Egy kizárólag spárgatermesztésre specializálódott, holland vállalkozó szerint minden adott ahhoz, hogy a spárga piaca tartósan keresleti legyen, és elárulja azt is, hogyan tudja csökkenteni a termelési kockázatokat. Will Teeuwen szerint a zöld és a fehér spárga keresletében is átrendeződés megy végbe, amihez alkalmazkodni kell.
Tartósan keresleti piacra számít
Az 1980-as években még 5 hektár spárgából meg tudott élni egy család, ma viszont ennek a többszörösére van szükség a jövedelmező termeléshez, amit messzemenőkig specializáltan érdemes végezni – vélekedik Will Teeuwen, a holland Teboza cég harmadik generációs vezetője. A családi vállalkozás több mint 10 éve már Spanyolországban is rendelkezik termőterületekkel, ami a jövedelmezőség szempontjából jó döntésnek bizonyult.
A szakember megfigyelése szerint Hollandiában néhány éve még túlkínálattal küzdött a spárgapiac, de ez a trend megfordult: a csökkenő termőterület és a fogyasztás növekedése következtében ma keresleti a piac. A spárgatermesztésbe azonban egyre nehezebb beszállni: komoly géppark és méret kell hozzá, a növények pedig csak a harmadik évben adnak teljes termést. Emellett generációváltási és klimatikus problémák is akadályozzák a kínálat felfutását, valamint környezetvédelmi előírások és tanúsítási elvárások is bonyolítják a termelést.
Ezért Teeuwen szerint nem megy egyik a napról a másikra az igények kielégítése. Alább hosszabban is kifejti, miért látja tartósan jövedelmező kultúrának a spárgát, és hogyan lehet a termelést biztonságosabbá tenni.
Több régióban termelni
Nagyjából egy évtizedig marad a spárga egy adott területen, ezután pihentetik a földet. A spárgaterület 15%-a így minden évben kikerül a termelésből, de minden évben új táblákat is eltelepítenek, különösen az extrakorai fajtákkal. A területek bővítése egyrészt könnyebben megy a spanyolországi Andalúziában, mint Hollandiában, másrészt így széthúzható a szezon. Az itteni ültetvényeiken februártól októberig tart a zöld spárga szedése, a fennmaradó hónapokban mexikói és perui importból szolgálják ki a vevőiket. A termelés regionális szétosztása csökkenti az időjárási anomáliákból eredő kockázatokat, és lehetővé teszi a piac folyamatos ellátását.
A holland szakember nyitott a termelői együttműködésekre is, szívesen lát spárgát termelni vágyókat az üzemében, akiket aztán integrál is. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a termelés kétharmada a vállalkozás kezében maradjon, mert ez garantálja a megfelelő mennyiséget és minőséget. Mindkét országban ugyanezt az üzleti modellt követik.
Munkaerőköltségek és gépesítés
Spanyolországban – ahol helyiek és vendégmunkások is dolgoznak – szintén emelkednek a bérek, és nehéz megfelelő területet találni a spárgatermesztéshez, de még mindig sokkal könnyebb, mint Hollandiában. Ezzel együtt a gépesítés fokozása elkerülhetetlennek látszik, de megvan a felső határa: a spárga szedésében és csomagolásában csak részben váltható ki az ember. „Most tervezzük egy optikai válogatógép beszerzését, ugyanakkor sok csomagolási feladat továbbra is kézi munkát igényel.” Mindent egybevetve a munkaerőpiaci szempontok fontosak a termelési helyszín megválasztásakor.
Ami a csomagolást illeti, Teeuwen hangsúlyozza: ha a spárgát e nélkül kínálnák az üzletekben, akkor a minőségromlás miatt a harmadát ki kellene dobni, ami környezeti szempontból költségesebb lenne, mint csomagolóanyagot gyártani. Kár, hogy a jogszabályalkotók ezt nem látják.
Zöld vagy fehér?
Teeuwen szerint a zöld spárga előnye, hogy egész éven át salátákban, köretekben és más friss fogásokban is fogyasztják, míg a fehér spárga szezonális termék marad, annak ellenére, hogy Dél-Amerikából vagy Dél-Afrikából az európai szezonon kívül is beszerezhető lenne. A holland termelő szerint emiatt csak a zöld spárga előtt áll komoly növekedési tér, és cége eladásaiban öt éven belül túl is szárnyalhatja a fehér sípokét. „Nálunk a fehér spárga négy-öt hónapon át van jelen a kínálatban: január végétől a fóliás termesztésből érkezik az áru, az utolsó szabadföldi szedések pedig június végén zajlanak.”
Értékes termés marad a spárga
A holland szakember szerint az inputanyagköltségek, a munkaerőgondok és a klímaváltozás miatt nem várható az európai spárgaterület növekedése, ami jó pozíciókat vetít előre az olyan termelők számára, akik képesek csökkenteni a rizikót a termőterületek szétszórásával, valamint sokféle fajta és technológia megválasztásával. Teeuwen reményét fejezte ki, hogy az európai agrárpolitika kiszámíthatóbb és racionálisabb irányt vesz, enélkül ugyanis nagyon nehéz az üzleti életben tervezni.
Kapcsolódó írásunk: A késve indult szezon jó bevetélt hoz a spárgaszektornak.
