Hazánkban jövedelmezőbb üzletnek tűnik a meggy, mint a cseresznye termesztése, holott érdemes bízni az utóbbiban is. A kettő azonban egészen más technológiai környezetet igényel, amit az idei esős időjárás is bizonyított. Gerendáson jártunk.
„Még nem annyira haladós a szedés, de hamarosan jönnek szaporább sorok. Már nem maradunk sokáig, 3-kor végzünk” – mondja egy jókedvű asszony, aki vélhetően a nyugdíját egészíti ki cseresznyeszedéssel. Hajnali 5-kor kezdődött a munka, az emberek takarékos mozdulatokkal szedegetik az első piros gyümölcsöket, órabérben vannak fizetve. Június 6-át írunk. Hamarosan berobban a főszezon a cseresznyéskertben, de ahogy vége az iskolának, jönnek a diákok is szedésre. „Szeretem a fiatalokat, mindig vannak köztük motiváltak, akik főiskolára, használt autóra vagy nyaralásra gyűjtenek. Itt naponta megkereshetnek 15 ezret, és néhány hét alatt szép pénz kalapálhatnak össze” – mondja Pusztai József a Medifruct Kft. ügyvezetője és legnagyobb termelő tagja, a Csorvási Gyümölcs Kft. tulajdonosa. A 72 éves szakemberen látszik, hogy szerelem számára ez a munka, akkor is itt lenne, ha hat lóval tartanák vissza.
Egy hónapra széthúzva
Az első nagy esők után érkezem, de a 26 hektárnyi cseresznyéből 10-et már fólia véd, nyoma sincs rajtuk a gyümölcsrepesztő zuhénak. A terv az, hogy még idén újabb 10 hektár fölé összecsévélhető esővédő fóliát húznak. Emiatt gyenge növekedésű alanyra oltott csemetéket ültettek, szűk térállásban, karcsú koronaformával, ez persze a szedést is könnyíti. A legidősebb fák 12, a legfiatalabbak csak 6 évesek. Számos fajtával dolgoznak, ami egy nagyjából négyhetes szedési időszakot tesz lehetővé. Nemesnyik István, a Csorvási Gyümölcs másik tulajdonosa és a kert szakmai vezetője csak néhányat emel ki a most érőkből: Sweet Aryana, Nimba. „A magyar fajták közül csak a Carment őriztük meg, a többi nem felelt meg a piaci igényeknek. A vevőink körében első szempont a méret, nekünk pedig a fagytűrés lett a legfontosabb elvárás. A repedést a termelés fólia alá vitelével ki lehet védeni, a fagykárt PB-gázos FrostGuard gépekkel igyekszünk mérsékelni, de fagyvédelmi szélgép beszerzése is tervbe van véve” –magyaráz.
Mi tagadás, rengeteg fejleszteni való akad a Csorvási Gyümölcs Kft.-ben, miután két évvel ezelőtt a két meghatározó tag úgy döntött, hogy kiválik a Hunapfel Kft.-ből, és a magával hozott 70 hektárnyi meggyre, cseresznyére és némi szilvára fókuszál. A harmadik tag Kelemen Péter, aki nyakig belemerült a szedés-értékesítés rajtjába. További 12 tag lazán csatlakozott hozzájuk: termelési kérdésekben szakmai klubként működnek, az értékesítést viszont teljes egészében a Medifructra bízzák. Az első lengyel kisteherautók éppen most futnak be. A friss cseresznyéért házhoz jön a vevő. A magyar piacot is egyetlen gyümölcskereskedő partner közreműködésével szolgálják ki, illetve a nagybanin értékesül a gyümölcs. A termés nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a kül- és a belföld között.
Élőmunka-takarékos fejlesztések
„Ha marad a tavalyi ezer forintos cseresznye- és az egyeurós meggyár, akkor idén nem lesz olyan rózsás a helyzetünk. Ma mindenképpen kevesebbet ér ez a pénz, főként forintban. Csak az árfolyamon 15 százalékot veszítünk. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a hatékonyabb üzemek közé tartozunk, boldogulni fogunk” – bizakodik Pusztai József. Tavaly nyár végére már összejött annyi pénz a gyümölcsökből, hogy elkészülhetett az irodaház, megvettek két fagyvédelmi gépet, egy használt, lengyel meggyrázót, két traktort, 10 hektár cseresznye fölé fóliát húztak, csak hogy a fontosabbakat említsük. Idén már telepíteni is kellene, de egy hektár beültetése 30 millió forintba kerül, igaz, a fele támogatásból elszámolható.
„Az esővédő fólia a kertészeti korszerűsítés keretében került fel. Benne vagyunk az agrár-környezetgazdálkodásban, kapunk termeléshez kötött, intenzív gyümölcsös támogatást, a TÉSZ-en belül is élünk a lehetőségekkel. Az alkalmazottaink szorgalmasak, a talajaink abszolút jók, van elég öntözővizünk is két rétegből. A talajvíz ugyan vasas, a rétegvíz pedig sós, de a kettő összekeverve öntözhető minőséget ad. A munkaerő miatt nem kell nagyon siránkoznunk. A cseresznye az első kényelmesen szedhető gyümölcs, ami a térségben jó alkalmi munkát ad. Tavaly 80-an szedték a csúcson, de szeretnénk 40 főre leszorítani az emberigényt” – sorolja Nemesnyik István. Ezt leginkább a gyümölcspaletta fokozatos eltolásával lehet megoldani. Míg most 26 hektárt fed a cseri, a jövőben valószínűleg csak 20-at fog. A géppel rázható meggyel és a haladósan szedhető, illetve rázható szilvával 30-40 ember munkáját takaríthatnák meg a nyári időszakban.
Legyen meg a 6-7 tonna!
Semmi bajuk a cseresznye jövedelmezőségével, de úgy látják, legkésőbb 10 év múlva elfogy a hadra fogható munkaerő Magyarországon. Ez pedig nem konzervipari gyümölcs, nem lehet lerázni a fákról. „Ha ezer forintos kilónkénti árral számolunk, akkor 6-7 millió forint bevételt hozhat egy hektár cseresznye. Egymilliót elvisz a szedés, megint egy-másfelet a termelés többi költsége, kettőt a telepítés amortizációja, egyszóval 4 tonnás termés alatt bajban van a gazdaság” – sorolja Pusztai József. Az országos termésátlag az utóbbi néhány évben a hármat sem érte el, de a fagyos évek előtt még 4,5 tonna körül mozgott. Bizonyára ez és a kertészet-korszerűsítési pályázat alapozta meg a termelési kedvet, hiszen 2020-ban egyik évről a másikra 500 hektárnyi új cseresznyés jelent meg az országban. Az árak is ekkortól emelkedtek nagyon biztatóan. Mára bő 3000 hektárt foglal el ez a gyümölcs, és akinek jó minőségű áruja van, annak nincs oka az aggodalomra.
Az esővédő fólia ezeknél a nagy szemű cseresznyéknél létkérdés, az anyaguk állítólag 10 évet is kibír. A seregély nem szeret mélyen berepülni alá, inkább csak a szélekről csipeget. A gombás fertőzések szempontjából előnyös a száraz levélzet, egyes rovaroknak azonban kedvezhet az új mikroklíma – újságolja Nemesnyik István. Tavaly a poloskákkal, ormányosokkal, molyokkal és atkákkal is nehezebb volt a dolguk, bár nehéz eldönteni, hogy a száraz, meleg évjárat, a fólia alatti mikrokörnyezet vagy az alkalmazható szerválaszték volt-e a ludas. A cseresznyelégy és a levéltetű nem szerepel az elsőszámú közellenségek között, ellenük vannak még hatékony és olcsó hatóanyagok. A szakember a pettyesszárnyú muslicát (Drosophila suzukii) mint a jövő lehetséges nagy ellenfelét említi, valamint az aknázómolyokat, amelyekre még nem talált költséghatékony megoldást. „Méhekre is családonként több ezer forintot költünk. Tavaly 400 család méh érkezett hat méhésszel, emellett poszméheket is rendelünk Hollandiából, mivel ezek 5-6 fokban is repülnek. Az utóbbi években nagy szükség volt rájuk” – mondja a szakember.
A mennyiség sem minden
Mivel a gerendási cseresznyéskert az „újrakezdők” közé tartozik, még rengeteg feladat áll előtte. Az említett újabb 10 hektárnyi fóliatakaráson túl tervben van egy további rázógép beszerzése, egy fagyvédelmi szélgép, egy permetező, és szeretnék, ha a műtrágya tárolására is rendelkeznének raktárral. Fontos lenne elérni, hogy a kutak vizébe ne kézi erővel keverjék be a kiegészítő tápanyagot, hanem azt automata adagolja. Tervben van a csepegtető rendszer távolabb helyezése a fatörzsektől, hogy a gyökérzónát jobban szétterítsék, ami megmutatkozna a hozamokban, és előbb-utóbb szükség lesz egy újabb fúrt kútra is. A három szedőplatform elég lehet, de a hűtőház hiánya időnként fájó. Az ugyanis az anyacégnél maradt. Jelenleg a jó partneri kapcsolatok, a profi szedésszervezés, a 6–14 órás út után is stabil minőség garantálja azt, hogy a délelőtt leszedett gyümölcs másnap már egy osztrák, cseh, szlovák vagy lengyel áruház hűtőraktárából kerül ki a pultokra. Szükség esetén még három évig jutányos áron igénybe tudnak venni egy hűtőházat, ennyi idejük van kigondolni a „hogyan tovább”-ot. Ha belevágnak az építésébe, akkor a beruházást össze kellene kapcsolni a napelempark bővítésével, a megnövekedett energiaigény miatt. Egyszóval hosszú a sor.
Nem lenne egyszerűbb itthoni vevőknek, gyáraknak eladni a termést, legalább a lerázott meggyet? – vetődik fel a kérdés. Pusztai József a kapacitáskihasználtságra vezeti vissza, miért nem képes a hazai feldolgozóipar megfizetni a cég 350-360 tonnás meggymennyiségét. „Míg egy nagy német gyár megteheti, hogy a szerbektől a lengyelekig felvásárolja az éppen érő meggyet, és két hónapon át üzemel, addig ezt a magyar konzervipar nem képes megfinanszírozni. Így viszont egy hónapja marad, hogy a lehető legolcsóbb árut a legnagyobb mennyiségben összeszedje a magyar termelőktől. Az pedig olyan is…” A maga részéről csak annak látja értelmét, ha a minőség mellett teszi le a garast. A cseresznye is jó pálinkának, de félig rothadtan annak sem. Ki-ki maga gondolkodjon el, mennyire jó üzlet 300 forintért cefrének eladni a termést…
Gönczi Krisztina
