Közös hasznot virágzik a türelem

Védett vadak versus gazdálkodók

Összességében a madár- és emlősfajok harmada számít veszélyeztetettnek Európában, az Európai Parlament információi szerint, ezért az Európai Bizottság tavaly májusban elfogadta a biodiverzitás stratégiát, a biológiai sokféleség melletti küzdelem jegyében. A felmerülő problémák jelentékeny része praktikus: védett állatok okoznak mezőgazdasági károkat, útban van a gólyafészek a tető felújításakor, vagy éppen a magyar vadász hazahozná a Felvidéken lőtt barnamedve trófeáját. Ne felejtsük: a jog nem a hétköznapi gyakorlatiasság, hanem a természet és ezáltal a társadalom védelmében szabályoz.

 

természet

 

Amit az USA-ban a bölény jelképez, azt jelképezik hazánkban a vadon élő madarak – így lehet summásan összefoglalni a természetvédelem látszólagosan eltérő kezdeteit a két különböző országban. A világ egyik pontján a bölényeket tulajdonképpen politikai, földszerzési céllal irtották, míg hazánkban a nagybetűs „mérnöki csoda”, a Tisza szabályozása következtében csökkent drasztikusan a madárpopuláció több mint 150 évvel ezelőtt. A modern természetvédelem gyökerei persze már máshol keresendők: az 1970-es években neveztek meg nemzetközi egyezmények, illetve törvények először veszélyeztetett fajokat, így állatfajokat is, amelyek nemzetközi kereskedelmét nagyon szigorúan szabályozták, majd az Európai Gazdasági Közösségek előbb a vonuló madarak, azután az élőhelyek védelmét tűzte ki célul jogalkotása számára. Ezzel párhuzamosan az 1992-es, különösen sikeres Rio de Janeiro-i második Föld-csúcson megszületett a biodiverzitás keretegyezmény, amelyet azóta számos ponton finomítottak a csatlakozottállamok. A biodiverzitás nem más, mint az élővilág változatossága, amely magában foglalja a genetikai sokféleséget, a fajok és életközösségeik közötti, valamint magának a teljes rendszernek a sokféleségét. Új megközelítésként megjelent az ökoszisztéma-szolgáltatás fogalma, azaz olyan előnyök, amelyeket az emberek az ökoszisztémától nyernek.

Mindennek jelentőségét az adja, hogy a világ GDP-jének több mint a fele függ a természettől – az Európai Unióban 463 madárfajt, 233 típusú élőhelyet és 1 400 további fajt tartanak számon. A közösségi jelentőségű, kiemelt védelmet igénylő állat- és növényfajból 156 hazánkban él. Ebből 29 olyan faj van, amely az egész világon csak nálunk fordul elő, de például a turulmadarunknak, a kerecsensólyomnak Európában legnagyobb állománya hazánkban van. Az Európai Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos első tervei 2006-ra nyúlnak vissza, de lényeges, egyben nagyon vitatott részét képezi ez a téma a tavalyi zöldmegállapodásnak is. Egyes megállapításokkal mindazonáltal egyet lehet érteni: többek között a vadon élő állatok életterét biztosítandó a mezőgazdasági területek 10%-án védősávokat, parlagon hagyott területeket (vetésforgóban), sövényeket, kisebb tavakat kellene kialakítani. Meg kívánják állítani a szántóföldi madár- és rovarfajok drasztikus csökkenését is (a NATURA 2000 hálózatba tartozó területek hatékonyabb kezelésével), illetve szigorítást tervez az Európai Unió a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme területén is, akár a büntetőjogi védelem erősítésével. Persze ezek a szabályok nemcsak az egzotikus fajok illegális kereskedelmét kívánják visszaszorítani, hanem a tagállamok közötti kereskedelemre is hatással lesznek majd. A politikai csaták közepette felmerülő friss hírek alapján az Agrárminisztériumban is készül a 2021–2030 közötti időszakra vonatkozó Nemzeti Biodiverzitás Stratégia, ugyan némileg eltérő hangsúlyok mentén, továbbá az agrárkormányzat tavaly május 22-én elfogadó jelleggel nyilatkozott a Greenpeace jelentésével kapcsolatban a biológiai sokféleség világnapja alkalmából. Mindezek mellett kiadtak egy sajtóközleményt, amely szerint a természet károsítása sajnos Magyarországot is érinti. Például 2020-ban eddig rekordszámú sas esett szándékos mérgezés áldozatául, a klímaváltozás hatására pedig az elmúlt öt évben 20%-kal csökkent a fehér gólya hazai állománya. Az előforduló vadkárok pedig csak tetézik az ember és állatvilág közötti békétlenséget.

 

Mi fán terem a védett állat?

A védett állatok a vadon élő állatok sajátos csoportját képezik, amelyeket a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM-rendelet 2. sz. melléklete tartalmazza. A védett állat közkincs, amiből következően az alaptörvényen és a polgári törvénykönyvön felül speciális szabályozást igényel. Az ilyen állatok által okozott károkért való felelősséget a vadon élő állat által okozott kárra vonatkozó szabályok szerint kellene megítélni, a jogalkotó azonban a károkozó állatra tekintettel sajátos felelősségi szabályok alkalmazását írja elő. Éppen ezért az általános, vadkárral kapcsolatos szabályokat a vadászati törvény, míg a védett állatok által okozott károkkal kapcsolatos szabályokat a természetvédelemről szóló törvény foglalja magában.

 

sólyom
Az Agrárminisztériumban is készül a 2021–2030 közötti időszakra vonatkozó Nemzeti Biodiverzitás Stratégia

 

Mire figyeljünk védett állatok sportvadászata esetén?

Tanulságos annak a magyar vadásznak a története, aki 2012 őszén Szlovákiában, vendégként vett részt egy medvevadászaton. Egy barnamedvét ejtett el a vonatkozó szabályok betartása mellett, amit a vadászatról, a vad elejtéséről készült iratok is igazoltak. A preparált bőr – trófeaként – 2013 februárjában került Magyarországra, ahol a vadász az általa üzemeltetett presszóban helyezte el. A vádhatóság szerint a vadász nem rendelkezett engedéllyel a trófea Magyarországra történő behozatalához, ezért megvalósította a természetkárosítás büntetőjogi tényállását. Az ügy kapcsán elmondható, hogy a barnamedve fokozottan védett állatfaj, hiszen szerepel a 338/97/EK rendelet „A” mellékletében. A hazánkban hatályos – fent említett – környezetvédelmi miniszteri rendelet szerint a barnamedve trófeájának országba történő behozatala, kivitele, országon történő átszállítása csak akkor végezhető hatósági engedély nélkül, amennyiben a tulajdonos a trófea jogszerű megszerzését EU-bizonylattal, vagy export- és importengedéllyel igazolni tudja. Mivel a vadászt a szlovák hatóságok nem figyelmeztették megfelelően adminisztratív kötelezettségeinek teljes körére, az illető EU-s bizonylattal nem rendelkezett. Ez a bizonylat hazánkban már nem volt pótolható, hiszen a medvét Szlovákiában lőtték. A hatályos jogszabályok alapján mindezek miatt a vádlottnak bejelentési kötelezettsége keletkezett a trófea miatt, amely kötelezettségének nem tett eleget, a jogszabályi kötelezettségek nem pontos ismerete miatt. A harmadfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla 2017. tavaszi ítélete nyomán az ügy a vádlott jogerős felmentésével zárult. A bíróság ítéletét úgy foglalhatjuk össze, hogy a BTK természetkárosítás tényállása a természetet, a természethez tartozó élővilág ökológiai egyensúlyát részesíti büntetőjogi védelemben. Ezért a bűncselekményt védetté, illetve fokozottan védetté nyilvánított élő szervezetek és azok egyedei ellen lehet elkövetni, azok elpusztítása, de az (akár jogszerűen) elpusztított élő szervezet bármely részének jogellenes birtokban tartását is büntetendő. Bűncselkeményekről azonban nem beszélhetünk ebben az esetben, hiszen a (fokozottan) védett élő szervezet jogszerűtlen elpusztításának nyilvánvalóan sokkal nagyobb a társadalomra veszélyessége, mint a jogszerűen elpusztított egyed valamely része jogellenes tartásának.

 

Védett állatok által okozott károk – a föld használójának jogai és kötelezettségei

A védett állatfaj egyede kártételeinek megelőzéséről, illetve csökkentéséről a kártétellel érintett ingatlan tulajdonosának, illetve használójának a tőle elvárható módon és mértékben szükséges gondoskodnia. A természetvédelmi törvény ugyan elvárható gondosságot említ, azonban nem a polgári jogi kártérítésnél alkalmazott „adott helyzetben általában elvárhatóság” mércéjét alkalmazza: a kötelezettség teljesítését teljes mértékben szubjektív alapra helyezi. Ha a gazdálkodó a kártételt már nem képes önállóan megelőzni, kérheti a természetvédelmi hatóság intézkedését vagy a riasztás engedélyezését, de természetesen felméretheti a kárt szakértővel is. Riasztás alkalmazása semmiképpen sem tekinthető az első lehetséges lépésnek, míg a túlszaporodott állomány egyedeinek befogása vagy gyérítése még inkább kivételes esetben, hatósági engedéllyel és szigorú felügyelet mellett tehető csak meg. Vaklövést csak megadott helyrajzi számú területen, meghatározott ideig lehet csak végezni, illetve gyérítés is csak állategészségügyi vészhelyzet esetén alkalmazható. Vadmadarak elleni védekezésképpen azok táblákról való „elcsalása” alkalmasabb módszernek tekinthető szemes kukoricával vagy trágyával. Amennyiben ez a módszer hatástalan, a vetőmag madárriasztó szerrel kezelendő, a leginkább veszélyeztetett területeken elterelő etetés is alkalmazható.

 

Védett állatok által okozott károk – mit várhatunk a hatóságtól?

Védett állatfajok esetén a riasztási módszerek alkalmazása, illetve a túlszaporodott állomány egyedeinek befogása vagy gyérítése csak a természetvédelmi hatóság (megyei/fővárosi kormányhivatal földművelésügyi igazgatóságai) engedélyével és felügyeletével végezhető. Indokolt esetben a hatóság köteles gondoskodni a riasztásban, befogásban, gyérítésben kellő szakértelemmel rendelkező szerv bevonásáról, ez esetben nem kell megállapodást kötni a költségek viseléséről a tulajdonos (használó) és a hatóság között, hanem arról a hatóságnak – mint állami természetvédelmi feladatról – saját magának kell gondoskodnia. Alapesetben a természetvédelmi hatóságot nem terheli kártalanítási kötelezettség, csak az alábbi esetekben kötelezhető erre:

  • indokolatlanul nem engedélyezte a riasztást vagy a túlszaporodott állomány gyérítését;
  • a gazda a kártételt nem képes megelőzni, a hatóság mégsem tett eleget a kérésének, hogy a veszteség csökkentésében a segítségére legyen;
  • jogerős bírói ítélet megállapította, hogy jogsértő módon nem engedélyezte megfelelő riasztási vagy kárelhárítási módszer alkalmazását.

 

szarvas
Ha a gazdálkodó a kártételt már nem képes önállóan megelőzni, kérheti a természetvédelmi hatóság intézkedését vagy a riasztás engedélyezését

 

A védett állatfajok által okozott károk megelőzése érdekében alkalmazandó riasztási módszerek engedélyeztetéséhez kérelmet – a 348/2006. (XII. 23.) Korm.rendelet 4. melléklete alapján – szükséges benyújtani, amelynek jóváhagyása esetén is tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása. Fokozottan védett állatfajok esetén az engedély csak természetvédelmi vagy más közérdekből adható meg. A tevékenység csak az engedélyezési eljárás lefolytatásaként meghozott engedélyhatározat jogerőre emelkedése után kezdhető meg. Az eljárásra jogosult, aki a tevékenységet végezni kívánja, a kártétellel érintett ingatlan tulajdonosa, illetve használója. A kérelemhez meg kell adni az ügyfél és (ha van) képviselőjének nevét, lakcímét vagy székhelyét, az ügyfél hatóság döntésére irányuló kifejezett kérelmét, és – amennyiben rendelkezésre állnak – az egyedi környezetvédelmi azonosító adatokat. Az eljárás során igazgatási szolgáltatási díjat nem kell fizetni, de természetvédelmi hatósági eljárási illetéket igen. Az ügy tárgyát képező tevékenység végzésének helye határozza meg az eljáró hatóság illetékességét. A kérelmet egy példányban kell benyújtani. Az okszerű mezőgazdasági termelés biztosítása érdekében – amennyiben természetvédelmi érdeket nem sért – a kárókatona, a seregély, valamint a hörcsög riasztása, elejtése, gyérítése, állományának szabályozása engedélyezhető.

 

A gólyafészek esete a felújítandó háztetővel

Végezetül érdemes felidézni egy régebbi, a sajtóban „megoldott” jogesetet: adott tulajdonos, aki magának falun vásárolt egy régi házat, bár tetőcserére lett volna szükség, azt mégsem végezhette el a kéményen lévő gólyafészek miatt, mivel a gólya fokozottan védett fészkét előbb télen, szakember (a nemzeti parktól) felügyelete mellett, hatósági engedély alapján át kellett költöztetni, az állat veszélyeztetése nélkül. Nyilván a tulajdonos költségére.

 

SZERZŐ: CSEGŐDI TIBOR LÁSZLÓ

 

agrár biodiverzitás biológiai sokféleség gólya madár- és emlősfajok mezőgazdasági kár sportvadászat természetvédelem természetvédelmi hatóság védett állat védett állatfaj