A növény szája a gyökere, míg az étrendje a talajban található
A menüt mi állítjuk össze, tápanyagterv formájában, de nem gondolhatjuk, hogy az adott növény, de különösen a napraforgó csak abból él, amit mi adunk neki. A napraforgó inkább olyan, mint a legelőn tartott állatok, amelyek jórészt magukról gondoskodnak abból, amit találnak, az étrendjüket mi csak kiegészíthetjük. Ezt mindenkor szem előtt kell tartani, mert esetében a kényeztetés néha többet árt, mint gondolnánk.
De mi a teendő, ha nem akarunk költséges és ártó túlzásokba esni? Mi sem egyszerűbb, mint megismerni a napi menüjét, azt, ahová naponta jár. A legelőn ez látszólag egyszerű, de a növényeknél a talajba kell nézni, ha tudni akarjuk, miből fogyasztanak nap mint nap.
A talajvizsgálat, ha jól végezzük, és igyekszünk is hasznosítani, épp erről szól. Szerencsére egyre többen veszik alapul a kapott adatokat a kiszórandó tápanyagmennyiségek kiszámolásánál. A világban és Magyarországon is általában a 0–30 cm-es réteg kerül laborvizsgálatra, és ez, illetve a pénztárca és terményár alapján pótoljuk azt, amit hiánynak látunk. A legtöbb elemnél, főleg a vízben nem vagy rosszul oldódóknál ez megfelelő, de azért jó, ha szem előtt tartjuk, hogy a 0–30 cm-es talajréteg hektáronként legalább 4 millió kg tömegű, azaz 100-200 kg tápanyag nem sokat tud a koncentráción emelni. Azaz egy gyenge ellátottsági szinten egyszeri nagyobb adaggal sem tudunk jelentős javulást elérni. A napraforgó esetében foszforból a közepes, míg káliumból a jó ellátottságra kell törekedni.
A vízben jól oldódó nitrogén az egyik legfontosabb tápelem a napraforgó számára, ez azonban még óvatosabban kezelendő, hiszen a növény igénye hónapról-hónapra változik. E tekintetben az 5 éves talajvizsgálati adatokból legfeljebb a humusz % vehető figyelembe. A szerves anyagból folyamatosan képződhet, miközben bomlik is, a növények felveszik, és a csapadékkal is mosódhat lefelé. Ezért a mérésénél fontos, hogy mikor és honnan mintázunk és mérünk.
Az úgynevezett ásványi nitrogén meghatározást, ha az igényt akarjuk kiszámítani, legjobb a már 5 oC alá hűlt talajból végezni, amikor a mineralizáció minimalizálódik, és legalább 0–90 cm mélységig. A 2-3 hónapos napraforgó gyökérzete, lásd 1. ábra, már lent jár, miközben a nitrogén felvétele még nem érte el az 50%-ot.
A 2. ábra kiválóan mutatja a napraforgó nitrogénfelvételi dinamikáját.
A 2022-es évben az ország számos részén végeztünk talajvizsgálatokat a 6 tonna programunk keretében, és láttuk, van mit keresni a mélyben. A korábbi alacsony termések gyengén hasznosították a kiszórt, és az év közben képződött nitrit-, nitrátmennyiségeket, és azok a kevés csapadék miatt, még ha lassan is, de lefelé mozdultak. A 3. ábrán láthatjuk, hogy van mit keresni a talajban, és azt bele is kell kalkulálni az ellátottság számolásába. Kivéve persze, ha a gyökérzetnek útját állja egy eketalp vagy magas sótartalom a mélyben.
A túlzott nitrogénellátottság – különösen, ha az a felső rétegben jelentkezik – csökkenti a napraforgó alkalmazkodóképességét. A gyökérzete fent marad, kisebb talajtérfogatot hasznosít, így a nyári forróságnak, alkalmi vízhiánynak jobban kitettebbé válik. Eközben más elemekhez sem jut hozzá, miközben fogékonyabbá válhat egyes betegségekre is. A talajok felmelegedéséig érdemes mélyebbre nézni a talajainkba, hogy a napraforgónk megkapja azt, ami kell a jó terméshez, de közben ne pazaroljunk feleslegesen. A hiányzó mennyiséget sem érdemes a tő mellé tenni, hiszen a gyökérzete rövid idő alatt jelentős távolságra jut el, miközben a kezdeti nitrogénigénye még nem jelentős.
A mikro- és mezoelemek fontossága
A mikroelemek, mint nevük is jelzi, kis mennyiségben szükségesek a növények számára, de fontosságuk vitán felüli. Olyanok ezek a növényeknek, mint számunkra a vitaminok, kevés kell, de ha nincs elég, akkor gondjaink támadnak. Az igény fajspecifikus, a példa okán egyes mezoelemekből, pl. kálcium vagy magnézium, a napraforgónak többre van igénye, mint a klasszikus makroelemből, a foszforból.
A nagy kultúrák, mint a kalászosok vagy a kukorica, jól feltérképezettek e tekintetben, eközben a napraforgó ezen elemigényeiről kevesebb az információ. A pótlásuk leggyakrabban levélen, lombtrágyákkal történik, amennyiben hiánytüneteket észlelünk, vagy éppen rutinszerűen, a korábbi tapasztalatok szerint. Az általános gyakorlat szerint a kalászosoknak rézre, a kukoricának cinkre, míg az olajos növényeknek bórra van inkább szükségük. Amennyiben tüneteket látunk, és akkor pótolunk, ez már közel sem lesz olyan hatékony, mintha preventíven adnánk ki. A talajvizsgálatok adatai jó alapot biztosítanak, hogy elkerüljük a hiánytünetek megjelenését, amelyek már termésveszteséget is okozhatnak. A talajok ellátottsági szintjének megismeréséhez sok információt találunk az internetes anyagokban.A pótlást pedig abból kell biztosítani, amiből gyenge az ellátottsági szint. A Syngenta Argentínában komoly hátteret biztosít a termesztők számára, amelyet érdemes itthon is hasznosítani (1. táblázat).
Az értékeket könnyebb megítélni, ha a már jól ismert kukoricához hasonlítjuk (2. táblázat).
A kivont % is hasznos információ, mert az a mennyiség a magba kerül, és elvisszük a tábláról, míg a többi növényi részben maradót visszaforgatjuk a talajba.
Amennyiben valamely elemből talajvizsgálati adatok szerint gyenge az ellátottsági szintünk, azt érdemes starter műtrágyákkal pótolni, hogy ne is jelenjenek meg látható vagy látens hiánytünetek, mert az esetben már termésveszteséggel is számolhatunk.
Szerző:
Szeleczki Attila
Fejlesztőmérnök
Syngenta Kft.
