Hazánkban – a 2022. évet bezáróan – elmondható, hogy az őszi káposztarepce az elmúlt 15 évben, egy-két évet kivéve, 200 000 hektár fölötti termőterülettel rendelkezett, sőt az utóbbi néhány évben inkább a 300 000 hektár környékén alakult ez a szám. De miért is fontos ez a statisztika: ebből azt tudjuk megállapítani, hogy vetésszerkezetünkben jelentős szerepet tölt be, egyre több termelő, illetve az eddigi repcét termesztők jó része növekvő területtel vesz részt a termesztésében.
Mindez érthető, hiszen mint olajnövény, számos felhasználási területe van, így gazdasági jelentősége is nagy. Termesztése során a kalászos növények gépei használhatóak, speciális eszközigénye minimális. Sikeréhez még egy fontos tényező hozzájárul: az őszi kalászos növények nagyon jó előveteménye, elszegényedő vetésszerkezetünkbe jól beilleszthető, így szakszerűbb vetésváltást valósíthatunk meg, hiszen a három fő növényünk (őszi búza – de mondhatjuk összefoglalóan a kalászos gabonákat, kukorica, napraforgó) mellett negyedik növényként bekerülhet a gazdaságunk által termesztett növények körébe. Vetése és betakarítása is elkerüli a nagy munkacsúcsokat. Mélyen gyökerezik, karógyökerével jelentős mennyiséggel gyarapítja a talaj szervesanyag-tartalmát, illetve drénező hatása miatt lazítja a talaj szerkezetét.
A termőhely megválasztása
A termőhely megválasztásánál két fő összetevőt kell mérlegelnünk: az adott tábla fekvését, ebből következően időjárását, valamint annak talajtani jellemzőit. Jó ütemű őszi fejlődéséhez enyhe, csapadékos időjárást igényel. A terület ne legyen fagyzugos, az enyhébb telet jobban elviseli, hótakaró nélkül a –12, esetleg –14 oC-ot, hótakaróval 5–6 oC-kal hidegebbet is tűri. Talajigényére jellemző, hogy a mély termőrétegű (legalább 40–50 cm), semleges vagy ahhoz közeli kémhatású, jó tápanyag-szolgáltató képességű, jó víz- és levegőgazdálkodású talajokon fejlődik a legjobban. Kedvezőtlen számára a túlzottan kötött, ezáltal hideg, nehezen melegedő, levegőtlen talaj.
Ezek alapján a barna erdőtalajok, csernozjom, a kevésbé kötött réti talajok, a jobb minőségű réti szolonyec, homok-, öntéstalajok kedvezőek számára.
Biológiai alapok
Az 1990-es évek végéig a köztermesztésben a fajták voltak jelen, ezután viszont rohamosan terjedtek a hibridek, és manapság a vetésterület nagy részén ezeket vetik. Népszerűségük oka, hogy a fajtákkal szemben nagyobb termésmennyiséggel, jobb alkalmazkodóképességgel, kedvezőbb elágazódó képességgel, valamint magasabb olajtartalommal, alacsonyabb erukasav-tartalommal rendelkeznek.
Helye a vetésváltásban
A szakszerű vetésváltás megtervezése és az arra való törekvés a repcénél is nagyon fontos. Egyrészt a növényvédelem, másrészt a vetésideje miatt kell jól megválasztanunk, hogy mely növény után következzen az adott táblán. A vetésváltás az a technológiai elem, amellyel, ha jól tervezzük meg, sok pénz spórolhatunk, de – ellenkező esetben – többletköltséget is generálhatunk. Kerülnünk érdemes a közös betegség, a fehérpenész miatt a napraforgót és egyéb olyan növényeket, melyekkel közös kártevők, betegségeik vannak (pl. keresztesvirágúak – itt a zöldtrágyavetőmagkeverékre is figyelnünk kell! – vagy kertészeti növények). A legjobb, ha valamilyen kalászos gabona után kerül, mert ezek a növények növényvédelem szempontjából kedvezőek, nincs közös betegségük, kártevőjük, valamint az elővetemény betakarítását (nyár közepe) és a repce vetését (nyár vége-ősz legeleje) is jól össze lehet hangolni.
Talajművelés – talaj-előkészítés
A növény morfológiájából kiindulva, a talaj-előkészítés is sarkalatos pontja a repce technológiai fegyelmének. A termesztett hibridek mélyre ható, erőteljes gyökérzetük miatt mélyen lazult talajt, valamint az apró vetőmag következtében aprómorzsás, kertszerű, a vetés mélységéig ülepedett magágyat igényelnek. Ezeknek a feltételeknek nagyrészt nehéz eleget tenni, hiszen időjárásunkra jellemző, hogy több év átlagában a repce vetésének időszakában a legszárazabbak a körülmények, a kötöttebb, száraz talajok esetében a fentebb említett igények kielégítése nagy odafigyelést igényel.
Ilyen feltételek és igények következtében a forgatásos alapművelés nem minden esetben alkalmazandó, inkább csak akkor, ha a talaj kellő nedvességtartalmú, valamint ha nagyon indokolt (tömörödött a talaj, vagy sok a szármaradvány, szerves anyag a talaj felszínén). A legtöbb esetben lazítással kombinált művelés célravezető. A kalászos elővetemény lekerülése után minél hamarabb végezzük el a tarlóhántást, egy menetben vele a talaj zárását, a vízmegőrzés, a talaj „beéredésének” elősegítése érdekében. Augusztus elején következhet a talajlazítás, majd annak elmunkálása és a rög- és pormentes, nyirkos magágy kialakítása. Kerülnünk érdemes a túlművelést, tehát a sok menetszámmal történő talaj-előkészítést, mert porosodást okozhat, ami kedvezőtlen lesz a vetésünk, a növény csírázása szempontjából.
Tápanyagellátás – trágyázás
A repce nagy tápanyagigényű növényünk. A tápanyagellátásáról részletesen a februári számban írtunk.
Vetés
Érdemes odafigyelnünk vetésének paramétereire is, hiszen ez az az agrotechnikai elem, amelynek az elvégzésekor előforduló hibákat csak nehezen, sok idő, inputanyag és energiaráfordítással – vagy egyáltalán nem tudjuk javítani.
Több tényező is meghatározó jelentőségű:
– Az optimális vetésidő meghatározása nagyon fontos, ami nem egyszerű. A vetési szezon körülbelül egy hónap (augusztus 25. – szeptember 20.), viszont érdemesebb már nyár végén, ősz elején ezt megkezdenünk, mert minél jobban megkésünk a vetéssel, állományunk áttelelése annál inkább kockázatossá válik. A manapság tapasztalható hosszan tartó meleg ősz következtében viszont a túl korai vetés sem kedvező, az állomány ősz végi-tél eleji túlfejlődésének esélye miatt.
– A következő a sortávolság és az állománysűrűség meghatározása. Általában dupla vagy tripla gabona- vagy esetleg a 45 cm-es sortávolságra érdemes vetni, mert a gabona-sortávolság esetén nem lesz tér a növénynek az oldalelágazásait kifejleszteni, pedig – mint tudjuk – a termés nagy része itt képződik.
– Csíraszám szempontjából a mai hibridek és fajták kis vetőmagmennyiséggel vethetők, ami fajtáknál 0,5–0,6 millió csíra/hektár, míg hibrideknél ennek csupán 60–65%-át jelenti. Nagyon meghatározó jelentőségű a vetés minősége is. Kicsi magja miatt sekélyen (2–3 cm) kell vetni, egyenletes mélységtartással, hiszen az egyöntetű keléshez, kezdeti fejlődéshez ez elengedhetetlen.
Növényápolás
A növényápolási munkákkal kedvező feltételeket teremtünk az állomány kiegyensúlyozott fejlődéséhez, illetve a zavaró körülményeket, tényezőket próbáljuk mérsékelni, megszüntetni.
Öntözés
Alapvetően nem öntözzük, pedig vízigénye nagy. Azonban egy időszak kritikus lehet a megfelelő vízellátás elmaradása esetén: a csírázás-kezdeti fejlődés időszaka, amely sok esetben nagyon száraz periódusra esik, így – ha lehetőség van rá – érdemes egy kisebb (15–20 mm) adaggal megöntöznünk az állományt. A repce a száraz körülményekre talán ebben az időszakban a legérzékenyebb, mert ha a mag csírázásnak indul, és ebben a fázisban nincs elég vize, elszárad, a csíra nem lesz képes a „felszínre törni”. Ezen az állapoton tudjuk átsegíteni a csíranövényt egy kelesztő öntözéssel.
Regulátorozás
Igaz, hogy a vetőmagpiacon megtalálható mai hibridek télállósága egyre jobb, és az elmúlt néhány tél is igen enyhének számít, viszont az intenzív repcetermesztésben a regulátor használatával is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a növény könnyebben átvészelje a telet. A legkedvezőbb, ha a repcenövények a 8–12 leveles (tőlevélrózsás) állapotban várják a telet. A meleg ősz és az enyhe december viszont túlfejlettségre adhat lehetőséget, így érdemes regulátort használni, amely általában gombaölő szer. 4-6 leveles korban juttathatjuk ki ezeket a szereket, amelyek lelassítják a föld feletti részek fejlődését, helyettük a gyökerek erősödnek meg, vastagszik a gyökérnyak. Az őszi kezelést akár kétszer is alkalmazhatjuk.
Intenzív repcetermesztés esetén tavasszal is érdemes regulátorozni. Ilyenkor a növények hormonháztartását befolyásoljuk, elágazások képzésére késztetjük őket. Minél több oldalhajtást fejlesztenek, annál több becőre van lehetőség minden egyes növényen. A gyökértömeg tovább erősödik, ami a tavaszi-nyár eleji fejlődésben segít, jobb tápanyag- és vízfelvevő képességű lesz az állományunk.
Mivel a regulátorként használt készítmények fungicid hatóanyagokat tartalmaznak, így a repcét az esetleges őszi, illetve a tavaszi gombafertőzésektől is megvédhetjük.
Növényvédelem
Gyomnövényei között leginkább a T1 és T2, valamint a G1 és G3 életformájú gyomok fejlődhetnek. Esetlegesen a T3 és T4 gyomok is előfordulhatnak, de ezek jól fejlődő, erőteljes repcetáblákon nem jellemzőek. Az ősszel, illetve kora tavasszal csírázó gyomok a repceállományok még fejletlen állapota miatt jelentkeznek, a nagyobb, jól fejlett állománynak már jó a gyomelnyomó képessége. Sok esetben ősszel az elővetemény miatt árvakelésű őszi kalászos is jellemző lehet. Gyomirtási technológiájára a preemergens és az őszi posztemergens eljárás említhető meg. Előbbi bemosó csapadékot igényel, mely – öntözési lehetőség hiányában – nem mindig valósul meg. Több ok miatt is inkább a posztemergens kezelések terjednek, hiszen csapadékra nincs szükség, és a kikelt gyomok összetételét, így az alkalmazható vegyszerek körét is könnyebben meg tudjuk határozni.
Kórokozói közül főként a gombás fertőzéseket kell kiemelni. Már a vetőmag csávázásával védekezhetünk a csírakori betegségek ellen, az ősszel és tavasszal fellépők ellen pedig hatékonyak a növekedésszabályzóként (regulátor) használt széles hatásspektrumú gombaölő szerek. A virágzás kezdetén – ha az időjárás is hajlamosít rá – viszont ajánlott egy fungicides kezelés. Leginkább a kártevőkre és az ellenük való védekezésre kell odafigyelnünk, az egész tenyészidőszakot felölelő, fokozott figyelemre van szükség, mert ezek okozhatják a legnagyobb veszteségeket.
A polifág talajlakó kártevők (drótférgek, áldrótférgek, pajorok) mellett meg kell említenünk a repcegyökér-ormányost, a káposztalepkét és a kis káposztalegyet is. Az őszi kártevők közül – jelentős kártételük miatt – ki kell emelnünk a nagy repcebolhát és a repcedarázs fekete színű álhernyóját. A csávázás némi védelmet jelent ellenük, de a lombkártevők megjelenése esetén az állománykezelés nem maradhat el.
A tavaszi kártevők már többen vannak, és a növény szinte minden fejlődési fázisában jelentkezik valamelyik vagy akár több is. A repceszárormányos, repcebecő-ormányos, repcebecőgubacsszúnyog, bundásbogár, levéltevek, repcefénybogár közül a legutolsót mondható a legveszélyesebbnek. Kártételével igen jelentős termésveszteséget eredményezhet. A virágok pollenjét fogyasztja, ezért már tavasszal, zöldbimbós állapot elején megjelenik, a bimbókat fúrja, ezzel a fejlődő virágokat már bimbós korban tönkreteszi. Jelenléte szinte folyamatos, így rendszeresen figyelnünk kell az állományt.
A kártevők elleni védelem igen fokozott figyelmet és fegyelmet igényel, a növényvédelmi, így a termelési költségeket is növelheti, hiszen időjárástól és az agrotechnikai elemek helyes elvégzésétől (vetésváltási szabályok betartása, harmonikus tápanyagellátás) függően ősszel akár 2 alkalommal, tavasszal pedig előfordulhat, hogy akár 5-ször is kell permetezni. Ehhez vehetjük még hozzá a gyomirtást, a gombaölős kezeléseket és a regulátorozást is.
Betakarítás
Végül, de nem utolsósorban a betakarítás művelete is odafigyelést igényel. Egyik probléma, hogy a növények elhúzódó virágzása miatt a becők érése nem egyszerre történik, valamint felpattanásuk miatt a repcemag pergésre hajlamos. Az előbbire megoldást jelent a deszikkálás (állományszárítás), ami – visszautalva a növényvédelmi kezelésekre – még plusz egy állománypermetezésként jelentkezik az előzőek mellé.
A pergési veszteség csökkentése érdekében a deszikkálószerrel együtt vagy esetleg külön menetben becőragasztót is érdemes kijuttatni. A betakarítási veszteség csökkentése érdekében különféle technikai megoldásokat is kell alkalmazni:
- a kombájn vágóasztalára a kipergett szemeket felfogó toldat felszerelése,
- a sűrű, összekapaszkodott állományok miatt az alsó, szárat elvágó kaszasor mellé oldalkasza/ák alkalmazása.
Mint ahogy áttekintésünkből kitűnik, a nagy termések eléréséhez, a sikeres repcetermesztéshez a növény technológiájának minden elemére külön-külön is érdemes odafigyelnünk, vagyis a technológiai fegyelem fokozottan hangsúlyozandó tényező.
SZERZŐ: DR. DÓKA LAJOS FÜLÖP, DR SZABÓ ANDRÁS • DE MÉK NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET
