A Közös Agrárpolitika (KAP) körüli viták egyre hevesebbek lesznek, amint feláll az új német kormányzat és megszületik a békemegállapodás Ukrajna és Oroszország között. Az eddigi elképzelések egymásnak ellentmondóak. Nem világos, mit vár az EU az agráriumtól, és mit nyújt cserébe.
Zöld fordulat után
Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (KAP) az évek során számos reformon esett át, hogy alkalmazkodjon a változó gazdasági és környezeti kihívásokhoz. A legutóbbi jelentős módosításokat 2021 decemberében fogadták el, és 2023. január 1-jén léptek hatályba. A 2023–2027 közötti KAP kiemelt hangsúlyt fektet a környezeti fenntarthatóságra és a Zöld Megállapodás (Green Deal) céljainak elérésére.
A teljes KAP költségvetése a 2021–2027-es időszakra 387 milliárd euró, amely két alapból tevődik össze: az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EAGF) 291,1 milliárd euróval, míg az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EAFRD) 95,5 milliárd euróval járul hozzá, utóbbi magában foglal 8 milliárd eurót a Next Generation EU forrásaiból a vidéki területek zöld és digitális átállásának támogatására.
Válságsorozat, tüntetések
A 2023 őszétől 2024 tavaszáig terjedő gazdatüntetések nyomán a döntéshozók számára világossá vált, hogy az európai élelmiszer-előállítást olyan termelési előíráshalmaz köti gúzsba, ami óriási versenyhátrányt okoz a nemzetközi piacon. Az EU-nak a háború okozta gazdasági válság és Ukrajna tervezett csatlakozása miatt is újra kell gondolnia, hogy fenn akar-e tartani egy olyan költséges szabályozó rendszert, mint a mai agrárpolitika. (Lásd még: Mindenki lázong – Mi a baj Európával?
A 2027 utáni Közös Agrárpolitika jövőjével kapcsolatban Németország és több más uniós tagállam, mint például Spanyolország, Franciaország, Dánia, Hollandia és Írország, javaslatot tett a jelenlegi területalapú támogatási rendszer megszüntetésére. Ehelyett azt szorgalmazzák, hogy a kifizetések kizárólag társadalmi célokhoz kapcsolódjanak, mint például a környezetvédelem, a fenntarthatóság és a vidéki területek fejlesztése.
Meg kell jegyeznünk, hogy már ma is minden mezőgazdasági tevékenységnek meg kell felelnie a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) előírásainak, de minden 10 hektárnál nagyobb méretű üzem ennél jóval több környezeti vállalást tesz a nagyobb mértékű támogatás érdekében. A vidéki területek fejlesztése pedig a pályázatok révén valósul meg. Csak a termeléshez kötött támogatások nem tartalmaznak környezeti-társadalmi célt, de ezek marginálisak a KAP büdzséje szempontjából (cc. 5%).
Nagyobb veszélyt jelent a KAP-ra, hogy a forrásait összemosnák más programokkal, a kifizetéseket pedig bizonyos reformok végrehajtásához köthetnék, például az ökológiai gazdálkodás előmozdításához. A javaslat uniós szintű ellenállást váltott ki az agrárminiszterek körében. Novemberben a magyar elnökség alatt elfogadott zárónyilatkozat is tartalmazza ezt, továbbá a bürokrácia csökkentésének igényét és annak elutasítását is, hogy a zöld ideológiát a gazdasági érdekek elé helyezzék az európai agráriumban.
A KAP körüli vitát Románia más síkra terelte, mint a többi tagállam, és mostanra Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Szlovákia is csatlakozott a követeléséhez: el akarják érni az EU-tagállamok átlagos támogatási szintjét a közvetlen kifizetésekben (egyes pillér). Mivel Magyarország ezen már túl van, nem csatlakoztunk a román kezdeményezéshez. A támogatási szintünket sokkal jobban veszélyezteti Ukrajna potenciális uniós csatlakozása.
