A takarónövényeket hosszabb ideje használjuk, mint sokan ezt gondolnák. Már az ókori rómaiak is tisztában voltak a takarónövények értékével. Az egykori légiósból lett gazdálkodó, Lucius Columella arról a megfigyeléséről számolt be hajdani feljegyzéseiben, hogy az olyan pillangósok, mint a csillagfürt és a bükköny, növelik a talaj termőképességét.
Gyakorlatias stratégiát
Számos tanulmány szerint a mai gazdálkodók, akik takarónövényt vetnek, többek között azért teszik ezt, hogy megóvják és javítsák talajuk vitalitását. Méghozzá azáltal, hogy ösztönzik a hasznos szervezetek, például a mikorrhiza gombák növekedését, amelyek hozzájárulnak a gazdaság egyik legfontosabb értékének, a termőtalajnak a megőrzéséhez. Az alábbiakban látni fogjuk, hogy a takarónövények alkalmazása számos lehetséges előnnyel jár a biogazdaságok számára. A gazdálkodó céljainak eléréséhez konkrét döntésekre is szükség van, beleértve:
‑ a jól megfogalmazott célokat (észszerű elvárásokkal),
‑ a célok megvalósításához optimális növényfajták kiválasztását, ‑ időzítést és időtartamot,
‑ a megvalósítási módot. Mindezeket egy érthető és gyakorlatias stratégiába kell integrálni. Vegyük most számba a lehetséges előnyöket.
A biológiai sokféleség maximalizálása
A gyökerek és a talaj élővilága közötti szövetségekből arra következtethetünk, hogy a növények talajlakó élőlények sokaságát támogatják. Minden növényfaj különböző életformákat támogat a talajban. Ezért fontos, hogy a helyi adottságokhoz illeszkedő, változatos takarónövénymix kerüljön alkalmazásra. A lehetőségek száma végtelen. A biológiai sokféleség maximalizálása pedig nem áll meg a talajban zajló eseményeknél. A növény föld feletti része a biológiai sokféleséget is elősegíti. Élőhelyet biztosít a rovaroknak és a kis vadvilágnak, nem beszélve a beporzókról, amelyek a takarónövény virágzási ideje alatt képesek táplálkozni.
A talaj egészsége
A talaj egészsége úgy definiálható, mint a talaj-ökoszisztéma azon képessége, hogy ellátja létfontosságú funkcióit. Ezek közé tartozik: a növények növekedésének támogatása, élőhely biztosítása különféle élőlények számára, az éghajlatváltozás mérséklése, az árvizek szabályozása, a szén megkötése stb. A talaj a legtöbb mezőgazdasági termelés alapja, és különösen fontos az ökológiai gazdálkodásban.
Hogyan mérjük a talaj egészségét? Nincs közvetlen módszer a talaj egészségi állapotának megítélésére. Csakúgy, mint az emberi egészségnél, nincs egyetlen gép sem, amellyel fel lehetne mérni, hogy egy személy egészséges-e vagy sem. Ahogyan azonban különböző méréseket is végezhetünk egy ember egészségi állapotának megítélésére, úgy lehetőség van konkrét talajtulajdonságok mérésére is. Ezek segítséget jelenthetnek annak megállapításában, hogy egy talaj egészséges-e vagy sem. Az ilyen mérések lehetnek kvantitatívak vagy kvalitatívak, illetve a kettő kombinációi.
A talajnak vannak fizikai, kémiai és biológiai jellemzői. A talaj egészségi állapotának meghatározására szolgáló legjobb mérések kidolgozása érdekében meg kell vizsgálni a három szempontot, és olyan konkrét méréseket kell kiválasztani, amelyek a talaj tervezett felhasználására vonatkoznak. A legjobb mérési sorozatot, amely lehetővé teszi a talaj egészségi állapotának megítélését, a minimális adathalmaznak nevezzük. A minimális adatsort alkotó méréseket talajminőségi mutatóknak vagy talaj-egészségügyi mutatóknak nevezzük.
A talajegészség-felmérés célja, hogy lehetővé tegye a gazdálkodóknak, hogy megtudják, milyen tendenciák figyelhetők meg az általuk használt termőföld vonatkozásában (javulás, stagnálás vagy romlás). A változás irányának ismerete határozza meg a beavatkozás esetleges szükségességét (például, ha a talaj rossz állapotban van). A talajegészséghez kapcsolódó irányváltozások ismerete nélkül nem lehetséges a jobb gazdálkodási gyakorlatok hatékony tervezése és megvalósítása.
A takarónövények szerepe a talaj nitrogénháztartásában
A mezőgazdasági terméshozamoknak az elmúlt évtizedekben a világ számos régiójában tapasztalt fokozatos növekedése a nitrogén-műtrágyázásnak tulajdonítható, ennek a tápanyagnak a jelentős része (kb. 40–60%-a) azonban a környezetbe kerül. A takarónövények iránti növekvő érdeklődés miatt fontos megérteni, hogy ezek a növények milyen hatással vannak a talaj termőképességére a következő „főnövény” esetében.
A takarónövény-biomasszából származó nitrogént (N) rövid távon a következő kultúrnövények hasznosíthatják, hosszú távon pedig a talaj N-tartalmának javítása és a műtrágya-beviteli költségek csökkentése révén hasznosul. A talaj nitrogénjének elérhetősége a talajban lévő maradék és a talajban lévő, korábbi növényi maradványokból felszabaduló nitrogénmennyiség függvénye. A környezeti és gazdálkodási tényezők nagymértékben befolyásolják a takarónövények lebomlási dinamikáját. Ezért kihívást jelent következetesen és pontosan megjósolni, hogy egy következő növény számára mennyi nitrogén lesz elérhető, vagy az mikor válik az elérhetővé.
A kutatók számos tanulmányban világítottak rá arra, hogy a talaj nitrogén- és széntartalmának növelésére és a terméshozam javítására takarónövényként a pillangósok és pillangósalapú magkeverékek a legalkalmasabbak, míg a pillangósokat nem tartalmazó keverékek a talaj maradék nitrogéntartalmának csökkentésére és a gyomok elleni védekezésre optimálisak. Az őszi takarónövény(ek) kiválasztásakor a gazdálkodóknak fontolóra kell venniük a pillangósok és a nem pillangósok keverékét, mivel ezek jó kompromisszumot kínálnak az agronómiai előnyök, valamint a talaj- és ökoszisztéma-szolgáltatások között.
A takarónövény-gazdálkodás jelentősen befolyásolhatja a nitrogén felhalmozódásának és kibocsátásának a lehetőségét. Valamennyi olyan gazdálkodási gyakorlat, amely befolyásolja a növényi biomassza felhalmozódását és/vagy a szén : nitrogén (C : N) arányt, hatással lehet a későbbi nitrogénkibocsátásra. Az őszi műtrágya vagy szerves eredetű trágya alkalmazása fűféle takarónövények esetén növelheti a nitrogén felhalmozódását és a potenciális kibocsátást. A pillangós takarónövények a Rhizobiummal való szimbiózisuk következtében a levegőből nitrogént tudnak felvenni (biológiai N-kötés).
Ha ez a N felszabadul a bomlás során, az N nettó nyereséget eredményez. Ezért a pillangósokat általában N-forrásnak vagy -szállítónak tekintik. A pillangósok biomasszájában azonban nem minden nitrogén rögzített, ugyanis a pillangósok jelentős mennyiségű nitrogént képesek felvenni a talajból. A mérések szerint a kukorica terméshozama 28%-kal javult (a takarónövény nélküli állományéhoz képest) abban az esetben, ha pillangósokból álló magkeverék használtak. Így az ilyen keverékek jó alternatívát jelentenek a kukorica nitrogénellátására, mivel nagyobb gyökérbiomasszájukkal tovább javítják a talaj egészségét és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat.
Néhány esetben kihívást jelenthet
Az előbbiekben a takarónövények használatának számos előnyét bemutattuk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy van néhány olyan tényező, amely kihívást jelenthet a gazdák számára. Mielőtt a gazdálkodók meghoznák az organikus rendszerű termelés elfogadására vonatkozó döntéseket, először döntően a gazdasági jövedelmezőséget veszik figyelembe. A takarónövények használatát illetően, egy felmérés alapján más a helyzet. Ugyanis itt a gazdák sokan sem a „többletköltségeket”, sem a „nem mérhető gazdasági megtérülést” nem tekintik olyan tényezőnek, amely befolyásolná a takarónövények telepítésére vonatkozó döntéseiket.
A felmérés szerint a gazdálkodók mindössze 16%-a érzékelte komoly kihívásként, hogy „nincs mérhető gazdasági megtérülés”. A válaszadók 40%-a pedig egyáltalán nem, a fennmaradó 44% pedig kisebb kihívásként érzékelte a gazdasági megtérülést (forrás: Sustainable Agriculture Research and Education/Conservation Technology Information Center). A kisebb üzemméret mellett kihívást jelenthet a takarónövények beillesztése az amúgy is mozgalmas terméstervbe. Az időhiány, az üzemméretből fakadó korlátozott termőhely és a piaci igények néha oda vezethetnek, hogy a takarónövények helyett (is) a főnövényt kell vetni. Ez megnehezítheti a takarónövények integrálását a terméstervezésbe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kellene törekedni az integrációjukra.
Kihívást jelenthet a kártevők elleni védekezés esetlegesen növekvő volumene is. Az aktívan növekvő takarónövények élőhelyet és fedezéket biztosíthatnak bizonyos rovarok, csigafélék, gerincesek számára, így növelve a kártevő-populációt. A fenti kihívásokkal szemben sokkal nagyobb súlyt képviselnek a takarónövények által nyújtott pozitív szolgáltatások. Hiszen ezek a növények növelik a biodiverzitást a gazdaságban, és számos módon hozzájárulnak az egészségesebb ökoszisztémához. A virágzó takarónövények táplálékot és élőhelyet biztosíthatnak a fontos beporzó rovaroknak. Támogathatják a madarakat és más vadon élő állatokat is. Továbbá védik a víz minőségét a talajerózió megfékezésével, és a becslések szerint átlagosan 48%-kal csökkenthetik a nitrogénveszteséget. A talaj biológiai aktivitásának serkentésével a nagy mennyiségben vetett takarónövény hatalmas mennyiségű légköri szenet képes megkötni.
Következtetések
Az önállóan és a magkeverékként vetett takarónövények számos ökológiai szolgáltatást nyújthatnak, mint például a gyomelnyomás, a nitrogénellátás, a jobb terméshozam és a talajegészségre gyakorolt előnyök. A különböző takarónövényfajok hajtás/gyökér biomasszához, valamint szén- és nitrogéntartalomhoz való hozzájárulására vonatkozó bővebb ismeretek segítik a termelőket az igényeiknek leginkább megfelelő takarónövények (vagy keverékek) kiválasztásában. Ezenkívül a jövőbeli kutatásoknak egyértelműen azonosítaniuk kell azokat a mechanizmusokat, amelyek a talaj nitrogénmineralizációja, szénstabilizálása és a takarónövények talajegészséghez kapcsolódó előnyei mögött állnak a különböző termesztési rendszerekben. Ez segíteni fogja a gazdálkodókat, hogy gyakorlataikat úgy alakítsák át, hogy a talaj egészségének megőrzése mellett a terméshozamot is javítsák.
Függetlenül attól, hogy egy gazda milyen célokat tűzött ki a takarónövények termesztésével kapcsolatban, számos életképes és tesztelt lehetőség áll rendelkezésre a célok megvalósítására. Honnan kaphatnak szakmai segítséget azok a hazai gazdák, akik érdeklődnek az ökológiai gazdálkodás keretében alkalmazható takarónövények iránt? Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) már hosszú ideje folytat kiterjedt kutatásokat a témában, kutatási eredményeivel segítve a gazdálkodók tevékenységét.
SZERZŐ: CZÉKUS MIHÁLY
Vetés előtti nagytakarítás A takarónövények ökológiai gazdálkodásban történő használatának legnagyobb kihívása a takarónövény-állomány megfelelő terminálása, azaz megsemmisítése a következő főnövény vetése előtt. Erre a legtöbben a maradványok sekély bedolgozását választják, amelyet azonban a megfelelő időben és valóban nagyon sekélyen szükséges elvégezni, hogy a takarónövények által felépített talajstruktúra mélyebben ne sérüljön.Az úgynevezett fektetőhengerrel is többen próbálkoztak már hazánkban, jellemzően házi gyártású roller-crimperrel, ugyanakkor egyre több hazai és nemzetközi gyártó kínálatában érhető már el ilyen munkaeszköz. Itt is fontos a jól időzített művelet, hogy a telet túlélő, még zöldellő növények ne tudjanak „felállni” a hengerezés után. A terminálás legbiztosabb módja a kifagyás, ehhez azonban az egyre enyhébb magyar telek miatt érdemes a trópusi fajokból összerakni a keverékünket (pl. silócirok, négermag, tehénborsó stb.). A keverékek összeállításában és technológiájában a Talajreform csapata (www.talajreform.hu/) 7 éves tapasztalattal rendelkezik, és szívesen segítenek az ökogazdáknak is a legjobb mix megtalálásában. Szerző: Diriczi Zsombor
