A hazai mezőgazdaságban az elmúlt évtizedben igen gyors fejlődés ment végbe, mely elsősorban az agrárium digitalizációját eredményezte. A technológiai fejlesztések azonban igen lassan kerülnek át a széles körű gyakorlati alkalmazások területére. A tudomány és a gyakorlat egyre szorosabb egységben van jelen a termesztéstechnológiák, a különböző termesztéstechnológiai modellek megválasztásánál. Az egyre intenzívebb, nagyobb szakértelmet és tudást igénylő technológiákban azonban fokozott a termesztés kockázata is! A jó és rossz döntéseink hatványozottan befolyásolják az elért eredményeinket a gazdálkodás során.
A legnagyobb gondot napjainkban a globális felmelegedés okozta klímaváltozás, az időjárási szélsőségek növekedése jelenti. A mezőgazdaság az elmúlt évtizedben igen gyakran találkozott szélsőségesen száraz és szélsőségesen csapadékos időszakokkal is, gyakran ugyanazon tenyészidőszakon belül. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem öntözési kutatói a „Pannon régió növényeinek genetikai hasznosítása GINOP-2.2.1-15-2017-00042” című projektjükben évek óta foglalkoznak a hazánkban nemesített növények szárazságtűrésének és sótűrésének kutatásával. A kutatásban eddig elismert és elismerés előtt álló kukoricahibridek és búzafajták szárazságtűrését és öntözési reakcióját vizsgáltuk. A hazai mezőgazdasági termelés egyre gyakrabban szembesül a száraz, csapadékszegény klíma okozta problémákkal, amelyek egyik megoldása lehet, ha ismerjük a hibridek vízhiányra adott válaszreakcióit és az öntözési reakciójukat. Napjainkban a csapadék nélküli periódusok hossza megnőtt. Az 1970-80-as években 22-23 nap volt, míg ez az utóbbi években elérheti a 40-45 napot is, amely a növények számára nehezen vagy csak drasztikus termésveszteséggel vészelhető át.
1. ábra. Az öntözés hatása a kukorica hozamaira
1. kép. A napraforgó csepegtetőszalagos öntözése
A klímaváltozás okozta szélsőségek mérséklésére a leghatékonyabb megoldás az öntözés fejlesztése lenne, de sajnos ez csak az utóbbi időben kezdett elmozdulni az igen alacsony holtpontról; a szántóterület mindössze 2%-át öntözzük. Az öntözés elsősorban a konzervipari zöldborsóra, a csemegekukorica-termesztésre, a kukoricavetőmag-termesztésre, esetleg a szójatermesztésre, valamint a szántóföldi zöldségkultúrákra korlátozódik.
A jövőben az öntözött növények körét is át kell értékelnünk. Az utóbbi években egyre gyakrabban találkoztunk kora tavaszi aszályos száraz periódusokkal, amikor olyan növények öntözése is szükséges, amelyek nem tartoznak a nagy vízigényű, öntözött növénykultúrák közé (pl. búza, repce). 2018 és 2019 tavaszán is előfordult, hogy az igen jelentős téli csapadékhiány miatt szükséges volt a kalászosok és a repce öntözése. Ennek következtében az Agrárminisztérium javaslatára az öntözési idény 2019 óta március 1-től október 31-ig tart.
Az öntözés technológiai megújulására is szükség lesz az elkövetkező években. Magyarországon a mai napig nagy arányban használják a víz- és energiapazarló öntözési módokat (pl. vízágyús öntözés). Ezeket a technológiákat célszerű korszerűsíteni, amellyel jelentős víz- és energiamegtakarítást érhetünk el, ilyen például az öntözőkonzolok alkalmazása. Természetesen a legkorszerűbb öntözési módok már megfelelnek a precíziós mezőgazdaság követelményeinek, amelyekkel a talajtulajdonságokhoz igazodóan, víz- energia- és költségtakarékosan tudunk öntözni. A korszerű öntözések tárháza igen változatos. A nagy területek öntözésére leginkább a korszerű, alacsony nyomásigényű (1,1–1,4 bar) szórófejekkel ellátott lineár és Center Pivot rendszerek alkalmasak. A kisebb szántóföldi kultúrák vagy állókultúrák korszerű öntözését leginkább mikroöntöző rendszerekkel lehet kiválóan megoldani.
Az utóbbi években ezek a rendszerek már nagy területű szántóföldi kultúrákban is telepíthetők, és alkalmazásukkal rendkívül jó terméseredményeket értek el, igen költséghatékonyan. Ezek az öntözési módok elsősorban a szalagos csepegtető öntözési rendszerek, illetve a felszín alatti csepegtetőrendszerek, amelyek hatékonysága kiváló.
Ezeknek a korszerű mikroöntözési rendszereknek köszönhető, hogy Izrael több évben is 7 tonnát meghaladó termésátlagot ért el napraforgóban (2014: 7,13 t/ha, 2016: 7,12 t/ha, 2018: 7,94 t/ha), illetve 22–34 tonnás termésátlagot ér el a kukoricatermesztésben (2014: 34,01 t/ha, 2017: 25,76 t/ha, 2019: 23,22 t/ha), közepes-gyenge talajadottságok mellett is.
A hazai termesztési körülmények között mi is foglalkozunk a napraforgó öntözésének lehetőségeivel felszíni csepegtető- és felszín alatti csepegtetőrendszerekben. Az első évek tapasztalatai igen kedvezőek, az elért terméstöbbletek 2,2–3,1 t/ha tonna közt alakultak, amely bőven fedezi az öntözés költségeit. Az elért termésmaximum megközelítette az 5,7 tonnát hektáronként.
Hasonló kísérleteket végeztünk kukoricatermesztési rendszerekben Szarvason is, ahol igen kedvező tapasztalatokat szerezünk a kukorica nagyüzemi szalagos csepegtetőöntözésében.
2. ábra. Különböző kukoricahibridek gyökértömege eltérő vízellátási szinten
2. kép. A kukorica gyökérzete jó vízellátás (VKsz80%) és szárazság (VKsz40%) esetén
A szárazságtűrés és öntözési reakció szempontjából kiemelkedő jelentőségűek a választott hibridek/fajták genetikai tulajdonságai. Az évek alatt sok különböző genetikai háttérrel rendelkező hibridet/fajtát vizsgáltunk meg. Megállapítottuk, hogy a hibridek közt találhatunk szárazságra kifejezetten érzékeny, közepes és jó hibrideket is. A hibrideket alacsony vízállátási szinten (VKsz40%), közepes (VKsz60%) és jó vízellátás mellett (VKsz80%) vizsgáltuk.
A legszembetűnőbb eredmény talán a kukoricahibridek gyökértömegének a változása, amely az alapja a kiváló termés elérésének. A jó szárazságtűréssel rendelkező hibridek gyökértömege csökkent ugyan, de sokkal kisebb mértékben, ami miatt a terméseredményük sem esett vissza drasztikusan a kísérlet során.
Napjainkban nagy fejlődést jelent a precíziós növénytermesztés. A tábla egy adott pontjának ismeretében nemcsak a hozamtérképezés lehetséges, hanem az adatok elemzésével helyspecifikus beavatkozásokat tehetünk, helyspecifikusan végezhetünk tápanyagellátást, vetést, növényvédelmet, de akár az öntözővíz mennyiségének a szabályozását is. Ma már meglévő technológia az önjáró öntözőberendezések (lineár, Center Pivot) talajadottsághoz és a növény igényéhez igazodó vízkijuttatása. Így az öntözőberendezéseinkkel pontosan annyi vizet juttatunk ki a tábla egyes részeire, amennyi ott el tud szivárogni, így nem lesz felszíni vízösszefolyás, felszíni cserepesedés, talajromlás és a termesztéstechnológiánk nemcsak hatékonyabb lesz, hanem környezetkímélőbb és gazdaságilag is eredményesebb.
Napjainkban világosan látszik, hogy a digitális technológiáké a jövő, miközben jelenleg összességében például a GPS-technológiák aránya még nem több 5–10%-nál.
A hagyományos termesztéstechnológiáknál is törekedni kell a redukált-racionális, víztakarékos talajművelésre, a lehetséges mértékben csökkenteni kell a forgatásos alapművelést, és növelni a lazításos művelést. Az alapművelést megelőző műveleteknél, a tarlóhántásnál ne teljesen feketére műveljük a talajt, hagyjunk a felszínen is növénymaradványt, ami csökkenti az evaporációt (a talajfelszíni párolgást)! Fontos feladatunk, hogy az egyetemek és kutatóintézetek újabb eredményeit gyorsan vigyük át a gyakorlatba, gyors legyen az innováció, s így folyamatos a fenntartható szántóföldi növénytermesztés fejlesztése.
SZERZŐ: DR. FUTÓ ZOLTÁN EGYETEMI DOCENS, TANSZÉKVEZETŐ • MATE KÖRNYEZETTUDOMÁNYI INTÉZETÖNTÖZÉSFEJLESZTÉSI ÉS MELIORÁCIÓS TANSZÉK
