Az öntözés feladata a növény vízszükségletének termesztési cél szerinti optimális kielégítése, melynek a mai szántóföldi gazdálkodásban elsősorban a termésbiztonság erősítése, a termésminőség javítása a célja. Az öntözés négy – növénytalaj-víz-ökonómia – szakterület ismereteinek együttes alkalmazását jelenti gazdálkodói szinten.
Növény
A magyarországi szemiarid éghajlati viszonyok között a növény–talaj vízháztartási rendszerben a párolgás folyamatos, míg az időjárás szeszélye következtében a csapadék eloszlása nem egyenletes a tenyészidőszakban. Így a termőhely szárazanyag-termelési potenciálja csak öntözéssel használható ki (a víz van minimumban). A termesztendő növény kiválasztásával már jelentős lépést tettünk az öntözés szükségességének meghatározásához. Őszi vetésű növényt választva nagyobb az esélyünk az öntözés mellőzésére, mert az őszi vízpótlás szükségessége kisebb valószínűségű, az alacsony párolgás és nagyobb csapadékgyakoriság következtében. A tavaszi (április-május) öntözéshez szükséges vízkészlet általában gond nélkül rendelkezésre áll. A gazdák ezt az ismeretet alkalmazva növelték az őszi búza vetésterületét a múlt év őszén.
Tavaszi vetésű növények esetén a kiválasztott fajon belül lehetséges tovább finomítani a fajták, hibridek között, a kitűzött cél elérése érdekében. Amennyiben kisebb vízfelhasználást szeretnénk, úgy korán, rövid tenyészidejű, kis egyedszámú állományt vessünk. A jó termőhelyi potenciál kihasználásához jó tápanyag-reakciójú, jól sűríthető növényt válasszunk öntözéssel. Amennyiben vizsgáljuk az egyes növények vízfelhasználásának hatékonyságát, úgy érthetővé válik a hazai szántóföldi növénytermesztés sajátságának oka: a kukoricának és a búzának szükséges a legkevesebb víz egységnyi szárazanyag (300–350 l/kg) előállításához, ezért ezek a legkedveltebb szántóföldi növények.
A hazánkban őshonos gabonák ugyan kevés vizet használnak el rövid tenyészidőszakuk alatt, de ennek megfelelően kicsi a termésük is. A kukorica genetikai terméspotenciálja kb. 45, a ciroké 11, a kölesé 5 t/ha.
Talaj
Az esőszerű öntözést a legjobb talajon kell végezni, ebbe az irányban kell fejleszteni. Ez a talaj Magyarországon a „csernozjom/mezőségi talajok” kategóriában található. Ez a főtípus kb. 800.000 ha területet fed le hazánkban, így megfelelő nagyságú a kitűzött öntözésfejlesztésfogadására. A csernozjom talajok jellemzője a mélyen (>6 m) elhelyezkedő talajvíz. A talaj jó vízvezető tulajdonsága (C szint: lösz) miatt a vizet csak burkolt csatornában, csőben lehet vezetni. A burkolatlan csatornák hatásának bemutatásához érdemes visszakanyarodni a Tisza-tó használatbavételét követő rétiesedési és szikesedési problémákra, melyek az üzemi öntözőberuházások bukásához vezettek. Az öntözés nem emelheti a tábla és az ellátó csatornák környezetében a talajvízszintet az adott talajon kritikus érték fölé.
Az aszály megelőzése érdekében sokan méltatják a talajban található pórusok szerepét. A talaj tárolókapacitásának megléte csak egy lehetőség, mely feltöltés nélkül haszontalan. Mit ér egy pince üres hordókkal? A folyók vízszintje felett magasan elterülő mezőségi talajokat csak a csapadék vagy az öntözés töltheti fel vízzel.
Víz
Mennyiség
Az ország vízmérlegében a bevételi oldal kb. 168 km3-re becsülhető évente. A hivatalosan felhasznált öntözővíz mennyisége ma kb. 0,3 km3, a tervezett 400 ezer ha szántó éves öntözővíz-szükséglete kb. 1,7 km3. Ez a mennyiség az éves vízmérleg becslésének hibahatárán belül van, érdemben nem befolyásolja a készleteket. A bőséges készlet elérhetősége azonban időben és térben korlátozott. A megfelelő időpont víztározók, míg a megfelelő hely csatornák, csövek építésével, karbantartásával biztosítható.
A nyári vízhiányos időszak a szántóföldekre és folyókra egy időben jellemző, így meg kell vizsgálni az „idényen belüli feltöltő öntözés” lehetőségét. Ennek lényege, hogy július közepén egy 60 mm-es öntözést végzünk az aktuális ET-szükséglet felett jó vízgazdálkodású (mezőségi) talajú szántókon. Az öntözőtelepek jellemzőinél a statikus vízsugár (időegység alatt, adott területre adott állandó öntözővíz-mennyiség) megjelölése helyett át kell állni a dinamikus (tenyészidőszakban változó mennyiség) vízsugár megadására. Ennek két indoka van:
- A növények fejlődési fenofázisai eltérő vízmennyiséget igényelnek. A szakirodalom általában 4 fejlődési szakaszt különböztet meg, melyek vízigénye lényegesen különböző. A tudományos háttér ebben a témában meglehetősen régen és részletesen kidolgozásra került.
- A növények fejlődése változó meteorológiai térben történik, ahol a Földre érkező energia csak meghatározott mennyiségű víz párolgását (evapotranspiráció) teszi lehetővé. Az ET csúcsértéke július végén kb. 7 mm, májusban 5 mm víz párolgását teszi lehetővé.
Minőség
Esőszerű öntözés esetén a víz sótartalma nem haladhatja meg az 500 mg/l értéket az öntözőgépbe táplálás helyén. A nyílt, kettős hasznosítású csatornában a vízszint változása következtében folyamatos kapcsolat van a környező talajvízzel. A megcsapolás során a talajvíz a kioldott sókat a csatornába szállítja. Ezért a víz minősége a vízkivétel helyétől mérve fokozatosan romlik.
Kijuttatási mód
Esőszerű kijuttatás a jó vízvezető és raktározóképességű talajokon alkalmazható, szántóföldi (gabona-, ipari és vetőmag-) növények öntözésére. Tervezhető területe 298 ezer ha, várható öntözővíz-szükséglet 1,49 km3. Elhelyezkedése: Mezőföld, Hajdúság, Békés-Csanádi löszhát. A felhasznált víz döntően felszíni, melyet a vízforrásból burkolt csatornákkal, csöveken keresztül vezetünk a felhasználáshelyére. Mikroöntözés alacsony (agyagos) vagy magas (homok) vízvezető képességű talajokon is alkalmazható. Az összessó-tartalom alapján gyengébbnek minősített öntözővíz használható ezzel a móddal. Elsősorban gyümölcsültetvények, kis területű szántóföldi zöldségnövények öntözésére előnyös. Tervezhető területe 100 ezer ha, várható öntözővíz-szükséglet 0,2 km3. A szétszórtság miatt elsősorban a felszín alatti víz lehet a forrás. A kijuttatóelemek érzékenyek a magas vas- (Fe-), mangán- (Mn-) és szervesanyag-tartalomra.
Ökonómi (gazdasági elemzés)
Jelen közbeszédben a víz úgy jelenik meg, mint a Szent Grál legendája a mondavilágban: amennyiben valahová vezetünk/visszatartunk valamilyen vizet, úgy az az örökös gazdagságot, boldogságot hozza el a gazdának és az országnak. Az öntözés területi bővítését a megtermelt termék piaci viszonyait figyelembe véve szükséges elemezni ma hazánkban.
Társadalmi elvárás
Országos, stratégiai szinten a nyereség szükségességét felülírhatja az élelmiszerek termelési kényszere. Ebben az esetben a társadalom mint veszélyközösség, nyújthatja a gazdálkodó részére szükséges anyagi forrást.
A hazai lakosságnak kb. 5 millió tonna takarmány- és kenyérgabona szükséges évente. A statisztikák szerint 8 milliónál kevesebb nem termett az elmúlt 50 évben. A rendkívül aszályos 2022-es évben kb. 9,5 millió gabona termett a szántókon. A társadalom a mezőgazdaságtól a mennyiségi, minőségi jellemzőkön túl a biztonságos élelmiszer-ellátást is elvárja. A hazánkban szükséges évi5 millió tonna gabona több forrásból is biztosítható a hagyományos szárazgazdálkodás keretében megfelelő tárolókapacitással:
– A hazai gazdaságpolitika várhatóan hosszú ideig fenntartja a jelenlegi termelési szerkezetet (kukoricabúza dominancia). Ennek jellemzője az időnkénti túltermelés (búzabomba), a többlet termés a szárazabb években felhasználható.
– Hazánk meteorológia adottságai alapján az évjáratok között jelentős különbségek vannak, a bő év termése szükség esetén tárolható és később felhasználható.
A hazai gabonaellátás teljes egészében biztosítható az öntözött szántókról. A megfelelő termőföld- és vízmennyiség mérleg szerint rendelkezésre áll. Ugyanakkor a két tényező térbeli és időbeli optimális előfordulása már nem teszi lehetővé a célzott termésmennyiség elérését. Ugyanis a víz nem az adott időben és megfelelő szántóföldi táblán van jelen. Ez csak különböző műszaki létesítmények megépítésével, fenntartásával érhető el. Ezek kiépítésének költsége nem terhelhető a gazdálkodókra, a társadalmi közös kockázatviselés alapján hozhatók létre.
Érdemes lehet egy olyan tanulmányt elkészíteni, mely vizsgálja a 400.000 ha öntözésre berendezett szántó vízgazdálkodási rendszerének kiépítési, fenntartási költségeit, összehasonlítva a gazdák részére adott – különböző gyakoriságú – aszályok kompenzációjának költségeivel.
Üzemi igények
A gazda termelési célja egyértelműen a nyereség. Hazánkban a változatos évjáratok következtében nem minden növény öntözése szükséges és gazdaságos. Öntözésre ott van feltétlenül szükség napjainkban, ahol a termésbiztonság és a minőség elsődleges szempont. Ilyen a vetőmag-, zöldség-, gyümölcs-, dísznövénytermesztés.
Az elemzés során figyelembe kell venni:
• A termesztéstechnológia minden elemének illeszkednie kell az öntözéshez, az intenzív gazdálkodáshoz. Elemezni szükséges a táblán kívüli kapacitásokat (pl. szállítás, szárítás, tárolás).
• A víz mint fizikai anyag öntözési célra ma nem kerül pénzbe, de a megfelelő helyre, időben, állapotban (minőség, nyomás) történő biztosítása jelentős költség lehet.
• Üzemi elemzések alapján gazdaságos az esőszerű öntözés olyan szántóföldeken, ahol nagyüzemi méretekben alkalmazzák, és a vízforrás a „tábla szélén” található.
• A hazai gabonák árát a világpiac határozza meg, ahol nem mindig ismerik el a többletráfordításokat.
A múlt eredményei azt mutatják, hogy az öntözés alkalmazása nem garancia a gazdaság nyereségéneknövelésére.
