A fenntartható jövőt sokan sokféleképpen képzelik el. A szeptember 27. és október 1. között zajló Planet Expo is bővelkedik a provokatív témákban. A mezőgazdasági termelők számára azonban az a fontos, hogy működőképes, egyben gazdaságos megoldásokat kapjanak.
„50 év alatt 10%-ra csökkent a talajban lévő mikroorganizmusok száma, így a humuszképződés üteme egyre romlik. Nagyon fontos, hogy ezeket a mikroszervezetek is védeni kell a káros napsugárzástól, hőhatástól, valamint „etetni”, azaz szerves anyagot is biztosítani a számára” – hangsúlyozta a budapesti Planet Expón Nagy István agrárminiszter az Áder Jánossal folytatott felvezető beszélgetésében. A kiállítást a volt köztársasági elnök által létrehozott Kék Bolygó Alapítvány szervezte, fókuszába pedig a környezettudatosságot és környezeti fenntarthatóságot helyezte. A kerekasztal-beszélgetések révén a talaj szerkezetmegóvásától kezdve a táblák vízellátásán át az anyagtakarékos, környezetkímélő gazdálkodásig tájékozódhattak az érdeklődők. Provokatív, megosztó témákból sem volt hiány.
1. Szántás
Néhány napja nagy visszhangot váltott ki a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) rektorának felhívása, ami a szántás betiltását követelte. Gyuricza Csabánál sokkal árnyaltabban látja ezt a kérdést Nagy István. Szerinte alapvetően a talajtípus dönti el, hogy mikor és milyen módon lehet beavatkozni az élővilágába. Kulcsfontosságúnak látja viszont a mezővédő erdősávok és fásszárú ültetvények további létesítését, a szerves anyag táblákon hagyását, a talaj takarását. Kimondta, hogy vétek szalmával erőművet fűteni. A talajok állapotának követésére a tárca egy talajmonitoring-rendszert indít el. (Lásd még: Ha nem történik fordulat, elvész a termőföldek többsége.)
2. Vízlépcsők
A termelés másik kulcseleme a víz. Hazánkban már csak évi 500-550 mm csapadékkal lehet számolni, a Tisza vízhozama 2022-ben 60%-kal csökkent, a talajvízszint évről évre mélyebbre húzódik, a Homokhátság félsivataggá vált. A talaj vízgazdálkodásának javításán túl ezért a talajvízszint emelésével és öntözéssel lehet több vizet szolgáltatni a haszonnövényeknek. Talajvízszintet úgy lehet emelni, ha bő víz idején csatornákban és kis víztározóban fogjuk fel a felesleget, valamint megemeljük nagy folyóink vízszintjét. A Duna és a Tisza már olyan mélyre vájta a medrében magát, hogy nem befelé pumpálja a nedvességet a környező földekbe, hanem szabályosan lecsapolja azokat. Megkerülhetetlen a fenékküszöbök, vízlépcsők létesítésének kérdése.
Nagy István elmondta, hogy már a tervezőasztalon fekszik egy 1200 milliárd forint forrásigényű terv, amelyik egy mintegy 145 km hosszú és100 km széles terület vízellátását oldaná meg. A cél az, hogy 2030-ra megépüljenek a legfontosabb új csatornaszakaszok. A szakminiszter szerint a leggyorsabban Mórahalom térségében lehetne újabb 5000 hektárnyi kertészetnek öntözővizet biztosítani. Kiemelte: maga az öntözés sem lehet pazarló és talajszerkezet-romboló. Példaként hozta, hogy a mezőhegyesi tangazdaságban ma 5000 hektárt öntöznek ugyanannyi vízzel, mint korábban 2500-at. Távlati célként 500 ezer hektár öntözését nevezte meg a jelenlegi 90 ezer hektár helyett, és ezzel még mindig csak az uniós átlagot érnénk el: a mezőgazdasági terület 8 százaléka részesülne vízpótlásban. Emlékeztetett: 75 milliárd forint még mindig várja az öntözési beruházásra pályázókat.
3. Génszerkesztés
A víztakarékossághoz és a klímaváltozáshoz kapcsolódik egy másik kényes kérdés, az új géntechnológiák (NGT) ügye. Nagy István elmagyarázta, hogy a génszerkesztés során kizárólag a faj saját génkészletével dolgoznak a „precíziós nemesítők”, így feltételezhető, hogy ezek a genetikai változások a természetben is létrejöhetnének, csak sokkal lassabban. Tudomásul kell venni, hogy a klímaváltozás olyan gyors, hogy arra már csak a vegyipar (új növényvédelmi hatóanyagok) és a biotechnológia (új fajok) tud reagálni, a klasszikus nemesítési eljárások már túlságosan lassúak. Mindez azonban nem jogosítja fel a döntéshozókat arra, hogy jelölés és nyomon követés kötelezettsége nélkül engedjék rá a termelésre ezeket az új növényeket.
4. Tányér vagy tank
Az Expo fontos témaköre volt az energiaellátás fenntarthatóbb biztosítása is. Ennek kapcsán egymásnak feszült a „tányér vagy tank”, azaz a bioüzemanyag- és az élelmiszertermelés dilemmája. Reng Zoltán a Hungrana Kft. nevében emlékeztetett, hogy egy bioetanolüzem nemcsak üzemanyagot gyárt, például a kiállítást dekoráló számtalan kartondoboz sem készülhetett volna el a gyár kukoricakeményítője nélkül. A kukoricaszem fehérje- és szénhidráttartalma teljes egészében hasznosítható, sőt a feldolgozás energiaigénye is nagy részben biztosítható belőle.
Apropó: bioenergia. Hosszú évek óta nem támogatott a biogázerőművek létesítése, holott a helyi gáz-, hő- és villamos áram biztosításában is fontos szerepet tölthetnek be. Az új támogatási ciklus – amennyiben megérkeznek hozzá az uniós pénzek – ismét forrást biztosítana rá. Magyarország az adottságait tekintve akár évi egymilliárd köbméternyi biometánt is elő tudna állítani, ha ehhez az ételhulladékokat is felhasználná. Ehhez kapcsolódik a közösségi komposztálók létesítésének ügye is.
5. Képzési hiányok
Az Expo panelbeszélgetéseiben visszatérő elem volt a fenntarthatóbb gazdálkodás és a képzés közötti szakadék. A megszólaló termelők állították, hogy a sávos vagy forgatás nélküli műveléshez szükséges tudást nem lehet megszerezni a magyarországi képzésben, ezek megvalósításához ma leginkább a gépeket, vegyszereket és vetőmagokat forgalmazó nagy vállalatok nyújtják a legtöbb, ám nem cégfüggetlen tudást. A MATE talajtanos szakemberei cáfolták ezt, és azon a véleményen voltak, hogy ha a gazdálkodók jobban értenék a talaj működését, akkor a műveléséhez szükséges eszközök megválasztásakor sem a cégek fognák a kezüket. Végül egyetértés született abban, hogy nagy szükség lenne egy talajtani szaktanácsadói hálózatra.
6. Ökológia vs ökonómia
Megint más előadók úgy vélték, a termelők meggyőzéséhez ez is kevés lenne. Azt kell bebizonyítani a számukra, hogy az ökológia és az ökonómia, azaz a természet és a pénztárca érdekei nem ellentétesek egymással. Elismerték azonban, hogy például a szántás elhagyásának csak 3-5 év múlva látszanak az első olyan eredményei, amelyek forintosíthatók, akár a művelés gázolajigénye, akár a hozamok változása révén. A jelen nyerségét pedig mindig nehéz kockára tenni a jövő bizonytalan hasznaiért.
A legszélsőségesebb véleményt pedig Szabó László (a fenti képen jobb szélen), a HOLD Alapkezelő tulajdonosa képviselte, aki szerint nem támogatásokra, hanem az élelmiszerek árának további emelkedésére lenne szükség ahhoz, hogy a termelők ne kényszerüljenek egy állandó hozamnövelési versenybe, és a minőség kerüljön előtérbe. Úgy látja, ez emelné a termelői jövedelmeket, az élelmiszer megbecsültségét, csökkentené a pazarlást, és az agrárium nemzetgazdasági szerepe is növekedne a vegy- és gyógyszeriparral szemben. Ezek az iparágak jórészt annak köszönhetően termelik meg a GDP sokkal nagyobb hányadát, mint az agrárium, mert a tömegélelmiszerek gyártása az ő termékeik iránt növeli a keresletet: egyre több „gyógyszerre” van szüksége a növénynek és állatnak, de az ezeket elfogyasztó embernek is.
Aki még több provokatív témára kíváncsi, az október elsejéig még kilátogathat a budapesti Hungexpo területére.
