A paprikapalántákon végzett kísérleteim kedvező eredményei arra sarkalltak, hogy 2023-ban tovább folytassam a huminsavakkal történő vizsgálataimat. A kutatásra dr. Csicsor János biokémikus kért fel. A munkám elsődleges célja, hogy olyan betekintést adjon a huminsavak hatásairól, amely segítségül szolgálhat a palántanevelő kertészeknek és a kutatóknak.
A huminsavak hatása paprika- és paradicsompalántákra
A szakirodalom szerint is a huminsavak gyorsabb csírázást, valamint jó kelési százalékot adnak paprikán, pozitív hatással vannak a palánták gyökér- és szárnövekedésére, a lombkezelés jelentős hatással van a paprikapalánták minőségére, javítva azok stressztűrő képességét is. Paradicsomnál pozitívan befolyásolták a paradicsom magjainak csírázási százalékát, a növények növekedését, a gyökerek és hajtások hosszát és a lombtömeget, serkentve a tápanyagfelvételt. A palántakísérletek arra is rámutattak, hogy a huminsavak jól ellensúlyozzák a palánták nevelésénél használt tálca méretéből fakadó problémákat, így a kis sejtméretű nevelők is alkalmazhatók, mert a huminsavak kedvezően befolyásolják a közeg- és gyökérpuffer képességet.
A kutatás technikai háttere…
A sárszentmihályi kísérlet egy 24 m2 alapterülettel rendelkező polikarbonát palántanevelő szaporítóházban zajlott. A helyiség borításának vastagsága 4 mm, ami belülről újabb 25 mm rétegzett, polietilén fóliával volt szigetelve, biztosítva a megfelelő védelmet a hideggel szemben. A szaporítóház hasznos felületét polcokkal további 40 m2-rel növeltük, a hőigényt pedig 2 db 3,5 kW-os hőlégbefúvó biztosította. A kutatás anyaga a Bakony hegységéből bányászott magyar leonardit ásvány, ami hidrolizált huminsavként kerül általános forgalmazásra. A kutatók többnyire a folyékony huminsav-formulációt preferálják, mivel egyrészt könnyebben dozírozható, másrész sokkal több vele a tapasztalat. Szakmai kíváncsiságom okaként ezért a palántavizsgálatokban kizárólag a szilárd formulációt választottam.
1 liter, klórmentes, 40 oC-os vízbe 50 g szilárd huminsavat tettem, amit egy éjszakán keresztül áztattam, majd többszöri keverés után felhasználtam. Paradicsomnál egy fajta, biodinamikus termesztésből származó (bio)vetőmagot és egy korszerű hibridfajtát választottam, és kizárólag csávázatlan, standard fokú magot használtam. A 12.000 mintaelemszámú kísérletet kezdetben teljesen fűtött körülmények között végeztem, viszont mivel egyszerre több párhuzamosan futó vizsgálatot is folytattam, ezért helyhiány miatt a kísérleti palántákat át kellett tennem kevésbé temperált körülmények közé, majd szabadfölbe, ahol viszont igen erős stresszhatásoknak lettek kitéve.
…és maga a kutatás
Az általam vizsgált paraméterek: csírázási százalék és erély, életképességi százalék, gyökérhossz és -tömeg, hypocotylhossz, szikleveles kortól pedig palántamagasság, palánták tömege, gyökértömeg és átlagos heti növekmény, palántavigor, átlagos felnevelési idő, életképességi százalék, abiotikus stressztűrő képesség. Minden felvételezésnél hetenként vizsgáltam a palántákat, és vettem fel a mért adatokat, amiket számítógépes program segítségével kiértékeltem, minden esetben átlagokkal, valamint 5%-os hibahatárral.
Kísérlet: az erősen legyengült növények reakciója a huminsavas kezelésre
A már szikleveles paprika- és paradicsompalántákon végeztem el az első vizsgálatot. Ebben az időszakban (március vége–április eleje) a szeles tavaszi hidegbetörések miatt a szellőztetést nehezen tudtam kivitelezni, és a tartósan borús körülmények miatt a palántákon a sziklevelek alatti szárrész (hypocotyl) erősen megnyúlt, emiatt sok növény el is dőlt, az állomány nagy része erősen legyengült. Paprikánál és paradicsomnál is két (kontrollkezelt) kezeléssel számoltam, növényenként 3000 db-os egyedszámmal.
A tőzeggel töltött 60-as hungarocell palántanevelő tálcákban lévő palántáknál összesen 4 alkalommal hajtottam végre huminsavas kezelést, kétszer beöntözéssel, kétszer lombpermetezéssel. Minden kezelésnél a töménységét 0,125%-ban, a dózist 0,5 g/m2-ben határoztam meg. Az első talajkezelést követő 3. napon a kezelt paprikapalánták hypocotyl része antociános, a sziklevelek pedig haragoszöld színűvé váltak, ami számottevő változás a kontrollhoz képest (1. kép).
A huminsavas kezelések eredményeképpen a kezelt paprikáknál a hypocotyl rész megvastagodását figyeltem meg, a sziklevelek egészségesek maradtak, ami a palánta jó kondícióját mutatja (2. kép).
A kezelésben részesített, palántanevelő tálcákban nevelt paprikák április végére sokkal egységesebbek, erősebbek voltak, valamint a levelük is sokkal zöldebb lett (3. kép).
A kísérletben szerepelt növényeket május elején fűtetlen fóliás termesztőberendezésbe raktam át, ahol további megfigyeléseket végeztem rajtuk. Az első kezelést követően hetente végeztem a palánták felvételének a vizsgálatát visszaméréses módszer szerint. A kapott eredmények minden egyes mérés átlagát jelentik, melyeket 5%-os hibahatárral számoltam (1. táblázat).
Kísérlet a huminsav kelésre és palántafejlődésre gyakorolt hatásáról
Ebben a kísérletben növényenként 3000 db vetőmagot használtam fel 2 kezeléssel (kontroll és kezelt 1500-1500 db). A szaporítósejtes műanyag 40-es tálcákat perlittel kevert tőzeggel töltöttem fel 70/30-as arányban, majd szemenként vetettem április 4-én. A vetés után, majd az első lomblevelek megjelenésekor még egyszer huminsavas talajkezelést hajtottam végre beöntözéssel, lombkezelést a 4., valamint a 6. valódi levelek megjelenésekor végeztem. Egy kezelésre 0,125%-os koncentrációt és 0,5 g/m2 dózist határoztam meg, azonos arányban. A huminsavaknak köszönhetően homogén fejlettségű, erős, tálcás paradicsompalánták fejlődtek (4. kép).
A palántanevelési idő alatt összesen 2 g/m2 huminsavat használtam fel. Május elején a kész palántákat fűtetlen körülmények közé helyeztem el, ahol tovább folytattam a megfigyeléseket. A kapott eredményeket a 2. táblázat mutatja.
A huminsavas előáztatás vizsgálata
Az ismertetett vizsgálatok közül ez a szekció a legrészletesebb és legösszetettebb kísérlet. Ennél összesen 6 koncentrációt/kezelést alkalmaztam két módszer szerint, amelyből az egyik a huminsavas vetőmag-előáztatás, a másik az áztatás nélküli; a két technológiát egymással is összehasonlítottam. Fajonként 6000 db, áztatásos kezelésenként 1000 db, az áztatás nélküli kezeléseknél pedig 500-500 db vetőmaggal kalkuláltam. A kísérletet a tűzdelésig végeztem, a kezelésekhez pedig 0,05%-hoz 0,1 g, a 0,075%-hoz 0,15 g, a 0,1%-hoz 0,2 g, a 0,125%-hoz 0,25 g, a 0,15%-hoz pedig 0,3 g huminsavat adagoltam. Így a mért adagok 5,5-szerese adta az egy négyzetméterre eső dózisokat.
Az áztatás nélküli kezelések csak egy vetés utáni huminsavas beöntözést kaptak a meghatározott koncentráció-sorrend, illetve a közölt dózisok szerint. Kezelésenként 0,2 liter, tiszta, állott, klórmentes vízbe adagoltam a felsorolt huminsav-mennyiségeket. A vetést szórva, szaporítóládákba végeztem, amelyeket előzetesen tőzeg és perlit keverékével töltöttem fel. Egy-egy kezelésnél a vetőmagokat 26 órán át áztattam a huminsavas oldatokba, majd elvetettem őket. Az áztatott kezelések a vetés után kaptak egy huminsavas beöntözést a meghatározott koncentrációs sorrendben és dózisban. A növények mindvégig fűtött körülmények között fejlődtek.
A huminsavak hatására robbanásszerű csírázási erélyt figyeltem meg, és már a vetés utáni 9. napon a magok 85%-a kikelt, igen erős üdezöld színnel (5. kép).
Ilyen gyors kelés paprikánál ritkán tapasztalható. A kísérlet során kapott eredményeket a 3-4. táblázat foglalja össze.
A palántakutatásaimról szóló anyagom második részét a következő számban megjelenő cikkben fogom ismertetni, ahol a kapott eredményeket majd részletesen is értékelem.
SZERZŐ: NÉMETH TAMÁS NÖVÉNYORVOS-BIOLÓGUS, PAPRIKA, PARADICSOM SPECIALISTÁJA, KUTATÓ, A VEGYSZERMENTES TERMESZTÉS KÉPVISELŐJE
KONZULTÁNS: DR. CSICSOR JÁNOS BIOKÉMIKUS, A MAGYAR TŐZEGTÁRSASÁG KÉMIAI BIZOTTSÁGA ÉS A MAGYAR HUMINSAV TÁRSASÁG ELNÖKE
