A Save Soil – Mentsük a talajt! – egy világméretű mozgalom, melyet a jógi, misztikus és vizionárius Sadhguru hívott életre a talajok pusztulása miatt. A célja az, hogy egyesítse az embereket a Föld minden tájáról az életteli talaj érdekében, és támogassa a kormányokat abban, hogy olyan intézkedéseket vezessenek be, amelyek elősegítik a termőföld szervesanyag-tartalmának növekedését. Sadhguru európai motoros körútja alkalmából a Talajreform csapata a mezőgazdaságról alkotott véleményéről kérdezte.
Abolygón semmilyen növény – beleértve a bokrokat és a fákat – nem képes közvetlenül felszívni a talajban található tápanyagokat. A tápanyagok felvétele egyfajta csere eredménye, amely a mikrobiális életformák és a növényvilág között megy végbe. A növények megkötik a szenet, szénhidráttá alakítják, amelyet aztán a mikrobákkal a lehető leghatékonyabban nitrogénre, foszforra, magnéziumra, vasra és egyéb tápelemekre cserélnek – amire éppen szükségük van. Élet e nélkül az összetett cserefolyamat nélkül nem létezhetne – vezette be az európai utazásai során a termőföldjeinkről alkotott véleményét a jógiként ismert tekintély. Ahogy Londonból indulva átutazott kora tavasszal Hollandián, Németországon, Csehországon, Ausztrián és Szlovénián, azt látta, hogy a termőföldek nagy részén aktuálisan még semmi sem terem, hisz épphogy túl voltak a téli perióduson.
A földek fel voltak szántva, azaz nyitva voltak. Márpedig – Sadhguru szerint – ez a legrosszabb, amit a talajjal tenni lehet, hisz ezzel a mikrobiális élet kihal. A napsugarak teljesen megölik a talajt, mivel a talaj legfelső 30–38 cm-es rétegében zajlik a mikrobiális élet, köztudottan egyetlen maréknyi föld 5–7 milliárd élőlénynek is otthon adhat. A földfelszín alatti élőlények – giliszták, rovarok és mikrobák – nem maradnak életben erős napfényben, ők a sötét, árnyékos élőhelyeket kedvelik. A gépek viszont manapság 30–35 cm mélységig szántanak, majd hosszú hónapokra felnyitva hagyják a földeket. „És nem egyetlen országban vagy régióban történik így – ez világszerte elterjedt gyakorlat, amely tarthatatlan” – foglalta össze tapasztalatait a jógi.
Mit üzen egy jógi a magyar gazdáknak?
Normális termőtalajról akkor beszélhetünk, ha a szervesanyag-tartalom eléri a 3–6%-ot, de a világ nagy részén ez az érték bőven 1% alatt marad, Észak-Európában is csak 1,48%, Dél-Európában pedig 1,1%. 50–60 évvel ezelőtt még minden gazda jól tudta, hogy a földeket be kell fedni valamivel, csak akkor indul be az a biológiai folyamat, amely garantálja a megfelelő széntartalmat a talajban. Sadhguru szerint Indiában korábban bevett gyakorlat volt, hogy nyáron hüvelyeseket termesztettek a földeken. Mindenki tudta, hogy ezek nem hoznak majd nagy termést, de nem is ez volt a cél, hanem az, hogy takarják velük a földet. Amikor jött az eső, a gabonát visszaforgatták a talajba, amivel évente 5–10 centiméternyi szerves anyagot vagy humuszt juttattak vissza. Ha csak takarónövényeket használunk, akkor 6–8 évbe telik elérni a 3%-ot. Ha agresszívebb módszereket alkalmazunk, akkor például ültethetünk fákat – amiket metszhetünk, amikor szükséges, majd a lemetszett ágakat felaprítva visszajuttathatjuk a talajba, szerves anyag gyanánt.
„Sokféle módon gondozhatjuk a talajt. De bármit teszünk is, a szervesanyag-tartalmat kétféleképpen lehet csak növelni: növényi és állati eredetű maradványokkal. Ezek alkalmazását mindenképpen fokozni kell. Egész egyszerűen nincs más járható út” – szólította meg ezzel nemcsak a magyar, de összességében a teljes mezőgazdasági termelői társadalmat a jógi.
Sadhguru mondanivalója több, mint gondolatébresztő, leginkább ijesztő: „A mostani állapothoz viszonyítva 2045-re 40%-kal kevesebb élelmiszert leszünk képesek előállítani, a népesség viszont már 9,3 milliárdos lesz. Sőt, a világ minden felelősségteljes tudósa és az ENSZ ügynökségei is egyértelműen azt mondják, hogy csak 80–100 aratásnyi időnk van hátra.” Viszont egyik kulcs a katasztrófa elkerüléséhez a kezünkben van: meg kell értenünk, hogy létezésünk a 30–40 cm vastag felső talajréteg mikrobiális életén múlik.
(Forrás és fotó: events.savesoil.cc)
SZERZŐ: SÁNDOR ILDIKÓ
