Az áraknak szemmel láthatóan nincs közük sem az árumennyiséghez, sem a tárolás hosszához, sem a várható terméshez. Hogy lehet így eladni? És meddig tudunk tárolni? Az MKB Bank Nyrt. és a Takarékbank Zrt. elemzőjének segítségével utánanéztünk a lehetőségeknek.
Nem adtuk a gabonát
Májusi elemzésünkben a logisztikai nehézségeket boncolgattuk, és azzal zártuk, hogy jelen helyzetben csak a rugalmas rendelés és a nagy készletállomány tarthatja víz felett a gazdaságokat. Mindenki így is gondolkodott. Már tavaly ősszel, amikor meglódultak az árak, és felmerült a műtrágyahiány réme, az inputoldalon elképesztő mértékű készletezésbe kezdtek a gazdák, eközben a gabonára kétszer is ráfordították a raktárkulcsot. Az Agrárközgazdasági Intézet adatai szerint 2021 utolsó negyedévében másfélszer több műtrágyát vettek a gazdák, mint 2020 hasonló időszakában, pedig az ára másfél–három és félszeresére nőtt. Hasonló készletezési hullám indult meg gázolajból is, az összes fellelhető hordót, tartályt telerakták üzemanyaggal. Csak néhány tankolást nyertek vele, de az aggodalom jogosnak bizonyult.
Az orosz-ukrán háború kitörése végképp megerősítette az emberek hitét abban, hogy egyedül arra lehet számítani, ami házon belül van. A gabona még márciusban is sok gazdaságban a tárolókban csücsült, várva a még magasabb világpiaci árakat. Magyarország mégis gabonaexport-korlátozást vezetett be, mivel félő volt, hogy a nemzetközi árak előbb-utóbb kiszippantják a termést az országból. Nem ez történt. A növénytermesztés tavaszi indításához mindenkinek elég pénze volt a kasszában, semmi nem sürgette az eladást. „Ez nekünk csapdahelyzet. Azt gondoljuk, itt van a termény az országban, szabadon használható, közben viszont mégsem lehet hozzáférni” – mondta Nagy István agrárminiszter a vg.hu megkeresésére június elején. A szakminiszter nemcsak az export, de a hazai állattartók miatt is aggasztónak tartja a jelenséget.
A KSH külkereskedelmi adatai is visszaigazolták a tárcavezető szavait. Az idei első negyedévben a tavalyihoz képest a kivitt áruk mennyisége csak 0,5 százalékkal nőtt, míg a behozottaké 6,2 százalékkal. A termék-külkereskedelmi mérleg 3,7 milliárd euróval romlott, a hiány 1,1 milliárd eurót tett ki. A kivitelben nagyon visszaesett a gépek (autóipar) forgalma, de a máskor jól teljesítő élelmiszeripar is fekete számokat írt. Az élelmiszerek, italok, dohány kivitelének volumene 8,3% százalékkal esett vissza, míg a behozatalé 5 százalékkal nőtt. Az exportszámainkon leginkább a gabonafélék itthon maradása rontott, de állati takarmányból is többet hoztunk be, mint amennyi átlépte a határokat. Belső kínálat híján „szégyenszemre” lengyel, szerb és román kukoricát kellett vásárolnia a magyar feldolgozóknak – már ősszel is.
„2021-ben az importált gabona mennyisége soha nem látott magasságokba szökött. A korábbi évek 400500 ezer tonnás mennyisége átlépte a 800 ezer tonnát. Emellett az export 1,3 millió tonnával csökkent, és a kivitel 2022 első negyedévében sem indult be” – sorolja a számokat Héjja Csaba, az MKB-Takarékbank elemzője. Mint mondja, a növényi termékek külkereskedelmi egyenlege 1,3 millió tonna volt, ami rendkívül alacsony szaldót jelent, viszont láttunk már hasonlót 2016-ban és 2018-ban is (lásd a grafikont). Más termékkörökben az előző évek átlagához hasonlóan teljesített az agrárium. A szakember hozzáteszi: a külpiacokhoz most is fordulhatunk, de a gyenge forint miatt jóval kedvezőtlenebbek lettek az importárak. És ne feledjük: a növénytermesztők zsebébe vándorló forintok az állattenyésztők zsebéből hiányoznak. Tavaly decemberi elemzésünk (Felzabálja a kukorica a sertést?) most is aktuális. Ráadásul Magyarországon az etanolipar még a takarmánygyártóknál is több kukoricát igényel.
Nem mindenki spekuláns
A cikk írásakor, június elején már üresek a raktárak. Rieger László 2019. évi tanulmányában (Magyarország gabonaraktár-ellátottságának értékelése) arra jutott, hogy ha mindent egy éven át tárolni akarnánk, akkor is 28 százalékkal több helyünk van, mint amennyi terményünk. Az agrártárca jelen pillanatban 21-22 millió tonna közé teszi a hazai gabonatároló kapacitások nagyságát. Mivel az ilyen típusú létesítményeknek nincs nyilvántartása, ezért erről pontos adatok nem állnak rendelkezésre. Azt is csak becsülni lehet, hogy a raktárak mekkora része tekinthető korszerűnek – közölte a MezőHír megkeresésére Feldman Zsolt államtitkár. A termelők helyzete tehát kényelmesnek mondható, inkább a feldolgozók vannak kiszolgáltatva nekik, és nem fordítva.
Ám ahol nem esik az eső, ott szomorúbb a kép. Borsod megye egyes járásaiban januártól június 1-ig mindössze 79 mm csapadék hullott, siralmas képet mutatnak a táblák. „A májusi eső három részletben 6 mm-t hozott. A repcém a tél végén még jól nézett ki, most örülök, ha 2 tonna lesz. A búza is legfeljebb 4-5 tonnásnak látszik, de ha továbbra sem esik, minden egyes nappal csak veszítünk.” A gazdaságvezető azt mondja, a búza termelése eddig hektáronként kijött 280 ezerből, most 400 ezernél járnak. A párizsi tőzsde és a forint árfolyama alapján a búza decemberi ára hazai telephelyre számítva valahol 120-125 ezer forint körül lehet majd, de semmi sem biztos. A Borsod megyei gazdaság elméletileg hektáronként 150 ezer forintot kereshet a növényen. „Csak 24 tonna tárolóterünk van, nem tudok taktikázni. Ahogy pénzre van szükségünk, úgy adogatom el folyamatosan a terményt. Tudom, hogy érdemes lenne tárolni, de nálam ennek nincs meg az anyagi feltétele…”
Egy Hajdú-Bihar és Békés megye határán gazdálkodó cég akár 5000 tonnát is be tudna tárolni, de mivel ez két nagy síktárolót jelent, valójában csak a kukorica és búza márciusig tartó raktározása jöhet szóba. Ezt a két terményt idén is márciusban adták el, a korábbi szokásaikon csak annyit változtattak, hogy a szezont jóval több betárolt műtrágyával indították el. „Hogy mi lesz ősszel? Csak a bizonytalanság biztos. Itt eddig egész évben 86 mm eső esett, rosszak a terméskilátások. Ha nem maradnak meg a mostani árak, akkor ősszel nehéz lesz műtrágyát venni…” – sóhajt az elért gazdaságvezető.
Zala megyében viszont egy csöppet sem aggódnak a jövő miatt. „A kukoricát már a tábla mellől el szoktuk adni, és a búzára is keresünk vevőt novemberig. A műtrágya miatt viszont már izgultunk, mi is nagyobb készletekkel kezdtük ezt a szezont a szokásosnál. Lehet, hogy idén ősszel még nagyobb hiányok lesznek, a magas árakban is biztos vagyok. De mitől féljünk, amikor a terményárak nagyobbat mentek, mint az inputok? Egy három tonnás repcével idén nettó 400-450 ezer forintos hasznot lehet zsebre tenni hektáronként. Ilyen még sosem volt” – összegez a főnövényekkel és másodvetésre szolgáló aprómagvak termesztésével foglalkozó gazdaság vezetője. A magabiztos termelő történelmi tapasztalatai okán jól tűri azt is, hogy a megrendelt traktor csak másfél év múlva érkezik meg: „A Kádár-rendszerben is 5 évet vártam a Trabantra…”
Kinél mennyi van?
Úgy tűnik, még mindig sokan vannak, akiknek kevés a tárolótere, kevés a várható termése, vagy kisebb az anyagi mozgástere annál, semhogy egy éven tartogassa a kukoricát, búzát. A számok azonban nem hazudnak. Raktárak és pénz birtokában az ó termés tényleg lassabban mozdult meg a szokásosnál. Az export tiltására nem is volt szükség. Az viszont kiderült, hogy egy ilyen intézkedéssel a kormányzat rálátást nyerhet a szabad gabonakészletekre. Ezért egy olyan készlet-nyilvántartási rendszeren is elkezdett dolgozni, ami alapján termelői szintig nyomon követhetővé válnak a hazai gabonakészletek.A hír némi feszengéssel tölti el a gazdálkodókat, noha az agrártámogatások miatt már így is a farzsebükbe látnak a hivatalok. A „padláson” lévő mennyiséget azonban – különösen az öregebb korosztály – nem szívesen köti a vezetés orrára.
Feldman Zsolt államtitkár az EU Bizottság igényeit említi, amikor a részletesebb készletnyilvántartásról kérdezzük. A digitalizációs törekvések egyik célja is az, hogy a döntéshozók megalapozott számokkal rendelkezzenek az irányítandó gazdasági terület teljesítményéről. Most pedig az orosz-ukrán háború okán merült fel uniós szinten is, hogy előremutató dolog lenne pontosabb nyilvántartással rendelkezni az élelmiszer-alapanyagok mennyiségéről. „Magyarország is csak a kivinni szándékozott árumennyiséget látja pontosan, a belső készletekről becslésekkel rendelkezik, erre nehéz döntéseket alapozni. Az EU részéről is felmerült, hogy havi rendszerességgel küldjünk készletadatokat, de ennek technikai háttere még nincs kidolgozva. Van egy szakmai gondolkodás, amely a gabonapiaci szereplők készletbejelentési kötelezettségére irányul, de itt még azt is tisztázni szükséges, hogy mely piaci szereplőket lenne érdemes megcélozni. Véleményem szerint a raktározásra alkalmas telepi infrastruktúrák oldaláról érdemes inkább megközelíteni a kérdést. Ezek nyilvántartása és készletmozgása, illetve az adatok továbbítása technikailag megoldható feladat lehet” – mondta el a szaktárca államtitkára.
„Nem kérdés, hogy az 21. század aranya az adat, ez a mezőgazdasági termelésre is igaz” – fűzi hozzá Héjja Csaba. „Precíziós gépek gyűjtenek információt a szántóföldről, döntéstámogató szoftverek figyelik a termelés gazdaságosságát. A nyomon követhetőség is felértékelődött, az élelmiszer-biztonság egyik záloga lett. A döntéshozók is adatokra építik a döntéseiket, érthető a minisztériumi kezdeményezés” – vélekedik az elemző.
Fejér megyében egy fiatal ügyvezetőt érünk el, aki kissé gyanakvóbb. „Csak a cégtulajdonosoknak van joguk mindent tudni a vállalkozásról, aki nem az, az ne kotorásszon a zsebekben.” Felpanaszolja azt is, hogy az üzemanyag-ársapka nem működik a gyakorlatban: „Saját kúttal szolgáljuk ki a gépeket, tehát rendes áron kapjuk a gázolajat, ami már közelíti a 800 forintot literenként.” A tárolással kapcsolatban elmondja, hogy műtrágyából mindig egy éves mennyiséget készleteznek, így legközelebb a tavaszi fejtrágyázáskor lehet problémájuk, de bízik benne, hogy őszre mindenki belefárad a háborúzásba.
Igaz, ez meg azzal járhat, hogy egy pillanat alatt a mélybe zuhannak a gabonaárak. „Annál rosszabbat el sem tudok képzelni, mint hogy nyomott terményárak mellett vadásszuk a méregdrága műtrágyát...” Arra a kérdésre, hogy akkor mi a megoldás, eltépelődik. „Ezt nehéz megmondani. Korábban az volt taktikám, hogy a várható termést elharmadoltam, és különböző időpontokban kötöttem le. Mindig akkor, amikor az adott árral az elvárt nyereség felett hoztuk az eredményt. Most azonban már nem tudni, mi a jó ár. Aki májusban lekötötte a termés egy részét, azt gondolva, hogy jól jár vele, ráfizetett. Lemaradt a raliról, és közben az inputok ára tovább emelkedett. Ugyanakkor az is hazárdjáték, ha semmit nem kötünk le. Én már előszerződtem a termés 40 százalékára – tönkre talán nem megyek vele…”
A cég síktárolókkal rendelkezik, a több mint ezer hektáros gazdaság összes búzája és kukoricája helyet kaphat bennük májusig. Az olajmagok legfeljebb egy hónapig tartózkodnak a telepen, ezekkel – másokhoz hasonlóan – ők sem szívesen bajlódnak. A kitárolás ütemén idén nem változtattak, a tervek szerint jövőre is május végére ürülnek ki teljesen a raktárak.
Mi a tanulság?
Szakadozott a világ logisztikai ellátási lánca, aminek elsődleges oka a Covid volt. A „just in time” beszerzések ideje lejárt, mindenki a nagyobb készletek tartása és a raktárkapacitások bővítése felé fordult. A piac kiszámíthatatlan, csak egyetlen „ökölszabály” maradt érvényes: amikor a termelés profitja elfogadhatónak tűnik, el kell adni a terményt. Változás, hogy ugyanekkor vásárolni is kell inputanyagot. Egy fél évvel későbbi piaci helyzetre várni ma már túl nagy kockázatot jelent.
SZERZŐ: GÖNCZI KRISZTINA
HÉJJA CSABA • TAKARÉKBANK AGRÁRCENTRUM
