A termesztett gabonák túlnyomó többsége a pázsitfűfélék közé tartozik, ezért a kártevőik a körülöttünk lévő vad fajokon fejlődtek ki. Időközben adaptálódtak ezekhez a növényekhez, ezért a monokultúrában termesztett gabonafélék növényvédelme évszázadok óta elsőrendű fontosságú az emberiség számára.
Az utóbbi évek növényvédőszer-kivonásai, valamint az időjárás változása miatt a gabonafélék növényvédelme még nagyobb odafigyelést igényel, mint évtizedekkel korábban. Az évtizedekkel ezelőtt elindult intenzív növénytermesztés olyan kártevők megjelenését segítette elő, melyek nagyobb gondot okoztak. A következőkben bemutatjuk a hazánkban termesztett gabonafajtákra jellemző kártevőket, illetve felsoroljuk az ezekben a kultúrákban felhasználható hatóanyagokat.
Fontos a terület kiválasztása
A vetésterület kiválasztásakor nemcsak az fontos szempont, hogy a terület talajlakó kártevőktől mentes legyen, hanem hogy a talajerózióra hajlamos talajon a művelési irány megfelelő legyen (1. kép).
A nem megfelelő mélységbe vetett gabonamagvakat a madarak és a mezei pockok fogyaszthatják. Az éppen csírázó magvakat a drótféreg– és áldrótféreglárvák, tavasszal a vetéseket a levéltetvek, bagolylepkehernyók és a mezei pockok károsíthatják.
Ősszel a fiatal, bokrosodás előtt álló növényeket a gabonalegyek lárvái károsítják, a károsítás szemmel látható tünete a levelek sárgulása. Ilyen faj az őszi fekete búzalégy és a csíkoshátú búzalégy. Ez utóbbi kártevő első generációja a tavaszi gabonákat, a második nemzedéke az őszi gabonákat károsítja, a túl korán vetett gabona különösen ki van téve a kártételének. A tavaszi kártevőfajok közül a tavaszi fekete búzalégy és ugarlégy tud érzékeny károkat okozni.
Kártevőink
A bogárkártevők közül ősszel a csócsárló foltszerű károsítása feltűnő. Száraz tavasszal a gabonapoloskák érési táplálkozással, szívogatással okoznak kárt, aminek a következtében csak lassan következik be a szárba indulás. Kártevőként jelentkezhetnek még a levéltetvek (2. kép).
A közönséges pejbogár virágok és a szemek rágásával, kitúrásával vagy ezek fogyasztásával okoz kárt. A gabonaszipolyok és a mezei gabonamoly hernyói minden évben, míg a közönséges fülbemászó alkalmi kártevőként lép fel.
Jelentős, minden évben gondot okozó gabonakártevő a búzafonálféreg, amely a gabonanövényeink közül a búzát és rozst károsítja. Kártétele már ősztől, a leveles gabonán jelentkezik, és egészen a virágzásig károsít. A búza kelése után már ősszel a fonálféreglárvák a növénybe fúródnak, és ennek hatására a búza levelei deformálódnak, fodrosodnak, csavarodnak. A károsodott növény a fejlődésében visszamarad, rövidebb szárat növeszt. Éréskor a fertőzött búzaszemek sötét színű ovális gubacsokká alakulnak. A gubacsos magban vannak a lárvák. A Kárpát-medencében elsősorban a csapadékosabb, hűvösebb területein okoz kárt. Évente egy nemzedéke van. A védekezés: csak egészséges fémzárolt vetőmag vetése, a szempergés minimálisra csökkentése.
Az elmúlt években észrevehetően megnőtt a gabonatáblákban a gabonalevéltetű-fertőzöttség. Nemcsak az őszibúza-, hanem az ősziárpa-vetéseken is megjelent. A levéltetvek a leveleken és a kalászokon alakítják ki telepeiket. A levéltetvek szívókártevők, így a szívogatásuk hatására a gabonalevelek sárgultak. A gabonatáblákban foltszerűen jól látható a levéltetűvel fertőzött terület. A levelek sárgulása nemcsak a levéltetvek kártételét jelentheti, ez lehet az általuk terjesztett sárgatörpülés-vírus okozta sárgulás is.
Ilyen esetekben nemcsak a tetvek szívogatása, hanem a vírusfertőzés is jelentős termésveszteséget okoz. A korai vetésekbe előszeretettel telepednek be a levéltetvek, ezek a vetések érzékenyebbek is a vírusra. Az optimális vetésidő nagymértékben csökkenti a fertőzés kialakulását. A vetőmag inszekticides csávázása és a kelő gabonaállományban a vektorok elleni védekezés hatékony mód a vírusfertőzés elleni védekezésben.
A Kárpát-medencében a gabonalevéltetű, a zselnicemeggy–levéltetű és a zöld gabona-levéltetű a leggyakrabban kárt okozó faj. A szívogatásuk hatására a levelek besodródnak, akár el is elszáradhatnak, a kalászok alaktalanok lesznek. A vetőmag-előállításban a vírusvektor szerepük miatt kifejezetten problémás a jelenlétük. Abban az esetben, ha a levéltetvek a gabonatáblában tömegesen megtelepednek, akkor védekezni kell ellenük. A gabonafutrinka érdekes életmenetű kártevőfaj. Csak akkor petézik a nőstény, ha csapadékos az ősz. Száraz ősszel nem rak petét az imágó. Mivel a 2022-es ősz csapadékos volt, így fel kell készülni a 2023-as évben a tavaszi kártételére, gabonaféléken és a kukoricában is. Európában jellemzően a közép- és délkeleti részen élő faj. Hazánkban elsősorban a futóhomokos területeken nem él.
A kikelő bogarak érési táplálkozást folytatnak, és ilyenkor a teljesen érett szemeket károsítják. Ennek ellenére a fő károsító a lárva. Kártételére ősztől (szeptember) egészen április végéig kell számítani. Enyhe télen a lárva nem vonul nyugalmi állapotba, hanem megszakítás nélkül táplálkozik. Ha egy táblában sok lárva él, akkor látványos, nagy kárt okoznak. Ilyenkor a vetés foltokban kipusztul, ami különösen tavasszal szembetűnő. A monokultúrás gabonatermesztés kedvező feltételeket teremt számára. Előrejelzése talajcsapdázással lehetséges: amennyiben 5-6 bogár van csapdánként, akkor érdemes beavatkozni. A gabonapoloskák egy gyűjtőnév, amely négy poloskafajt takar. A fajok kártétele és életmódja nagyon hasonló.
A szerecsenpoloska és az osztrákpoloska, valamint a címerespoloskák családjába tartozó szipolypoloska és a csőrös szipolypoloska együttesen számottevő károkat tud okozni. Szerencsére csak egynemzedékes fajok. Tápnövényeik a pázsitfűfélék közül kerülnek ki, ezért a kalászosok, ezen belül a búza a fő tápnövényük. Kártételük nyoma már a szárba indulás előtt szembetűnő. A vezérhajtás elsárgul, kifehéredik, majd elpusztul. A hasban lévő kalászt szívogatva az kifehéredik, ha tejesérésben szívják meg a szemeket, akkor aszottá válnak. A viaszérésben szívogatott szemek épnek látszanak, de az ebből a lisztből készített tészta nem kel meg.
A poloskák erdők szélein, valamint a szántók menti árkok avarjában telelnek. Jó idő esetén már áprilisban előbújnak. A gabonapoloskák jellemzően melegkedvelő rovarok, ezért a fejlődésükhöz a száraz, meleg tavasz szükséges. Ha több egymást követő évben a tavasz száraz és az átlagosnál melegebb, akkor jellemzően nagyobb kártételre kell számítanunk. Védekezni az imágók kell. A gabonaszipolyok (3. kép.) közül a széles szipoly, az osztrák szipoly, a keresztes szipoly, a vetési szipoly és a gabonaszipoly az, amelynek a károsítása jelentős lehet. A bogarak a pázsitfűfélék közül a gabonákat és fűféléket károsítják.
A leggyakoribb és a legtöbb kárt okozó faj a széles szipoly, egy-egy imágó akár 60–100 szemet is kitúrhat és megrághat. A Kárpát-medencében a gabonatermő vidékeken általánosan elterjedtek. A lárvák fejlődése két év, a téli időszakot lárva alakban töltik a talajban. A búzatáblákban 10 egyed/m2 egyedszám esetén védekezni kell. A lárvapopuláció értékelése a cserebogárpajorokéhoz hasonló módon térfogati quadrát módszerrel történik, a veszélyességi küszöbérték is cserebogáréhoz hasonló.
A veresnyakú árpabogár Európa déli területein gyakori kártevő, hazánktól északabbra kisebb a jelentősége. Magyarországon mindenütt előfordul. Fő tápnövényei: a zab, a tavaszi árpa és az őszi gabonák, de a kukorica leveleiben is nagy kárt tud okozni.
A vetésfehérítő lárvái hasonlítanak a meztelen csigára, a lárvák hámozzák a gabona leveleit (4. kép), az imágó az érési táplálkozása alatt hosszú csíkokat és lyukakat rág a leveleken és az erek között. A megrágott gabonalevelek kifakulnak, kifehérednek.
A lárvák főleg a gabona zászlós leveleit károsítják. Ha kiég a gabona, akkor átvándorolnak a szomszéd kukoricatáblára, ezt azért teszik, mert a telelés előtt táplálkozniuk kell.
Az így károsodott növények termésmennyisége csökken, számottevően kevesebb lesz, mint az egészségeseké. Az áttelelő imágók áprilisban bújnak elő, amikor a napi középhőmérséklet 10 °C fölé emelkedik. Több napi táplálkozás után a bogarak párosodnak, majd a petéket a levél színére rakják. Egy nőstény átlag 200 petét rak le. A lárvák jellemzően 12–14 nap múlva kelnek ki. A lárva fejlődési ideje 14 nap. A lárvák a talajba 2–4 cm mélyen bábkamrában bábozódnak, két hét múlva már ki is kelnek. A mélyebb fekvésű területek kedveznek a tömeges elszaporodásuknak, ezt a sűrű állományú búza és a párás, meleg tavaszok még kedvezőbbé teszik. Az imágók és lárvák számát fűhálózással mérhetjük fel. A vetésfehérítő a zabot az összes többi gabonánál jobban szereti. Régen úgy védekeztek ellene, hogy a gabonavetés köré egy sávban zabot vetettek, így odacsalogatták a vetésfehérítőt, és amikor megjelentek a lárvák, a zabot lekaszálták, és az állatokkal feletették.
A lepkék közül az erősen polifág vetési bagolylepke okoz gondot a gabonákban. A fiatal gabonát, a kukoricát, a napraforgót a talaj felett, 1–2 cm-es magasságban át- vagy lerágják. Ez a kártétel jellemzően foltszerűen jelentkezik a vetésekben.
A vetési bagolylepke Magyarországon mindenütt megtalálható. Egyes gradációs években súlyos kárt tud okozni. Egy vegetációs időszakban két nemzedéke van. A hernyó a telet egy földkamrában vészeli át, amely jellemzően 15-20 cm mélyen van a talajban. Az áttelelt lárva tavasszal bábozódik, az első nemzedék lepkéi májusban, júniusban repülnek. A lepkék táplálkozás után a petéket a növények föld közeli leveleire helyezik. A hernyók júniusban már károsítanak, majd júliusra elérik a fajra jellemző fejlettséget, és ekkor 2–3 cm mélyen a talajban bábozódnak. A második nemzedék imágói július végén, augusztus elején rajzanak. A vetési bagolylepke előrejelzése fénycsapdával lehetséges (5. kép); ha naponta 5-nél több vetésibagolylepke-imágót fog a csapda, az tömeges felszaporodásra utalhat.
A védekezni a fiatal lárvák ellen érdemes. A lárvák tömeges kelése a rajzáscsúcs utáni 12–14. napon várható. Az őszi gyomirtás és talajművelés a fiatal lárvákat és a bábokat is pusztíthatja. A fentiekből látható, hogy a gabonák rovarkártevők elleni védelme nem egyszerű feladat. A terület használója hetente többször kell hogy bejárja a táblákat, és ellenőriznie szükséges a kártevő-populációk nagyságát, és ha szükséges, meg kell terveznie a növényvédő szeres beavatkozást. Itt szeretném felhívni az olvasók figyelmét a növényvédőszer-rezisztencia kialakulásának veszélyeire.
Ez elsősorban a növényvédő szerek egyoldalú, indokolatlan használata miatt alakulhat ki. Ha éveken keresztül vagy év közben többször egymás után ugyanazt a hatóanyagot (pl. piretroid) használjuk, egy, a sejtszinten végbemenő mutáció révén kialakulnak az átlagosnál tűrőképesebb egyedek, amelyek ezt a tulajdonságot átadják az utódaiknak. Ezek a példányok képesek olyan mennyiségű rovarölő szer elviselésére, amely a normál rovarnépesség nagy részét elpusztítaná.
Ha egy károsító ellen évente többször kell védekezni, akkor erősen ajánlott a növényvédőszer-hatóanyagokat váltogatni, késleltetve ezzel a rezisztencia kialakulását.
A búzatermesztésben a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak a felhasználók rendelkezésére a 2022. 12. 16-ai adatok szerint:
‑ deltametrin (2027. 10. 30.): levéltetvek ellen. A méhekre kifejezetten veszélyes;
‑ eszfenvalerát (2026. 12. 31.): bagolylepkék, levéltetvek, lombrágó hernyók. A méhekre kifejezetten veszélyes;
‑ teflutrin (2025. 12. 31.): drótférgek, pajor. A méhekre kifejezetten veszélyes;
‑ cipermetrin (2027. 02. 28.): szívó kártevők, levéltetvek ellen. A méhekre kifejezetten veszélyes;
‑ acetamiprid (2034. 02. 28.): őszi búzában levéltetvek ellen;
‑ gamma-cihalotrin (2027. 12. 31.): bagolylepkék lárvái, levéltetvek, mezei poloska, vetésfehérítő bogarak ellen. A méhekre kifejezetten veszélyes;
‑ lambda-cihalotrin (2027. 12. 31.): bagolylepkék, bagolylepkék lárvái, gabonapoloska, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak ellen. A méhekre mérsékelten veszélyes.
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
