szó” – áll az OECD-jelentésben. A spanyolországi városi vízdíj – ami magában foglalja a háztartási és ipari felhasználást is – 45%-kal alacsonyabb az európai átlagárnál annak ellenére, hogy vízkészletét tekintve az egyik leginkább szűkölködő tagállamról beszélünk.
A dokumentum arra is rámutat, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által gyűjtött adatok szerint Spanyolországban a legmagasabb a nitrátkoncentráció az ivóvízben Németország után. Az adatok romló tendenciát mutatnak. Luxemburg, Portugália, Belgium és Hollandia tartoznak még renitens tagállamok közé, közülük csak Luxemburg tudott érdemi javulást felmutatni.
Már az is eredmény lenne, ha a jelenlegi rendszer működképesebb lenne
Spanyolországban a mintegy 14 millió hektárnyi szántóterületből 3,5 millió hektár öntözött, azaz minden negyedik hektár. A spanyol vízfelhasználás 70-80%-a mezőgazdasági öntözésre megy el. A gazdák azonban élesen ellenzik a vízdíjak emelését. Szerintük nem megoldás a tenger sótalanítása sem, mert ez a drága folyamat nem eredményez édesvízminőséget. A gazdálkodók szerint golfpályát lehet ugyan öntözni vele, de paradicsomot nem. Inkább a víz újrahasznosítását, a benne lévő nitritek és nitrátok kiaknázását kellene megoldani egy körforgásos gazdálkodás keretében. A termelők ezt pártolnák a vízdíjak emelése helyett.
Egymillióra becsülik az illegális kutak számát az országban, de nincs az a kormányzat, amelyiknek bátorsága lenne fellépni ezek ellen. A városi vízvezeték-rendszerekben is 20-25%-osra becsülhető a vízvesztés aránya. Az elemzők szerint első lépésben a meglévő rendszerek takarékosabbá tételével és a jogszabályok betartatásával lehetne javítani a spanyol vízfogyasztáson. Ez olcsóbb lenne, mint a tengervíz sótalanítása, és politikailag kevésbé kockázatos, mint a vízdíj emelése olyan körülmények között, amikor egyes időszakokban vizet sem tud biztosítani a kormányzat.
Lásd kapcsolódó írásainkat:
Egyre több pénzből egyre kevesebbet termelnek a spanyolok
Fogy a víz a hegyekben, tengerből isznak a spanyol növények
