Ahogy az lenni szokott, az enyhe téli, mondhatni, már-már őszi időjárásnak is megvannak az előnyei és a hátrányai. Nyilván az előnyeit azok az emberek látják meg, akik egyébként is félig telinek látják azt a bizonyos poharat.
Az enyhe időjárásnak, a magasabb nappali hőmérsékletnek és az eső formájában érkező csapadéknak a legnagyobb előnye, hogy feltölti a talajaink vízkészletét. Hazánkban azonban mindenki inkább arra számít, hogy ilyenkor a talajt hópáncél borítja, és fagyosak a nappalok is. Persze az enyhe időjárás a gyümölcstermesztők legnagyobb ellensége. Nem mindennapos, de azért hallani a meleg időjárás miatt megduzzadt rügyekről és helyenként akár rügypattanásról is.
A szántóföldi növénytermesztők esetében sokkal inkább a kártevők áttelelése okoz problémát. Jó néhány éve megkezdődött már az a makrodinamikus változás, amely többek között hazánk klímáját is kimozdította a megszokott, azaz tipikus kontinentális éghajlatra jellemző időjárásból. Ez az évtizedek óta tartó folyamat rengeteg mindenre van jellemzően negatív hatással. Hatást gyakorol a növénytermesztésünk gazdaságosságára, a kultúrnövényeink vegetációs periódusára, a növényvédelmére. Ezzel egy időben a kukoricát károsító rovarok biológiája, elterjedése, a területek fertőzöttsége is megváltozott.
Kukorica kultúrnövényünk esetében a gondosan kiválasztott, aztán az aprólékosan előkészített talajba elvetett magot, majd az abból fejlődő csíranövényt a férgek, cserebogárpajorok és a vaddisznó is károsítja. Nyilván ez a felsorolás nem teljes, hiszen egyik évre ez igaz, a másik évben azonban a csíranövények hajtásait a futrinkalárva, a fritlégy vagy akár a vetésfehérítő bogarak pusztíthatják. Az enyhe időjárás különösképpen a kukorica föld alatti részeit pusztító károkozóira van hatással, mint a férgek, a lótücsök és a pajorok. A felszín feletti növényi részekkel sokkal több faj táplálkozik, többek között a szárfonálféreg, kabócák, futrinkák, bolhák, barkók, moly és légy is.
A ’90-es évek csapadékmentes, száraz, meleg időjárása segített elterjedni az amerikai kukoricabogárnak, melynek itthoni megjelenéséért azóta is „hálásak” vagyunk. „Az 1980-as évek végén zajló balkáni háború idején behurcolással került Európába. A belgrádi repülőtér közelében fedezték fel károsítását, a bogár aktív terjedéssel (évente 30-40 km) van jelen. 1995-re hazánkat is elérte. 2003-ra Magyarország minden kukoricatermő területén általánosan előfordult. Az inváziós kártevőfaj kolonizációja megtörtént, s a kukoricában rendszeres kártételével mindenhol számolni kell. A bogár és a lárva egyaránt károsítja a kukoricát. A lárvák általában május második felében kelnek ki az előző év őszén lerakott tojásokból, s a kukorica gyökérzetéhez húzódnak. Kezdetben a hajszálgyökereket aknázzák, később a vékony gyökereket és a fejlődő támasztógyökereket rágják. Egy tövön több lárva is táplálkozik. Kártételük nyomán a gyökérzet súlyosan sérülhet, több gyökérkör is elpusztulhat. A tönkretett támasztógyökérzet miatt a növény megdől; először lúdnyakszerűen torzul, később teljesen kidől.
Tövenként 8 lárva már jelentős termésveszteséget okozhat! A lárvák a talajban bábozódnak, s néhány napos bábnyugalom után bogárrá alakulnak. A bogarak június végén-július elején másznak elő a talajból, rajzásuk több héten át tart. Érési táplálkozásuk során először a kukorica leveleit hámozzák, a címervirágzat és a bibe megjelenése után pedig a címeren a portokokat kirágják, és a pollent fogyasztják” – írták egy több mint 20 éves értekezésben.
A kukorica fiatalkori kártevői képesek hihetetlenül agresszíven, hatalmas károkat okozva megjelenni, legyen szó akár az előbb említett kukoricabogárról vagy a muharbolháról és imágóiról. Ez utóbbi az egy-két leveles kukoricát képes teljesen ellepni, és külön érdekesség, hogy a legsérülékenyebb fenológiai időszakában kapja el a kukoricát. Ennek oka ugyancsak a változékony időjárásra vezethető vissza, mert ha meleg a tél, a kártevő kellemesen áttelel, ha pedig még hozzájön egy hűvösebb tavasz, ami megnehezíti a kukorica fejlődését, kitolja ezzel a sérülékeny periódust. Évente egy nemzedékben jelenik meg, és imágó alakban telel a talajban. Kártétele következtében kezdetben hámozás, majd lyuggatás jelentkezik a fiatal kukoricanövény levelein. Ez szélsőséges esetben a fiatal, fejlődő kukorica pusztulásához is vezethet. Kártétele foltszerűen mutatkozik, de enyhe tél esetén nem ritka, hogy tömeges felszaporodása esetén táblaszinten is jelentkezhet.
A talaj – az enyhe tél előnyeiként számon tartott – nedvességgel való feltöltődése a kukorica esetében is kedvező számunkra, a talaj előkészítése során az elsődleges szempont ennek megőrzése, amire szerencsére az utóbbi években nagy hangsúlyt fektetnek. Hazánkban a talajforgatáson alapszik a talajművelés. A jó minőségű magágy előkészítésének alapja az őszi mélyszántás és a tavaszi elmunkálása. Megfelelően választott agrotechnikai eljárásokkal a talaj nedvességtartalma megőrizhető, és ebben segítségünkre lehet a téli csapadék felhalmozódása. Nem megfelelő talajvízháztartás esetén gyakran szembesülhetünk azzal, hogy az állományunk nem lesz homogén, fejlődése egyes foltokban lemaradhat, a táblánk ilyen szempontból heterogén lesz, ami gazdasági szempontból hátrányos.
A kukorica esetében alkalmazott növényvédelmi eljárások az elővetemény lekerülésével kezdődnek, és általában kémiai védekezéssel folytatódnak. A talajlakók elleni védekezésnek ez az egyik jól bevált és leghatékonyabb módja. A tábla és a talaj felmérése után, főként enyhe tél esetében van kulcsfontosságú szerepük a helyesen megalapozott és kialakított növényvédelmi eljárásoknak. A terület objektív felmérése után adott esetben talajfertőtlenítést is szükséges végezni.
Az enyhe tél miatti magas talajnedvesség megkönnyíti a dolgunkat, hiszen a lárvák és egyéb fejletlen stádiumban lévő rovarok, bogarak a nedvességet keresik. Száraz területen nyilván a mélyebb rétegekbe húzódnak vissza, ilyenkor nehezen észrevehetőek, könnyebb átsiklani a jelenlétük felett. Érdekes, hogy a nyári időszakban a gyökerek által termelt CO2 is segít a talajlakók előre, felfelé mozdulásában.
A kukorica esetében az időzítés lehet a kulcs. Közvetlenül a vetés előtt lehetőségünk van növényvédő szer beforgatására, bedolgozására, mint mondjuk egy talajfertőtlenítő inszekticid készítményt. Nyilván nem minden esetben és minden kártevő ellen ad 100%-os védelmet, hiszen a kukoricabogár lárvái ellen nem feltétlenül ez a leghatásosabb. A mai környezettudatos szemléletnek sem felel meg maradéktalanul, hiszen ökológiai lábnyoma, környezetterhelése viszonylag magas. Bizonyos nézőpontból viszont, ha onnan közelítjük meg ezt a jelenséget, hogy a kihagyott talajfertőtlenítés miatt a területen nem elegendő mennyiségű vagy nem megfelelő minőségű kukoricát mint terményt termesztettünk, amelyet azonban ugyanúgy műveltünk, kezeltünk, akár öntöztünk is, biztos, hogy nagyobb környezetterhelést jelent, mint globális hasznot. A mai, költséges mivolta miatt azonban mégis háttérbe szorulni látszik, pedig egy ilyen tél esetén is, mint az idei, vitán felül áll a védekezési szempontból való szükségessége. Alternatív és költséghatékony megoldás lehet a talajfertőtlenítők vetéssel történő kijuttatása és sorközműveléssel való bedolgozása. Az előbbihez képest ez a költséghatékonyabb megoldás
Szerző: Magyar Nikolett
