Az ágaprító és ágdaráló gépeknek számtalan típusa nemcsak árban és teljesítményben, hanem méretben, erőforrásban, kinézetben, alapvető funkcióban is eltér egymástól. Ezért jó néhány tényezőt számba kell venni annak érdekében, hogy a gazdaságunk számára a legoptimálisabb eszközt megtaláljuk.
Ágaprító vagy ágdaráló?
Az ágaprító és az ágdaráló hasonlónak tűnik, de a felhasználási területeik kissé eltérőek. Bár sokan hajlamosak összekeverni ezt a kettőt, a faanyag forgácsolása és aprítása két teljesen különböző fogalom. A fő különbség az aprító és a daráló között az, ahogyan lebontják vagy redukálják a természetes anyagokat. Az aprítókat kifejezetten nagyobb ágak, nagyobb fadarabok és fatörzsek feldolgozására tervezték. Ezzel szemben a darálók feladata az anyag kis frakcióméretűvé történő alakítása, hogy komposztálható vagy más, további gyártásra alkalmas végtermék keletkezzen. Ezeknek a különbségeknek a megértése fontos lépés a vásárlás során. Ezek az eszközök megjelenésükben és rendeltetésükben hasonlóak, és könnyen összetéveszthetők.
A helyben történő hulladékfeldolgozás előnyei az égetéssel és az elszállítással szemben
Többek számára az égetés jelentené a kézenfekvő megoldást a keletkezett hulladékok eltüntetésére. Ez egyrészt meglehetősen környezetszennyező megoldás, másrészt ennek a Kormány is gátat szabott, ugyanis a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény és a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosításáról szóló 2020. évi LI. törvény 7. § (2) bekezdése 2021. január 01-től hatályon kívül helyezte a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 48. § (4) bekezdés b) pontját.
A levágott ágak, szőlőnyesedék stb. elszállítása költséggel jár. A hulladékproblémát az előbb említett nehézségek ellenére mégis meg kell oldani. Itt jöhet képbe egy ágaprító vagy ágdaráló gép. Ezek segítségével könnyebben kezelhető és jól hasznosítható anyagot lehet létrehozni a hulladékból. Lehet belőle például komposztalapanyag vagy fűtőanyag.
Többféle erőforrás
Az ágaprító és ágdaráló gépek vonatkozásában, az erőforrás tekintetében két típusról beszélhetünk. Ezek közül az egyik az, amikor az eszközt saját motor (ami lehet benzines, dízel vagy elektromos) hajtja meg. A másik típusba tartozó gépeknek nincs saját erőforrása, a meghajtást traktorok TLT-jéről kapják. A hazai kereskedőknél valamennyi típusból igen bőséges a kínálat. A magyar piacon legalább tucatnyi kereskedő van jelen, méghozzá – a kicsitől a professzionális nagy gépekig – széles termékportfólióval.
A teljesség igénye nélkül néhány gép a hazai kínálatból:
A saját motorral rendelkező gépek között ott van az Urban SMH 110, a GTS 1300E, a Negri BIO 26,5 Le, a Zeppelin ES 1628 és a Pezzolato MF 1000 is.
A kardánhajtású gépek között szerepel pl. az Urban TR 110, a GEO ECO 021, a Pezzolato PTH 30.70 és a Remet RT630 is.
Az, hogy melyik erőforrásra szavazunk, többek között függ a munkafeladattól, a munkakörnyezettől és a gazdaság technikai adottságaitól.
Technikai megoldások
Mobilitás szempontjából két fő csoportját különböztetjük meg az aprító-/darálógépeknek. Az egyik a helyhez kötött vagy telepített, a másik pedig a mobil eszközök csoportja. Az agráriumban döntően az utóbbiak vannak elterjedve, ezért itt is ezek kapnak több figyelmet. Ezek a gépek, a kialakításukat tekintve lehetnek késes, tárcsás, dob- és kalapácsos kivitelűek is. Azt, hogy az adott gazdaságban milyen rendszerű gép a legoptimálisabb, számos tényező befolyásolja. Kiválasztáskor figyelembe kell venni többek között az alapanyag minőségét és mennyiségét, valamint azt, hogy az aprítékot mire szeretnénk felhasználni. A mobil aprítógépek egyik fontos jellemzője az úgynevezett garatméret, ugyanis ez határozza meg, hogy mekkora faág vagy fatörzs helyezhető bele. A garatméreten túl a gép teljesítményét az aprításra kerülő fa fajtája és a meghajtás típusa is behatárolja.
Fakitermeléskor gyakran felvetődő probléma, hogy mi legyen a fatuskóval. Talán sokak számára meglepően hangzik az az adat, hogy a föld feletti faanyaghoz képest hozzávetőlegesen 20-25% található a tuskóban és a vastagabb gyökerekben. Napjaink gépkínálatában már a tuskó „problémájára” is van megoldás. Az ilyen alapanyagok aprítására a lassú fordulatszámú, marótengelyes gépeket szokták javasolni. Az ilyen eszközöknek az általános jellemzője a nagyméretű adagológarat és a jelentősebb (150–600 kW) motorteljesítmény. A kereskedői kínálatban, erőforrás tekintetében belső égésű és villanymotorokat egyaránt megtalálunk.
Amennyiben a fahulladékok feldolgozásának az a célja, hogy a végtermék nagyon kis frakciójú (pl. 2–8 mm) legyen, akkor egyértelműen a kalapácsos darálók számítanak a favoritnak. Az ilyen aprítási elvű eszközökben tengelyre felfűzött, de szabadon lengő kalapácsok végzik az aprítást. A kalapácsok, amelyek igen nagy sebességgel forognak, addig őrlik az anyagot, amíg az az adott lyukátmérőjű rostán át nem hullik. Az így keletkezett végtermék kiváló alapanyaga lehet például a pellet-, valamint a brikettgyártásnak.
Ma már nem ritkaság a piacon, hogy a gyártók összekombinálják az aprító- és a darálógépet. Ilyen eszköz például a Peruzzo T3 is, amelynek az egyik része két késes, aprítótárcsás, ami az ágak aprítására szolgál. A másik része lengőkalapácsos és kisebb, komposztálási célú darálásra képes. Ezek az „öszvérek” főként a kisebb gépkategóriákban jelennek meg.
Amit figyelembe kell venni a gépválasztáskor
A „melyik a legjobb gép?” kérdés teljesen jogosan vetődik fel egy gazdában, hiszen a mai hazai géppiacon bőséges választék áll rendelkezésre mindegyik típusból. Ezért számos tényt figyelembe kell venni a beruházás előtt. Ugyanis az ideális ágaprító vagy ágdaráló mindenki számára mást jelent.
Első lépés annak a pontos meghatározása, hogy mire szándékozunk használni a gépet. Ebből már kiderül, hogy az aprító vagy a daráló vonalán megyünk tovább. A gépbeszerzés során számos paramétert meg kell vizsgálni a végső döntés kimondása előtt. Természetesen vannak kiemelt jelentőséggel bíró paraméterek is. Ezek közé tartozik a teljesítmény, a vágási átmérő, valamint az erőforrás. Az előbb említett paraméterek mindegyike meglehetősen széles skálán mozog. A gépek óránkénti teljesítménye néhány köbmétertől akár 300 köbméterig is terjedhet. Ugyanez igaz a vágási átmérőre is, ami a kisebb gépeknél 5-6 centiméter, de a nagyoknál ez akár 75 centiméterig is elmehet. Az erőforrásigénynek illeszkednie kell a gazdaság lehetőségeihez. Például egy rendelkezésre álló nagyobb traktorállomány esetén a TLT-hajtású gépek beszerzése tűnik praktikusnak. A munkaterület áramellátottsága pedig meghatározza a villanymotoros gépek választhatóságát. Az előbb említett műszaki paraméterek mellett van, ami különös prioritást élvez a gépbeszerzések során. Ez pedig nem más, mint a beruházáshoz rendelkezésre álló pénzügyi forrás nagysága. Amikor már sikerült jól körülhatárolni a célt, és ismert a rendelkezésre álló forrás, akkor mindenképpen érdemes több időt szánni a különböző hazai gyártók/forgalmazók kínálatának megismerésére. Ahogyan a szektoron belül más területen (pl. a mezőgazdasági erőgépeknél), úgy az ágaprító-/ágdaráló gyártók is különböző módon árazzák a hasonló műszaki jellemzőkkel rendelkező termékeiket. A szakkereskedőktől beszerzett információk mellett érdemes tájékozódni a különböző szakmai fórumokon az adott gépre megszületett „népítéletekről”, és ezeknek a figyelembe vételével meghozni a vásárlási döntést.
Ha megfelelőek a kiszemelt gép műszaki paraméterei, „jó az ára”, valamint rendelkezésre is áll a vásárláshoz a pénz, akkor még mindig van két szempont, amire figyelni kell. Az egyik a garancia, a másik a szakszerviz-ellátottság kérdése. Ez a hazai forgalmazóktól beszerzett új gépek esetén nem okoz különösebb problémát. Viszont a külföldről behozott gépek „second hand” vásárlása során már előállhatnak a gazda zsebét kellemetlenül terhelő szituációk.
Vásárlás vagy gépbérlés?
Ha ágaprítóra vagy ágdarálóra van szükségünk, akkor a gépbérlés és a -vásárlás is egyaránt megoldást jelenthet. Az előbbivel akkor praktikus élni, ha csak egyszer-egyszer van szükségünk ilyen gépi kapacitásra. A hazai piacon döntően kétfajta konstrukció van elterjedve. Az egyik a napidíjas bérbeadás, amelynél géptípustól, -teljesítménytől függően napi nettó 50 és 120 ezer forint körüli bérleti díjjal számolhatunk. A másik változat pedig munkaórával számol, amelynek mértéke, ugyanúgy géptípustól/-teljesítménytől függően nettó 15–30 ezer forint. Azonban rendszeresen visszatérő gépigény esetén, hosszabb távon sokkal jobban megéri gépet vásárolni. Sőt, saját tulajdonú eszköz esetén akár lehetőség van a gazdaság profiljának bővítésére, ágaprító, ágdaráló szolgáltatás bevezetésével.
A végtermék felhasználási lehetőségei
Az egész ágak, fatörzsek, szőlővessző stb. tulajdonképpen csak elszállításra alkalmasak, az apríték ezzel szemben értékes alapanyag! Használható akár fenyőkéreg helyett is a földön szétterítve, így megakadályozható a gyomnövények terjedése. Továbbá nedvesen tartható vele a talaj egy esetleges ültetésig. Az apríték akár komposztba is helyezhető, így garantáltan nem vész kárba az a sok tápanyag, amit a fa a hosszú hónapok során kinyert a talajból. Az előbbieken túl az apríték alapanyagként szolgálhat a brikett és pellet gyártásához is. Az apríték felhasználási célja határozza meg, hogy az előállításához milyen működési rendszerű gépet szükséges használni.
Itt szó szerint életbevágó kérdés a minőség és a biztonság
Gépvásárláskor megszokásból a termék árát, műszaki paramétereit, tartósságát, más vevők tapasztalatait szoktuk megnézni. Ám a közvetlenül saját kézzel működtetett gépeknél van egy olyan tényező, ami ezek elé vág: a biztonság.
Az ágaprítóknál, -darálóknál ez fokozottan így van, hiszen a nem kellően biztonságos gyártmányokkal sok súlyos, akár csonkolásos baleset is bekövetkezhet. Mire kell figyelni? Miért éri meg jobban egy minőségi gép, mint egyes sufniban összetákolt masinák? Egyáltalán, milyet érdemes vásárolni? – kérdeztük a Szakadáth-Gépker Kft., az egyik legrégebbi ágaprító-képviselet szakemberétől.
„Az egyik legfontosabb az ágaprítónál az, hogy legyen rajta könnyen, gyorsan hozzáférhető vészleállító kar, kapcsoló. Aki használt már ilyen gépet, tudja, hogy elég egy lazább ujjú munkásruha, egy fáradtabb, figyelmetlenebb mozdulat, és a gallyak beleakadhatnak a ruhába, ami nagyon balesetveszélyes. Bár egyes aprítók mechanizmusa magától behúzza az ágat, sokan rásegítünk erre, és ilyenkor, sajnos, gyakran és könnyen beránthatja a munkadarabbal együtt a kezünket is. Pár pillanatunk van korrigálni, és hosszabb munka után erre már nem mindig van elég koncentráltság. Ezért nagyon fontos a biztonsági vészleállító rendszer” – hangsúlyozza Szakadáth László.
A sokéves gyakorlattal rendelkező telephelyvezető szerint ugyanilyen fontos az aprítást végző garat elhelyezése: „Tapasztaljuk, hogy sokkal biztonságosabb, ha a vágógarat derékmagasság felett van. Sokan ugyanis az alacsony építésű aprítókban lábbal rugdossák be a fát, ami kiszámíthatatlanabb, mint a kézi művelet. Ugyanilyen fontos, hogy a garat és a vágófelületek a lehető legtávolabb essenek a gépet betápláló végtagoktól, így is csökken a balesetveszély.”
A szakember kiemeli a pontos tájékoztatás fontosságát, hisz sosem ad el gépet anélkül, hogy legalább telefonon ne konzultáljon a vevői elvárásokról és a teljesítményről az érdeklődőkkel.
„Eléggé sok gépet eladunk; például az egyik legjobb márkának az Urban ágaprítók számítanak, ez az egyik legkeresettebb gépcsalád, a gép minőségének köszönhetően” – érzékelteti.
Sokan azonban egészen máshogy járnak el. Ahol csakis az alacsony ár számít a vásárlásnál, ott olyan ágaprítókat is megvesznek, amelyeken sem az EU által előírt CE munkavédelmi igazolás nincs rajta, sem más hatósági engedély nem erősíti meg a forgalmazhatóságát. „Ez nagyon veszélyes, mert a gépeket sokszor olyan tapasztalatlanabb személyek is használhatják, akik nem kapnak balesetvédelmi és kezelési oktatást. A gyors, kapkodó munkavégzésből vagy egy gyengébb minőségű gép műszaki hibájából eredően más balesetek is előfordulhatnak.”
Ezeken a berendezéseken percenként sokszázas fordulatszám, nagy erők, rázóhatás érvényesül. Ha a gép hegesztése, anyagminősége rossz, az szinte törvényszerűen vezet komoly kockázatokhoz. Fontos tehát ezeket a tényezőket is ellenőrizni. Fontos továbbá, hogy az aprítókések, -kalapácsok rögzítése erős legyen, nehogy a használattól kilazult, nagy sebességgel mozgó alkatrész kivágódjon az aprítóból! A cég honlapján fontos-hasznos információkkal szolgáló Szakadáth-Gépker egyébként nemcsak a biztonságot érintően, hanem a használat célja felől is korrektebbnek tartja a pontos tájékoztatást: „Nem ajánlunk valakinek egy ágdarálót, ha tűzifát akar csinálni magának. A darálék apró darabjai nem jól száradhatnak, penészednek, befülledhetnek, sokszor még komposztba sem mindegy, hogyan van elkészítve. Az apríték így sokkal ajánlottabb tüzelési célra, hiszen egy jobb aprítógép zsákba gyűjtve, jól szellőztethető, szárítható módon állítja elő azt az ágakból.”
Több száz aprító eladásából kiindulva korrektül felhívja a figyelmet: aki nem nagy mennyiségeket aprít, jobban járhat, ha inkább apríttat, mintsem megvesz egy olcsóbb, szerényebb minőségű gépet, hiszen az „Olcsó húsnak híg a leve” mondás itt is érvényesülhet, nem mindegy, hogy sikerül-e megfelelően aprítanunk, vagy sem. (Kohout Zoltán)
SZERZŐ: CZÉKUS MIHÁLY
