Az utóbbi napokban több telefonhívást is kaptam. Nagyon jól visszaadják a termelők általános hangulatát. Íme, egy csokor belőlük, amit a környékbeli árakkal tarkítottam.
Ez az, ami fáj
Ahogy elmondják, vannak, akik még mindig azért küzdenek, hogy szinte bármi áron eladjanak 10 tonna kukoricát szeptember 15-ig, mert így legalább azt a jelképes összegű kártérítést elnyerhetik, amit az év végéig utal át az EU az ukrán gabonadömping miatt. Apropó: szeptember 15. Nem tudni, mennyi az esélye annak, hogy a tranzitmegállapodás érvényben marad. De szinte mindegy is, mivel a magyar piacon semmit nem könnyített a paktum, a gabonafélékért továbbra is annyit ajánlanak, amennyiért az ukrán áru a határra jön.
Sokan az intervenciós raktározást hiányolják. Csakhogy az is ugyanazokban a tárolókban zajlana, amelyekbe most a helyhiányra hivatkozva nem szállítják be a megvásárolt búzát: „Nagy könyörgésre 58 ezerért vették meg tőlem, de el sem vitték a telepről. Majd később… Mikor? Nyakamon a napraforgóbetakarítás!”
„Azért hívom, hogy elmondjam: idén sokan tervezik, hogy abbahagyják a gazdálkodást, eladják a földet, és a pénzt állampapírba teszik. Az többet hoz, mint a földművelés, és garantáltan meghaladja az előző évi inflációt” – mondja egy másik olvasónk. Az biztos, hogy két egymást követő nehéz évet a kisgazdaságok nemigen bírnak ki. A tulajdonosaik pedig jobbára nyugdíjasok, akiknek most lett elegük abból a káoszból, amit piacnak nevezünk.
„El kell hogy mondjam, hogy a kukorica sem lesz jó. A molyrágta sebeken már támadnak a gombák, a mostani szélviharok és özönvizek pedig tovább rontják a minőséget” – közli egy tapasztalt szakember, aki szerint a tengeri esetében is oda kellene figyelni a gyenge tételek elkülönítésére. Raktár nélkül persze nehéz, talán silótömlőkben megoldható lenne. Vajon hányan áldoznak most rá?
„A szántón is többféle kultúrával foglalkozunk, emellett erdőnk is van. Tavaly előtt a szántó hozta a nyereséget, tavaly a fa. Idén semmi. A bútor- és az építőipar küszködik, a tűzifából pedig jól bevásároltak tavaly a népek, de kereslet sem lenne rá ezen az áron… Ennyire rossz évünk még sosem volt” – a gazdálkodó szavai szerint a több láb is kevés lehet a talpon maradáshoz.
Mások a gyenge gazda-érdekképviseleten mérgelődnek. Látják ugyan a vezetőket a falugyűléseken, és kihallják a szavaikból az együttérzést, de ettől nem lesz jobb. „Ha ők panaszkodnak az ukrán gabonára, meg Brüsszelre, akkor mi mit csináljunk? Vigasztaljuk őket?” – nevet fel keserűen a gazdálkodó.
Árak a környezetünkben
A bécsi tőzsdén a múlt héten 290-320 eurót ért egy tonna prémium búza (min. 15% fehérje, 280-as esésszám, 80 kg/hl), a minőségi búzáért (min. 14% fehérje, 250-as esésszám 80 kg/hl) 262-290 eurót fizettek, a 12,5%-os (220-as esésszám, 78 kg/hl) malmi minőségért pedig 215-230 eurót. A takarmánybúzával 165 eurós áron kereskedtek. Németországbana vevő telephelyére beszállított, min. 13%-os fehérjetartalmú búzért (230-as esésszámmal) a múlt héten átlagosan 228 eurót fizettek a gazdálkodóknak. A prémiumbúza 251 eurót ért, a kenyérnekvaló 211,4 eurót, a takarmánybúzáért pedig 185,75 eurót adtak a vásárlók. A szeptember-októberi szállítású, 12,5%-os fehérjetartalmú búzaszállítmányokat az oroszok 245–250 dollár közötti áron raknák hajóra a Fekete-tengeren – mondják egy múlt heti ajánlat alapján a németek.
Az ukrán termelőknek 5600 hrivnyát, azaz 54 ezer forintot fizetnek a beszállított, jó minőségű kenyérbúzáért a felvásárlók, míg a takarmány minőségért 47 ezer forintnak megfelelő összeget ajánlanak. A vonat 170 dolláros (60 ezer Ft/t) áron viszi az ország nyugati határáig a kenyérbúzát. Ez az az árszint, amit a magyar termelők itthon a leggyakrabban ajánlatként hallanak, a takarmány minőségért pedig 50 ezer körül fizetnek. De nem biztos, hogy ennyiért el is viszik a telepről…
