Két kérdés teszünk fel ezer helyett – összegzi a termőföldek talajminőségével, a talajélettel, a tápanyag-szolgáltató képességgel összefüggő tapasztalatait dr. Dobos Endre.
AMagyar Talajtani Társaság (MTT) elnöke, egyetemi tanára úgy véli, mind a támogatásokat, mind a földbérleti viszonyokat feltételekhez kell kötni, és markáns oktatási-ismeretterjesztési programokat kell végigvinni annak érdekében, hogy elkerüljük a legrosszabbat: a már így is súlyosan rossz állapotú hazai termőföldek további leromlását.
Teljesítményfüggő támogatási rendszer kell
– Az Agro-ökológiai Programtól (AÖP) sokan azt várják, hogy ettől egyrészt közvetlenül, rövid távon már javul a termőtalajok állapota, másrészt, közvetetten, a szemléletformálásban is, azaz hosszú távon rögzít talajjavító, regeneratív gyakorlatokat. Osztja ezt az optimizmust?
– Mint minden, ez is összetett. Az óriási és fontos eredmény, hogy az Európai Unió ilyen egyértelműen kinyilvánítja a termőtalajok állapotának fontosságát; hogy ilyen erősen megfogalmazódik a talajvédelem. Az EU-ban persze már sokkal régebben odafigyelnek, mert tudják, hogy az intenzív gazdálkodás olyan, mint a rák, titokban rombol. Európában a termőtalajok 60–70, a magyar szántóföldek csaknem 100, de legalább 90 százaléka érintett a degradációban, a túlművelés okozta leromlásban akár szerkezeti, akár biológiai értelemben. Az tehát, hogy egy ilyen nagyszabású támogatási program ilyen kiemelten kezeli a talajóvó gazdálkodást, mindenképpen nagy eredmény. Rávilágít, hogy a támogatásokat nem alanyi jogon kellene adni, hanem valamilyen teljesítménykritérium alapján: azért kapsz támogatást, ha például a talajaid romlását megállító vagy javítását célzó programokat viszel végig.
– Közben máris hallani, hogyan lehet kijátszani vagy „csak” a támogatási 2 pontért tessék-lássék módon elintézni az AÖP szellemében foglaltakat. Azt akarom kérdezni ezzel: elég önmagában a támogatási rendszerbe érdekeltséget bevezetni?
– Természetesen nem, éppen az említett okból nem elég: ha a program mögött nincs oktatás, tudásterjesztés, vagyis a szelleme nem érvényesül, akkor idővel a legjobb támogatási módszer is elveszíti a pozitív hatását. Minden gazdaságban, ahol értik és követik a talajjavító, regeneratív művelés lényegét, ott látványosak a pozitív eredmények. Sőt, akiket sikerül elérnünk, például a Talajtani Társasággal, azoknál is kialakul az igény, az akarat, hogy változtassanak, jobban odafigyeljenek. És akkor látni fogja a szomszéd gazdatársa, és talán rá is hatással lesz.
– Neuralgikus pontként az osztatlan és bérelt földek még mindig elég nagy aránya idehaza nem teszi semmissé a talajjavítás hosszú távú céljait? A növénytermesztés üzlet, és a gazdák nem fognak éveken át a nyereségükből a talajra költeni, ha az nem teljesen és „örökre” az övék.
– Igen, a rendszer sok sebből vérzik, sok a probléma és a részben jogos, építő kritika, de most fontos azt látni, hogy úttörő elemek jelentek meg, amik évről évre javítják majd a rendszer egészét. Fontos pozitívum az is, hogy az EU és a magyar állam is próbálja bevonni a tudományos, egyetemi és szakértői szervezeteket is a jogalkotásba, egyenlőre kisebb-nagyobb sikerrel és ad hoc módon, de reméljük ennek is kialakul az eszközrendszere. Ha ehhez hozzájön, hogy a gazdákat, mondjuk a földtulajdonosokat is bevonják, akkor tovább erősödhet ez a folyamat. Akár elő is írhatja a földtulajdonos a bérlőnek, hogy köteles ilyen és ilyen irányban ilyen és ilyen javulást megvalósítani a bérelt földön. Vagy köteles iksz talajjavító technológiát, készítményt alkalmazni.
– Mérhető lesz ez?
– Az AÖP kapcsán is felmerül ez a kérdés. Igen, kell hatékony ellenőrzési módszer, hogy valóban javul-e a talaj akár a támogatási program, akár egy említett elméleti példa esetén. Nem lesz elég, ami ma van, hogy hozomra jön a támogatás: kellenek kritériumok, kell monitoring, és kellenek következmények ott, ahol mindennek ellenére tovább folyik a talajrontó művelés. Egyszerűen tudomásul kell venni végre, hogy aki elmulasztja a talajóvó, regeneratív művelést alkalmazni, az – ha saját földje van, akkor – önmagának vagy a földtulajdonosnak, de emellett a nemzetnek és az egész emberiségnek is kárt okoz.
Független forrásokra is szükség van
– A nagyon látványos talajszelvény-bemutatókon rendre lelkes szakértőket látni – láttam például olyat, aki nemcsak megszagoltatta, hanem meg is kóstoltatta a szelvényből kikapart mintát a jelenlévő gazdákkal! Akik ott vannak, azokon látszik is, hogy éberen figyelnek, nyilván értik, megszívlelik, amit látnak, de ők nyilván eleve azok közül kerülnek ki, akik nem a nulláról indulnak. Mi lesz azokkal, akik el se mennek?
– Valóban nagyon sok pozitív visszajelzés van a talajszelvény-bemutatókról, de az is igaz, hogy oda nyilván olyanok jönnek elsősorban, akik már talajérzékeny szemléletűek. De mindig vannak új arcok, mindig jönnek új érdeklődők, újabban már a határokon túlról is – ezért is jó, hogy az MTT-n kívül egy csomó kisebb-nagyobb hazai cég is egyre több ilyet szervez. Azt se bánom, hogy közben a saját gépeiket, termékeiket is promózzák, mert egyrészt sok jó készítmény, gépi megoldás van, másrészt a cél mindenáron az, hogy minél szélesebb körben terjedjen ez a tudás. És amikor azt látom, hogy mondjuk, az AXIÁL videóját 65 ezren – ami a támogatási kérelmet benyújtó 180 ezer gazdaság harmada – osztják meg, vagy amikor látom, hogy az internetes kommentelők egymásnak segítő, tájékoztató kommenteket sokaságát írják, küldik, akkor látom, hogy terjed is.
– Sokszor elhangzik viszont panaszként, hogy olyan új ez az irány – vagyis a regeneratív talajművelés –, hogy még a szakértői közlések is ellentmondóak néha. Eleve nehéz a gazdáknak az átállás, mert új gépeket, eszközöket kell venni, ráadásul sokkal többet kell gondolkodni, mint eddig: milyen takarónövényt hová és mikor, mi legyen utána, mi legyen a kártevőkkel, milyen készítmény a jó, mi az átverés, satöbbi.
– Bizony, a regeneratív gazdálkodás nem csak eszközökön múlik. És sokszor a szakértők sem tudhatnak mindent, különösen akkor, ha ők egy márka, egy termék képviseletében utaznak. Egyrészt akkor nem érdekeltek a független, érdekmentes tájékoztatásban, másrészt nyilván elsősorban a saját terméküket ismerik, mást nem annyira. Az igazán megbízható, objektív szakmai információ a független, tudományos, szakmai alapon nyilatkozó szakemberektől várható, amit a gazdák sokkal könnyebben elfogadnak.
– A vetőmagágazat is pár éve átfogó, új tankönyvnek is felfogható szakkönyvet adott ki a szektor minden vetületével. A regeneratív talajosoknak áll a rendelkezésére friss egyetemi jegyzet, szakkönyv?
– Igazi, didaktikus tananyag elsősorban elméleti téren van, ami a gyakorlatot vagy például a különféle termőterületek sajátosságainak ismeretét illeti, abban hiány van. Van sok, talán néha túl sok videó, szöveg az interneten, de az internet nyilván nem célirányos, szisztematikusan gyűjtött és rendszerezett tudás, és nem is mindig szakszerű. Azt szoktam mondani, hogy a mezőgazdaság voltaképpen alkalmazott ökológia – innen máris érthető, miért olyan bonyolult: ha beavatkozol egy sokszorosan összetett rendszerbe, annak számos váratlan, akár kedvezőtlen hatása is lesz. Nagy hiányosság, hogy a mezőgazdasági rendszerekben, különösen a növénytermesztés során a talajt érintő gyakorlatban két kérdést teszünk csak fel ezer helyett.
– Mint a hanyag orvos, aki meg se nézi a beteget, és minden köhögésre kapásból ugyanazt az antibiotikumot írja fel, átfogó vizsgálat helyett.
– Igen, ebben is szakterületekre, specialistákra darabolódik a tudás, és nem az egészre mint rendszerre tekintünk, amikor beavatkozunk, hanem csak egy-egy részterületre. Ennek a következménye az, hogy a rendszer önfenntartó képességei sérülnek. Ha például csak azt vesszük, hogy kell nitrogén a talajba, és éveken át mázsaszám öntjük bele a műtrágyát, akkor lehet, hogy egy problémát megoldunk, de okozunk vele egy csomó más problémát. Ezeket a váratlan problémákat aztán újabb és újabb, nagy energiabevitelű „megoldásokkal” igyekszünk elhárítani, de a rendszer mind jobban meginog, és csak további beavatkozásokkal lesz képes úgy, ahogy működni… Egykor például az ország területének egyharmadán volt valamilyen víz- vagy páraforrás. Ma szinte mindenütt kultúrsivatag van. Hogyan is várhatunk esőt, légköri párát…?
Gyors a romlás, nem mehet így tovább
– Mi lesz 10-15 év múlva, ha nem következik be tényleg érdemi fordulat, és mindez így megy tovább?
– Nem mehet így tovább. Elképzelhető olyan forgatókönyv, hogy ez megy tovább, de ha nem történik fordulat, akkor a hazai termőföldek zöme alkalmatlan lesz a mezőgazdasági művelésre. Vagy olyan energiabevitellel lesz csak „alkalmas”, hogy nem lesz gazdaságos. Ha ránézünk a földekre, különösen a dombságokon, de most már az Alföldön is egyre több helyen, a tarka felszín, a színes táblák azt jelzik, hogy a talajaink 30-50 százalékot veszítettek a termőrétegből. És ez nem évszázadok alatt ment végbe, hanem az utóbbi 40–60 évben! Nagyon gyors a degradáció, az erózió, a szerkezeti romlás vagy a tápanyag-szolgáltató képesség csökkenése. Sok táblán, ahol pár évtizede még, mondjuk, erdő volt, most már olyan nagy a sókoncentrátum, olyan sok a feleslegesen kijuttatott, nem hasznosult inputanyag, hogy a sóérzékeny növények már meg sem élnek benne. Ezért kell nyomást kifejteni a változás érdekében, és ezért jó, hogy az EU és a magyar állam is ebbe az irányba tart.
– De akkor még mindig ott lesz a kérdés, hogy a gazdaságokat ki fogja „kárpótolni” azért, hogy a lágyabb agrotechnológiáért, a talaj- és környezetvédelemért lemondanak a termés egy részéről? Ki fogja velük elfogadtatni, hogy ne használjanak hatalmas gépeket, amikre szinte öntik a pályázati pénzt vagy a hiteleket?
– Sajnos nemcsak a gépi vonalon van ez így, az egész korszellem azt diktálja, hogy vásárolj, vásárolj… De ebben is lehet oktalanul és okosabban eljárni. Hogy csak egy példát mondjak, ha a művelőeszközök szélességét harmonizálják, akkor nem kell külön művelőutakat kialakítani. Vagy például vannak olyan takarónövények, amik erős gyökérrel javíthatják a rossz szerkezetű talaj állapotát. Lehet csökkenteni a menetszámot. Szóval, nem konkrétan a gép vagy a műtrágya a probléma, hanem az okszerűség és a talajtani ismeretek hiánya. Nem gyors, nem azonnali folyamat ez. Nem könnyű lejönni a rövid távú piaci szemléletről, vagy leváltani az évtizedes rutinokat. A fordulathoz fontos lesz az is, hogy létrejöjjön egy olyan szakértői-szaktanácsadói hálózat, szolgáltatás, ami magáncéges érdek nélkül, kizárólag a tudományos objektivitás elveinek megfelelően teszi hozzáférhetővé a tudást a gazdáknak.
Tiszta forrásból
– A talajtani társaság ebben hol kaphat szerepet?
– Nemrég beírtam az internetes keresőbe a társaság nevének a rövidítését: az ’MTT’-re elsőként persze a Magyar Tüdőgyógyász Társaságot adta ki. Az is fontos, de a létezésünk alapja mégiscsak a termőföld, a talaj – ennek kellene a legfontosabbnak lennie. Tehát az EU-s és állami szereplők mellett fontos az akadémiai és egyetemi szféra szerepvállalása, aztán az olyan civil szakmai szervezeteké, mint a miénk. És végül a legfontosabb, hogy a gazdák maguk is csatlakozzanak például a Magyar Talajtani Társasághoz! Aki része a társaságnak, jár a programjainkra, kapja-hallgatja a szakmai anyagainkat, annál mindig születik pozitív eredmény.
– Különösen úgy, hogy a magyar termőterületek nagyon sokfélék.
– Részben ezért, részben azért, mert jogosak a szakmai ismeretek iránti igények: hogyan történjen az átállás például csökkentett forgatásos vagy forgatásmentes művelésre, milyen területen, milyen növénynél milyen technológia a legjobb és a többi. Az MTT „tiszta forrás”, képes felvértezni a gazdákat az önvédelemre, és egyben olyan ernyőszervezet, amely alkalmas a gazdaságok és a talajok érdekeinek a képviseletére.
