A művelés hatására a hazai mezőgazdasági talajok átlagos humusztartalma csaknem a felére csökkent. Ha ez így megy tovább, hamarosan drasztikus víz- és tápanyagveszteség, a talajok szélsőséges romlása következik be. Különösen szomorú, hogy az egykor világhírű magyar szakmai tudás most tűnik el…
„Onnantól drasztikusan romlik”
Erről a Miskolci Egyetem elismert tanszékvezető docense beszélt nemrég az Infostart.hu-nak. Dobos Endre szerint a csernozjom (feketeföld) talajának természetes vegetáció mellett 5 százalék körüli a humusztartalma, de a mai mezőgazdasági talajok átlagos humusztartalma 2,5-3 százalék. Emögött elsősorban a művelés áll, ugyanakkor a szerves anyag csökkenésével számos talajfunkció romlik. Az erózióhoz további gondok is párosulnak: ha a humuszanyagot valami elviszi a feltalajról, akkor az eltárolt víz és tápanyag is elvész, onnantól kezdve pedig a talaj termőképessége nem lineárisan, hanem drasztikusan romlik – figyelmeztet a szakember. Bár Dobos Endre szerint a hazai talajtani adottságok még mindig jók, de nem lehet hátra dőlni. Emlékeztetett arra a rossz gyakorlatra, hogy sok gazdaság betakarítás után bálázva eladja a szármaradványokat, elégetni a szalmát, másutt a hatalmas tömegű, sokszor 15 tonnás traktorok és más mezőgazdasági gépek jelentenek „durva fizikai inzultust” a talajnak, rontva annak laza, szerkezet fizikai állapotát.
Jó adottságot – rossz talajok itthon
Dobos Endre nemrég a MezőHírnek is így fogalmazott: talajadottságaink kiválóak, de a talajaink állapota rossz. Tudjuk kezelni a művelés okozta pusztító hatásokat, de ez az egyensúly távolról sem optimális. A rossz gyakorlatok oka a tudás és az odafigyelés hiánya, a technikai-gépközpontú szemlélet, a kényelmi technológia. Ennek része a sok felesleges menetszám és a taposás, a túlművelés, a felesleges bolygatás, forgatás, a túlzott műtrágya- és vegyszerhasználat miatt is.
Száz éve még hazánk témavezető ország volt…
Az egyetemi vezető szerint a hazai a talajok zömének felső rétege szerkezetileg degradálódott. Emiatt romlott a vízbefogadó képességük (ezért van annyi belvíz, máskor súlyos talajkiszáradás), és sok „befulladt”, levegőtlen talaj. Ez pedig elvezet oda, hogy következik a nitrogénvesztés – vagyis már hiába öntjük bele a sok drága műtrágyát, annak jó része nem is hasznosul, nem lesz felvehető. Dobos Endre úgy véli, fontos, hogy a gazdaságok felismerjék, mennyire az ő érdekük a jó talajállapot. Magyarországon 1909-ben(!) itt volt az első talajtani világkonferencia, itt működött még a 80-as években is a világszínvonalú talajvédelmi szakszolgálat, és régebben az állami támogatások feltételül szabták a talajokat védő eljárások alkalmazását. „Ez a tudás most tűnik el” – fogalmazott 2020-ban a MezőHírnek adott interjújában.
Fotók: Illusztráció (Horizont Média/archív, Kohout Zoltán)
