A politikában, a társadalomban és az agrárkutatásban a biogazdálkodást gyakran tekintik ideális megoldásnak a mezőgazdaság előtt álló számos kihívásra: a rendelkezésre álló korlátozott mezőgazdasági földterületen elegendő élelmiszert kell biztosítani a világ növekvő népességének, ugyanakkor minimalizálni kell a mezőgazdasági termelés éghajlatra és környezetre gyakorolt negatív hatásait anélkül, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos pénzügyi és társadalmi költségek jelentősen megnövekednének. Túl könnyű azonban egyszerű ellentétet látni a „biogazdálkodás” és a „hagyományos” mezőgazdaság között.
Világméretű kihívásoka mezőgazdaság számára
Általánosságban elmondható, hogy az azonos terület természetes növényzetéhez vagy természetközeli használatához képest a növénytermesztés jelentősen kisebb biológiai sokféleséget és sokkal magasabb légköri üvegházhatású gázkibocsátást eredményez, függetlenül attól, hogy milyen termesztési rendszert alkalmaznak.
A növénytermesztés a fajok 70–90%-átelnyomja, és a szántás, a vetés, a trágyázás, a növényvédő szerek és a betakarítás révén nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást okoz, mivel a növény növekedése során csak körülbelül annyi üvegházhatású gáz kötődik a biomasszához, amennyi később az élelmiszer és a takarmány megemésztésével és a szántóföldön történő rothadással felszabadul. Mind a biológiai sokféleség csökkenését, mind az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedését az élelmiszer- és takarmánytermelés okozza, és ezeket elmaradt előnyöknek, azaz alternatív költségeknek kell tekinteni. Ezeknek az alternatív költségeknek a mértéke nagyban függ a mezőgazdasági termeléshez szükséges földterület nagyságától. Az alternatív költségek annál alacsonyabbak, minél magasabb a hektáronkénti hozam, és minél kevesebb földterületre van szükség a kívánt termelési cél eléréséhez. A termeléshez szükséges földterület már nem áll rendelkezésre a természetes növényzet vagy a természetközeli használatra.
A környezeti hatások összehasonlításának ezért magában kell foglalnia az alternatív költségeket, és a terméshozamot tonnában, nem pedig hektárban kell kifejezni. A cél az, hogy a szükséges mennyiségű mezőgazdasági terméket a lehető legalacsonyabb környezeti költséggel, tehát környezetbarát módon állítsuk elő. Ez különösen igaz egy olyan időszakban, amikor a mezőgazdasági területek terjeszkedése világszerte veszélyezteti a természetes növényzetet, és amikor az üvegházhatású gázok megkötése és elkerülése egyre fontosabbá válik az éghajlatváltozással szemben.
Felelős és fenntartható mezőgazdaság
Ezért a földhasználatot központi tényezőnek kell tekintenünk, és tudatosan kell kezelnünk. A felelős földhasználat az a mód, ahogyan a föld erőforrását gazdaságilag és társadalmilag a legjobban ki lehet használni. A hozam, a termelési költségek és a földigény szempontjából a biogazdálkodás lényegesen rosszabbul teljesít, mint a hagyományos gazdálkodás. Ahhoz azonban, hogy ezt a potenciált ki lehessen aknázni, a társadalomnak és a politikusoknak következetesen támogatniuk kell a földterület felszabadításának gondolatát az éghajlatvédelem és a biológiai sokféleség javára. A globális igazságosság érdekében a „földimportot” is figyelembe kell venni.
Az éghajlatváltozás, a talajromlás és a hasznosítható földterület korlátozó tényezője miatt elengedhetetlen az éghajlat és a biológiai sokféleség szempontjából ökológiailag értékes területek megőrzése, sőt esetlegesen bővítése, valamint a világ népességének élelmezése érdekében a rendelkezésre álló termőföldek produktív felhasználásának előmozdítása. Ennek érdekében minden technológiai lehetőséget ki kell használni, és a biogazdálkodás eredményeit kifejezetten fel kell használni a mezőgazdaság egészének zöldítése érdekében.
A teljes mezőgazdasági ágazat kezelése
A hagyományos mezőgazdaság nemcsak a földhasználat domináns formája, amely még mindig a mezőgazdasági termékek jóval több mint 90%-át termeli, hanem nagyrészt olyan magasan képzett és felelősségteljes gazdálkodók is gyakorolják, akik nyitottak és képesek felelősségteljesen alkalmazni mindazokat a technológiákat, amelyek javítják az éghajlatot, a környezetet, a biológiai sokféleséget, a hozamokat és a jövedelmezőséget. A politikai döntéshozók feladata, hogy a keretfeltételeket ökoszociális szempontok szerint úgy alakítsák ki, hogy minden rendelkezésre álló technológiát felhasználjanak és továbbfejlesszenek az innovatív, környezetbarát, fenntartható és jövedelmező mezőgazdaság megteremtése érdekében.
A környezetbarát technológiák előmozdítása
Aktívan támogatni kell a környezetvédelmi teljesítményt javító és a mezőgazdaság egészét tekintve a hozamokat növelő technológiák kutatását, fejlesztését és alkalmazását. Ez magában foglalja a „zöld” nitrogénműtrágyák népszerűsítését, a betegség-, kártevő- és szárazságtűrő fajták nemesítését modern technikák alkalmazásával. Továbbá a növényvédelmet is javítani kell a környezetbarátabb hatóanyagok, köztük biológiai rendszerek, valamint a robotika és a biostimulánsok kifejlesztésével. A mezőgazdaság valamennyi formájának technológiáit nem ellentétesnek kell tekinteni, hanem inkább egy spektrumnak, amelyből a legjobbat lehet kiválasztani.
Egyenlő támogatások a biogazdálkodás és a hagyományos mezőgazdaság számára
A biogazdálkodás alacsonyabb biológiai sokféleségére és a hagyományos gazdálkodáshoz képest magasabb üvegházhatású gázkibocsátására vonatkozó bizonyítékok azt mutatják, hogy a külső költségek a biogazdálkodás elterjedésével inkább nőnek, mint csökkennek. A biogazdálkodás aránytalanul magas szintű állami támogatása ezért nem igazolható. Ugyanakkor a Németországban 30%-os, az EU-ban pedig 25%-os biogazdálkodásra vonatkozó politikai célt is meg kell szüntetni, mivel az az említett nemkívánatos hatásokhoz vezet.
Külön támogatások nélkül a biogazdálkodás volumenét csak azok a fogyasztók határoznák meg, akik hajlandóak magasabb árat fizetni egy szubjektív hozzáadott értékért.
Az egy hektárra jutó kevesebb élelmiszer kevesebb földet hagy a természetnek
Nagy hozamokra van szükség a világ erdeinek és legelőinek megőrzéséhez, és ezáltal az éghajlatváltozás, a fajpusztulás és az édesvízhiány bolygónkon elviselhető szinten tartásához. A Nobel-díjas Norman Borlaug és Christopher Dowswell a múlt század végén foglalta össze ezt az egyszerű felismerést, felismerve a magas hozamok értékét, amikor azt írták: „Ha hektáronként kevesebb élelmiszert termesztünk, kevesebb földet hagyunk a természetnek”.
Környezeti kritériumokon alapuló növényvédelem
A növényvédő szerek jóváhagyásának szigorúan a toxicitáson és a növény- és állatvilágra, valamint az élelmiszer-minőségre gyakorolt hatáson kell alapulnia. Kerülni kell az olyan kivételeket, mint például a biogazdálkodáshoz szükséges erősen mérgező rézvegyületek. Idővel az egyre szigorúbb engedélyezési és alkalmazási kritériumok lehetővé tennék a negatív hatások csökkentését jelentős terméskiesés nélkül.
A növényvédő szerek alkalmazásának felére vagy még nagyobb mértékű csökkentésének több okból sincs értelme. Szigorú tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a kémiai növényvédő szerek negatív hatásai a növény- és állatvilágra, valamint az élelmiszerek minőségére sokkal kisebbek, mint azt általában feltételezik. Különösen ahhoz túl kicsik, hogy igazolják a biogazdálkodás magasabb termelési költségeit és az ezzel járó alacsonyabb hozamokat, valamint a további földhasználat és a termelés külföldre való áthelyezésének negatív környezeti hatásait.
A pozitív környezeti hatásokkal járó intézkedések célzott támogatása
A mezőgazdaság egészének környezeti teljesítményét inkább az ellenőrizhető hatású intézkedések előmozdításával lehet javítani, mint a biogazdálkodás jelenlegi területalapú támogatásával. Például a zónaspecifikus ökopontokkal jutalmazott tevékenységek minden gazdaságra vonatkoznának, és így az alapelveket követve célzott javulást tennének lehetővé az egész területen:
‑ Szigorúan a hatékonyságra összpontosítson a támogatás, lehetőleg a környezet javításával, a hozamok csökkentése nélkül.
‑ A környezetvédelmi intézkedések gazdaságilag vonzóvá tétele.
‑ A többletköltségek közpénzekből történő megtérítése.
‑ A meglévő ökológiai szabályozások beépítése.
‑ A földtulajdonosok általi „prémiumfölözés” csökkentése.
‑ Célzott támogatás meghatározott gazdaságtípusok számára, például bizonyos méretosztályokban vagy hátrányos helyzetű területeken.
A támogatási rendszer bürokráciamentessé tétele
A gazdálkodókat túlzott bürokrácia és gyakran túlságosan részletes, nem praktikus és néha ellentmondásos szabályozások terhelik. A túl sok érthetetlen nyomtatvány, a nem megfelelő és néha szakszerűtlen digitalizálás, valamint a hatóságok közötti megosztott hatáskörök egyes esetekben bonyolítják az eljárásokat, és negatívan hatnak a gazdálkodásra. Emellett a szakképzett személyzet sok munkaóráját köti le a nem produktív vagy akár kontraproduktív bürokrácia, ami pénzügyi, gazdasági és társadalmi költségeket okoz.
A bürokrácia csökkentése érdekében a következő elveket lehetne követni:
‑ Kevesebb részletes szabály és több döntés a gazdálkodók kezében.
‑ A támogatási intézkedések számának csökkentése és a dokumentációs követelmények egyszerűsítése a szükséges minimumra.
‑ A különböző hatóságok szabályainak összehangolása és a szabályozást ellenőrző hivatalok számának csökkentése.
‑ A hatóságok kötelezése arra, hogy konkrét írásbeli kérésre időben, írásban és jogilag kötelező erejűen tájékoztatást adjanak az előírásokról és a támogató intézkedésekről.
‑ A bürokráciacsökkentésre vonatkozó innovatív ötletek központi összegyűjtése, és a tudománytól a minisztériumokon, hivatalokon és gazdálkodókon át az összes érdekelt fél ösztönzése arra, hogy tegyenek javaslatokat a bürokrácia csökkentésére.
Kritikai diskurzus szakmai körökben és a társadalomban
A német és az uniós agrárpolitikai döntéseket jelenleg erősen befolyásolják a kiválasztott tanulmányok, például a Thünen-jelentés 65 és a Zukunftsstudie Landwirtschaft, amelyek igen kedvezően értékelik a biogazdálkodást. Ez a pozitív értékelés annak köszönhető, hogy a biogazdálkodás környezeti előnyeit a hagyományos gazdálkodással szemben hektáronkénti alapon vizsgálják. Az egységnyi mennyiségre jutó környezeti hatások és a termelési költségek csak kisebb szerepet játszanak. Ezenkívül a biogazdálkodás magasabb földigénye miatti alternatív költségeit nagyrészt figyelmen kívül hagyják. Az ajánlások ezért nem mindig alapulnak a felelős mezőgazdaság szempontjából kulcsfontosságú tényezők és hatások kellően széles körű figyelembevételén. Ezért itt az ideje, hogy átgondoljuk, hogyan lehetne újra megnyitni az utat a médiában a biogazdálkodás és a mezőgazdaság környezetbarátabbá tételének politikailag és érzelmileg terhelt kérdéseiről folytatott széles körű, kritikus és nyitott viták és tudósítások előtt. A jelenlegi egyoldalúság nemcsak a valódi diskurzust és következésképpen a racionális döntéseket akadályozza, hanem a környezeti fenntarthatóság, a globális igazságosság és végső soron a társadalmi és gazdasági jólét szempontjából is káros.
A biogazdálkodás előnyei
A mai ismeretek birtokában magukkal a termésnövelő inputanyagokkal szemben is magasak az elvárások a környezetre gyakorolt hatásukat illetően, és ennek a szempontnak a terméshozam-növelés és az ilyen inputanyagok felhasználásának hatékonysága mellett a vita középpontjában kell állnia. Mindenesetre az összes hozamnövelő és földkímélő műtrágya és növényvédő szer, valamint a korszerű növénynemesítés használata a környezetre gyakorolt káros hatások minimalizálása iránti erős elkötelezettséggel párosulva jobb megoldás, mint a biogazdálkodás által propagált, nagy hatásfokú és hatékony szintetikus anyagok elutasítása.
Mindazonáltal a biogazdálkodás érdeme, hogy felhívta a figyelmet a hagyományos mezőgazdaság környezeti problémáira. Ez különösen az 1980-as évek végén volt így, amikor a magas termelői árak által nyújtott jövedelemtámogatások rendkívül vonzóvá tették a mezőgazdaság számára a nagy mennyiségű vegyszerhasználatot, ami túlzott növényvédőszer-használatot, túltrágyázást és egyoldalú vetésforgót eredményezett. Az ökológiai gyakorlatok hozzájárultak a hagyományos mezőgazdaságban alkalmazott technológiák fejlesztéséhez, különösen a trágyázás, a talaj-előkészítés és a növényvédelem terén. Ennek eredményeképpen időben történő korrekciókat eredményezett, és ezáltal korlátozta a környezeti károkat.
Ez azt mutatja, hogy a biogazdálkodás értékes a mezőgazdaság egészének technológiai szempontból nyitott optimalizálása szempontjából, és hogy a földhasználat e formájából nyert tudásnak a fenntartható, intenzív mezőgazdaság racionális megközelítésének részét kell képeznie. Mezőgazdaságunk felelős ökológiai átszervezését úgy kell végrehajtani, hogy a termelékenység és a hatékonyság megmaradjon, és lehetőség szerint növekedjen.
Összegzés
‑ A nagy földigénye miatt a biogazdálkodás lényegesen magasabb termelési költségeket, több üvegházhatásúgáz-kibocsátást és nagyobb biodiverzitás-veszteséget okoz, mint a hagyományos mezőgazdaság.
‑ A technológiákat átfogóan kell értékelni; az egyszerű hektáronkénti összehasonlítások nem megfelelőek és helytelenek; a termelési és alternatív költségeket figyelembe kell venni.
‑ A mezőgazdaság fejlődése szempontjából a gazdálkodás valamennyi formájának technológiáját nem ellentétesnek kell tekinteni, hanem egy olyan spektrumnak, amelyből a legjobbat lehet kiválasztani.
‑ A médiának kritikusabban kellene viszonyulnia a mezőgazdasági rendszerekkel kapcsolatos nyilatkozatokhoz és kutatási eredményekhez, mielőtt azokat közzéteszik, és szembe kellene néznie a rendkívül összetett összefüggésekkel is.
‑ A biogazdálkodás magas és területalapú támogatása a magas élelmiszerárakkal együtt nem hatékony és gazdaságilag és társadalmilag erősen megkérdőjelezhető eszköz a fenntartható mezőgazdaság támogatására.
‑ Az állati eredetű élelmiszerek fogyasztásának csökkenése nem tudja ellensúlyozni a biogazdálkodás magasabb földigényét, és csak a nagy hozamú mezőgazdasággal együttesen van jelentős pozitív hatása az éghajlatra és a biológiai sokféleségre.
‑ Egy intelligensebb támogatási politikának jövedelmező ösztönzőket kell nyújtania a célorientált tevékenység érdekében, és nem a gazdák jövedelmének rovására történő ökológiai javuláson kell alapulnia.
Ezek a tényezők azt jelzik, hogy a biogazdálkodás növelése nem megfelelő stratégia. A hagyományos mezőgazdaság felelős és technológiailag nyitott fejlesztése a húsfogyasztás mérsékelt csökkentésével együtt a fenntartható és felelős mezőgazdaság hatékonyabb jövőbeli modellje.
DR. SC. AGR. HERBERT STRÖBEL (AZ AGRÁRGAZDASÁGTAN PROFESSOR EMERITUSA, WEIHENSTEPHAN-TRIESDORFIMŰSZAKI TUDOMÁNYEGYETEM) ÍRÁSA ALAPJÁN
ÖSSZEÁLLÍTOTTA: FODOR MIHÁLY
