Dél-Tirol vegyszermentes övezetté válhat. Ha ez igaz, ennek azonnali hatása lesz az európai almakínálatra, hosszabb távon pedig az egész uniós mezőgazdaságra.
EU-s szinten fontos termőterület
Dél-Tirolban termelik meg az Olaszországban elfogyasztott alma felét, és minden tizedik uniós almát. Az ágazat éves szinten 500 és 600 millió euró közötti bevételt termel az országnak. Most a dél-tiroli gazdálkodók Olaszország legfelsőbb bíróságának döntésére várnak: folytathatják-e a termelést a megszokott technológiával, vagy át kell állniuk biogazdálkodásra.
Az egész azzal kezdődött, hogy 2014-be egy aprócska, 5300 lelket számláló falu, Mals helyi népszavazást tartott arról, hogy szabad-e a közigazgatási területén vegyszereket használni. A svájci határ mentén élő lakosok háromnegyede a növényvédő szerek használatának beszüntetése mellett tette le a voksát. Mostanra az egész tartomány vérszemet kapott, és vegyszermentes övezetté szeretne válni.
Erős a helyi zöld szemlélet
Olaszországban 16 százalékos az ökoterületek aránya, amivel a negyedik helyen állnak az EU-ban Ausztria, Észtország és Svédország után, vagyis csupa olyan ország után, ahol kevés az intenzív művelésre alkalmas terület. A legtöbb gazdálkodó itt is integrált növényvédelmet folytat, támaszkodik a peszticidekre. Az alma nem egy egyszerű kultúra, több molyfaj és gomba károsítja, ezért az ültetvények döntő többségét itt is konvencionálisan művelik. Becslések szerint biomódszerekkel a potenciális termés harmada esik ki, a biofelár pedig egyre kevésbé kompenzálja ezt.
Mivel az észak-tiroli termelés nemcsak Olaszország, de egész Európa számára jelentőséggel bír, mindannyiunk számára érdekes fejlemény lenne, ha a legfelsőbb bíróság szentesítené a népakaratot, és háttérbe helyezné a gazdasági érdekeket a társadalmi elvárásokkal szemben. Mondanunk sem kell, hogy ugyanez a folyamat zajlik uniós szinten is. Az a cél, hogy az ökoterületek arányát 25 százalékosra emeljük, még olasz viszonyok között is kihívás, hát még Magyarországon, ahol 6 százalék a részarányuk!
Ha a példa ragadóssá válik…
Ha az olasz példa ragadóssá válik, az nemcsak a konvencionális gazdákat érinti kellemetlenül. Mióta a biotermékek bekerültek a diszkontok polcaira, rohamosan csökken az áruk. A kínálat bővülésével ez a helyzet csak romlani fog, miközben az input oldalon (a termeléshez szükséges biokészítmények és biotrágyapelletek terén) jóval lassabban növekszik a gyártás és csökken az ár. Vagyis a biogazdaságokban egyre csökken a profit. A trendet csak magasabb támogatási szinttel lehet ellensúlyozni, ami viszont területalapon és nem teljesítményalapon kerül kiosztásra. Magyarán nem ösztönzi a probléma megoldását.
Lásd még a témában: Rögös út: 6 év alatt ismét dupláznánk az ökoterületeket.
