A takarónövények használatánál gyakran felmerül az a városi legenda, hogy akár a gyomirtók alkalmazása is helyettesíthető velük, ezért nem kell nekünk herbicid, majd megoldják a takarónövények!
Városi legenda?
A hír részben igaz: bizonyos körülmények között valóban erőteljesen csökkenthető a gyomnyomás a használatukkal, de attól igen messze van ez a talajmegújító mezőgazdaságban fontos technológiai elem, hogy teljesen megoldja a gyomkontrollt, különösen az évelő gyomok kontrollját. A hatékonyság reális elképzeléséhez ezért megosztunk néhány gyakorlati példát és olyan javaslatokat, amelyek működni szoktak.
A gyomok kezelése fontos része a szántóföldi növénytermesztésnek, ebben segíthetnek a takarónövények, de alkalmazásuk körültekintést igényel. Először is a 60 napos zöldítést felejtsük el, mert ritka az év, amikor bármilyen hasznot is jelentene alkalmazásuk. Nedvességgel jól ellátott nyáron képes a mustár-olajretek nagy biomasszát hozni, de a korai vetést párosítva gyors fejlődésű növényekkel, mint a pohánka, könnyen belefuthatunk évekre szóló kultúrgyomba, vagy száraz nyár esetén menthetetlenül kiszáradt talaj, hitvány biomassza és felszaporított repcekárosítók várják az őszi vetéseket, amelyek erőteljes hozamcsökkenéssel reagálnak az elvesztett nedvességre. Ezért inkább koncentráljunk a tavaszig érintetlenül hagyott takarónövényekre, amelyek szolgáltatások széles skálájával tudják segíteni a munkánkat.
Gyomirtás vagy takarónövény?
A takarónövények segítenek a gyomnyomás csökkentésében, de a vetésük előtt végzett gyomkontroll rendkívül fontos eleme a sikeres technológiának. Felmerülhet a termelő elméjében, hogy miért nem javasolt rögtön az aratás után vetni abban a néhány napban, amikor a talajban még van némi nedvesség, amit megőrzött a talajt árnyékoló gabona? Ennek elsődleges oka, hogy az aratáskor elszórt magok együtt fognak kelni a takarónövényekkel, nem is beszélve a már a táblában jelen levő, fejlődésben lévő gyomnövényekről, amelyek kikerülve az aratott növény árnyékolásából, azonnal robbanásszerű fejlődésnek indulnak.
A fejlődésben előrébb tartó gyomnövények pedig heteken belül magot hoznak, és beterítik a táblát magvak millióival, amelyek a következő évben már komoly gyomirtási problémákat okozhatnak. Az árvakelés is általában sokkal nagyobb tőszámot eredményez, mint a vetett növényeink, különösen egy repce aratása után, amely egyértelműen kiszorítja a takarónövényeket. A gabonafélék aratása után is nagy a kockázata a takarónövényekkel együtt induló árvakelésnek, ezért kezdő keverékeknek egyszikűek nélküli növénytársítást javaslunk, amelyekből szükség esetén még kiszedhető az árvakelés. Az árvakelés felszámolása mindenképp szükséges követelménye a takarónövény sikeres alkalmazásának.
A tarlókezelést érdemes a regeneratív no-tillre átállás első éveiben mechanikai módszerekkel, ultrasekély műveléssel megoldani, amely egyrészt segít a gyommagbank kiürítésében a csírázási mélységből, másrészt segít a szárbontó gombák szaporodásának kedvező, szerves anyagban gazdagabb, porózus talajfelszín kialakításában. A tarlóhántás mélységének természetesen összhangban kell állnia a szármaradvány mennyiségével – az idei évben például a nyugati megyékben a hektáronkénti 30-35 bálás árpa- és búzaszalma-mennyiség nem ritka, amelyet értelemszerűen nem tudunk ultrasekélyen beművelni, de akkor is törekedni kell a minél kevésbé mélyre bedolgozásra.
Az első években még gondot okozhat a szárbomlás megindulása, mivel a korábban alkalmazott talajművelés és fungicidek párosa eredményesen ritkította a szaprotróf gombák mennyiségét, de ezek idővel felszaporodnak, és gyorsabban beindul a tápanyagkörforgás. No-till alkalmazásánál már nincs ilyen bedolgozási igény, mert értelemszerűen a mulcsba vetünk, talajművelés nélkül.
Évelő gyomok nélkül
Az évelő gyomnövényekkel sújtott táblákon azonban először ezek felszámolására érdemes koncentrálni a takarónövények vetése helyett. Az évelők totális gyomirtása elsősorban abban az időszakban hatékony, amikor a télre készülve elkezdik a gyökérrendszerben felhalmozni a tápanyagokat, ami a rövidülő nappalok és lehűlő időjárás hatására kezdődik augusztus végén, szeptember elején. Addig érdemes vegetációban tartani a növényeket, aratás után újrahajtásra kényszerítve őket, sekély talajmunkával feldarabolva a rizómákat és tarackokat, lehántolva a lombozatot, így optimális állapotban lesznek a kezelésre.
Gyomnövényként eltérő, hogy milyen fejlettségi állapotnál a leghatékonyabb a kezelés, ezért javasoljuk növényvédelmi szakember igénybevételét, ha az adott növény tulajdonságai nem ismertek. Amennyiben mentesek a tábláink az évelő gyomoktól, máris egyszerűbb az életünk, de a vetést megelőző gyomirtás nem elhagyható.
A fényért és tápanyagokért versengő takarónövények optimális időjárás esetén nagy eréllyel indulnak, és tavaszra jelentősen tisztább táblákat eredményeznek, mintha csupaszon hagytuk volna télire. Ez igaz a kifagyó takarónövényekre is, amelyeket elsősorban javaslunk alkalmazásra, mivel az egyre gyakoribb száraz telek és csapadékhiányos tavaszok kockázatossá teszik az áttelelő növények alkalmazását. Egy olyan szokatlan csapadékeloszlású évben azonban, mint 2023, az ország nyugati felében az áttelő növényekkel vetett táblák is életképesek lettek, amelyek egy szokásosan száraz évben gazdasági öngyilkosságot eredményeztek volna. Ez a technológia a hengerelt rozsba vetés, amelyet szintén bemutatunk mint a biológiai gyomelnyomás maximális hatékonyságú megvalósítását.
A kifagyó és áttelelő takarónövények hatékonysága a no-till technológiában
A példában szereplő termelő kétfajta takarónövény-keveréket vetett el a tavaszi no-till vetésekre. Egy összetett, kifagyó keveréket a napraforgó elé és egy kisebb területen kísérletképpen a rozs, őszi borsó, szöszös bükköny keveréket, amelyet tartós mulcsként szándékozott felhasználni a szója és töktermesztés során.
A kifagyó keverék szabályszerűen elpusztult az enyhe télben is, s az árvakelés kivételével tiszta táblát hagyott maga után, amelyen már csak a tavaszi felmelegedéssel kelő gyomok jelentek meg. Az árvakelés a száraz nyárnak volt köszönhető, amely miatt nem kelt ki az aratáskor elszórt mag, csak a takarónövényekkel együtt. Mivel a keverékben voltak egyszikűek, ezért nem volt opció a szelektív gyomirtás. Talajművelés nem volt tervben, a búzát és kelő gyomokat ezért totális kezeléssel számolták fel tavasszal, így biztosítva konkurenciáktól mentes talajfelszínt a napraforgó számára.
A napraforgó is műtrágya használata nélkül lett elvetve, ennek ellenére úgy a kelése, mint a fejlődése kiváló, a termelő állítása szerint talán soha nem volt ilyen szép napraforgója. A napraforgó alapvetően jól reagál a no-till körülményekre a takarónövények után, ezért szoktuk javasolni első kapásnövényként az átállás során.
Rozsba vetés
A rozsba vetés tapasztalata érdekesebb, amelyet ritkán sikerül a régióban sikeresen megvalósítani, bár számos helyen olvasni a hengerelt rozs gyomelnyomási hatékonyságáról, és szívesen hivatkoznak rá a gyomirtómentes gazdálkodásban hívők. Valóban igaz, hogy a virágzás csúcsán, magtelítődés elején hengerelt rozs megfelelően sűrűre vetett és magas állománya képes hatékonyan elnyomni az egynyári gyomokat, sőt, az allelopatikus hatása miatt akár még évelő gyomokat is képes visszaszorítani a fejlődése során. A médiában terjedő illusztrációk azonban többnyire külföldi példák, olyan klimatikus régiókból, ahol megfelelő mennyiségű csapadék áll a növények rendelkezésére, hogy a rozs által elhasznált nedvesség ne korlátozza a mulcsba vetett főnövény kelését és fejlődését.
Nálunk azonban az egyre gyakoribb száraz telek és tavaszok miatt a dinamikusan fejlődő rozs feléli a tavaszi, kevés talajnedvességet, amely mellett az elérhető tápanyagokat, elsősorban a nitrogént is felveszi a talajból. Ennek negatív hatása a főnövény számára egyértelmű: a nitrogénhiány és gyenge fejlődés, amely a csökkent hozamokhoz vezet.
Ez a probléma egyik része, a másik a rozs fejlődési ritmusában rejlik. Ahhoz, hogy sikeresen termináljuk a rozst hengerrel, át kell lépnie a vegetatív fázisból a regeneratívba, azaz be kell fejeződnie a virágzásnak. Amíg vegetatív szakaszban van, hiába hengereljük, mert újrasarjad, mindenképp magot akar hozni. A rozs virágzása azonban május vége, június elejére esik, amikor már általában megkésett a főnövények vetése. A szöszös bükkönnyel keverékben vetett rozs terminálása ezt még jobban megnehezíti, mert a bükkönynek is el kell érnie a virágzás csúcsát, ami nem mindig esik egybe a rozséval.
Láthatjuk, hogy talán mégsem olyan egyszerű és még kevésbé megbízható a biológiai gyomkontroll technológiája, amelyet számos termelő masszív hozamvesztesége igazol a régióban, aki megpróbálkozott a módszerrel az amerikai videók alapján. Különösen a hengerelt rozsba vetett kukorica képes igen gyenge hozamokra, de a megkésett vetésű szója vagy csicseriborsó is rovarkártevők áldozata lehet, mint osztrák példákon láthattuk.
Kombinált megoldással
Ezeket a problémákat ismerve a termelő itt kombinált megoldást választott a rozs terminálására, amely a szója esetében jóval a virágzás előtt történt. A tábla megkapta a totális kezelést, és utána hengerelte a rozst, hogy a növényi maradványok egy irányba álljanak, ne akadályozzák a vetést. A szójatáblán a mulcs mennyisége ezért alacsony lett, alig takarja a felszín 15–20%-át, de a takarónövény és gyomirtás összhangja már egészen alacsony gyomkelést biztosított a szezonban. A talajmunkák elmaradása is segített a gyomkontrollban, mert nem kerülnek optimális csírázási mélységbe a gyommagok, mint például a parlagfű magja, amely azonnal kel, amint a talajművelésből vagy műtrágyából származó nitrátfelesleg megjelenik a talajban.
Az eljárás később ugyanez lett a tökfélék palántázása előtt is, ahol már elérte a maximális biomasszát a fejmagasságú rozs, azaz a legjobb mulcsfedettséget biztosította a szezonban. A tökfélék táblája látványra is szép a sárga rozsszalmával, amely 90% feletti takarást biztosít, ezzel védve a talajnedvességet és akadályozva meg az egynyári gyomok fejlődését. Tápanyag-utánpótlást ezek a növények sem kaptak, csak mikorrhizás oltóanyagot palántázásnál. A szalmán növekvő kabakosokra sem verődik fel a föld esőben, ezzel csökkentve a fertőzések esélyét még átlag feletti csapadékviszonyok esetén is.
A gyomkontroll azonban még ilyen tömör rozsszalmatakarásnál sem 100%-os, hiába előzte meg egy totális gyomirtás a hengerezést. A gyomnyomás csökkenése számottevően jobb egy klasszikus barnára művelt földhöz képest, de a mulcs résein áttörő növényeket már kézi gyomirtással kellett felszámolni. Mivel csak néhány hektár kísérleti területről volt szó, a kézi gyomlálás megoldható feladatnak bizonyult, de több száz hektárra skálázva a hengereltrozs-technológiát már erőteljesen szűk keresztmetszetbe ütközhet a próbálkozó.
Az idei év egyébként különleges volt a csapadék szempontjából, ezért a képeken látott sikeres technológia nem biztos, hogy egy szárazabb évben hasonlóan eredményes lehet, sőt, az eddigi száraz évek kifejezetten erős hozamveszteséggel jártak, ahol nem volt lehetőség öntözni. A takarónövények jelentősen segítik a gyomnyomás csökkentését a szokásos vetésforgókban, de nem csodafegyverek – no-till művelésnél a gyomirtók mellőzése magas üzleti kockázattal jár.
A sorozat előző részei itt érhetők el:
SZERZŐ: KÖKÉNY ATTILA
