Sokat beszélünk a klímaváltozásról, de kevesebbet arról a múlhatatlan fontosságú tényezőről, ami a legfőbb eszközt adja a kezünkbe az időjárás-változással szemben. Ha van növényi-állati sokféleség, akkor van élelmiszer és takarmány, míg ha nincs, akkor a mindinkább homogén mezőgazdasági kultúra egyre sérülékenyebbé válik – mutat rá dr. Baktay Borbála.
A hazai génmegőrzés tápiószelei bázisintézménye, a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ (NBGK) főigazgatója arról is beszél interjúnkban, milyen az, amikor zalai falvak kertjeiben kopogtatnak megőrzendő növényi szaporító-alapanyagért.
A legfontosabb megoldás lesz a sokféleség
– Ma már közhely, hogy a túlélésünk egyik fő feltétele a biológiai sokféleség, a biodiverzitás megőrzése: ha sérül a biológiai láncolatok épsége, akkor a növénytermesztés és az állattartás és ezeken keresztül az emberiség létének alapjai kerülnek veszélybe. Mennyiben támasza ennek a küzdelemnek, célnak az NBGK?
– Sajnos, manapság gyakran tapasztaljuk, hogy a biodiverzitás kérdése a második helyre szorul, sokan másodlagos fontosságúnak tekintik a klímaváltozás után. Én megfordítom ezt, és azt állítom, hogy a klímaváltozás következményeinek enyhítésében, kezelésében döntő jelentőségű a biodiverzitás. Más szóval, a nagyrészt az emberi tevékenység okozta drasztikus időjárás-változás következményei annál súlyosabbak, minél inkább sérül a biológiai sokféleség. Erről azonban kevesebbet beszélünk, mint az időjárás-változásról, holott a diverzitás lesz a legfontosabb, ha nem az egyetlen megoldás erre a problémára.
– Miért annyira egyértelmű ez?
– Azért, mert az időjáráson nem tudunk változtatni, de a klíma változásával járó hatásokhoz tudunk alkalmazkodni a megfelelő növényfajokkal és -fajtákkal. Ezt elméletben tudjuk, de a jelentőségét még mindig lassan érezzük, vesszük át a gyakorlatban. Csak itt, a Kárpát-medencében számos olyan növényfaj van, amely évszázadok óta alkalmazkodott, és ezek ma is alkalmasak arra, hogy akár kiskerti, akár köztermesztésben kiváltsanak másokat, s képesek legyenek választ adni a hektikussá vált időjárásra.
– Például?
– Például a babok ilyenek. A homoki bab – ez sajnos nincs köztermesztésben –nemcsak a tavalyi súlyos szárazságot, de a légköri aszályt is simán átvészelte, és jól termett. Nos, csak babokból 1000 fajtát tartunk nyilván itt, minden évben pár száz fajtát kiteszünk kísérleti, felújítási termesztésbe, és tapasztaljuk, hogy mindig van olyan fajta, ami ezek közül kiválóan terem, akármilyen időjárási viszonyok között. Ha tehát van fajta- és fajsokféleség, akkor lehet „bármilyen” időjárás, mindig van valamilyen termő növényünk, azaz ha van sokféleség, akkor van élelmiszer- és takarmány-alapanyag.
– Csakhogy a piac intenzív termesztést és homogenitást vár el az alapanyag-előállítóktól. A felvásárlók nem arra kíváncsiak, hányféle fajtánk van, hanem arra, hogy homogén árualappal minél több kamiont, vagont és uszályt töltsenek meg…
– Igen, ezen a ponton a társadalmi és a gazdasági szempontok sajnos elválnak. A gazdaság intenzív mezőgazdaságban érdekelt, amiben azt látjuk, hogy a több ezer faj és fajta közül világszerte 10-20 növény uralja a termesztést. Nálunk is látjuk ezt: búza, kukorica, napraforgó, repce, szója, aztán már szinte kiskultúrának számít a többi: a durum, a tritikálé, a borsók és így tovább. Ha más nem, az utóbbi két év időjárási és piaci anomáliái megmutatták, mennyire sérülékeny ez a homogenitás, a diverzitásnak ez a súlyos hiánya. De megértem, hogy az ilyen nagy rendszerek nehezen változnak. Ahol viszont van mozgástér, az a bio- és ökogazdaságok, a kis- és középgazdaságok szektora, ahol nagyobb rugalmasság mellett több kísérletezésre van mód. Ott nagy is az érdeklődés a központunkban hozzáférhető szaporítóanyagok iránt, így a kísérleteink is gyakran ebben az irányban folynak.
1200 faj 130 ezer mintáját őrzik
– Mondana erre is példát?
– Egyrészt folynak kísérletek az emberi fogyasztás szempontjából egészséges beltartalmi jellemzőjű zöldség- és gyümölcsfélékkel. Azt vizsgáljuk, hogy az egykor jövedelmező, jó termőképességű fajok hogyan teljesítenek most, a megváltozott időjárási viszonyok közt. Másrészt a központunkban több mint ezer faj és több tízezer fajta van, így nyilván sok van köztük, ami ma már szinte ismeretlen a mezőgazdaságban, de folyamatosan vizsgáljuk, hogy ezek közül melyek vezethetők vissza a termesztésbe. Például csak olajnövényből 10-15 fajt ismerünk, míg a szakmai közbeszédben általában csak a szójáról és a napraforgóról lehet hallani.
– Mekkora bázisról van szó?
– A központunkban 1200 növényfaj és 56 ezer fajta összesen 130 ezer mintáját őrizzük. Csak gabonából 5-600-féle van, babból több mint 3090, 8000-féle búza, 1700-féle paradicsom, 1000-féle kukorica… De ezt ne úgy képzeljük el, mint egy múzeumot! A megfelelő őrzés mellett ezek felszaporítása, felújító vetése, a velük való kísérletezés, tudományos kutatás ugyanúgy része a tevékenységünknek, mint az, hogy ezeket a szaporítóanyagokat az igénylő gazdák számára biztosítsuk.
– Ha ezekben a fajokban-fajtákban megvan az a genetikai potenciál, hogy alternatívát jelenthetnek a klímaváltozás hatásainak elviselésében, akkor, gondolom, a nagy kül- és belföldi nemesítőházaknak is nagy lehetőség az itt hozzáférhető szaporítóanyag-készlet. Érdeklődnek?
– Néha érzékeljük a nagy nyomást, hogy hozzájussanak bizonyos genetikai forrásokhoz. A genetikai adatbázis egyébként nyilvános, egy nemesítőház hozzáértő szakembere, ha van hozzá türelme, végigböngészheti, milyen jellemzőkkel, hozameredményekkel bír egy adott növény, és ha van elegendő, akkor igényelheti az alapanyagot: a vetőmagot. Ha van elegendő – hiszen számos faj-fajta esetén a génbanki készlet alacsony számot jelent –, akkor természetesen egy formális, alacsony áron megvásárolhatók a szaporítóanyagok. De a mi fő profilunk nem a kereskedés, hanem az őrzés, a szaporítás, a tudományos kutatás. Egyébként a szaporítóanyag-igénylők döntő többsége kiskerti növénytermesztésre igényel.
– Azt mondja tehát, hogy bár korunk nyilván a gyors ökológiai változások korszaka, ebben az élelmiszer-termelés alapjait jelentő növényi és állati sokféleség megőrzése lesz a megoldás. De ha a változás ilyen gyors, akkor a korábbi korokból őrzött például haszonnövényfajok használhatók lesznek? Miért fontos ebben az átmeneti időszakban a tegnap és ma alkalmazott genetikai örökségek őrzése?
– Részben azért, amit már mondtam: kísérleteket végzünk annak érdekében, hogy vizsgáljuk, például a korábban vetett növények hogyan teljesítenek ma. Másrészt, lehet, hogy például az 1200-féle, a múltból örökölt faj nem mind lesz alkalmas a jövőben egy kis- vagy nagygazdaságban. Elegendő az is, ha „csak” pár száz megfelelő lesz. Valami mindig alkalmazható, ami jól fog teremni, vagyis a diverzitás a stabilitás alapja. A sokféleség garantálja, hogy ne történjen katasztrófa: ha valamelyik mai főnövényünk többé nem kiszámítható, nem jövedelmező, akkor van-legyen alternatíva.
Nemzeti parkjainktól a Spitzbergákig
– Hogyan működik technikailag a génmegőrzés?
– Főbb vonalakban két szegmensre osztható, az ex situ és in situ módozatokról lehet beszélni. Az utóbbiban elsősorban a nemzeti parkok mint számos növény- és állatfaj, -fajta otthona, élőhelye végzik a genetikai alapok őrzését, biztosítják ezek szaporodását. Ezek mind vadfajok. Az ex situ, ahogy a neve is utal rá, a természetes viszonyok közül kivont, kivett fajokat és fajtákat jelenti: vagyis a mesterséges körülmények közötti genetikaiminta-megőrzést. Ez is lehet állati és növényi. Az utóbbiak esetében ismert például a norvégiai Spitzbergákon épített magbunker, amihez hasonló Magyarországon az NBGK egyik aggteleki barlangjában működő létesítménye. A növényeket természetesen mag formájában, hűtött tárolókban őrizzük. A 4 fokos tárolás 30–40, a -20 fokos tárolás 100 évig is képes megőrizni a vetőmagok, szaporítóanyagok életképességét. Ezeket a tartalékokat alkalmilag vetjük alá életképesség-vizsgálatoknak, illetve szükség esetén felújító szaporításnak. Végül vannak az állományban fenntartott gyűjtemények: ezek kisparcellás szántóföldi vagy kertészeti növények, amik a valós termesztési körülmények között fejlődnek.
– Ezek termesztéstechnológiája, növényvédelme eltér a konvencionális gyakorlattól? Például kell-e ezeket biológiai tisztasággal termeszteni, vagy nem befolyásolja a genetikai őrzést a vegyszeres kezelés?
– Nagyon céltudatos növényvédelmi gyakorlatot folytatunk, hiszen nagyon fontos, hogy vírusmentes kollekciók álljanak rendelkezésre. Van biominősítésű területünk is, de génbanki szinten nehéz, csaknem lehetetlen volna mindent ökológiai gazdálkodási körülmények között termeszteni, ezért – a mozaikos táblaszerkezet, az erdősült, tavas, réttel-legelővel tagolt termőterület-kialakítás mellett – a vegyszeres védekezés eszköztárából is merítünk. Egyetlen őrzött mintából sem fogytunk ki, nincsenek „utolsó darabjaink”, mindenből van több darab és tartalék, de nagyon-nagyon kell vigyázni ezekre!
– Tehát az nem fenyeget, hogy növényvédelmi okokból, vagy azért, mert a nemesítőházak, kiskerttulajdonosok túligénylik a génbankot, egyszer csak eltűnik valamilyen fajta.
– Nem, mert azokra a fajtákra, amikre a tapasztalatok szerint nagy az igény, külön szaporítunk. Amióta webshopon keresztül is lehet rendelni tőlünk, azóta nagyot is nőtt a forgalom.
Már gazdaságok is részt vesznek benne
– És hogyan történik a génbanki állomány faj- vagy fajtaszaporítása? Hogyan tesznek szert új alapanyagokra, fajokra-fajtákra?
– Ezeket egyrészt nemzetközi egyezmények, együttműködések, magcsere-megállapodások teszik lehetővé – nemrég például quinoafajtákat szereztünk így. Egyébként pedig mi magunk eredünk utána a Magyarországon, illetve a régi Nagy-Magyarország területén honos, jól termő növényeknek.
– Hogyan?
– Például tavaly egész konkrétan úgy, hogy elmentünk Zalába, kérdezősködtünk a falvakban, és bekopogtattunk olyan házakba, kertekbe, ahol, mondjuk, évtizedek óta terem egy bizonyos gyümölcsfa vagy virág. Ha olyasmire bukkanunk, ami a katalógusunkban nem szerepel, akkor részévé tesszük a kollekciónak. Hozzá kell tenni, hogy nem minden faj tárolható. Az a bizonyos összes 1200 faj, amit nyilvántartunk, valójában 2000 fajt jelent, de ezek közül csak 1200 tárolható, a vadfajok közül talán 1600.
– Külső szereplők is részt vesznek a faj- és fajtafenntartásban?
– Négy éve igen. Ex situ körülmények között is stabil lehet a fenntartás, de azért az igazi az, hogyha köztermesztésbe vonjuk a védendő, fenntartandó fajtákat. Ezért pár éve on-farm együttműködések keretében a génbank kiad gazdaságokhoz alapanyagokat termesztésbe. Ebben az együttműködésben egyrészt a kísérletek, másrészt a fenntartás a cél. Jelenleg 18 gazdaság 50 génbanki tételt gondoz. Ehhez természetesen a génbankunk technológiai, kísérletvezetési és más információs segítséget nyújt. Viszonzásképp a gazdaságnak az a dolga, hogy a fenntartás mellett a vegetációs időszakról, a terméshozamról, a növényvédelem vagy az aratás módjáról tájékoztatást adjon.
Kohout Zoltán
