A hatékony növényvédelem a sikeres növénytermesztés egyik alappillére. Ez a terület azonban az elmúlt másfélkét évtizedben rengeteg kihívással szembesült, és ma már a szakma jó menedzseléséhez nem elég kizárólag a kultúrnövényekre és a károsítókra koncentrálni. Hunyadi Istvánnal, a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara új elnökével többek között a szervezet előtt álló legfontosabb feladatokról, a növényvédős, növényorvos szakma megítéléséről, a hatóanyag-kivonások okozta egyre nagyobb problémákról beszélgettünk.
Sok társterület tudásanyagára is szükség van a sikerhez
– Hogyan került ennek a nagyon szép szakmának a közelébe?
– Mezőgazdasággal foglalkozó családban nőttem fel, anyai oldalon nagyszüleimnek volt szőleje Tokaj-Hegyalján, apai oldalon a nagyszülők, dédszülők is mezőgazdasággal foglalkoztak. Szüleim már mezőgazdasági főiskolát végzett szakemberek voltak, akik a szellemi tevékenység mellett fizikailag is mindig kivették a részüket a munkából. Amióta az eszemet tudom, mindig volt almáskertünk, szántóföldi zöldségeink, ebben segítettem, szerettem csinálni. A gimnáziumi évek alatt is dolgoztam, a családi területek mellett például nyaranta szüleim volt évfolyamtársának a kertészeti vállalkozásában. Igazából alapvetően hamar eldöntöttem, hogy kertészmérnök leszek.
A Kertészeti Egyetemre kerültem, a kertészmérnöki tanulmányok mellett a tájépítészet is érdekelt, abba is fektettem jelentős energiákat. Már az egyetemi évek alatt is próbáltam vállalkozóként boldogulni, emellett az sem volt idegen tőlem, hogy valamilyen fontos cél érdekében egy szervezetben dolgozzam – így egy ideig a Hallgatói Önkormányzat elnöke is voltam.
A növényvédelem mindig is érdekelt, de kertészmérnök hallgatóként, az előbb említett Hallgatói Önkormányzat elnökeként nem volt túl felhőtlen a kapcsolatom egy nagyon szigorú professzorral. A volt KEK-klub utódjában komoly klubélet zajlott, az Egyetemi Tanács ülésein pedig sokszor kellett megmagyarázni, hogy épp mi miért történt… Így akkor nem láttam esélyét a növényvédelmi tanulmányokban komolyabban elmerülni, de később,34 évesen visszaültem nappali tagozatos hallgatóként az iskolapadba, növényorvos MSc-s tanulóként.
A növényvédelem olyan kikerülhetetlen eleme a szakmának, ami a sikeres termesztés alapja. Az integrált növényvédelem, mely ma már kötelező gyakorlat az üzemi termesztésben, komoly és komplex ismereteket igényel. Ráadásul manapság az EU-s törekvések – bár magasztosak a célok és ambiciózusak az elképzelések – is nehezítik a szakma dolgát. Kezdünk rájönni, hogy még nagyon sok ismeretre van szükségünk, sok társterület tudásanyagát kell bevonni, és ezeket együttesen, egy holisztikus megközelítésben alkalmazni a sikeres termesztéshez, gondolok itt például a talajtanra, nemesítésre. Tetszik ez a szakma, mert nagyon változatos. Jönnek-mennek a kórokozók, kártevők, régiek háttérbe szorulnak, újak jönnek, aztán a művelésmódok változása miatt még régebbiek újra előretörnek, és persze a globális kereskedelem, klímaváltozás is hozza az új helyzeteket.
A legfontosabb tévhiteket el kellene oszlatni a növényvédelemmel kapcsolatban
– Milyen területeken dolgozott, mielőtt a mostani megbízatást megkapta?
– Korábban a Mirelite Mirsa Zrt. miskolci gyárigazgatója voltam, azelőtt pedig a FruitVeB Magyar Zöldség-gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács szakmai igazgatója, később ügyvezető igazgatója. 2014-15 táján kristályosodott ki a szakmában is, hogy a kiskultúrák növényvédelmében baj lesz, a hatóanyag-kivonások komoly gondokat fognak okozni. Amúgy sem bővelkedett ez a terület a kémiai megoldásokban. Egy olyan kultúrában, ahol eleve kevés hatóanyaggal lehet számolni, ott nagyot üt minden további szűkítés. Így elkezdtem utánajárni, hogy európai szinten milyen lehetőségek vannak, és ez annyi rálátást és munkát adott, hogy egyre jobban belemerültem a szakmai érdekképviseleti munkába. Bevallom, az elnöki pozícióért való indulás nem saját ötlet volt, megkerestek ezzel a gondolattal páran. Némi gondolkodás után úgy döntöttem, megpróbálom, a közgyűlés pedig megválasztott. Négy évre szól a megbízás, és az alapszabály szerint maximum két ciklust lehet betölteni.
– Mi most a legfontosabb feladat, ami a szakma előtt áll?
– Több fórumon is elmondtam, hogy a növényvédelem elég mostoha megítélés alá esik manapság, különböző zöldszervezetek „áldásos” tevékenységének eredményeként. Rengeteg hamis információ vagy féligazság alapján a hozzá nem értő emberek fejében olyan képet keltenek, ami egyszerűen elképesztő. Mi vagyunk a világ legmérgezőbb ágazata? Megmérgezzük a föld polgárait, a természetet? Nagyon fontos feladat, hogy edukatív tartalmak szélesebb körű terjesztésével meg tudjuk változtatni a jelenlegi társadalmi megítélést. Jó, hogy vannak biotermékek a piacon, de a fogyasztói oldalon nem mindenki tudja a biotermékek magasabb árát megfizetni, és jelenlegi tudásunk szerint nem is tudunk biomódszerekkel olyan nagy mennyiségben termelni, hogy ellássuk a teljes lakosságot ezekkel a termékekkel. Emellett persze élelmiszer-biztonsági vetületei is van a biotermesztésnek, hisz ha a kalászos gabona toxintartalma magas, akkor azért kérdéses, hogy mennyire nevezhető igazán bionak…
A legfontosabb tévhiteket tehát el kellene oszlatni a növényvédelemmel kapcsolatban. A humán gyógyászatban használt készítményekhez hasonlóan szigorú a növényvédő szerek engedélyezése is. 10-12-15 év, több száz millió eurós költség, vizsgálatok, kísérletek tömkelege kell ehhez a folyamathoz. 100-ból 98 molekula kiesik a rostán, és lehet, hogy csak a folyamat legvégén. Nagyon komoly vizsgálatok folynak, mégis sokkal kevésbé tekinti az átlagember biztonságosnak ezt a területet, mint például a humán gyógyszerekét. A növekvő népességet el kell látnunk élelemmel, és ehhez egyelőre nélkülözhetetlen a növényvédelmi munka és az ehhez használt készítmények. Amíg termesztett kultúrák vannak, addig növényorvosokra is szükség lesz.
– Ahogy említette, a hatóanyag-kivonások komoly kihívásokat jelentenek a kiskultúrákban. A fő kultúráknál hol tartunk ezen a téren?
– Sajnos már ott is jelentkezhetnek problémák. Előfordulhat, hogy hatóanyag darabszámban ugyan van, de nem mindegy a hatásmechanizmusa. Ha ugyanazon az elven működik két hatóanyag, akkor azt nyugodtan lehet egynek tekinteni. Mára a szántóföldi kultúrák esetében is kezd a szerrotáció problémává válni. Elég csak a repcét megnézni, amit sajnos egyre kisebb területen termesztenek. Sokan azért adják fel, mert nem tudják megvédeni. A repcefénybogár például egy jelentős kártevő Magyarországon, ellene két lehetőségünk van, vagy valamilyen piretroid, vagy az acetamiprid. A piretroid-rezisztenciát már sikeresen kineveltük, így az acetamiprid használata fokozódik, ami azzal a veszéllyel jár, hogy előbb-utóbb megjelenik a rezisztencia ezzel a hatóanyaggal szemben is. Nagyon nehéz lesz ezt a feladatot új hatóanyag nélkül megoldani! Hogy tudunk így megfelelni az integrált elveknek, hogyan tudjuk tartani a szerrotációt, ha nincs ehhez elég legálisan használható és eltérő hatásmechanizmusú hatóanyag?
A hamisítás mellett nagy gond még az illegális import is
– Hogyan látja a növényvédelmi termékek fejlesztésének jövőjét?
– Az Európai Unió korábbinál lényegesen szigorúbb szabályozási környezete biztosan óvatosabbá tette a kémiai megoldásokat fejlesztő cégeket. A versenyszférában nyilván tényező a profit, a szereplők ezért végzik tevékenységüket, legyen az bármi. Az említett költséges és hosszú folyamat után egy hatóanyagnak vagy készítménynek legalább a megtérülési időszakot át kellene vészelnie a piacon. Az Európai Bizottság tízévente felülvizsgálja a hatóanyagokat és dönt azok további sorsáról. Tíz év nem túl hosszú idő, és ha ez mondjuk a cég szempontjából még valamiért le is rövidül, például a készítmény nemzeti szintű engedélyezése évekig elhúzódik, az nem túl vonzó a cégek számára. Általában az engedélyezéshez szükséges ún. értékelés húzódik el, ebben javulásra számítunk, a vonatkozó szabályozók változásának köszönhetően külső értékelő cégek is bevonhatók a folyamatba. A kémiai hatóanyagok fejlesztése mellett egyre nyitottabbak a cégek a biológiai és alternatív megoldások felé. Az összes nagyvállalat vásárolt már fel ezen a területen működő kisebb vállalkozást, ügyes startupot, vagy alapított saját leánycéget, belső fejlesztőrészleget erre a célra…
– Növényvédő szerek hamisítása terén mi a helyzet most? Mintha kevesebb hír szólna erről…
– Sajnos nagyon jól szervezett iparág ez is, hisz amiben nagyon sok pénz van, ott az eszközök is egyre profibbak. Van olyan hamisítóüzem, például Lengyelországban, amelyik a megtévesztésig tudja utánozni a termékek megjelenését. Sajnos sokan csak ezt nézik, és ha hasonlít a kiszerelés, akkor el is hiszik, hogy azt kapják, amit szerettek volna. Persze, ki tudja, mi van a hamisítványokban? Jó esetben legalább a hatóanyagból van benne valami, rosszabb esetben valami egész más, ami még kárt is okoz. Én óva intenék mindenkit a használatuktól.
Nagy gond még az illegális import is, hiszen ott végképp nem tudni, hogy hamis vagy eredeti a készítmény. Sajnos ott tartunk, hogy illegális online piactereken például Romániából behozhatók teljesen kérdéses termékek, és a hatóság nem nagyon tud ez ellen semmit tenni. Leveszi a piactér a hirdetést, sok-sok hivatalos levelezés után, aztán pár nap múlva visszatér újra a kérdéses termék, más cég neve alatt. Az se szép történet, amikor valaki egy az EU-ban már betiltott készítményt szerez be mondjuk Ukrajnából, lekezeli vele a növényt, aztán később a terményből mutatják ki a szermaradványt. Az ilyen termény megsemmisítésre kerül, és a felelős még bírságra is számíthat.
– Hogy látja, a növényvédelemben a sikerességnek hány százaléka a molekula, mennyi a kijuttatástechnika?
– Én az időzítést tartom az egyik legmeghatározóbb faktornak a sikerességben. A molekula jó, hisz csak hatékonyságvizsgálatot követően kerülhet forgalomba. A kijuttatástechnológia ma már sehol nem lehet annyira rossz, hogy emiatt ne sikerülne egy kezelés. A növényvédő gépek kötelező időszakos műszaki felülvizsgálata azért ehhez egy fontos alapot ad. Olyan gazdálkodót is ismerek, aki kiszámolta, hogy az ellenőrzésnél kijött fúvókacsere, szóráskép-beállítás mennyi növényvédőszer-megtakarítást és így mennyi költségcsökkentést hozott neki. Ez a játék ma már nagyon zsebre megy.
Van, ahol csak „vénygyárosnak” használják a növényorvosokat
– Milyen most a növényvédőszer piac, van elég árualap a legfontosabb készítményekhez?
– Hatóanyaggyártásban Kína viszi a prímet, miközben a Covid és a globális logisztika problémái azért megtépázták a rendszert. Mára már alapvetően rendben van ez a piac, nem ez a szűk keresztmetszet.
– Milyen ma a termelői oldal felkészültsége? Mernek-e kérdezni, szaktanácsadót felkeresni?
– A növényorvossal való együttműködés nagyon vegyes, van, ahol jó a kapcsolat, és sokat tanulnak a szakembertől, van, ahol csak „vénygyárosnak” használják. Mintha odatelefonálnék a háziorvosomnak, hogy mit írjon fel nekem, mert láttam a reklámban… A klasszikus növényorvoslás a munkának ma már csak egy része, a kollégák sokszor más adminisztratív tevékenységet is elvállalnak, kérelmeket adnak be, gazdálkodási naplót vezetnek stb… Szerencsére a 80 órás növényvédelmi tanfolyamot elvégzők száma nő, ezért remélem, hogy alapjaiban többen akarnak komolyabban foglalkozni ezzel a területtel.
– A növényorvos szakma mennyire vonzó terület manapság? Egy nagy generáció lassan leteszi a lantot, hogy látja a következőt?
– Az érdeklődés megvan a szakma iránt, a képzőhelyek száma is viszonylag sok: Debrecen, Keszthely, Budapest, Gödöllő, Mosonmagyaróvár. A szervezetünk taglétszáma növekszik, ez is jó jel. Legutóbb egy állásbörzén a legtöbb érdeklődés éppen azoktól a fiatal szakemberektől jött, akik még nem növényorvosok. Aki már elvégezte a képzést, az vagy megy haza a családi gazdaságba, vagy már előre eleve tudja, hogy mit ér a munkaerőpiacon.
– Milyen eredménnyel lenne elégedett 4 év múlva, amikor a megbízatásának első szakasza lejár?
– Említettem már a társadalmi presztízsen való változást, ez fontos célunk. Emellett a szakpolitika és a szakhatóság előtt is hiteles, önmagáért fellépni képes szervezetté kell válni, akinek a szavára adnak. Nem szerencsés, hogy a növényvédelmet érintő kérdésekben nem minden esetben vonnak be minket a szakmai vitákba, a szabályozók megalkotásának, felülvizsgálatának, újragondolásának folyamatába. A felsőoktatással is szorosabb kapcsolatot kellene fenntartanunk, hogy a gyakorlati élet követelményeinek jobban megfeleljen a diákok tudása. Úgy gondolom, nagyon sok feladatot kell még elvégeznünk…
Fodor Mihály
