A tavalyi kudarcos év megalapozza az idei kilátásokat is. Csak a vetésforgó, a feldolgozópartnerek felé való elköteleződés és a remény tartja meg a kukoricát a vetéstervben. Így is soha nem látott mélypont jöhet a termőterületében és az össztermésben.
2022-ben a kukoricatermesztés teljes kudarcot vallott. A 3,4 tonnás országos átlag öt megyében is 2 tonna alatti termést jelentett, sokan már nyáron lesilózták a reménytelen állományt. Mások az októberi gázáremelés előtt, nedvesen szedték le, amit lehetett, megint mások kint hagyták a kukoricát, hátha leszárad. November 12-én 232 ezer hektárnyi kukoricaterületet még betakarítatlanként tartottak nyilván. Iparági beszámolók szerint a 2022. évi termés bő kétharmada legfeljebb biogázüzemekbe kerülhetne az erős gombafertőzés miatt. Nemcsak a kukoricát nem vásárolják a gazdáktól, de a búzát sem: a termelők túl sokáig váratták a feldolgozókat, akik végül más beszállítók után néztek.
A tárolás a napraforgó és a repce esetében sem bizonyult jó döntésnek; estek az árak. Úgy tűnik, a legtöbb gazdaság vékony pénztárcával vág neki 2023-nak, és ez a vetési terveikre éppúgy hatással volt, mint a műtrágya nyár végi elérhetetlensége.
Sok búza és árpa
November 12-ig nem sikerült minden tervezett hektárt elvetniük a gazdaságoknak, így végül nem nőtt az ősziekkel bevetett másfél millió hektáros terület, ám az egyes kultúrák között nagy területi átrendeződés figyelhető meg. A kalászosok most 185 ezer hektárral nagyobb területet fednek be, mint tavaly. Leginkább a búza terjeszkedett, a 103 ezer hektáros plusszal már súrolja az egymillió hektárt. Több mint 70 ezer hektárral nagyobb most az őszi árpa vetésterülete (331,6 ezer hektár), és a többi kalászosé is bővült. Ahogy az várható volt, ismét 52 ezer hektárral csökkent a repce vetésterülete, a 181 ezer hektár 10 éves mélypontot jelöl ki a termesztésében. (Maguk a gazdák ezt a területnagyságot is kétlik.) Utoljára a 2011/12-es aszályt követően rendült meg ennyire a termelők bizalma a növényben. A repce a korábbi aszályok miatt már 2020-ban és 2021-ben is 50 ezer hektárral szorult vissza, 2022 nyarának végén pedig sem az időjárás, sem a műtrágyaellátás, sem a jövedelmi kilátások nem kedveztek a vetésének.
Mi kerül a repce helyére?
A kukorica termése már 2021-ben sem alakult jól, ezért 2022 tavaszán kisebb területen, 983 ezer hektáron került a földbe, ami eleve 93 ezer hektáros visszaesést jelentett. A történelmi aszály aztán minden korábbinál nagyobb csalódást okozott a kukoricatermesztőknek, elkeseredésüket csak fokozták a magas szárítási költségek, majd a toxinos végeredmény. Sokan égre-földre esküdöztek, hogy visszafogják a jövő évi kukoricaterületet. Novemberben aztán változott a növény megítélése. Ugyanis világossá vált, hogy nagyon kevés lett a szemes termény, és vélhetően kevés lesz a jövő évi kukorica is, ami magas árakat feltételez. Emellett csökkent a földgáz ára, és hirtelen felszabadultak a műtrágyakészletek is. Ismét lehetett 270-280 ezer forintért vásárolni egy tonna pétisót. Sokan mondogatták azt is, hogy nincs minden évben történelmi aszály. Egyszóval kicsit javult a kukoricavetési kedv, de vajon mennyire?
A kukorica alapvetően a napraforgóval és a szójával versenyzik a tavaszi területekért. Előbbit tavaly csaknem 700 ezer hektáron vetettük el, és viszonylag erős volt a szójavetési kedv is, 69 ezer hektárral. A napraforgó tavalyi területe történelmi rekord volt, és a szójából is csak kétszer fordult elő, hogy ennél nagyobb területen került földbe. Azt mondhatnánk, kimaxolták a lehetőségeiket, ami így is lenne, ha nem éppen a repce területe zsugorodott volna. E három növény mind érzékeny a fehérpenészes rothadásra, ez a legfőbb oka annak, hogy nem követhetik egymást a vetésforgóban. Ám ahová a repce jöhetett volna, oda a másik két olajnövény is jöhet. Ez potenciálisan 50 ezer hektárt jelent a számukra. Mellettük szól, hogy a kukoricához mérten szerény az előállítási költségük.
A kukorica
‑ területe tehát az ősziek által elvett 185 ezer hektárral csökkenhet, ha a két tavaszi olajnövény csak a repce felszabadult helyét foglalja el;
‑ vagy maga is kérhet egy szeletkét a repce helyéből;
‑ esetleg 200 ezer hektárnál is nagyobb területet veszít, mert a napraforgó területe az „agronómiai vörös sávba” kúszik fel.
A kukorica hazai termőterülete még a rendszerváltást követő zűrzavaros években sem esett soha 900 ezer hektár alá, most minden jel szerint ezt is jócskán alulmúljuk. Megkérdeztük a gazdákat, ők hogyan látják mindezt, mekkora terület maradt egyáltalán a kukoricának?
Napraforgó a „vörös zónában”
Azokban a megyékben, ahol óriási anyagi károkat szenvedtek 2022-ben a termelők, sokkal nagyobb valószínűséggel mondanak le az inputigényes növények termesztéséről, mint másutt. Nemcsak a repce került ki a vetésforgóból nagyon sok Bács-Kiskun, Békés, Csongrád-Csanád és Pest megyei gazdaságban (ha akarták volna sem tudták volna a csontszáraz talajba elvetni), de a kukoricával szemben is bizalmatlanná váltak. Aki azt gondolja, hogy csak a kisüzemek mondanak le ilyen könnyen egy szakmailag megfelelő és a piac által eddig preferált vetésforgóról, az téved. Több ezer hektáros gazdaságok is elfordultak a kukoricától. A döntéseiket nemcsak a jelenlegi gyenge terméssel, hanem a jövőbeli piaci kilátásokkal is indokolják: a kukoricát hosszú távon is egyre kevésbé eladható növénynek érzik a gazdaságok. A szója érdekes módon úgy merült fel többek terveiben, hogy nem is öntöznék – ennek a támogatásnövekedés az oka.
Békés megyében egy nagyjából ezer hektáros gazdaságban halljuk, hogy kivették a repcét a vetésforgóból, a helyére őszi és tavaszi kalászosok kerültek/kerülnek, a kukoricát pedig az ötödére tervezik csökkenteni. „300 hektár helyett csak 60 hektárnyi kukoricával számolunk. A felszabaduló 240 hektárból egy kisebb részt egy pillangósnak adunk, ami valószínűleg a szója lesz (nagyon megnő a termeléshez kötött támogatása), a terület javát viszont a napraforgó foglalja el. Tudom, hogy ennek van növényegészségügyi kockázata, de egyetlen év miatt ez nem lesz jelentős, és mindenképpen kisebb kockázatot jelent, mintha nullás eredményt csinálnánk a kukoricával…” – magyaráz a cégvezető. Hozzá hasonlóan a térségben nagyon sokan elvetik majd harmad-, de akár másodévre is a napraforgót. Ha emellé még a növényvédő szerrel is spórolni kell, akkor érdekes termésnek nézünk elébe…
Bács-Kiskun megyében egy bő 2000 hektáros gazdaságban mintegy 500 hektárnyi repcét vettek ki a vetésforgóból, a helyét szinte teljes egészében a kapásnövények foglalhatják el. A gazdaságban a tavaszi növényeknek jutó mintegy ezer hektár felét az árukukorica szokta kitenni, a növény tulajdonképpen a vetőmagnak szánt hibrid napraforgó védőzónáit alkotja. Most egy kicsit ügyesebb sakkozással és a vetőmagnak szánt terület visszafogásával a korábbi repceterület nagyobbik részét a magas olajsavas napraforgónak adnák, a kisebb részén pedig szója lenne. A műtrágyabeszerzéssel nem kapkodtak, egyrészt azért, mert bíznak benne, hogy január-februárban valamivel olcsóbb lehet a tápanyag, másrészt az UAN-oldatot frissen szokás leszállítani, száraz nitrogén formát pedig nem is használnak. A foszfort és káliumot az árcsökkenés reményén túl azért nem vették meg, mert még nem dőlt el pontosan, hogy a tavasziak közül mennyi lesz a szója és mennyi a napraforgó.
„A kukoricából valószínűleg megtartjuk a szokásos 500 hektáros nagyságrendet, de nem megyünk FAO 360 fölé, hogy esélye legyen leszáradni. Idén a legkorábban érő fajtákat még nedvesen leszedtük és eladtuk, hogy elkerüljük a szárítási költséget, de a későbbiek erősen aflatoxinosak lettek. Azt vettem észre, hogy a korábban jól teljesítő genetikák közül a Dekalb bírta a legjobban az aszályt, ezt is igyekszünk a lehető legkorábban, április legelején elvetni, hogy kötéskor kikerüljük a légköri aszályt” – részletezi a terveit a gazdaságvezető. A cég hét éve forgatásmentes művelést végez, mostanra ennek is látszanak a jótékony hatásai: védettebb, szerves anyagban gazdagabb és a vizet hosszabban tároló a talaj. A művelésmódnak vannak növényegészségügyi kockázatai, de gombaölőzni mindig lehet, a víz viszont nem jön akármikor.
Egy másik nagygazdaságban, Tolna megyében sokkal jobb évet zártak. Ennek ellenére 10-15 százalékkal emelne a napraforgó vetésterületén a cégvezető a kukorica kárára, amit azzal indokol, hogy biztosabbnak érzi az olajnövény piaci kilátásait. „A műtrágyával sem tavaly nem spóroltunk, sem a mostani szezonban nem fogunk. Ebben a térségben és ezeken a földeken az intenzív termelés mindig megtérül. Amilyenek a terményárak voltak, az elmúlt 20 év legjobb eredményét hoztuk össze 2022ben” – húzza ki magát interjúalanyunk. Egyszóval nem költségtakarékosságból szavaz a napraforgóra, hanem azért, mert úgy véli, nagyobb igény lesz rá, mint a gabonafélékre, amikből inkább a vetőmag-előállítás tűnik kifizetődőnek. A gazdaságvezető szerint minden jel arra mutat, hogy szemes terményből a feldolgozók megtalálták azokat a külföldi alternatívákat, ahonnan biztosan megérkezik a jó minőségű alapanyag, és ha egyszer megtalálták, nehezen eresztik. Egy gyár számára ugyanis nincs drágább, mint leállni.
„Nagyjából szeptemberre lett elegük a felvásárlóknak abból, hogy a 2021. évi hercehurca után most sem akarta odaadni a magyar paraszt a termést. Választottak más forrást, és most már akkor sem kell a hazai, ha engedünk az árból…” – magyaráz a gazdaságvezető, aki hozzáteszi: a válság nagyobb fogyasztás-visszaesést fog generálni, mint amennyivel kevesebb kukoricája lett Európának. „Gyakran nem nézünk túl a határainkon, pedig vannak biztató és intő jelek is. Mérséklődik a kereslet minden iránt, a gabonaárakban is további szelídülésre van kilátás, ezzel együtt a műtrágyaárakban is csökkenést látni. Összességében egy nyugodtabb piaci környezet felé tartunk. Már most 270280 ezer a pétisó ára, tavasszal pedig ennél is olcsóbb lehet valamivel. Lesz rá lehetőségünk, hogy megalapozzuk a jövő évi termést, de ehhez az kellett, hogy kiszolgáljuk a partnereinket.”
A vetőmagban bízni lehet
Egész más a helyzet Baranyában (és persze Zalában), ahol annyi kukorica termett, hogy még plusz területet is adnának a tengerinek. Igaz, a 600 hektáros gazdaságmérethez mérten nem nagy szám 60-ról 100 hektárra emelni a neki szánt helyet. Ennek is a fele hibrid kukorica lesz, ez jobban hozza a pénzt. Az igazság az, hogy itt is a szotyi a favorit. „Nálam 2022-ben 4,3 tonnás lett az árukukorica, de ez is jobb volt, mint az országos átlag. A magas olajsavas napraforgó viszont 2,2 tonnával is jobban fizetett, normál évjáratokban pedig a 3,5 tonnát is hozza.” Ebben a gazdaságban is elég szűk az olajnövények forgása, ha tekintetbe vesszük, hogy a 100 hektárnyi napraforgó mellett 100 hektárnyi repce is van a 600 hektáros gazdaságban. Az őszi kalászosok a kukorica „ismételhetősége” miatt foglalnak el csaknem 300 hektárt: nagyjából fele-fele arányban őszi sörárpa és búza került a földbe. A második fejtrágya kivételével már itt is megvették az egész jövő évi tápanyagmennyiséget.
Az ország északkeleti csücskében akár haragudhatnának is a kukoricára, de nem teszik, főként a nagyobb, tőkeerősebb gazdaságok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (Hajdú-Biharban még inkább) több olyan céget is találunk, amelyik elkötelezett a hűtőiparnak: csemegekukoricát, borsót termel. Vannak, akik a vetőmagtermesztésben szereztek tapasztalatot és megbízható partnert – ezek nyilván nem módosítanak a vetésszerkezeten. Az anyagi hátterük azonban sokkal rosszabb, mint tavaly volt. „Itt nincs eltérés a vetésszerkezetben – mondja egy több mint ezer hektáros vállalkozás vezetője –, de ahogy a kisebb gazdaságokat elnézem, sok most az őszi kalászos. A jövő évet illetően kicsit bizakodóbbak lettünk, amikor megindultak a műtrágyaszállítások. Foszforból és káliumból csak a tavalyi maradékból jutott egy kevés a búza és a repce alá, és most is csak nitrogént vásároltunk.”
Borsod megyében, egy átlagos családi gazdaságban még nőni is fog a kukorica aránya, de ennek az az oka, hogy komolyan veszik a vetésforgót. „Tavaly annyira kihasználtuk a napraforgó lehetséges területnagyságát, hogy idén már nem tudom tartani ezt, főként, mert a repce 40 hektáros részesedésén sem változtattam ősszel. Egyszóval 14 százalékkal növelem a kukoricaterületet, és csak remélem, hogy jobb termése és piaca lesz, mint 2022-ben volt…” A megyében nagyon kedvelt növény a napraforgó, tavaly sokan a takaró legszéléig nyújtózkodtak vele. 2023-ban itt sok múlik azon, hogy mire akarnak többet költeni a gazdák: tápanyagra vagy gombaölőre?
Változatlan szerkezet – kisebb ráfordítással
A 4 tonnás kukoricaátlag felett teljesítő megyék az ország nyugati karéjában helyezkednek el. Ezt a részt a viszonylag kis gazdaságméretek jellemzik. Sok a 300 hektáros családi gazdaság, ezek gyakran tucatnyi, náluknál is kisebb birtokok bérművelését is elvégzik. Ez rányomja a bélyegét az anyagi lehetőségekre is. Minél kisebb a gazdaság, annál hajlamosabb volt az őszi kalászosokat „megtolni”, de azok is, akik kitartanak a kukorica mellett, a költségek erős visszafogásáról beszélnek. Jól érzékelteti ezt egy Győr-Moson-Sopron megyei példa. Az elért gazdaságvezető a saját 300 hektárján túl még 400 hektáron végez bérmunka-szolgáltatást, ezeken a repce területe harmadával esett vissza. A megrendelők inkább azt kérték tőle, hogy a korábbi búza vagy árpa után ismét ugyanazt vesse a földbe, és a tavaszra is árpa vagy napraforgó vetését fontolgatták. A szója teljes kudarcot vallott idén, az egy tonnát sem érte el az itteni hektárátlag.
Ami a saját területeit illeti, ő tartja a szokásos vetésforgót, ebbe 45 hektárnyi kukorica fér bele. A 2022. évi termés nemcsak kevés volt, de nagyon toxinos is, a beáramló ukrán kukoricától függetlenül is eladhatatlan. Ezen tehát semmi bevétele nem lesz. A 2-2 tonnás átlagot elérő repcéből és napraforgóból is megkésve, 240 ezer forintos árszintnél szállt ki a kisalföldi gazda. Ő is csak a napraforgóval ért el érdemi bevételt. Ha tavaly szűkösek voltak a források a termeléshez, akkor idén még inkább azok lesznek.
„Azt láttam, hogy a kisgazdák többsége ősszel 50–100 százalékos mértékben elhagyta a komplex műtrágyát, de én magam is visszafogtam 30 százalékkal a mennyiséget. Novemberben aztán egy akció keretében megvettem az egész szezonra a tápanyagot, de 30 százalékos költségmegtakarításra készülök. Ez nyilván másképp fogja érinteni a nitrogén és a foszfor kiadott mennyiségét, a lombtrágyázást és a növényvédelmet. Az a növény, amit eddig háromszor lombtrágyáztam, most jó, ha kettőt kap, amit kétszer gombaölőztem, az csak egyszeri, de igényes védelemben részesül, a lehető legkésőbbi időpontra kitolva” – sorolja a terveit. A kukorica tarlómaradványaival szerinte nem lesz gond, még lazításos talajművelés mellett sem, annyira kevés volt a szár. Mivel sokan idejekorán levágták az állományt, a szántásra is bőven volt ideje azoknak, akik erre esküsznek.
Veszprém megyében is azt halljuk, hogy a családi gazdálkodó ugyanannyi kukoricát tervez, mint máskor, ellenben a terület egyötöde, ami az eddigi gyakorlatban mindig ugar volt, most őszi kalászosokkal lett bevetve. Így több mint 50 százalékkal nőtt a búza és árpa területe. Bár csak 100 hektárról beszélünk, a térségben szinte minden gazdaság ezt tette – meséli az elért termelő, aki tulajdonképpen elégedett volt a 2022-es évvel. A búza és az árpa az országos átlagot felülmúló termést adott, és még a 2,25 tonnás napraforgó is hozni tudott a konyhára, így ellensúlyozható volt a 2,7 tonnás kukoricán elszenvedett veszteség. A novemberi műtrágyaakció idején alaposan bespájzolt, így a jövő évhez szükséges tápanyag 90 százaléka már megvan – ez persze nem ugyanaz a mennyiség, mint máskor.
Összefoglalva:
1. A sikeresebb évet záró megyékben hajlamosabbak voltak a gazdaságok kitartani a kukorica mellett.
2. Ahol stabil beszállítói kapcsolatok épültek ki – vetőmag-feldolgozás, hűtőipar –, ott lényegében nincs változás a vetésszerkezetben.
3. Az üzemméreteknek kisebb hatásuk volt a döntésekre, mint a kudarcélménynek.
4. A sikerélményt nyújtó megyékben a kisebb birtokméretek, a kudarcos megyékben pedig a vékony pénztárca akadályozhatja a kukorica optimális kiszolgálását.
5. 800 ezer hektár reális várakozás a kukoricaterületre. A termésszintek ideális időjárás mellett sem lesznek túl jók, mivel az ország nagy része költségmegtakarítást tervez.
6. Kevés lesz a kukorica, az árát azonban nem a magyar termés határozza meg.
Gönczi Krisztina
